Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Léon Salieri Yesterday at 9:02 pm


by Lana Evens Vas. Jan. 14, 2018 11:00 pm


by Vendég Vas. Jan. 14, 2018 5:52 pm


by Daniel Osmer Szomb. Jan. 13, 2018 2:27 pm


by Erin Pynlor Szomb. Jan. 13, 2018 5:56 am


by Vendég Csüt. Jan. 11, 2018 11:27 am


by Vendég Kedd Jan. 09, 2018 1:09 pm


by Vendég Vas. Jan. 07, 2018 9:41 pm


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Thad Bell on Vas. Dec. 06, 2015 11:49 pm



Hulla fáradtan esek haza a rehabról. Az arcom egy kicsit véres. A mai nap keményebb volt. Tudom, hogy picit törvénytelen az, amit teszek, de azok a rohadt függők csak így tudnak leszokni. Ezért nem szeretnek engem hívni a drogosokhoz. Valaki köpött a módszereimről, de isten bizony, hogy abban megforgatom a késemet, ha megtudom, ki lehetett az.
Elmebeteg vagyok? Kicsit, kicsit. Egy doki mindig elmebeteg egy kicsit. De lehet, hogy nekem ebből több jutott, hiszen én jobban elmebeteg vagyok, mint a többiek. Azt hiszem. Ledobom az öltönyömet, leveszem az ingemet, és félmeztelenül közlekedek a lakásban, ahol most már jó ideje nem lakom egyedül. Itt lakik Amber, és Zara is. Előbbi az a csaj, akit pár napig dugtam egy pszichomókus konferencián, és az utóbbi pedig az a csaj, akit – mióta megláttam – azóta meg akarok szerezni. És tudom, hogy nagyon, de nagyon nem egyszerű eset, hiszen olyan nő, aki nem adja könnyen magát. De én szeretem a kihívásokat, és ő egy olyan kihívás lesz, aki miatt megéri ennyit szenvedni. Legalábbis nekem biztos.
Nem szólok hogy hazajöttem, minek? Valahogy nem vagyok olyan hangulatomban, hogy tájékoztassam az itthon lévőket – vagy az üres házat – arról, hogy éppen szarni fogok, vagy zabálni, vagy esetleg csak kiverem, satöbbi.
Nos éppen a másodikat tervezem. Megeszem a tegnapi spagettim maradékát, aztán elmosogatok. Az ablakban meglátom, hogy az arcom, és a nyakam még mindig véres, és az a kicsi, az… Mondhatni, hogy eléggé véres az arcom. A fürdő felé veszem az irányt, hogy lemossam magamról a dolgokat.
Amit a kinyitom a fürdő ajtót, rájövök, hogy miért nem láttam a szőke szépséget a lakásban kóricálni valamerre. Nos, ő is éppen azt csinálta, amit én akartam. Fürdeni. Ugyan a szememet nem takarom, el, sőt. Nagyon tetszik az amit látok, de mégsem vehetem le a nadrágomat, és ugorhatok be mellé. Pedig legszívesebben azt tenném, higgyétek el.
- Jézus szent fasza! – csapok a fejemre. De nem tudom palástolni vigyoromat, ahogy elégedetten végigpillantok a lakótársamon. – Megmondtam már, hogy akasszatok ki egy kurva táblát, vagy írjatok egy kibaszott cetlit, ha bent vagytok a fürdőben. Ez most már három hete az ötödik, csak eddig négyszer Amberrel nyitogattuk egymásra ezt a kurva ajtót. Franc egye meg. – fújok egyet, majd magamat nem zavartatva elindulok a csaphoz, és egész egyszerűen bedugom alá a fejemet, hogy lemossam róla a vért, majd a nyakam következik. Közben nem pillantok Zarára, a törölközőmet keresem, hogy meg tudjam törölni az arcomat.
Lehet, hogy ijesztőnek tűnhetek, de nem öltem meg senkit, csupán egy kicsit megvágtam a faszit. Hogy miért? Mert szemtelen volt. A pszichológusra ne támadjon egy páciens sem. Oké, én egy kicsit beteg pszichomókus vagyok, de könyörgöm, hát ilyen az élet. Arról meg nem tehetek, hogy belenyúlt a késembe, én azt csak azért tartottam ott, mert az ebédemet azzal szoktam elfogyasztani. Mintha egy begyakorolt védőbeszédet mondanék. Pedig nem mondtam még semmi ilyesmit, esküszöm csak… Nem árt felkészülni a problémás esetekre, azt hiszem…
- Akkor én most… Azt hiszem kimegyek, ha éhes vagy szólj, csinálok kaját. –pillantok rá, és halványan elmosolyodok. – Bár, szívesen megvárnám, amíg elfogynak a habok, már amúgy sincs belőlük… Túlzottan sok. – egy apró pillanatra közelebb hajolok hozzá, és rákacsintok, majd gonoszan nevetve sétálok az ajtó felé, kilépek rajta, de a küszöbnél megállok, igaz hátat fordítva.
- Ne aggódj, megvárom, amíg felöltözöl, édes. – felkuncogok, aztán egy cigarettát helyezek az ajkaim közé, és meggyújtom. Dohányzok a lakásban. Miért? Mert az enyém, és mert megtehetem. Merészelje bárki is azt mondani, hogy nyomjam el, nem állok jót magamért.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Theo Hutchcraft

× foglalkozás :
psychologist

× hsz-szám :
10


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Zara Burton on Szomb. Jan. 30, 2016 8:44 pm

Thad & Zara
 

Óvatos mozdulatokkal merülök el a forró vizű, habbal teli kádban. Amikor a testem végre átveszi a víz melegét, és kellemes érzés önti el minden egyes porcikámat, lehunyom a szememet, és hátrabillentem a fejem, hogy a kád szélén pihentessem. Egy bűnözőnek nehéz az élete. Főleg egy olyan bűnözőnek, aki nem mellesleg még nő is. Az Alvilágban igen nehéz elismerést szereznie valakinek azzal, hogy tökéletes hamisítványokat tud festeni és olyan könnyen ver át bárkit, mint a karikacsapás. Még ha valakinek fel is kelteném az érdeklődést a festő tudásommal, vagy azzal, hogy tudom meddig hagyjak egy-egy képet a sütőben ahhoz, hogy száz évesnek tűnjön, amikor meghallják, hogy nem szeretem a fegyvereket, vagy ahogyan az utcán terjed, 'félek a fegyverektől', mindenki csak legyint, és azt mondja: 'Nőből van, mit vártál?'. Pedig ha tudnák, hogy valójában nagyon is jól célzom... Nos, akkor sokkal több munkám akadna, mint amennyit keresek magamnak.
Valójában nem kellene panaszkodnom, hiszen nem dolgozom egyedül. És a társam, aki ebbe az egészbe belerángatott, folyamatosan ellát kisebb nagyobb munkákkal, amit a jelenlegi helyzetnek köszönhetően, bevallom elég nehéz ellátni. Hiszen nem a saját lakásomban vagyok. De az ember lányának azzal kell dolgoznia, amije van, nekem pedig valahogy mégis sikerül hónapról hónapra nagyobb bevételt bezsebelnem. Az emberek nem is tudják hány olyan hamisítvány lóg a falukon, amelyeket valójában én festettem.
Most azonban valami sokkal nagyobbra vágyom. Valami milliós darabra. Amelyet el kell majd lopnom. Ez azonban valószínűleg nem úgy fog megvalósulni, hogy ebben a lakásban lakom. Egyrészt, mert a tulajdonos már az agyamra megy, másrészt mert kell egy hely, ahol elő tudom készíteni az egész tervet.
Nem is értem mit keresek én itt valójában. Ha lenne merszem olyan dolgokat is eladni, amelyek piacra kerülésével a komplett angol rendőrség és titkosszolgálat a nyakamban lihegne, már régen lehetne egy saját szigetem, ahol boldogan élek, amíg meg nem... De nem akarok innen elmenni. Elő akarom keríteni az embert, aki megölte Nealt. Mert biztos vagyok benne, hogy a halála nem csak egy szerencsétlen baleset volt. Az eset évekkel ezelőtt történt, a nyomok kihűltek, a tettes már valószínűleg nem is él Londonban, én mégis próbálkozom. Charlie szerint fel kellene adnom és a következő nagy dobásomra készülni, de.. Azt hiszem szükségem van erre az egy dologra, hogy bizonyos mértékben az maradjak, aki régen voltam. Akkor, amikor még Neal is velem volt. Nélküle csak egy szívtelen Jégkirálynő vagyok.
Egy Jégkirálynő, aki egy kis pihenésre vágyik, mégis megzavarják. Lustán pillantok fel a belépő Thadre, kicsit sem zavartatva magamat, hiszen sokkal nagyobb lány vagyok már annál, hogy zavarba essek, mert egy férfi lépett a fürdőbe, amikor én a habok alatt teljesen meztelen vagyok. Mégis, amikor a ház ura káromkodni kezd, úgy tűnik neki még nem volt lehetősége részletesen tanulmányozni a női testet, és valószínűleg ezért hangoskodik úgy, mint egy csapdába szorult tyúk.
- Mi lenne, ha befognád a szádat és nem káromkodnál a nap huszonnégy órájában?- teszem fel a kérdést egyszerűen, miközben egy centit sem mozdulok, csak a szememmel követem, ahogyan Thad a csaphoz sétál és lemossa magáról a kétes eredetű vért. Néha olyan érzésem van, hogy egy pszichopata házában élek. Hiszen melyik normális ember sétál végig London utcáin vérrel az arcán?
- Tudok főzni, de köszönöm az ajánlatot. - Mindenféle érzelem nélkül, enyhén felvont szemöldökkel pillantok Thadre, akit legszívesebben szeretnék most pofon vágni a szemtelensége miatt. Olyan nővel beszél, akiről fogalma sincs milyen életet él valójában és a legnagyobb vágya, hogy... Lásson engem meztelenül? Szemforgatással felelek a gyerekes viselkedésére, és újra lehunyom a szememet. Nekem ez már túl sok...
- Nem vagyok az édesed - szólalok meg továbbra is csukott szemmel. Ha ez a férfi nem vigyáz a szájára, nem fog érdekelni, hogy Ő fogadott be a lakásába – amiről egyébként még mindig fogalmam sincs miért jöttem ide -, simán kinyírom álmában. Aztán megyek és megszerzem magamnak azt a szigetet és olyan leszek, mint a mese. Hol volt, hol nem volt...
zene: uncle tom | szavak: 630

avatar

honey, I'm a monster


× play by :
margot robbie ✩

× kor :
30

× tartózkodási hely :
london ✩

× foglalkozás :
svindler ✩

× hsz-szám :
10


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Thad Bell on Csüt. Május 12, 2016 11:53 pm


Úgy játszom az emberekkel, akár egy kisgyerek a lego figurákkal. Ha akarom gyerekesnek hisznek, ha akarom komolynak hisznek, és ha akarom bizony őrültnek hisznek. Bár tény és való, egy kicsikét őrült vagyok. Egy kicsikét szétszórt vagyok, és nem riadok vissza a fizikai bántalmazástól sem. De melyik ember normális ebben a mai világban? Mutogathatnék, hogy bizony ő, aki otthon veri a feleségét, ő normális. Mutogathatnék, hogy ő, aki a nyílt utcán lövi be magát normális. Mutogathatnék, hogy ő, meg ő, meg ő, aki pornózik, kurva, vagy drogdíler; normális. De senki nem normális. Én sem vagyok az.
A pszichológusok egy kicsit mind megőrülnek, ahogy idősödnek, ahogy egyre több emberrel foglakoznak. Én is egy kicsit megőrültem. Annyira, valószínűleg, hogy azt mondhatnánk, hogy az elmém megbomlott. Pedig nem bomlott meg az elmém, és nem is lakik valaki más a fejemben... Én csak átvettem a legtöbb pácienstől azokat a személyiségeket, amelyek nem voltak bennem... És talán megőrültem. Igen, lehetne mondani, hogy nem vagyok teljesen ép, és mondhatjuk is: nem vagyok teljesen ép.
- Valószínűleg: létezne Jézus, tényleg a nyúl tojna húsvétkor... És lássuk csak, minimum kitörne a harmadik világháború. - vonok vállat nemtörődöm módon. Leszarom, hogy az emberek mit gondolnak arról, hogyan beszélek. Ehhez senkinek semmi köze nincs, és általában ezt az emberek tudtára is szoktam hozni. Ahogy azt is, hogy jobb, ha velem nem húznak ujjat, mert úgy is ők végzik... Holtan?! Rosszabbul?! Talán mind a kettő. Ahogy Zarára pillantok, elmosolyodok. Szemeimben az őrület kíméletlenül vad táncot jár, ugyanakkor mosolyom kellemes, és megnyerő. Tetteimben, mozdulataimban nyoma sincs annak a vágynak, amit a szőkeség után érzek. Nem is mutatnám ki nyíltan, annyira ura vagyok a saját gondolataimnak, és érzelmeimnek, hogy az arcomon soha, semmi ne mutatkozzon meg. Mármint olyan dolog ne, amit tényleg érzek. Hogy mások mit gondolhatnak arról, hogy bennem mi játszódik le... Nos, az nem az én problémám, fogalmazhatunk úgy is.
- Akkor mondjuk ma főzhetnél Te. - ásítok egyet, aztán a hajamba túrva elmosolyodok. - Feltéve ha bevallottan nem patkánymérget raksz a kajába. Hidd el, nagyon sajnálnád. - szűkítem egy pillanatra össze a szemeimet, aztán pedig füstöt eregetek a fürdőszobába. A gesztusai, ahogy a szavakat formálja, a pillantása... Mindent elárul arról, hogy azt hiszi: én tényleg ilyen vagyok. Pedig ha ezt hiszi, akkor marha nagyot téved, hiszen a legkevésbé vagyok ilyen, mint amilyennek most mutatom magam. Szegény leányzó hiszékeny, én pedig... Úgy játszadozok vele, ahogyan én akarom, és még ő érzi magát nyert helyzetben. Az emberek buták. Pontosabban mondva hülyék. Mindenki. Én is. Te is. Zara is.
- Az édes szó egy kivételesen jó jel nálam. - húzódnak ajkaim ördögi mosolyra - Annak a jele, hogy álmodban nem fogom átvágni a torkodat, hogy a véredet nyaljam a nyakadról... Édes. - felnevetek, ahogyan becsukom magam mögött a fürdő ajtaját, és a konyhába menjek, hogy tényleg összedobjak valami ételt. Tudok főzni, nem titkoltam, de a lényeg nem azon van, hogy most mit csinálok. Hanem, hogy mit szeretnék csinálni mondjuk két óra múlva. Ennek bizony köze van Zarához is, mert vele szeretném elkövetni.
- Remélem a spagetti megfelel majd. - pillantok oda, ahogy belép a konyhába. Lehet, hogy felesel nekem, meg visszabeszél, de mégis keresi a társaságomat. Titkon bejövök neki, ebben biztos vagyok, de... Fogalmam sincs, hogy miért viselkedhet így. Nők. Néha még egy pszichológus sem tudja megérteni őket.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Theo Hutchcraft

× foglalkozás :
psychologist

× hsz-szám :
10


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Zara Burton on Kedd Aug. 09, 2016 10:15 pm

Thad & Zara
 

Szörnyű érzés tudni, hogy valaki másnak a támogatására szorulok. Ráadásul éppen egy olyan emberére, aki idegen számomra és e mellett még őrült is. Ha mégsem, akkor nagyon jó színésszel van dolgom, hiszen bárki, aki látta volna a fürdőbe belépő Thad-et megmondaná, hogy egy pszichopata sorozatgyilkos is lehetne. Merem remélni, hogy az én drágalátos barátnőm nem olyan embernek a házába hozott, aki hidegvérrel képes lenne meggyilkolni bárkit, hogy aztán a tömegközlekedést használva hazautazzon a munkaideje lejártával, majd olyan nyugodtan üljön le vacsorázni, mintha legalábbis minden rendben lenne.
Meg kell találnom a módját annak, hogy szerezzek egy saját lakást - vagyis elég pénzt a saját lakásra -, ahol zavartalanul élvezhetnék egy forró fürdőt, ami segíthetne ellazulni. Nem úgy, mint ez a mostani, amitől csak egyre feszültebb leszek, tekintve, hogy Thad egy helyiségben tartózkodik velem. Szeretném fogni magamat és kitessékelni a helyiségből, de már csak azért is érezném enyhén komikusnak a helyzetet, mert ez az Ő háza és ha bármelyik őrült pillanatában éppen úgy dönt, hogy ki akar rakni az utcára - akár most, anyaszült meztelenül -, akkor meg is teheti. Amilyen őrült még ki is nézem belőle, hogy megtenné. Ha nem kellene attól félnem, hogy egy óvatlanabb pillanatomban kinyír, még vonzónak is találnám. Kinézetre legalábbis az, ami belül van, arról jobb nem beszélni.
- Mindent el tudnék viselni, ha befognád a szádat - felelem nevetve, miközben a vízből kilógó lábamat figyelem - pontosabban a lakkot a lábujjaimon, amelyekre ráférne már egy frissítés. Női dolgok. De egy új körömlakk mellé elkelne egy terv is, amellyel jó pár ezret be kellene zsebelnem, hogy elhúzhassak innen a fenébe. Fejben már érlelődik is egy telefonbeszélgetés, amelyben megkérem Charliet, hogy segítsen nekem. Hiszen Ő tett azzá, ami ma vagyok, ezért pedig legalább annyival hálásnak kell lennem neki, hogy továbbra is az Ő tanácsát kérem. Ráadásul neki van füle az utcán, biztosan lesz számomra valami jó híre. Lehetőleg sok nullával.
- Ó, szívem, inkább ne kockáztassunk. Fogalmam sincs nektek, patkányoknak mi számít méregnek - vonom meg a vállamat, fesztelen mosollyal az arcomon. A hangom könnyeden csendül a vízhangos fürdőben, és az az igazság, hogy csak nagyon nehezen sikerül visszafognom a nevetésemet, amely előtörni készül belőlem, a torkomat csiklandozva. De nem engedem meg magamnak, hogy Thad megtudja mennyire élvezem a helyzetet és azt, hogy úgy szólhatok be neki, ahogyan csak tetszik. Tulajdonképpen, ha nagyon akarnám, simán feladhatnám a rendőröknek. Név nélküli tipp. Vagy megemlíthetném bármelyik alvilági barátomnak, hogy lenne valaki, akit nagyon szeretnék úgy látni, hogy alulról szagolja az ibolyát. De persze nincs kedvem bűnrészességért börtönben ülni, az anyatermészet hibáit pedig nem áll jogomban kijavítani, így Az orvostudomány csodája a mai napot valószínűleg még túléli. Hacsak nem főzök neki tényleg én. Akkor aztán nem lenne kegyelem.
- Ugyan már. - Szeretném hinni, hogy nem gondolja komolyan a dolgot, de Thad az élő példa arra, hogy a pszichológusok idővel bizony maguk is megőrülnek. Ennek ellenére továbbra is szentül hiszem, hogy Thaden nem kellett sokat lökdösni ahhoz, hogy beleessen az őrület feneketlen szakadékába, ahonnan már nincs számára kiút. Ahogyan befejezi mondanivalóját, gyakorlatilag megérlelődik bennem a gondolat, hogy amint lehet, itt hagyom ezt az egész pereputtyot. A barátnőmet, aki jobb napjain, amikor éppen nem eszi az önsajnálat és a depresszió, boldogan fekszik Thad ágyába, és magát Thadet is, akinek magának is pszichológus után kellene néznie, hiszen jócskán ráfér egy kiadósabb kezelés - vagy a villamosszék.
Mivel a fürdőm hűlni kezd, az izmaim kicsit sem lazultak el, az idegeim továbbra is romokban, a kedvem pedig darabokra törve fekszik a padlón, amint Thad elhagyta a helyiséget, a törölközőm után nyúlok és magam köré csavarom, aztán a tükör elé állok, hogy jó pár percig az arcvonásaimat nézzem. Arra gondolok, milyen volt, amikor a tükörben viszontlátott arcon még igazi, őszinte mosoly ült, amikor olyan ember simított rajta végig, akit szerettem. Évekkel ezelőtt történt, én pedig azóta szörnyű ember lettem, aki ráadásul nem boldog. De hogyan is lehetnék, amikor olyan ember házában kell élnem, mint például Dr. Őrült?
- Ha nagyon muszáj - vonom meg a vállamat nemtörődöm módon, amikor a konyhába lépek és meghallom "főbérlőm" kérdését. Pedig én csak egy pohár vizet akartam meginni...
zene: shawn mendes - treat you better | szavak: 673

avatar

honey, I'm a monster


× play by :
margot robbie ✩

× kor :
30

× tartózkodási hely :
london ✩

× foglalkozás :
svindler ✩

× hsz-szám :
10


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Thad Bell on Csüt. Jan. 26, 2017 1:57 am


Soha nem gondoltam volna, hogy kettő nővel fogok együtt lakni. Kettővel baszki. Ráadásul az egyik rám van kattanva, a másik pedig... Nos a másikra pedig én vagyok kattanva, de olyan szinten, hogy nem tudom már, mit tegyek. Ha kedves vagyok vele, akkor az a problémája, ha egy faszkalap vagyok vele, akkor pedig az a gondja. Viszont már én sem tudom néha, hogy mi a fenét is akarok. Tőle. Magamtól. Meg úgy mindenkitől, aki létezik.
Nem vagyok én szörnyeteg, csak... Egész egyszerűen megelőztem a koromat. Azt hiszem, ez igaz rám is. Soha nem öltem még embert. Illetve úgy nem, hogy minden részét én csináltam. De ha a drága Zara tudná, hogy miket is tettem én. Lehet, hogy nem lenne itt. Lehet hogy elfutna, de az is lehet, hogy nem úgy beszélne velem ahogy. Ki tudja?! Ki tudja, hogy ő nem lesz ilyen egyszer, mint én.
- Csak tudod a pszichológusok egyik nagy hibája, hogy... - hisztérikusan nevetek fel - az egész napos hallgatás után inkább vágynak arra, hogy beszélgessenek egy jót. - komorodok el a mondatom végére, majd újra elmosolyodok. Ezúttal már nem játszom meg magam, olyan őrült mosoly kerekedik ajkaimra, amit nem mindig szoktam megmutatni. Talán tényleg őrült vagyok. Talán tényleg nincs helyem a világon. Bár az inkább biztos lenne, mintsem talán.
- Mondjuk ha igazán meg akarnál mérgezni egy mindenféle szarra immunis patkányt, lehetnél vele mondjuk... Kedves. Figyelmes. Törődő. - vakarom meg az államat. - Na már nehogy azt hidd, hogy ez egy célzás tőlem, Neked. Mert nem célozgatnék én ilyenekre, neeem. - rázom meg a fejemet, és utánozom a szőkeség stílusát. - De figyelmeztetlek kicsi, egyetlen bogaram. - húzom ördögi mosolyra a számat. - Ne feledd, hogy kinek a házában vagy. Azt sem, hogy itt ki parancsol, és azt pedig főleg ne felejtsd el, hogy egyetlen olyan mozdulat, ami nem tetszik nekem. - vadul gesztikulálva járkálok még egy kicsit a fürdőben, majd a megfelelő hatásszünet után ismét közel hajolok hozzá. - És tényleg el fogom vágni azt az aranyos kis torkodat. -
Miután magára hagytam a fürdőben, nekilátok a főzésnek. Amikor a kisasszony kitipeg a konyhába, tekintetemet felé fordítom, és leveszem a tűzhelyről a kuktát, amiben a tésztát főzöm. Kamuztam egy kicsit, talán nem tudok annyira főzni, mint mondtam, de le kell nyűgözni ezt a kis drágát.
- De tudod igazán segíthetnél. Ezer éve nem csináltam ilyet, és össze fogom keverni. - biggyesztem le az ajkaimat. Kedves pillantásokat vetek Zarára. Könyörgöm, hát mi mást is vethetnék? Ő még mindig nem tudja, de úgy játszom vele, ahogy akarom. A természetes agybajomon kívül a megjátszott őrültségem sok szempontból fegyver, sok embernél. Azt, hogy arra a nőre hogyan hat, nehéz leszűrni. Egyszer olyan, mintha tetszenék Zarának, egyszer pedig olyan, mintha gyűlölne. Amit teljes mértékben meg is értek. Komolyan.
- Kérlek, Zara. - zavarban vagyok. De most nem játszom meg. Egész egyszerűen úgy játszik ő is velem, ahogy nem szégyelli, és ebben az a legrosszabb... Hogy tudom ezt, és mégsem tehetek ellene semmit. Az a baj, hogy túlságosan könnyen el tudnak csábítani a nők.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Theo Hutchcraft

× foglalkozás :
psychologist

× hsz-szám :
10


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Zara Burton on Szomb. Márc. 25, 2017 4:54 pm

thad & zara

Fogadok, ha jobban megismerném Thadet, rengeteg olyan dolog kiderülne róla, amire egyébként nem gondoltam volna vele kapcsolatban - és bizony az a helyzet, rengeteg mindent kinézek belőle. Viszont ha még nekem is tudna meglepetést okozni, akkor nagyon különleges férfi lehet. Azonban attól félek, ha csak kicsit is jobban megismerem őt, túlságosan elkezdenék kötődni hozzá. Szokásom olyan férfiakba beleszeretni, akik fájdalmat okoznak nekem - fizikai és lelki értelemben is. (I'm a sucker for pain, haha.) Neal elvesztése óta meg sem kockáztatom, hogy bármilyen férfival is egy éjszakánál többet ismerkedjek. Egy éjszaka különben is bőven elég arra, hogy tetőtől talpig megismerjek valakit. Ahhoz, hogy a tetőtől-talpig dolog azonban kívül-belülre változzon, meg kellene őrülnie az egész világnak.
Tizennyolc éves koromig azt hittem az apám egészen más, mint akinek anyám mondta. Amikor megtudtam, hogy valójában nem egy hős rendőr, aki akció közben halt meg, az egész világom a feje tetejére fordult. Onnantól kezdve én kezdtem el egészen más lenni, mint aki vagyok. Néhányan a mai napig nem tudják ki is vagyok valójában.
Olykor-olykor, amikor Charlie mellett üldögélve valamilyen bort kortyolgatok, néha elgondolkodom; talán nem is adom ki magam valaki másnak. Talán akkor lettem csak igazán önmagam, amikor kiderült, hogy az apámat elítélték és most börtönben ül. Hiszen az Ő vére vagyok. Egy bűnöző.
- Beszélgethetsz Amberrel, miután hazajött és lefutottátok a szokásos körötöket.. Vagy köreiteket. - Alig fejezi be mondanivalóját Thad, már kapja is a riposztot. Felrémlik bennem, hogy éppen azt csináljuk, amit az óvodások. Örökre emlékezni fogok arra, amit akkor a tanárnőnk mondott: a fiúk azért húzzák a lányok haját, mert tetszenek nekik. A lányok pedig azért akarják mindig, hogy a babáik kocsikázzanak, mert legalább annyira odáig vannak a kisfiúkért.
- Az nem az én stílusom... - fintorodom el. - Hamarabb látnál az éjszaka közepén egy fegyverrel a hálószobádban. - Nagyon remélem, hogy semmilyen képzettársítás útján nem jut el erotikus képig a saját őrült fejében azok után, amit mondtam. A legutolsó, amire vágyom, hogy amikor legközelebb éppen Amber barátnőmet dolgozza meg, rám gondoljon, egy fegyverrel a kezemben. Pedig bevallom néha mindenféle győzködés nélkül meghúznám a ravaszt, tudva, hogy nem lesz komoly következménye.
- Nem tennéd meg. Túlságosan kedvelsz. - Édesen csengő hangomat most lehalkítom, hiszen szükségtelen kiabálnom. Utánozva Thad mozdulatát és is közelebb hajolok hozzá, az arcunkat elválasztó néhány centi még arra sem elég, hogy ne érezzük meg egymás leheletét. Tudatosan nem foglalkozom a ténnyel, hogy a mozdulat hatására a már fogyóban lévő habok még kevesebbet hagynak a képzeletre. A célomat ugyanis pontosan így érem el.
- Kifog rajtad a spagetti, Mr Nagytudású? - kérdezem nevetve. Bármilyen furcsa is - ez a része a legmeglepőbb számomra -; őszinte nevetés rázza a testem. Újra eszembe jut az óvodás hasonlat és egyre jobban meg tudom érteni. Bármennyire nem akarom élvezni az együttlakást, de még csak a beszélgetést sem Thaddel, a tény, hogy őszinte nevetést tudott kicsalni belőlem - még ha nem is tudatosan -; de mégis azt jelenti, élvezem a csipkelődést.
El kell tűnnöm néhány napra és olyan dolgokba beleásni magam, amelyek felszínre hozzák majd azt a Zarát, aki nem érez őszintén. Akit lehet, hogy Alisonnak, Barbarának, vagy éppenséggel Lynette-nek hívnak.
Előtte azonban el kell készülnie a spagettinek, hogy ne haljunk éhen. Kelletlenül teszem fel hát a kérdést: - Mit segítsek?


note: olyan cuki a gifed hogy belehalooook szavak: 532
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
margot robbie ✩

× kor :
30

× tartózkodási hely :
london ✩

× foglalkozás :
svindler ✩

× hsz-szám :
10


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Thad Bell on Vas. Jún. 11, 2017 2:07 am


- Ó, engem egyáltalán nem érdekel az a nyomorult ribanc. - legyintek egyet - És tudom, hogy mit fogsz mondani Zara, de a feltörő kérdésedre a válaszom tök egyszerű: mintha te nem elégítenéd ki a testi szükségleteidet, ugye? - szalad a magasba a szemöldököm, aztán elnevetem magam - Persze ő annyira nem örül neki, amikor véletlen... Na, mindegy. - harapom el a mondatom végét. Még a végén megtudja, hogy ott is állat vagyok, és bármikor, de tényleg akármikor képes vagyok az épp aktuális partnerembe valamit beledöfni, ami nem az én farkam. Illetve azon túl na.
Soha nem gondoltam volna, hogy komolyan vonzódni fogok akár egyetlen nőhöz is. Pedig az én kis beteg elmémet hatályába is kerítette a szőkeség, és minden tulajdonsága. Nem tudok elmenni amellett, hogy éppen azt csinálja, amit el akar érni, és én tudom, és mégis hagyom, hogy... Ezt művelje velem. Teljesen megvesztem szerintem. Mármint még képes voltam ennél is jobban megőrülni, ami egyébként azért nagy szó, mert nem tudom, hogy a jelenlegi állapotomnál lehet-e esetleg súlyosabb.
- És ha esetleg még is megtenném? - teszem fel a kérdést - Azt hinnéd, hogy nem vágnám el egy olyan embernek a torkát, akit kedvelek? Minden kérdés nélkül. - mert tényleg így van. Legalább is ha meg kéne tennem, szerintem megtenném. Nem vágtam el még senkinek a torkát, pláne nem olyannak akt úgy igazán kedvelek, de ha meg kéne tennem, megtenném. - De egyébként meg honnan tudod, hogy az a fegyver működne is, ha egyáltalán lenne? Plusz úgy sem lőnél le. Úgysem tennéd, ahhoz te túlságosan is kedvelsz.
Azért ekkorát is elég régen blöfföltem, mert nem hinném, hogy annyira odalenne értem. Sőt, gondolom én, hogy még egyenesen utál is. Nem voltam vele túl kedves, mióta itt lakik, és folyamatosan olyanokkal traktálom, hogy mennyire lefeküdnék vele. De ha egyszer így van? mondjuk ezzel még senki nem nyerte el egy nő kegyeit - vagy kebleit - kivéve akkor, ha a meghódítandó egy kurva. Mert akkor még mondani sem kell, csak mutatni.
- Ó, igen, igen kifog rajtam. - bólogatok mosolyogva. Lehetne ez egy rossz technika is, de igazából most tényleg adhatom önmagamat. Egy kis ideig biztos. - Őőőő, lássuk... A szószban segíthetnél, mert azt el tudom rontani, ha nem figyelek oda. - lépek hozzá közelebb, és felemelem a szemöldökömet. Majd a kezébe nyomok egy tálat, hogy ebbe tessék kikeverni Zara, kérlek.
- És... Fú, de fura ezt így. Na szóval. Milyen napod volt? - valahol el kell kezdeni egy normális beszélgetést, nem?
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Theo Hutchcraft

× foglalkozás :
psychologist

× hsz-szám :
10


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Zara Burton on Szer. Jún. 14, 2017 11:58 pm

thad & zara

Gyakran elgondolkodom: vajon hogyan kerültem ide? Mikor siklott ki annyira az életem, hogy most, huszonkilenc évesen az ismerősöm volt osztálytársának a lakásában tengődöm, amikor másoknak ennyi idős korukra már családjuk van. Saját házuk és jól menő - legális - munkájuk. Bárki vagy bármi is felelős az egyszerű, emberi életek alakulásáért, most igazán visszaforgathatná az időt és olyan útra állíthatna, amire kapásból azt mondom: benne vagyok. Itt, és különösen Thad jelenlétében, sokszor eltöprengek, nem kellene-e éppen valahol máshol lennem, mondjuk Charlieval, és valami rosszaságon törnöm a fejemet? Mondjuk meghamisítani valamit, eladni, aztán egy lakatlan szigeten süttetni a hasamat? Ahelyett azonban, hogy okos lennék és nem csak tervezgetnék, de meg is tenném, amit kigondoltam, inkább arról beszélgetek Thaddel mit is jelent neki Amber. Szebb nem is lehetne.
- Ugyan kérlek. - Forgatom a szemeimet, miközben halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Az alatt az idő alatt, amit Thadnél töltöttem, volt időm megismerni mindkettejüket és a helyzetet is, amibe szerencsétlen harmadikként belecsöppentem. - Ha nem törődnél vele egy cseppet sem, ugyan miért engedted meg, hogy nálad lakjon? - Teszem fel az egyszerű kérdést, amelyre a válasz is legalább olyan egyszerű. Mert annak ellenére, hogy nem vallja be, Thad igenis törődik Amberrel. Lehet, hogy Ő maga sem tudja pontosan mennyire. De az igazság az, hogy az emberek nem szokták csak úgy beengedni az ismerőseiket a lakásukba. Még akkor sem, ha ez az ember történetesen Thad és legalább olyan őrült, mint az általa kezelt betegek. A különbség csak az, hogy Ő eddig valahogy megúszta.
- Nem olyan egyszerű megölni egy embert, mint gondolod - rázom a fejemet, halk nevetés mellett, holott a helyzet egyáltalán nem indokolja. Mégis csak emberek haláláról beszélgetünk. Az igazság azonban az, hogy úgy érzem, épp elég halállal találkoztam már eddigi életemben. És bizony amikor valaki túl sokszor néz farkasszemet vele, egy idő után régi ismerősként köszönti. Aztán már nevetni is képes, ha csak hall róla. - Tudom hogyan kell használni egy fegyvert. Ha az én kezemben van, elsül. - A hangsúlyomból is tisztán kivehető, hogy a megjegyzés nem hagy kivetnivalót. Thad nem ismer. Ellenben én az Ő lakásában lakom már jó pár hete. Az ő dolgaival vagyok körülvéve, az Ő arcát nézem nap mint nap. Akaratlanul is többet tudok róla, mint szeretnék, ellenben Ő ezt nem mondhatja el magáról. Igyekszem csak annyit megmutatni magamból, amennyit én akarok, hogy tudjon rólam. És még akkor sem lehetünk benne biztosak, hogy az igazi Zarát mutatom neki.
- Erős túlzás lenne azt állítani, hogy kedvellek, nem gondolod? - kérdezem nevetve. Tulajdonképpen a feltételezés is sértő lenne, ha nem éppen az előbb gondoltam volna, hogy tulajdonképpen élvezem ezt a helyzetet. Kölcsönösen úgy viselkedünk egymással, mint az óvodások és ez mindkettőnknek meg is felel. Fenébe.
- És még az oroszlán részét is Rám bízod... - Újabb szemforgatás a jutalma, amit meg is érdemel. Gyakorlatilag a világ legegyszerűbb ételében kér tőlem segítséget, amikor még csak nem is szívesen ajánlottam fel azt, hogy pontosak legyünk. Azonban amikor a kezembe nyomja a tálat, úgy döntök: miért is ne segítenék? Hátha olyasmit tudok meg, amit aztán a világuralma törésem alatt fel fogok tudni használni ellene. Tartsd közel az ellenségeidet?
- Rossz. - Felelek direkt mód szűkszavúan a kérdésére, arra, hogy visszakérdezzek pedig még csak energiát sem vesztegetek. Épp az előbb döntöttem el magamban, hogy nem engedhetem neki, hogy megismerje az igazi Zarát, akkor mégis hogyan mesélhetnék neki arról, milyen napom volt ma? Az épp az ellenkezője lenne annak, amit akarok. De vajon mit is akarok pontosan?

note: remélem a kolinet szeret és elküldi <3 szavak: 572
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
margot robbie ✩

× kor :
30

× tartózkodási hely :
london ✩

× foglalkozás :
svindler ✩

× hsz-szám :
10


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Zara × Thad - we're gonna be naked, babe

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.