Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Erin Pynlor Szomb. Dec. 09, 2017 7:14 pm


by Vendég Szomb. Dec. 09, 2017 8:25 am


by Danica H. Coy Pént. Dec. 08, 2017 11:36 pm


by Erin Pynlor Csüt. Dec. 07, 2017 6:06 pm


by Hugo Norton Kedd Dec. 05, 2017 10:59 pm


by Daniel Osmer Vas. Dec. 03, 2017 8:52 am


by Lana Evens Csüt. Nov. 30, 2017 8:47 am


by Daniel Osmer Kedd Nov. 28, 2017 7:01 pm




Share| .

Lyn & Danny - Will you marry me? - France

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarDaniel Green
honey, I'm on my cloud
× play by :
Mr. Jared Leto
× kor :
38
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Zenész / színész
× hsz-szám :
98

TémanyitásTárgy: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Szer. Okt. 21, 2015 12:09 am


Kinek jut eszébe akkora baromság, hogy Franciaországba jöjjön el nyaralni? Kinek jut eszébe még nagyobb baromság annál, hogy a barátnője kezét Párizsban kérje meg, hogy aztán egy romantikus hetet töltsenek el Franciahonban?! Üdvözöllek Danny Green világában. Én egy ilyen ember vagyok. Viszont most boldog. Legalábbis addig egészen biztos, ameddig most a tűzpiros Ferrarimban szundikáló nő itt van. Lehet, hanyatt-homlok rohan el, hiszen megtehetné. Lassan másfél éve vagyunk együtt, és úgy döntöttem, hogy meglepem. Nem tudja, hogy Franciaországba megyünk, azt mondtam neki, hogy csinálunk egy Anglia kört. Csak éppen azt elfelejtettem vele közölni, hogy megyünk Párizsba is. Vagyis, nem tudom mennyire sejthette, hiszen igyekeztem neki burkoltan utalgatni arra, hogy nem éppen Anglia turnéra megyünk… Szerintem rájött, mert Lyn nem hülye nő. Ellenkezőleg, nagyon okos, kedves, gyönyörű és… És basszus megint azt veszem észre, hogy fülig szerelmes vagyok. Napról napra találok benne valamit, ami mindig egy újdonság, és mindig megerősíti benne a szerelmemet. Egész egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi minden történt velem ez alatt a másfél év alatt. Rengeteg minden. Azóta turnéztam, forgattam, és most, most szerintem jól megérdemelt szabadságomat töltöm. Alkotói szabadságomat, hiszen valamit most már kéne kiadnom. Mert az örökkévalóságig nem turnézhatok, és amint ezt a rövid nyaralást meg is ejtettük, hozzá is fogok látni. De most legalább egy hétnyi kikapcsolódásra (és szexre) szükségem lesz ahhoz, hogy neki tudjak látni az új albumnak.
Ahogy átérünk a határon, kezdek örülni, hogy a hagyományos európai módon vezethetek. Ha egy valami van, amit gyűlölök Angliában, az a jobbkormány. Ezért is jöttem hagyományos autóval. Hiszen itt már teljesen máshogy vannak a dolgok. Szerintem mindenki érti. Párizs felé még mindig a szunyókáló barátnőmre pillantok. Akárhova megyünk, ő kidől mint a krumplis zsák, és hirtelen módon felébred, amikor célba érünk. Fogalmam sincsen, hogyan csinálja, de néha én is szeretnék ezzel a képességgel rendelkezni. Főleg mikor egy Los Angeles – London utat virrasztok végig ébren. Brah, fránya rossz szokások. Nos, nekem van belőle egy pár, hiszen amióta kigyógyultam a függőségből nem tudok rendesen aludni. Pedig annak már több mint tíz éve. Ugye milyen elképesztően fura? Nagyon. Van amikor még most is érzem, van amikor álmaimban visszatér, és nagyon nehéz nem úgy gondolkodnom, hogy bassza meg, már megint függő vagyok. Mert nem akarok az lenni. Most már van választásom. Már van veszíteni valóm. Egy gyönyörű barátnőm, egy nevelt fiam… Most már van, mit elveszítenem.
- Édesem, üdvözöllek Párizsban. – elmosolyodok kedvesen, ahogy lehúzódok, hogy megálljunk, hiszen fárasztó ennyit vezetni. Na. Remélem Lyn értékeli, hogy most nem magánrepülővel jöttünk. Néha szeretek egy kicsit visszafogottabb életet eltölteni. Oké, hogy nem nagyon lesz rá lehetőségem Párizsban, hiszen számíthatok arra, hogy nem fognak békén hagyni, sem a paparazzik, sem a rajongók. De én választottam ezt az életet, viselnem kell a… A következményeit, igen.
Adok egy puszit Lyn arcára, és kedvesen rámosolygok. Nem lett volna szívem felkelteni, viszont az a helyzet, hogy megérkeztünk. Mármint Párizsba, ahol egy napot töltünk el, és megyünk is tovább. Legalább is, az én tervem ez, aztán lehet, hogy a drágám beleszeret Párizsba, és itt kell maradjunk végig. Nekem nem lenne ellenemre, és gyanítom, hogy neki sem… Bár neki inkább, nekem kezd lassan minden nagyváros unalomba fulladni, hiszen én már annyiszor, de annyiszor jártam mindegyikben. Kicsit átadnék valaki olyannak az élményeimből, akinek eddig ez nem, vagy nem igazán adatott meg. Ezért próbálok Lyn kedvében is járni, hogy elhozom Franciaországba. Végül is, remélem, hogy értékelni fogja.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLynly Hayes
honey, I'm chasing the sun
× play by :
megan fox
× kor :
31
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
riporter
× hsz-szám :
18

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Hétf. Nov. 02, 2015 10:49 pm


Danny & Lyn


Mióta együtt vagyok Dannyval, az életem olyan, mint egy tündérmese. Vagy éppen hollywoodi romantikus film. De mondhatnám azt is, hogy olyan az egész, mint egy álom. És ez csakis annak a férfinak köszönhető, akit annyira szeretek.
Bevallom, egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy annyira meg fogom őt szeretni és hogy egyáltalán lesz olyan férfi az életemben, akiben meg tudok bízni. Hosszú ideig voltam bizalmatlan, bizonyos okok miatt, amit még mindig nem szívesen mondok el másoknak, habár tudom, hogy azzal, ha felszólalnék, rengeteg fiatal lánynak tudnék segíteni abban, hogy kinyissák a szájukat és a világ hallja a hangjukat.
Akkor úgy gondoltam a munka lesz további életemben a legfontosabb számomra és megpróbáltam akkora élvezettel végezni, amekkorával csak tudtam. Hogy gondoltam volna-e, hogy pont munkaügyben találkozom először Dannyvel? Nos, igen, hiszen ez hozzátartozik a munkakörömhöz, de hogy ennyi idő távlatában ott tartunk, ahol... Nos, ezt soha nem gondoltam volna.
Tulajdonképpen kicsikét félelmetes belegondolni, hogy mennyi minden változott meg az életemben, ugyanakkor ezek a dolgok, mind-mind pozitívak. Én pedig nem vagyok hajlandó elengedni őket - nem mintha bármilyen konfliktusba keveredtünk volna Dannel, épp ellenkezőleg. Egyedül attól félek, hogy egy szép napon felébredek és rá kell jönnöm, hogy az egész csak egy legendásan hosszúra nyúlt álom volt.

Mindenesetre amíg ez az álom tart, szeretném kiélvezni. Bár ez a tervem valamelyest meg is bukott, amikor ma beültem a kocsiba, tekintve, hogy az elmúlt napok mind a huszonnégy óráját végigdolgoztam, csak hogy amikor eljövünk erre az angliai körútra, amit Danny szervezett meg teljes mértékben, ne kelljen semmi mást csinálnom azon kívül, hogy élvezem az egészet. Csakis ennek köszönhető tehát, hogy gyakorlatilag pillanatok alatt elaludtam. Mindenki tudja, hogy imádok aludni és ezt soha nem késlekedem alátámasztani. Mindenesetre bízom benne, hogy ha valami fontos dolog történik, vagy megérkezünk - bármi is legyen az első állomás -, Dan felébreszt majd. Miért is ne tenné? Állatot és gyereket nem hagyunk a kocsiban... Bár az is igaz, hogy amilyen gyorsan elalszom, olyan gyorsan fel is tudok kelni, amikor az autó megáll. Azt hiszem ezt a jó szokásomat még gimiben szedtem össze és azóta is jól szolgál. Hiszen amikor munka miatt utazom valahová, sokszor olyan korán kell kelnem, hogy az orromig sem látok, így tudok aludni az úton és toppon vagyok, amikor odaérünk és rögtön munkába kell állnom.
Ezúttal azonban nem tudnám megmondani pontosan én ébredek-e fel, vagy a kedves ébresztés a bűnös, amiért nem is haragszom annyira, de csak mert rögtön tudom, hogy kitől kaptam. Mosolyra húzódik a szám, ahogy lassan kinyitom a szemeimet, szembetalálva magamat Dannel.
- Azt hiszem rosszul hallottam... - vonom össze finoman a szemöldökeimet. Hiszen arról volt szó, hogy nem megyünk külföldre! Most pedig azt közli velem, hogy éppen Párizsban vagyunk? Ez a férfi hihetetlen. Mint egy álom. - Párizsban? - Kérdőn nézek rá és a megerősítést várom. Létezik, hogy ennyi ideig aludtam? Jesszusom, fáradtabb voltam, mint gondoltam. Mindenesetre energiám az lesz elég a nap hátralévő részében.
- Miért nem mondtad el? -  Egyáltalán nem feddésnek szánom a kérdést, ezt pedig az arcomon megjelenő hatalmas vigyor is igazolja. Mit ne mondjak, kellemes meglepetés tudni, hogy itt vagyunk.
- Imádlak. Köszönöm, hogy elhoztál - mondom jókedvűen és nem késlekedem, hogy csókot nyomjak Danny szájára. Azonban még mindig nem tudom magam túltenni a tényen - legalábbis elég nehéz -, hogy Párizsban vagyunk. Micsoda meglepetés!


© ZENE: benned minden megvan <3 | SZAVAK: 540

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarDaniel Green
honey, I'm on my cloud
× play by :
Mr. Jared Leto
× kor :
38
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Zenész / színész
× hsz-szám :
98

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Csüt. Nov. 19, 2015 9:17 pm


Amikor először találkoztam a mellettem szundító szépséggel, már tudtam, hogy nekem Ő kell. Oké, tényleg nagyon, de nagyon sablonos szöveg, viszont igaz. Azonnal lenyűgözött, pedig én éppen nem voltam akkor a legjobb formámban. Elváltam, a négy gyerekemből csak egy maradt velem, és az addigi jól megszokott életem a romjaiban hevert. Azt hiszem neki is köszönhetem, hogy ma újra az vagyok, aki régen is voltam. Végre újra önmagam lehetek, és tudom hogy ezt nem tudom soha visszaadni. De próbálom. Az ilyeneket általában nem lehet megfelelően viszonozni, és ahogy az ember öregszik... Úgy értékeli ezeket a tetteket egyre jobban. Nos nem vagyok annyira öreg, ez tény és való, de nem is vagyok már húsz éves. Pedig ha húsz évesen találkoztunk volna, nos... szerintem akkor undorodott volna tőlem, hiszen húsz évesen egy drogos faszkalap voltam.
De ő ezt mind tudja, hiszen az interjúból is megtudhatta, amit adtam neki... És bárhonnan máshonnan is, hiszen a múltam nem titok egyetlen ember számára is. Nem vállalom büszkén, hiszen ki vállalná azt büszkén, hogy halott volt három teljes percig?! Szerintem senki a világon. De én tudok róla mindent, Ő is tud rólam mindent, ez így fair, nem?
Eredetileg tényleg angliai körutat szerettem volna. De aztán Nicho mondta, hogy egyszer beszélgettek, és Lyn megemlítette, hogy soha nem volt még Párizsban. Hát akkor ideje volt elhozni, igaz? Én boldogan teljesítem az álmait a barátnőmnek... Aki remélhetőleg nemsokára a jegyesem lesz. Mert nem csak kikapcsolódni jöttük. Oké azt is, és rengeteget szexelni és még azért is hoztam ide, mert meg szeretném kérni a kezét. Amire remélhetőleg igent fog mondani. De miért is ne mondana igent?
- Nem, nem... Teljesen jól hallottad. - húzom széles vigyorra a számat. Igen, Párizsba hoztam. Mert megérdemli. Lehet hogy azt hiszi, hogy nem. De neki köszönhetően vagyok itt, ahol vagyok, és ezzel olyat tett velem, amit nem tudom, hogy... Hogy ki tudna megtenni, hiszen ki lenne arra képes, hogy mellettem legyen? Persze, tisztában vagyok azzal, hogy vannak rajongóim szerte a világban, és némelyik megadna mindent, akár öt percért is. De itt nem ezen van a lényeg most. Itt teljesen más a dolgok nyitja. - Igen édes, Párizsban. - bólintok egyet, és végigsimítok a karján. Annyira édes. Belehalok. Hogy lehet valaki... Ilyen? Teljesen elvette az eszem, és ennek már lassan másfél éve. Hihetetlen, mennyi minden történt velünk azóta. Már számolni sem tudom, hány helyre jött velem. Elkísért turnézni, és ott egymásra találtunk. Tisztára mint egy romantikus film, igaz?
- Meglepetésnek szántam. - vonok vállat, de azért elmosolyodok. És tényleg annak szántam. Szeretem mindennel meglepni, szeretem elkényeztetni. Lehet nem lesz jó vége, de nem igazán tud ez most megérinteni. Most az tud megérinteni, hogy itt vagyunk ketten, Párizsban, és lesz legalább hét jó éjszakánk együtt. Csak Nicho fel ne robbantsa a házat otthon, mert kitekerem a nyakát. Esküszöm.
- Ugyan, szívesen hoztalak el. - viszonozom a rövid csókot, aztán kinyitom az autó ajtaját, kiszállok, és kinyitom Lyn ajtaját is, hogy ki tudjon szállni. - Nézz csak arra! Ott az Eiffel-torony. - egy csókot adok a nyakára, aztán pedig a háta mögé állok, és átölelem. - Szeretlek. - borostámmal piszkálom a nyakát, közben pedig az előttünk álló toronyra pillantok. Csodás.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLynly Hayes
honey, I'm chasing the sun
× play by :
megan fox
× kor :
31
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
riporter
× hsz-szám :
18

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Kedd Dec. 22, 2015 1:12 am


Danny & Lyn


Sokszor nem értem hogy lehetek ennyire szerencsés és hogy egyáltalán megérdemlem-e. Az egész életemet, meg azt hogy sikeres vagyok a karrieremben, de legfőképpen Dannyt. Hiszen annyi mindent kapok tőle. Már az a tény is, hogy egyáltalán létezik, nagyon sokat jelent nekem. Néhány évvel ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy valaha találkozom valakivel, aki olyan hatással lesz rám, mint Ő. Aztán egyik napról a másikra megkaptam a feladatot a munkahelyemen és megismertem Dannyt.
Sok sztárral találkoztam már, és azt hiszem valami egészen mást vártam attól a férfitól, akinek most az autójában ülök. Azt vártam legalább olyan egoista lesz, mint a híres emberek háromnegyede és hogy csak arról fog nekem locsogni, hogy mennyire szereti a sikítozó rajongókat, és blablabla... Aztán belépett ez az ember a terembe, vagy én léptem be, már fogalmam sincs, de.. Egyszerűen ledöbbentem. A kisugárzása is lehengerlő volt. Úgy éreztem vele más lesz a beszélgetés. És így is volt. Valami egészen más volt, mint amire számítottam. És a csalódás kifejezetten, sőt abszolút kellemes volt.
- Hihetetlen vagy -felelem nevetve, amikor végül igazolást nyer a tény, hogy Párizsban vagyunk. Nem is gondoltam volna, hogy itt kötünk ki, hiszen egyáltalán nem erről volt szó. Soha nem voltam még Párizsban és mint minden átlagos nőnek, nekem is az egyik vágyam az volt, hogy eljöhessek ide. Most pedig hirtelen itt találom magamat. Komolyan, ez a férfi hihetetlen. És odáig vagyok érte.

A világért sem adnám oda senki másnak.
Kifejezetten örültem neki, hogy eljöhetünk egy kicsit pihenni, most pedig, hogy egészen Párizsig eljöttünk, még jobban örülök neki. Az elmúlt hetekben iszonyatosan rosszul éreztem magamat. Mint ahogy valószínűleg a kocsiban is éreztem volna, ha ébren vagyok az út alatt. Tudom butaság úgy belemenni egy angliai körútba, hogy rosszul érzem magamat, de mégis miért mondanék le mindenről, csak azért, mert... No de erről később. Ha már Dannynek volt egy meglepetése, mégpedig hogy olyan helyre hozott, ahová mindig is el akartam jönni, akkor nekem is lehet egy meglepetésem számára. Jesszusom, remélem örülni fog neki.
- Ez elképesztő - felelem nevetve és a kezeimbe temetem az arcomat, aztán vigyorogva nézek fel Dannyre, aztán egyszerűen körbe, mert el sem hiszem, hogy tényleg itt vagyunk. Hát nem éppen az előbb mondtam, hogy alig hiszem el, hogy ez történik velem? Meg sem érdemlem ezt az egészet. - Csípj meg, mert nem hiszem el - nevetek fel hangosan.
- Köszönöm szépen, édesem -  mondom mosolyogva és odahajolok egy csókért. Mintha születésnapom lenne. Vagy karácsony. Vagy mindkettő egyszerre, csak milliószor nagyobb az ajándék, mint amire számítok.
Egyre izgatottabb leszek és ez az izgatottság még jobban hatalmába kerít, amikor Dan végül kinyitja nekem a kocsi ajtaját. Nem mondom, hogy a levegőben érzem a változást, de mégiscsak más egy teljesen ismeretlen városban lenni, a szürke londoni hétköznapok után. Izgatottan pillantok újra körbe, ezúttal már mindenféle akadály nélkül és végül meg is pillantom az Eiffel-tornyot, amit Danny emleget. Tényleg alig hiszem el, hogy itt vagyok! Hogy itt vagyunk.
- Én is téged - megfordulok, hogy szembe kerülhessek vele. Remélem le tudja olvasni az arcomról mennyire izgatott vagyok. Nem gondoltam, hogy itt kötünk ki, de ha már itt vagyunk, hozzuk ki az utazásból a legtöbbet. Amíg ketten vagyunk, azt hiszem nem lesz gond.


© ZENE: good luck | SZAVAK: 520

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarDaniel Green
honey, I'm on my cloud
× play by :
Mr. Jared Leto
× kor :
38
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Zenész / színész
× hsz-szám :
98

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Vas. Jan. 17, 2016 10:30 pm


A legjobbat a legjobbnak... A legjobbtól?! Nem, azt hiszem az utóbbi már egyáltalán nem tartozik oda, de a mondás első fele biztos, hogy igaz Lyn-re. Ez a nő elképesztő. Nem csak azért, mert ő nem nedvesedik be azonnal, ahogy meghallja a nevemet, nem, hanem azért mert ő magát adja. Ő nem akar más lenni a kedvemért, nem szajkózik olyan dolgokat, amitől nekem máshogy kéne érezzem magam, vagy valami ilyesmi. Na, mindenki tudja, hogy miért van velem. Lehet, hogy tényleg egoistán, és önfényezően fog hangzani, de az biztos, hogy aki szeretne velem lenni, annak ki kell érdemelni. Bírnia kell mellettem az őrült tempót, azt hogy öt percig biztos nem vagyok egy helyben, és megyek, mintha muszáj volna. De mellettem csak az tud megmaradni, aki tényleg, tényleg bírja ezt. És Lyn bírja, és ezért annyira hálás vagyok neki. És szeretem is, mindennél jobban. De tényleg, ölni tudnék érte.
- Jaj ugyan már! Utálom a sablonokat, de a legjobbat a legjobbnak... Vagyis egy nyálas ficsúr biztos ezt mondaná, de ehelyett én azt mondom, hogy azért is hoztalak el ide, mert A., megérdemelted, mert bírod mellettem az életet, és B., mert nagyon szeretlek. - nevetek az ajkai közé, majd adok egy csókot, és elhajolva elmosolyodok. Tényleg, nagyon szeretem, de nem akarok nyálba átcsapni, mert valahogy nem fűlik hozzá a fogam, de... De ez mellett a nő mellett nem lehet úgy élni, hogy néha ne legyél egy nyálas ficsúr. Hát teljesen elveszi az eszed, basszameg, van amikor nyálasnak is kell lenni. Azt hiszem, hogy van amikor kell az ilyen.
- Gondoltam örülnél neki, ha egyszer így random eljönnénk, vagy valami. Angliát már úgy is láttad, és... Párizsba mindig örömmel jár az ember. Vagy először, vagy vissza. - mondjuk nekem utóbbi, de Lyn először van itt, és én meg már... Össze sem tudom számolni, de igyekeztem nagyon jól teljesíteni ma reggel, hogy... Majd este is jól teljesíthessek, de addig még vár ránk a városnézés, és nem hiszem, hogy ő csak innen szeretné megnézni ezt a csodás várost. Vagyis nekem olyan, mintha hazajárnék, de melyik nagyváros nem az? Néha kicsit unalmas ez az élet, mikor már semmi izgalom nincs azokban a városokban, ahol már megszámlálhatatlanul jártál.
- Pedig még innen a Notre Dame is látszik... Ha megcsípnélek, másnapra nem is emlékeznél rá, hova lenne akkor a varázs? - vigyorodok el, majd kuncogok fel. - Ugyan, tényleg... Tényleg nem tesz semmit. Örülök, hogy vagy nekem, és ezt szerettem volna valahogy, valamilyen formában megköszönni. - mosolyodok el, és csókolom meg még egyszer. Közelebb is húzom magamhoz, hogy aztán elmosolyodjak azon, hogy mennyire izgatott. De édes, hogy ennyire tetszik neki. Ezt a nőt nem lehet nem szeretni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLynly Hayes
honey, I'm chasing the sun
× play by :
megan fox
× kor :
31
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
riporter
× hsz-szám :
18

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Hétf. Jan. 02, 2017 12:00 am


Danny & Lyn


Azt hinné az ember egy világsztár mellett nehezebb az élet. Tény ugyan, hogy a lesifotósok olyan helyeken is felbukkannak ahol nem kellene nekik és olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek még látomásból sem illedelmesek, de nem ez a lényeg. Ezek a kalandok az életemnek alig a négy százalékát foglalhatják le, ha nagyon jószívű akarok lenni. Én arról beszélek, ahogyan Danny meg én vagyunk. Ahogyan mi vagyunk. Újságíróként megtanultam, hogy amikor egy sztárról azt mondják, a fejébe szállt a dicsőség, sokszor igazuk van. Nem egy olyan emberrel találkoztam, akivel nem szívesebben töltöttem volna el több időt egy helyiségben, mint amennyit az interjú igényelt. Persze vannak kivételek. Vannak, akik egyszerűen és őszintén nagylelkűek, és azért dolgoznak, mert szeretik, amit csinálnak és segíteni akarnak az embereknek vele. Valamit alkotni, ami boldoggá tehet másokat is. Bizony, ezek közé az emberek közé tartozik Danny is. Az első találkozásunk óta tudom róla, hogy iszonyatosan jó ember. Szavakba sem lehet igazán önteni milyen ember Ő, ahhoz ismerni kell. Én pedig azon szerencsések egyike vagyok, akik nagyon is közelről ismerik őt. Ezt pedig a világ összes pénzéért sem cserélném el semmire.
- Én szeretem, ha nyálas vagy - nevetek fel jókedvűen, míg a szemeiben merülök el, mintha csak egy vízzel teli medencébe lépkednék, a drágán kövezett lépcsőin át. Ugyanis fogalmam sem volt róla, hogy amikor felkelek hirtelen Franciaországban fogom találni magam. Arról volt szó, hogy nem megyünk külföldre, hogy csak egyszerű kirándulás lesz. Kocsikázás, na persze.
Legszívesebben jól megverném Dannyt, amiért ezt csinálja velem. Nem arról van szó, hogy ne akarnám bejárni vele egész Franciaországot is akár. Ó, egyáltalán nem. Sokkal inkább az a bajom, hogy hiába beszéljük meg, hogy nem csinálunk semmi extrémet, Ő a hátam mögött mégis olyanokat szervez, mint ez a mai alkalom is. Na megint nem arra gondolok, hogy egyáltalán ne örülnék a meglepetésnek, hiszen tetőtől talpig izgatott vagyok és alig várom, hogy belekezdjünk a kalandozásba. Sokkal inkább azért haragszom, mert Danny világsztár. Ami azt jelenti, hogy neki nem nyolc órás munkaideje van, ami után az irodából rögtön hazafelé veszi az irányt a családjához. Neki folyamatosan repülőn kell ülnie, stúdióban kell lennie, vagy éppen interjút adnia, fotózáson lennie, próbát tartania, énektanárhoz menni, aláírásokat adni, fotósokat kerülgetni. Épp elég fárasztó az élete, Ő pedig még fárasztóbb dolgokba fog. Olyanokba, mint a kocsikázás Franciaországba. De éppen az ilyen akcióival bizonyítja be nekem, hogy tényleg, igazán, szívből szeret. Én pedig minden egyes ilyen alkalommal egy icipicivel jobban bízom benne és a férfiakban úgy általában, tudva, hogy van még remény és nem mindenki olyan, mint a volt főnököm, aki a nőket, és különösen engem csak egy darab húsnak tekint.
- Igazad volt, nagyon örülök. - Széles, örömteli mosoly jelenik meg az arcomon, prezentálva mennyire is örülök annak pontosan, hogy itt vagyunk. Bár a helyzet az, hogy legalább ilyen boldog lettem volna, ha nem jövünk Párizsba, hanem az országon belül maradunk. Hiszen akkor is Dannyvel lettem volna. - Ugye mindent megnézünk?



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarDaniel Green
honey, I'm on my cloud
× play by :
Mr. Jared Leto
× kor :
38
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Zenész / színész
× hsz-szám :
98

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Vas. Jan. 22, 2017 6:25 pm


Talán azt mondhatom, hogy az életem egyenesbe jött, mióta Lyn velem van. És szerintem Ő kellett ahhoz, hogy megint úgy tudjam élvezni az életet, ahogy régen. Mert azért nem volt minden fenékig tejfel, mielőtt az én drágám belépett az életembe. Elhagyatott voltam, és nagyon sokáig kerestem a helyem, megint olyan közegbe járva, ahol azt hittem, hogy ők az én köröm. De nem így volt, sőt. Aztán jött az a bizonyos interjú, és utána pedig nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon. De abban ezer százalékig biztos vagyok, hogy most már megtaláltam azt az embert, akivel életem végéig élhetek. Pedig basszus elég sokat kellett azért keresnem. Elég sokat.
- Persze, de ha nyálas vagyok, akkor kenyérre is lehet kenni, és akkor bizony már közel állok a papucshoz. - nevetem el magam halkan. Bár neki még papucs is szívesen lennék. Nem tudom egyszerűen nem elkényeztetni, nem tudom azt megtenni, hogy otthon üljünk, mint az átlagos emberek. Rendben, egy-egy napon tényleg szoktunk olyat csinálni, hogy egész nap csak fekszünk a kanapén, mindenféle hülye filmet és sorozatot nézünk, és közben degeszre zabáljuk magunkat a legegészségtelenebb kajákkal... És azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy átlagos élet. Ami néha tényleg nagyon jó, de én már nem tudnék így élni.
Soha nem volt egy általam kimondott törvény, de aki velem van, arra vonatkozik az, hogy bírnia kell az én életemet. Azt, hogy egyik nap még Milánóban koncertezek, másnap pedig már ülök a repülőn, hogy Lyonban lépjek fel. Ez azért nincs mindig így, de az életem kilencven százaléka erről szól. A maradék tízet pedig fel lehet osztani arra, hogy próbálom élni a magánéletem, ami már nagyon rég óta nincsen. De attól még megpróbálhatom óvni, igaz?
- Annak nagyon örülök. - nézek rajta végig, csillogó szemekkel. Nem tudom melyik istennek kell megköszönnöm, hogy van nekem, de szerintem az összesnek tartozom egy irtó nagy köszönömmel. Tényleg. - Persze, mindent is! - nevetem el magam halkan, aztán összehúzom a szemöldökeimet, és elgondolkodok. - Mit szeretnél elsőre megnézni?
Számtalan dolgot csinálhatunk. Párizs, Monte Carlo, Bordeaux, Lyon. És még a felét sem említettem. Azért hoztam ide, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk, és elszakadjunk a ködös, esős London mindennapjaiból. Mert néha tényleg ránk fér, az hogy magunk mögött hagyjuk az embereket, fotósokat, gyerekeket, és csak ketten legyünk. Plusz mi más lehet ideálisabb, mint megkérni a barátnőd kezét, aki még amúgy sem igazán volt Franciaországban, ilyen helyeken meg pláne nem.
- Mondhatsz akár mit, oda fogunk elsőnek elmenni. - adok egy puszit az arcára, majd nekidőlök az autónak, és rágyújtok egy cigire, amíg gondolkozik. Én is gyönyörködöm az elénk táruló látványban, és a barátnőmben, aki lassan a menyasszonyom lesz. Remélem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLynly Hayes
honey, I'm chasing the sun
× play by :
megan fox
× kor :
31
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
riporter
× hsz-szám :
18

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Szer. Ápr. 12, 2017 2:00 pm


Danny & Lyn


- Te? Papucs?! - Nevetve hajolok el tőle, hogy jobban szemügyre tudjam venni az arcát és megrázhassam a fejemet, nagy egyet nem értésemben. Ha Dannyre bármit lehet mondani, akkor sem gondolnám, hogy papucs. - Jó vicc. - Megeresztek még egy halk nevetést, aztán csókot nyomok az arcára és újra körülnézek. Még mindig alig hiszem el, hogy Franciaországban vagyunk. Lehet, hogy említettem néhányszor - legalább százszor -, hogy imádnék egyszer eljönni ide, de egy dolog mondani és álmodozni róla és megint nagyon más dolog hirtelen át is élni, főleg úgy, hogy egyáltalán nem erre készültem. Kellemesebb meglepetés azonban valószínűleg nem érhetett volna. Legalábbis nem nagyon hiszem. Mi lehetne annál jobb, hogy Danny elhozott Franciaországba?
Mindkettőnknek szüksége volt már erre. Arra, hogy csak kettesben legyünk, mindenféle felhajtás, vagy probléma nélkül és élvezzük az együttlétet. Néha talán úgy tűnhet Danny és én kihagytunk néhány szakaszt, amelyeken egy normális párkapcsolatban át kell esni. Szerintem a mi kapcsolatunk soha nem is volt normális és ez az igazán izgalmas benne. Különben is, ha problémám lett volna azzal, hogy milyen életet élt Danny az előtt, hogy találkoztunk, vagy éppenséggel kivel... Nos, akkor most nem állnék itt mellette.
Valahogy azonban nem tudom elképzelni magamat egy hétköznapi férfi mellett, aki reggel elmegy a munkába, ott hagy engem a külvárosi kertes házunkban, hogy tegyem azt, ami állítólag a nők dolga. Szüljek neki gyereket és maradjak ki mindabból, amit a világ nyújtani tud. Köszönöm, de én ebből nem kérek. Lehet, hogy néha elegem van abból, hogy alig látom a szerelmemet, mert éppen a világot járja, vagy a stúdióba költözik be hónapokra. Mindenkivel előfordul, hogy elege van a hétköznapokból. De a változatosság, ami azzal jár, hogy Danny olyan életet él, amilyet, bizony ragadós. Nem tudom meg tudnám-e újra szokni, hogy nélküle éljek és monoton módon tegyem a dolgomat, amíg meg nem halok.
- Ööm... - Hirtelen úgy érzem magamat, mint egy kisgyerek, akinek ezerféle lehetőséget ajánlottak fel és most fogalma sincs mégis melyik mellett döntsön. Egy pillanatig tanácstalanul nézek Danielre. Legutóbb akkor voltam ilyen helyzetben, amikor egyetemet kellett választanom. Bár bevallom, annak nehezebb döntésnek kellett lennie. Hiszen mégis a karrieremről volt szó. Most azonban, bármit választok elsőként, nem foghatok mellé.  - Mondjuk Párizs? - Míg felteszem a kérdést, nekidőlök a kocsinak, Danny mellett. Ez azonban rögtön rossz döntésnek bizonyul, tekintve, hogy amint megérzem a cigijének a füstjét, rögtön hányingerem támad.
Próbálom nem elárulni magamat, mély levegőt veszek, amivel csak rontok a helyzeten és egyre rosszabbul érzem magamat. Inkább fogom magamat és visszaülök a helyemre az anyósülésre, feneketlennek tűnő táskámban a vitaminom után kutatva, amit remélhetőleg nem raktam ki, még mielőtt elindultunk. Amikor végül a kezembe akad, kicsi hiányzik hozzá, hogy ne hallassak diadalittas kiáltást. Mindenesetre úgy érzem megmenekültem.



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarDaniel Green
honey, I'm on my cloud
× play by :
Mr. Jared Leto
× kor :
38
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Zenész / színész
× hsz-szám :
98

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Kedd Jún. 06, 2017 12:22 am


De hé, az élet már csak olyan, hogy megszületsz, élsz – vagy csak úgy teszel, mintha élnél – aztán meghalsz. Ha nem vagy éppen híresség, vagy sportoló, vagy politikus, vagy közéleti személy, akkor a kutya rád se bagózik a bulváron kívül. Nos nekem kijutott bőven a szar dologból, meg a jóból is, és már közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz, de attól független nem lehet rossz életem. Van két gyerekem, meg még kettő, egy csodás barátnőm. Pénzem, karrierem, rajongók, mi kéne még? Néha már magam sem tudom.
- Hát persze. – nevetem el magam én is. Nem éreztem magam papucsnak, félreértés ne essék, de nem tudok jól viccelni. Azaz ha nagyon megerőltetném magam tudnék, de világéletemben szar volt a humorom, talán most sem fogom elkezdeni a jó viccek mesélésének sorát. – És ha csak azt szeretném, hogy néha, csak egyetlen napra én hordjam a nadrágot a házimunkában? – öltök nyelvet és elvigyorodok. Ugyan, Danny, hát magadnak is hazudsz. Úgy sem végeznéd el. Soha nem takarítottál volna ki, ha nem lép be az életedbe Lyn és…
Oké, azóta tényleg elvégzem a házimunkát valamennyire, és próbálok egy kicsit több időt is otthon tölteni. Előbbi megy, utóbbi nem igazán, de az én drága szerelmem pontosan tudta, hogy mire, vagy kire vállalkozik. És ennek nagyon örülök. Mármint melyik férfi nem örülne annak, ha a barátnője – aki remélem lassan a jegyesem lesz – teljesen alkalmazkodik ahhoz, hogy milyen életet él. Én is alkalmazkodom hozzá, erről szó nincsen, hozzám azonban mégis nehezebb egy kicsit.
- Párizs? – kérdezek vissza, majd megvakarom az állam. Párizsban már megszámolni sem tudom, hogy hányszor jártam, mégis most egy olyan emberrel megyek el, akit jobban szeretek magamnál, meg szerintem az összes gitáromnál, vagy hangszeremnél, amit otthon tárolok. És abból azért elég sok van otthon, az biztos. – Hm, Párizs a legjobb ötlet. Deee, mi lenne ha… - keresem meg gyorsan a telefonomon a térképet – előtte elmennénk Le Mans-ba. Van ott egy isteni étterem, húsz éve ott állunk meg, amikor itt vagyunk. És nincs csiga. Fúj. – nevetem el magam, ahogy a csikket messzire pöckölöm az autótól. – De persze, csak ha szeretnéd. -
Magasra szalad a szemöldököm, amikor se szó, se beszéd Lyn csak úgy bevágódik az anyósülésre. Összevonom a szemöldökeimet, majd sarkon fordulok, és visszaballagok a másik oldalra. Szépen, lassan beülök az autóba, bekapok egy rágót, majd a fejemet felé fordítom. – Van valami baj, édes? – aggódó pillantásommal pásztázom végig. – Esetleg rosszul vagy? – aggódó hangsúllyal is kérdezem, ahogy picit közelebb hajolok hozzá, és úgy nézem. Ha válaszolt, gázt adok, majd elindulok arra, amerre végül megbeszéltük. Valamiért most nincs jó előérzetem. Nyugtalan vagyok, egy kicsit. Mi lehet a baj? Soha nem zavarta, hogy mellette bagózom. Soha. Mi a fene?

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLynly Hayes
honey, I'm chasing the sun
× play by :
megan fox
× kor :
31
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
riporter
× hsz-szám :
18

TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France Hétf. Jún. 19, 2017 6:04 pm


Danny & Lyn


Elcserélném-e valaha azt az életet, amit élek, valaki mással? Körülbelül száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem. Annak ellenére, hogy az életem nem volt mindig tökéletes, nem cserélnék senkivel. Különben is, a tökéletes élet unalmas. Vagy szimplán nem létezik. Az ember érezheti magát boldognak, előfordulhat, hogy éppen nincsenek problémái, de tökéletes-e vajon? Ha már itt tartunk, egyáltalán mit nevezhetünk tökéletesnek? Azzal, hogy valamit a saját mércém szerint tökéletesnek titulálok, azt mondom, hogy más élete, amit tökéletesnek tart, talán nem olyan jó, mint az enyém? Mindenkinek megvan a saját mércéje, amivel az életét méri és bizony ezek a mércék emberenként el is térnek. Ez a legszebb az egészben.
- Inkább nadrág legyen rajtad, mint hogy szoknyában lássalak. - Felelem vigyorogva, miközben akaratlanul is sikerül elképzelnem hogyan mutatna a barátom egy csodaszép miniszoknyában. Bárcsak ne lennék ennyire vizuális típus! Most aztán ez a kép fog kísérteni napokon át.
Bár ha jobban belegondolok, valószínűleg jobban el leszek foglalva azzal, hogy befogadjam Franciaországot és a helyeket, ahová el fogunk látogatni. És bizony az sem fog érdekelni, ha Danny már hatmilliószor látta azokat a dolgokat, amelyek én most fogok először. Tulajdonképpen fura belegondolni, hogy Franciaország gyakorlatilag pár órányi autókázásra van, én mégsem jártam még itt korábban, annak ellenére, hogy ez az utazás valószínűleg az első három helyet is elfoglalja a bakancslistámon.

- Ott van a legtöbb látnivaló - vonom meg a vállaimat tanácstalanul. Mivel ez az utazás teljesen váratlanul ért, nem volt időm tervezni. És talán pont az egész spontaneitása a legszebb az egészben. Nem kell meghatározott programokhoz és időkerethez tartanunk magunkat, gyakorlatilag az itt töltött idő alatt azt csinálunk, amit csak akarunk. Már amikor Danny ismertsége nem kelt feltűnést, bárhol is legyünk. - De nekem tulajdonképpen mindegy - vonom meg a vállamat újra. - Lesz időnk Párizsra is. - Mosolyodom el jókedvűen, miközben a pillantásomat Dannyre emelem. Boldogabb nem is lehetnék, hogy olyan valakim van, mint Ő. Mondanám, hogy meg sem érdemlem, de az igazság az, hogy sokat kellett azért güriznem, hogy én kapjam meg vele azt az interjút, amikor először találkoztunk.
Igyekszem nem leleplezni magamat azzal, mennyire felfordult a gyomrom, amikor megéreztem a cigaretta füst szagát, de kit akarok becsapni? Nem sikerült. Persze ha nem egy autóban ülnék a szerelmemmel, valószínűleg sokkal egyszerűbb lenne úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. De mivel ez jelenleg nem opció, egyszerűen csak improvizálnom kell.
- Dehogyis, minden rendben. - Felelem, mosolyt erőltetve az arcomra, és minden további nélkül veszek ki egy szemet a vitaminból, ami remélhetőleg seperc alatt elmulasztja majd a hányingert. - Mikor érünk oda?



_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Lyn & Danny - Will you marry me? - France

Vissza az elejére Go down

Lyn & Danny - Will you marry me? - France

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: különlegességek :: bárhol a világban-