Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Lana Evens Today at 10:58 am


by Vendég Yesterday at 9:59 pm


by Lora Norwood Pént. Okt. 20, 2017 8:01 pm


by Linda Colbert Kedd Okt. 17, 2017 11:29 am


by Nyhil A. Vrataski Vas. Okt. 15, 2017 7:56 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:59 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:57 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:50 pm




Share| .

Lina & Jim - my little taste of heaven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarJim Weinberg
honey, i'm forever young
× play by :
Jamie Campbell Bower
× kor :
20
× tartózkodási hely :
pub
× foglalkozás :
Student / Musician / Waiter
× hsz-szám :
24

TémanyitásTárgy: Lina & Jim - my little taste of heaven Szer. Feb. 03, 2016 9:48 pm


Az isten bassza meg... Vagy valami ilyesmi. Már megint arra kell elaludnom, hogy Jamie valamelyik idióta kurvája úgy visít a mellettem lévő szobában, mintha muszáj volna. Basszameg, mennyi az idő?! Este nyolc... És én meg aludni akarok? Komolyan, megőrültem, vagy mi a szar?! De az embernek nem jut eszébe sokkal jobb, amikor éppen azt hallgatja, hogy a nagybátyja hogy intézi a csajt a másik szobában. Bassza meg... Mármint, oké, most éppen azt csinálja, de... Na, szóval mindenki érti.
- Jamie, baszd meg! Komolyan, tekerjétek már le a kibaszott hangerőt, hallod?! Komolyan, csak az nem hallja, ahogy keféltek, aki nem akarja hallani. A rohadt életbe, nem hallasz baszdmeg?! Tömd már be ennek a hülye kurvának a száját valami ronggyal, mert ha nem csinálod meg... Akkor bemegyek rohadj meg, és esküszöm hogy a turnén öt napig hordott alsógatyáddal fogom ezt megcsinálni! - dörömbölök az ajtón. Elég nehezemre esik túlüvölteni a sikoltozó nőt, de mindenre megoldás a whiskey! Erre csak egy rohadt rongy lenne megoldás, de nem... Nem. Ahogy körülnézek a szobánk előtti térben, az emeleten, találok is az isteni nedűből. Legalább öt üveg ott van szépen, sorban egymás mellett. Nem, nehogy azt higgye bárki is, hogy ilyen jól megy, hogy literszámra isszuk a Jack Danielst, és a Jim Beam-et, csak... Mindig megmaradnak. A legszimpatikusabb üveggel fel is kapom, és még mielőtt lemennék a nappaliba újra odaállok az ajtóhoz.
- Köszönöm! Tényleg, ezért tényleg egy kibaszott külön kérvényt kellett benyújtanom, hogy tömd be a nő száját valamivel, ami nem a pöcsöd? - csóválom meg a fejem rengetegszer. Bár ha belegondolok, most hogy a csaj nem sikít, csak egyetlen egy dolgot tehet. - Basszameg, legalább akkor intéznétek az ilyet, amikor én nem vagyok itthon... Mi lesz, legközelebb bemutatod? Én puszit kurvára nem fogok neki adni, azt most kibaszottul jegyezd meg! - röhögöm el magam, aztán az üveget felkapom, és lesietek a lépcsőn, hogy valami zenét hallgassak, ami elnyomja ezt az istentelen vinnyogást.
A választásom a Pearl Jam-re esik, úgy kezdek neki a zenélés mellett a másik kedvenc tevékenységemnek: a festésnek. Élek-halok érte, és tökéletes feszültség levezetés. Mármint most tényleg kell, mert az a hülye kurva úgy nyögdécsel ott fent, hogy a zene is alig hallatszik mellette. Én meg gyűlölöm az ilyet, főleg hogy százszor elmondtam Jamie-nek, hogy ne akkor intézze az ilyen ügyeit, mert nem vagyok rá kíváncsi.
Finom ecsetvonásokkal állok neki a képnek, és hallgatom egymás után az egyik kedvenc zenekarom számait, amikor dübörgő lépteket hallok, és jön le Jamie bácsi, meg a csaja jön lefelé a lépcsőn.
- Jim kikísérnéd légy olyan… nedves? Nekem, most… Öhm, más dolgom akadt. – említettem már, hogy a nagybátyám drogfüggő? És hogy semmit nem tudok tenni ez ellen? Hányszor beszéltem már a lelkére, hányszor próbáltam rá hatni, hogy hagyja abba… Mégis semmit nem tett ennek érdekében és nagyobb a valószínűsége, hogy nem is fog csinálni semmit, hiszen ugyanolyan, mint én. Ő sem tud semmit kezdeni a démonaival, és én sem tudok kezdeni a sajátjaimmal sem semmit.
- Gyere, kikísérlek. – szólok oda a csajnak, és már indulok is kifelé. Menet közben megtörlöm a kezeimet, amik tiszta festékesek, és egyúttal a felsőtestem is egy merő festék, ugyanis levettem a pólót – csak azért, mert ismerem magam – hogy tuti festékes lesz mindenem, és minő meglepő dolog: hát festékes is lett. Amint kilépett a csaj az ajtón, már fordultam volna vissza, amikor egy ismerős köszönés ütötte meg a fülemet. Ez nem lehet… Hogy talált meg?! Komolyan, mire képes még ez a csaj? Hihetetlen, esküszöm hogy magam alá fosok…
- Lina, te… Itt?- simítom ki a hajamat a szememből, és ezzel azt érem el, hogy most már a hajam is fekete festékes lesz az arcom és a testem mellett. – Gyere beljebb. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAlina Yablokova
honey, i'm forever young
× play by :
taylor momsen
× kor :
20
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
tanuló
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: Lina & Jim - my little taste of heaven Hétf. Aug. 22, 2016 11:18 am

Jim & Lina
 

Az egyetlen dolog amibe azt hiszem nem gondoltam bele teljesen, amikor úgy döntöttem, hogy nekem feltétlenül Londonba kell jönnöm, az valószínűleg az volt, hogy fogalmam sem volt róla mennyire egyedül leszek. Félreértés ne essék, szeretek én egyedül lenni, mert mégis kinek van energiája elviselni az embereket, mondjuk a nap huszonnégy órájában, napról-napra? Nekem biztosan nem. Saját magamat is nehezen viselem el sokszor, nem hogy másokat. Minden esetre néha nálam is bekattan valami, és ilyenkor feltétlen késztetést érzek arra, hogy emberek társaságában legyek - legfőképpen olyanokéban, akiket ismerek is. Mivel a suliban nem igazán törtem magamat, hogy bárkivel is komolyabban megpróbáljak összebarátkozni - főleg azért, mert mint olyan sok más helyen is, mire én megérkeztem ide, Londonba, pontosabban az iskolába, ahol gyötörnöm kell magamat, annak már bizony megvolt a hierarchiája, én pedig vagy egyik csoportjába sem illek, vagy egyikbe sem akarok beilleszkedni. Szívás, tudom, de talán jobb is így. Csak azért nem fogok jópofizni másokkal, hogy legyen kivel beszélgetnem az ebédszünetben. Éppen elég, hogy Jimtől megkapom azt a figyelmet, amit megérdemlek.
Pontosan ezzel van a gond. Hogy amennyi figyelmet én kapok tőle, csak azért, mert azt hiszi, hogy fülig szerelmes vagyok belé; valamiért én is kötődöm hozzá annyira, hogy képes legyek átmetrózni a fél városon, hogy esetleg összefussak vele, este nyolc után, a házuk előtt. Igen, tudom, hogy hol lakik. Melyik az a rajongó, aki képes a kiszemeltje városába költözni és nem tudja, hogy pontosan hol is lakik? Amatőrök...
Normális ember, ha Londonba költözik, inkább azzal tölti az idejét, hogy meglátogatja a Google szerint legjobb helyeket, éttermeket, nevezetességeket. De nem én. Én inkább azzal töltöm az egyébként drága időmet, hogy felkeresem azt a pasit, aki igazából az őrületbe kerget és fogalmam sincs ez jó dolog-e, vagy sem. Mindenesetre az tény, hogy a magasított talpú fekete csizmámban éppen az ő háza felé tipegek és bár fogalmam sincs, hogy pontosan mit keresek itt, mit akarok tőle és mit is fogok neki mondani, ha egyáltalán van merszem (és kedvem) becsengetni, de az idáig vezető úton jó ötletnek tűnt meglepni őt azzal, hogy megmutatom mire megyek egy számítógéppel, internetkapcsolattal és a Google-el. Ha egy irtó béna romantikus filmben lennénk, valószínűleg úgy értem volna el, hogy meg tudjam szerezni Jim címét, hogy összehaverkodom a suli egyik kockájával - vagy lefizetem, de ez mellékes -, akit aztán megkérek (rákényszerítek), hogy törje fel nekem az iskolai nyilvántartást, hogy megtudjam a címet, amelyet olyannyira áhítok. De a mai világban már, amikor az Interpol már valószínűleg jobban tudja, hogy mit ettem tegnap reggelire, mint én magam, nincs szükség ilyen trükkökre, elég, ha tudom hol kell keresgélnem. És láss csodát, alig fél órába telt, hogy kívülről fogjam a lakásom kilincsét, indulásra készen, a címmel a zsebemben.
A sarkon befordulva zsebre dugom a kezemet, amelyben eddig egy cigaretta parázslott, most azonban, hogy már ilyen közel vagyok, nem lenne túl praktikus rágyújtani még egyre. Fogalmam sincs, mit is vártam pontosan, de azt, hogy az ajtó még azelőtt kinyíljon, hogy én odaértem volna, na azt nem. Ennek ellenére így történt, és ahogy odapillantottam, egy egészen csinos csajszit láttam meg kilépni rajta, nyomában a félmeztelen Jimmel. Egy pillanatig elgondolkodva figyeltem ugyan a jelenetet, alig pár lépésre az egésztől, végül azonban ahogyan a csaj távolodott, én úgy somfordáltam oda a házhoz. - Lám-lám, Jim. – vigyor kúszik az arcomra, ahogyan megfogalmazódik bennem néhány frappáns mondat vele és az imént kitessékelt hölgyikével kapcsolatban. Szeretnék a nyelvemre harapni és befogni a számat, sarkon fordulni és elmenni innen, de az nem az én stílusom lenne. Ehelyett folytatom: - Máris megy a barátnőd? Ideje pizsamába bújnia? – Hangosan felnevetek és még az sem érdekel, ha az említett csaj esetlegesen meghallotta, amit mondtam. Egy biztos; senki nem cibálja a hajamat és kiáltozza, hogy ribanc vagyok, így ez valószínűleg nem történt meg.
Amikor beinvitál, mosolyogva a hátam mögé dobom szőke tincseimet és eleget teszek a kérésnek; belépek a házba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarJim Weinberg
honey, i'm forever young
× play by :
Jamie Campbell Bower
× kor :
20
× tartózkodási hely :
pub
× foglalkozás :
Student / Musician / Waiter
× hsz-szám :
24

TémanyitásTárgy: Re: Lina & Jim - my little taste of heaven Vas. Okt. 16, 2016 1:30 am




Szerintem kiérdemelhetném a világ legnagyobb balfasza címet. Esküszöm az életemre. Egyszer jelenik meg az a csaj, akiért nem hogy az életemet, még a másodikat, meg a harmadikat is odaadnám... Akkor is mit lát?! Hogy a nagybátyám ribancát kisérem ki az ajtón, és integetek neki egy műmosollyal, hogy takarodjon már a francba. Persze, ki a tököm hinné ezt el?! Ugyan, ha én mennék hozzá, és látnék egy faszit, aki éppen tőle megy ki, akkor... Nos, akkor tuti, hogy nem lennék ennyire jófej, és biztos, hogy nem lennék ennyire kezelhető. Mármint tuti, hogy elvágnám annak a faszfejnek a torkát, amelyik nemhogy távozni - bemenni - merne Linához. Tökmindegy, hogy mennyi ruhában lenne, vagy éppen mennyit dobna le. Nem érdekelne.
- Persze, az én barátnőm. - szűröm ki a fogaim között a szavakat. - Ez a ribanc akkor sem lenne a barátnőm, ha két mankóval csúszna utánam, és kérlelne, hogy legyen az. Faszt. - röhögök fel hisztérikusan. Fogalmam sincs, hogyan tud kiváltani belőlem olyan reakciókat, amiket még a legjobb barátaim előtt sem tudnék előcsalogatni magamból, de egyet mondok fater: neki sikerült. Biztos,hogy tudja. Biztos, hogy érzi, hogy nem igazán tudok úgy tekinteni rá, mint egy lány barátomra tekintenék. Ezt pedig makacsul, és mocskos módon kihasználja. Én pedig élvezem. Minden egyes percét, és minden egyes kibaszott másodpercét ennek az egésznek, és ha még lenne lelkem, le is tagadnám az egészet. De nincsen lelkem, így letagadni sem tudom. Szomorú, ugye?
- Az esetleg eszedbe sem jutott, hogy nekem nem kellenek az ilyen luvnyák, mint ő... - horkantok fel, aztán követem befelé. - Kérsz valamit inni, enni, esetleg? - felvonom a szemöldökömet. Ha körbenéz a házban, nem lehet túl kellemes benyomása arról, milyen helyen élünk. Egy utolsó drogtanyánál azért különb, de itt is mindenhol füves cigarettacsikkek tömkelege elnyomva, gitárok, basszusgitárok szinte minden helyre lefektetve. Üres, alkoholos üvegek a nappali, előtér minden szegletében... No, nem éppen a legrendesebb, legtisztább házban élünk, de legalább van hol laknunk, ez még mindig jobb, mint a semmi. Addig örülök, amíg a nagybátyám herkás fecskendőit nem látta. Akkor valószínűleg az ő helyében is mélységesen szégyellném magamat, és azt, hogy ilyen házba engedtem be. Valószínűleg fel is kötném magam az egyik közeli villanyoszlopra, de... Basszameg, fogalmam sincs semmiről.
- Minek köszönhetem látogatásod? - vonom fel a szemöldökeimet. - Vagy csak ismét átjöttél az orrom alá dörgölni, hogy "Jim, te egy fasz vagy." vagy esetleg azt, hogy "Jim Weinberg, igazán abbahagyhatnád a koslatást utánam." mert amint látod... - nyelek egyet, és kelletlenül is felröhögök - nem koslattam utánad, meghagytam, hogy az ostoba kis faszok megtegyék ezt helyettem. - a zöld szemű szörnyeteg felütötte a fejét. Nem tehetek róla, nem szeretem azt látni, hogy más férfiak körbeudvarolják Linát. Igen, mert tudom, hogy ez van. Tudom, hogy ugyanúgy mindet lepattintja, mint engem is. És mégis, hozzam talán mintha máshogy állna. Vagy tényleg ennyire vak lennék.
- Vagy már meg is tették. Ja, tényleg... Milyen kár, hogy én még mindig nem tudom, merre laksz, aztán te meg basszameg... - nevetek fel, már-már hisztérikusan -...beállítasz ide, mintha mi sem történt volna, és még kérdőre is mersz vonni, hogy fellőtték-e a pizsamát. - kitöltök magamnak egy pohárba whiskyt, és egy villámgyors mozdulattal magamba is döntöm. Majd egy cigit halászok elő a farzsebemből, és rá is gyújtok. Hátamat nekivetem a falnak, még mindig tiszta festékes kezeimmel ismét kisimítom az arcomból szőke tincseimet, úgy pillantok a velem szemben álló lányra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAlina Yablokova
honey, i'm forever young
× play by :
taylor momsen
× kor :
20
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
tanuló
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: Lina & Jim - my little taste of heaven Pént. Feb. 10, 2017 3:23 pm

Jim & Lina
 

Alig húsz évesen túl sok olyan dologban volt már részem, amelyről nem hogy nem akarok tudni, de nem is lenne szabad. Azonban ezek nélkül a dolgok nélkül, és mondjuk ki, hogy legfőképpen az anyám nélkül, nem az lennék, aki ma vagyok. Tegyük fel, hogy olyan anyám van aki szeret is. Akkor most biztosan nem azon törném a fejem hogyan szóljak be Jimnek. Akkor valószínűleg megtenném, amire már hónapok óta nem vagyok képes és egyszerűen megmondanám neki, hogy miért vagyok Londonban. Mert bizony, ez nem egy tanulmányi kirándulás. Ha normális és szerető anyám lenne, talán még az is lehetne. Ha ismerném az apámat, talán egyenesen Ő támogatta volna, hogy Londonban legyek cserediák. De az élet nem így akarta. Olyan gyerekkorom volt, hogy ha bárkinek is elmesélném az igazat, nem hinne nekem. Azt mondaná remek a fantáziám, de ne viccelődjek tovább. Sokszor szeretném, ha nem úgy nőttem volna fel ahogyan, viszont tudom, hogy akkor nem az lennék, aki ma vagyok. Akkor talán bátorságom sem lenne olyanokat mondani Jimnek, mint amiket mondok.
- Nyugalom, nem kihallgatáson vagyunk - - vonom meg a vállamat, miközben halkan felnevetek, ahogyan Jimet figyelem. Valahol kicsit félelmetes belegondolni, hogy alig néhány szavammal sikerült olyan reakciót kiváltanom belőle, mint aminek az imént lehettem a fültanúja, valahol pedig lenyűgöző is, hogy ilyen "hatalmam" van fölötte. Ha én magam is normális lennék, valószínűleg nem élvezném a helyzetet ennyire. És bevallom, nincs elég jó kedvem ahhoz, hogy teljes egészében élvezzem most. - Nem kell túlizzadni.
Persze, hogy szeretnék csak leülni vele és elmondani, hogy miért vagyok olyan amilyen. Elég időm volt kitapasztalni milyen is vagyok , hogy mit miért csinálok. Én nem tizennyolc évesen nőttem fel. Már sokkal-sokkal korábban.
- Nem - - Rázom meg a fejemet hanyagul, miközben egy közömbös grimasszal az arcomon pillantok körbe a helyen, hogy aztán Jim arcára emeljem a tekintetemet. - Tudod én jobb dolgokkal töltöm a szabadidőm - jegyzem meg halvány mosollyal az arcomon. Holott hazugság az egész. Ha bevallanám miért is vagyok Londonban, rögtön kiderülne, hogy egyébként mivel múlatom azt a drága szabadidőmet. Nos, nem a barátaimmal, mert hogy azok nincsenek.
- A teaidő elmúlt, úgyhogy ajánlj valamit - nézek Rá mosolyogva. Átfut az agyamon, hogy vele ellentétben én képtelen lennék ilyen helyen élni. Éltem már eleget otthon, Oroszországban. Nem csak emberi kapcsolatok lehetnek mérgezőek, hanem a környezet is, amelyben élünk. És az hiányzik még, hogy Jim is odáig jusson, mint a nagybátyja, aki arra sem veszi a fáradtságot, hogy az üres üvegekkel öt métert sétáljon a kukáig. Vagy éppenséggel hogy kikísérje a nőjét az ajtóig, ami sacc per kábé plusz nyolc métert jelentene.
- Ha leülök nem leszek HIV pozitív ugye? - Mialatt felteszem a kérdést, körbemutatok a szobán, ugyanazzal a halvány kis mosollyal a szám sarkában, amiről már ismerhet.
- Már meg sem látogathatok egy kedves barátot? - Az utolsó szót akarattal különösen kihangsúlyozom, csak hogy még egy kést döfjek belé, és még meg is forgassam. Miért is nem inkább azon törtem magamat tizennyolc évesen, hogy a maffiába kerüljek be, nem pedig Londonba jöhessek? Érthetetlen. - Na és ha tényleg hagytam azoknak az ostoba kis faszoknak - ahogyan te hívod őket -, hogy utánam koslassanak... Mondd, miért is vagyok éppen itt és nem az egyik ostoba kis.. tudod... - Unottan legyintek, mintha be sem akarnám fejezni a mondatot. Mindketten tudjuk mi lenne a befejezés.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarJim Weinberg
honey, i'm forever young
× play by :
Jamie Campbell Bower
× kor :
20
× tartózkodási hely :
pub
× foglalkozás :
Student / Musician / Waiter
× hsz-szám :
24

TémanyitásTárgy: Re: Lina & Jim - my little taste of heaven Kedd Jún. 06, 2017 1:13 am


- Azért arra igazán kíváncsi lennék, hogy mi dolgod van, amikor éppen nem az én idegeimet túráztatod. Nem biztos, hogy van annyi barátod, akik ezt képesek elviselni. Vagy nekik egyáltalán mit mondasz? – őszintén fordulok felé, ahogy a szemöldökeim a magasba szaladnak. Erre azért tényleg kíváncsi lennék. Nagyon.
- Lássuk: van Jim Beam, Jack Daniels, Johnnie Walker, Jameson. Ezen túl van sör, talán van tequila, pezsgő, abszint, lehet hogy még akad egy kis bor is. – számolom össze a kezeimen. – Meg még van az is, amit úgy hívnak, hogy ’ebben a sorrendben’. – fú, ezaz Jim! Ilyen jó viccekkel miért nem leszel stand up-os? – Meg talán egy kis vodka. – én addig töltök magamnak még egy pohár whiskey-t, amit már szépen, lassan kortyolgatok csak.
- Nem, tudtommal egyáltalán nem… Bár én azért a helyedben körülnéznék, hátha akad ott egy kóbor tű. – rándul grimaszba az arcom. De ezen sajnos nincs mit tagadni. Lassan már úgy néz ki ez a ház, mint egy drogtanya
- De, jöhetsz bármikor egy kedves baráthoz. epésen jegyzem meg, majd leülök vele szembe egy fotelba, és felhúzom magamhoz a lábaimat. – Honnan tudjam, hogy miért jelensz meg itt? Nem tudom követni se a gondolkodásodat, se semmit, ami hozzá kapcsolódik. – legyintek egyet, és kortyolok egy újabbat a poharamból. – Igazság szerint, már meg sem próbálkozom vele.
Fáradtan sóhajtok egyet. Nem tudom, hogy most mit gondoljak. Örültem, amikor idejött, aztán meg iszonyat dühös voltam. Aztán megint örültem. Aztán megint nem, mert szokás szerint állandóan az idegeimen táncolt. Fogalmam sincs mit csináljak. - Oké, Lina. Most az egyszer tényleg arra kérlek, hogy őszintén mondd meg. Miért jöttél ide? - sóhajtok egy nagyot, majd folytatom - Ha csak azért, hogy a szokásos kis nyugalom-tesztedet hajtsd rajtam végre, akkor nem lehetne, hogy azt túllépjük, és menjünk bele valami olyan játékba, amit eddig nem játszottál velem? - forgatom meg a szemeimet. - Vagy ha azért, hogy tényleg értelmesen beszélgessünk, vagy igyunk, vagy akármit csináljuk, vagy... Miért? - tudom, hogy ha az őszintét mutatom, azzal csak még nagyobb fegyvert adok a kezébe, de már azt sem bírom elviselni, hogy állandóan az van, amit ő akar. Egyszer legyen az amit én akarok. Túl nagy kérés?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAlina Yablokova
honey, i'm forever young
× play by :
taylor momsen
× kor :
20
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
tanuló
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: Lina & Jim - my little taste of heaven Csüt. Jún. 15, 2017 10:50 pm

Jim & Lina
 

Mióta Londonba jöttem, gyakorlatilag nem sok minden változott. Egyedül talán annyi előnye volt az egésznek, hogy megszabadultam anyámtól, aki sötét árnyként nehezedett rám a viselkedésével és az elvárásaival velem szemben, miközben anyának sem lehetne igazán nevezni. Személy szerint ha választhattam volna, szívesebben kerültem volna akár árvaházba is. De nem volt senki, akit érdekeltem volna annyira, hogy jót akarjon nekem és megszabadítson az anyámtól. A saját kezembe kellett vennem a dolgot és lépni. Megtettem. Ezért is vagyok most Londonban. Többek között. A másik ok itt áll előttem és éppen nincs olyan hangulatban, hogy élvezzem, ahogyan szórakozom az érzelmeivel. Ez pedig engem is kilibbent az eddigi egyensúlyomból.
- Úú, nyugalom, cowboy - - nevetek fel felsőbbségesen, miközben nagyon jól tudom, hogy igaza van. Nincsenek barátaim. És nem is akarok barátokat. A barátok mindenfélét kérdeznének. Hogy hogy vagyok, mi a helyzet a szüleimmel... Nekem pedig nincs hangulatom újabbnál újabb hazugságokat kitalálni arról, hogy milyen rendes és aranyos szüleim vannak, miközben az apámat nem ismerem, az anyámról pedig nem is érdemes beszélni. Mert nem érdemli meg. Persze, könnyű azt mondani, hogy kell valaki, akivel megbeszélhetem mindezt. De ténylegesen megbeszélni már sokkal kevésbé kecsegtető ajánlat. Mégis mit kellett volna csinálnom? Ide jönni Jimhez, aztán leülni a drogtanyának kinéző nappalijuk közepén és a közepébe vágva elmondani neki, hogy az anyám egy alkoholista, soha nem törődött velem, és gyakorlatilag öt éve magamról gondoskodom, amikor az elmúlt években inkább azzal kellett volna foglalkoznom, hogy mégis kiket hívjak meg az édes tizenhatos születésnapom?
Nem akarom, hogy az emberek sajnáljanak, vagy vigasztalni próbáljanak. Felesleges. Hozzászoktam ahhoz, hogy senki nem törődik velem annyira, hogy érdekelje is mi van velem. Ellenben itt van Jim, azt hiszem néha tényleg érdeklődött felőlem, mindenféle hátsószándék vagy szívesség nélkül. Az én kedvenc elfoglaltságom pedig az, hogy az agyára megyek. Gratulálhatok magamnak.
Jim régi, ismerős viccén nem állom meg, hogy ne nevessek. Hogy a nevetés tényleg a viccnek tudható-e be, vagy az egész helyzet tűnik nevetségesnek, azt már nem sikerül eldönteni. - Na szerinted? - kérdezem a szememet forgatva. - Vodka. - Teszem hozzá egy bólintással együtt, csak hogy nyomatékosítsam. Meghazudtolnám önmagamat, ha nem a vodkát választottam volna.
- Pedig reméltem, hogy csak a viccet éri meg és nem az életemet kockáztatom azzal, hogy ide jövök - jelentem ki egy nagy sóhajtás közepette, miközben helyet foglalok a kanapén. Ha barátok lennénk, most valószínűleg hozzátenném azt is, hogy Jimnek nem kellene itt laknia. Ha nekem, tizenévesen sikerült megoldanom, hogy törvényesen is elszakadjak a saját anyámtól, aki életet adott nekem, Jimnek mégis miért ne sikerülne olyasvalakitől elválni, aki még csak nem is az apja?
- Ha nem szeretnéd, hogy itt legyek, elmegyek. - Vonom meg a vállamat és azzal a lendülettel állok is fel a kanapéról. Pontosan ezért nincsenek barátaim. Mert kérdéseket tesznek fel. A barátoknak pedig őszintén kell válaszolniuk. Én pedig azt hiszem még nem vagyok teljesen felkészülve arra, hogy őszintén tudjak arról beszélni miért is vagyok itt. Tulajdonképpen... Miért is vagyok itt? Miért éppen azt az embert választottam, akinek a legjobban szeretek az idegeire menni? Mielőtt azonban magamban is letisztázhatnám a választ a kérdésekre, hátat fordítok Jimnek és az ajtó felé veszem az irányt. - Majd találkozunk. 

NOTE:  | SZAVAK: 516
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarJim Weinberg
honey, i'm forever young
× play by :
Jamie Campbell Bower
× kor :
20
× tartózkodási hely :
pub
× foglalkozás :
Student / Musician / Waiter
× hsz-szám :
24

TémanyitásTárgy: Re: Lina & Jim - my little taste of heaven Szer. Aug. 16, 2017 1:12 am


Mióta Londonba költözött, nem mondom, hogy pokol az életem, pedig amúgy még annál is rosszabb. És meggyőződésem, hogy ezt élvezi. Azt, hogy szenvedek, és azt is, hogy nem tudom leplezni az érzelmeimet, amikor vele beszélek. Nem tudom eldönteni, hogy mit szeretne tőlem, és valószínűleg ő sem tudja, mert ha tudna, akkor mindenhogy viselkedne, csak így nem. És ez nagyon, de nagyon idegesítő. Ha lenne mondjuk egy faszi legjobb barátom, akkor tuti, hogy neki lenne valami tanácsa erre a helyzetre, de mivel nincs, ezért még ezekkel a hülye elképzelésekkel is magamra maradtam, szóval egyre gyakrabban követem el a jobbnál jobb baklövéseket, és Ő pedig egyre többet és többet röhög rajtam. Ez tuti zavarna, ha nem lennék annyira szerelmes, hogy nem látnék az orromnál tovább. De pont annyira vagyok beleesve, hogy semmi sem zavar, amit tesz, és amikor néha megjön a józan eszem, ez legalább annyira zavar, mint az, amikor a nagybátyám minden este más sikoltozó kurvát hoz haza dugni.
- És tudja, és tudja. Ennyire amerikainak tűnök? - vigyorodok el. Pedig az akcentusom már eléggé brit, de azért látszik rajtam, hogy nem vagyok teljesen idevalósi. Mondjuk ezt szerintem még soha nem mondtam Linának, de éppen itt az ideje, hogy megtudja. Bár az eddigiek alapján nem valószínű, hogy egyáltalán érdekelné, hogy éppenséggel honnan jöttem, de azért egy viccet megért.
- Oké, miért is kérdeztem komolyan, gondoltam... - csóválom meg a fejem vigyorogva és töltök neki. Ez a nő komolyan megöl. Minden egyes pillantása, minden mozdulata egy csavarás egy kibaszott nagy karddal a szívembe, és minden ilyen dolog egyre taszít tőle, és egyre közelebb is hoz. Ha valaki tud valami olyat, amit én nem, nyugodtan mondja, mert én már semmit nem értek, ami velem történik. Vagy az érzelmeimmel.
- Az életed ugyan nem kockáztatod itt a kanapén, de azért próbálok rendet tartani. - egy drogos nagybácsival azért nem könnyű, de én mindent megteszek, hogy ne nézzen ki úgy a ház, mint egy lelakott csöves szálló. De van, amikor már egyszerűen a fejemre nő minden, és szarok az egészre. Na mostanában tényleg ez van, hiszen koncertről koncertre járunk, és nem győzöm. Egyáltalán nem.
- Hé, Lina várj már! - szinte futok utána, hogy az ajtóban még elkapjam, és a vállára tegyem a kezem. Sóhajtok egyet. Egyáltalán nem így gondoltam. Nem akartam megbántani, és nem is akartam megmondani, hogy mit csináljon, de már nem bírom. Azt sem, hogy egyáltalán szarba se néz, és azt gondolja, hogy ami van - vagy éppen ugye egyáltalán nincs - közöttünk az rossz. Mert nem lenne rossz, ha egyáltalán ő is akarna valamit. - Sajnálom, én nem úgy gondoltam... Csak már nem tudom, hogy mi a franc van, és azt sem tudom, hogy mit gondoljak, vagy egyáltalán mit érzek. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Lina & Jim - my little taste of heaven

Vissza az elejére Go down

Lina & Jim - my little taste of heaven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» ~ HEAVEN RPG ~ Spread your wings
» Black Heaven bordély
» Abigail Heaven

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: kelet-london-