Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Lana Evens Today at 10:58 am


by Vendég Yesterday at 9:59 pm


by Lora Norwood Pént. Okt. 20, 2017 8:01 pm


by Linda Colbert Kedd Okt. 17, 2017 11:29 am


by Nyhil A. Vrataski Vas. Okt. 15, 2017 7:56 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:59 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:57 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:50 pm




Share| .

the key to a new life

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarVasilisa Smirnov
honey, I'm on my cloud
× play by :
chanelle elise
× kor :
21
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
unemployed
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: the key to a new life Vas. Márc. 13, 2016 4:08 pm

thayer & vasilisa
Egész eddigi életemben függtem a szüleimtől. Sosem hagytak egyedül, mindig figyeltek rám - persze csak azért, hogy maguk mellett tartsák egyetlen kincsüket, de egyáltalán nem szeretetféltésből. Én jelentettem nekik mindent, amit szerettek volna elérni az életükben - az érdekházasság által kiépített kapcsolati rendszer is ezek közé tartozott, még azzal sem törődtek, hogy nekem mit jelent ez. Tönkre akarják tenni az életemet, ebben már biztos voltam - bár régen engedtem az akaratuknak, az utolsó lövésükkel túllőttek a célon. Elmenekültem, szó szerint, elszöktem.
Most pedig London, számomra ismeretlen városában szeretném elkezdeni az új életemet - remélve, hogy a családom sosem talál majd rám.

Fogalmam sincs hogyan jutottam el idáig. Sürgősen lakást kellett találnom, az egyik járókelő pedig kedvesen megosztott velem pár albérlethirdetést, sőt, még telefonált is helyettem - hozzá kell szoknom, hogy néha az emberek ok nélkül is kedvesek a másikkal, nemcsak érdekből. Elmagyarázta merre menjek, milyen közlekedési eszközt vegyek igénybe, így ügyes-bajosan, de sikerült eljutnom a lakásig.
Jelenleg az ajtaja előtt állok - már vagy negyed órája. Lehet, hogy már le is késtem a megbeszélt időpontot, de egyszerűen képtelen vagyok erőt venni magamon - olyan elveszettnek érzem magam így egyedül. Aztán eszembe jut, hogyha nem cselekszem, egyúttal haza is mehetek a szüleimhez - és ahhoz a görényhez, akinek a kezemet adták. Megmar a hideg, ha belegondolok. Ezért nagy levegőt véve kopogok kettőt - egy halkat, majd egy erőteljesebbet. És várok, hogy megnyíljon az út az új életem felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarThayer Woods
honey, I'm a monster
× play by :
boyd holbrook
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Szer. Márc. 16, 2016 12:50 pm

thayer & vasilisa
Amióta Jasmine unszolására berakattam egy hirdetést a kiadó szobámról, London egyik legfelkapottabb újságjába azóta folyamatosan idegenek csöngetnek, kopognak, telefonálnak és lassan már kezdem megbánni, hogy hallgattam a lányra. A lehető legkülönfélébb emberek jönnek megnézni a lakást. Tegnap például egy kismama jött egy mopsz kutyával és szinte már el is döntötte, hogy ő itt fog lakni, mintha nekem nem is lenne beleszólásom.
A legnagyobb problémám azonban az volt, hogy egyikőjük se tetszett. Mindegyikben potenciális ellenséget láttam még egy nagyon csinos pofikájú vörös kis csajban is, akinek tele volt tetoválva a karja és azt gondolná róla az ember, hogy milyen rohadt kemény csaj és közben alig mert megszólalni.
Belefáradtam. Nem is kell nekem lakótárs, tökéletesen el vagyok egyedül. Az üres szobát akár használhatnám raktárnak vagy kialakíthatnék egy személyes kis labort, amiben azt állítok elő amit csak akarok. Vagyis nem, ilyet ugye nem csinálnék hiszen nem akarok börtönbe kerülni és apám nem hiszem, hogy jó néven venné ha a drágalátos fiacskája dílerkedés és drogkészítés miatt kerülne börtönbe ezzel veszélyeztetve a szavazókörének létszámát. Csak semmi ilyesmi, Thayer nagyon jó kisfiú.
Már csak a hívás gombot kellene megnyomnom a házi telefonon és már vonalban is lennék a szerkesztőséggel, hogy megmondjam nekik kiadtam a lakást, köszönöm a lehetőséget, hogy náluk hirdethettem. Felsóhajtok és beletúrok a hajamba, baszki.
Ugyanebben a pillanatban valaki el kezd dörömbölni az ajtómon utána még a csengőt is nagyban nyomkodja. Felvonom a szemöldököm. Talán mára is megbeszéltem valakivel egy időpontot? Nem rémlik semmi, bár ez ugye nálam semmit sem jelent. Lassú léptekkel haladok a bejárati ajtó felé, hogy kellő szöszölés után kinyissam az ajtót és szembe találjam magam egy kétségbeesett szürkés kékes szempárral.
- Öhm, helló – érzem, hogy még mindig az egekben van a szemöldököm ahogy végigpillantok a lányon, aki hirtelen túlságosan fiatalnak tűnik – A szoba miatt jöttél?
Miután sikeresen kiderítem, hogy igen arrébb lépek, hogy beférjen mellettem közben próbálok nem leragadni a fenekénél és kisebb torokköszörülés után követem a nappaliba. Szerencsére amióta eldöntöttem, hogy kiadom a szobát igyekeztem a lehető legnagyobb rendet tartani a lakásban úgyhogy semmi sem tántoríthatja el a lányt kivételt képez persze ez alól, ha máris unszimpatikus a személyem számára.
- Az utolsó pillanatban érkeztél, már épp kezdtem meggondolni magam a bérbeadást illetően – nekidőlök a kanapénak és figyelem, ahogy körbenéz a helyiségben – Jajj, ne haragudj. Thayer Woods – a kezem nyújtom neki, hogy megejtsük a bemutatkozást is – Ha gondolod körbevezethetlek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarVasilisa Smirnov
honey, I'm on my cloud
× play by :
chanelle elise
× kor :
21
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
unemployed
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Szer. Márc. 16, 2016 2:41 pm

thayer & vasilisa
Pár perc alatt minden olyan bonyolulttá vált az életemben, mint még soha sem. Amíg hallgattam a szüleimre, engedtem nekik, elhalványultak előttem a problémáim - vagy inkább csak figyelmen kívül hagytam azokat? Meglehet. Egyszer ellenszegültem, nem fogadták el, pedig a lányuk vagyok. Inkább löknének érdekházasságba, minthogy az én érdekemet nézzék. Azt hittem, ha elszököm, és a saját lábaimra állok, minden könnyebbé válik az életemben, de.. Fogalmam nincs, nem tudom, hogy mit kellene tennem - csak azt, hogy mit várnának el tőlem, aminek a gondolata kellően fel is bosszant.
Pénzem van, rengeteg. Szerencsére még azelőtt sikerült levennem a számlámról, mielőtt apám rájöhetett volna, mire készülök, és letilthatta volna azt. Kis büszkeség tölt el, legalább egyszer sikerült túljárnom az eszén - egyelőre. Az első, hogy találjak egy szobát magamnak, ahol alhatok. Saját lakást nem akarok kivenni, az nem jelentene menedéket számomra. Egy lakótárs, és egy apró szoba már inkább az emberek közé rejtene. Csak nem tudom, hogy zajlanak a dolgok - meglátszik, hogy eddig semmit sem kellett egyedül csinálnom, vagyis inkább mondhatni, semmit nem bíztak rám.

Ezért is állok egyik lábamról a másikra, feszengve, mintha nem tudnám mi vár rám, ha kinyílik az ajtó előttem. De a szükség nagy úr - ennél rosszabb meg már nem is lehet, ugye? Igyekezek pozitívan gondolkodni, de elég nehezen megy. Végül nyílik az ajtó, én pedig megpillantom a szőke tincseket. Mintha máris jobban érezném magam tőlük. - Dobrij gyeny.. vagyis szia. - zavarodok meg hirtelen. - Bocsánat, nem egyszerű kiiktatni az anyanyelvemet, még nem szoktam hozzá az angolhoz. - magyarázkodom. - Igen, azért. - helyeslek, miközben belépek mellette a lakásába.
Végignézek benne, megszemlélem az elrendezését, a bútorokat. Tetszik, egészen otthonos - jobban is érzem magam itt, mint a régi otthonomban. - Reméltem, hogy nem késem el, még nem ismerem a várost, tegnap érkeztem. - és egy hotelben töltöttem az első éjszakámat.
- Vasilisa Rasputin, örülök, hogy megismerhetlek. - viszonzom a kézfogását. Jó látni, hogy vannak nálam határozottabb emberek is a világban. - Persze, annak nagyon örülnék. - mosolygok, majd, ha elindul, hűségesne követni kezdem. - Mindig is irigyeltem azokat, akik egyedül élhetnek, és nem kell a családjukkal osztozniuk az életükön. Te miért akarod mindezt feladni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarThayer Woods
honey, I'm a monster
× play by :
boyd holbrook
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Szomb. Márc. 19, 2016 5:29 pm

thayer & vasilisa
Tényleg rohadtul elegem van a lakás mutogatásából idegen embereknek. Mindent megnéznek, még a szekrényem tartalmát is lecsekkolták a vécéülőke állapotáról nem is beszélve. Úgy döntök miközben egyre csak csökken a távolság az ajtó és köztem, hogy ha az aki kint áll a lakásom előtt szimpatikus, akkor minden további gondolkodás nélkül kiadom neki a szobát. Legyen nő, férfi, unikornis. Az övé lesz a szoba.
Egy pillanatra felvonom a szemöldököm, amikor elkezd – vélhetőleg – oroszul beszélni és már kezdek kétségbeesni, hogy valószínűleg csak eltévedt turista és nem is a szoba miatt jött, amikor elnézést kér az orosz bevezetőért. Kellemesen cseng az orosz akcentus és akaratlanul is, de Archer és Katja kapcsolata jut eszembe életem egyik kedvenc sorozatából, hirtelen pedig meg akarom kérdezni, hogy vajon ismeri-e a történetüket de inkább csendben maradok és követem be a ház belsejébe.
Figyelem, ahogy a világoskékre festett falakat nézegeti ahol itt-ott egy-két művész haver modern kori alkotása van felakasztva a falra. A hófehér kanapé miatt kicsit tengerész-hatása van a nappalinak legalábbis előző lakótársam mindig ezt emlegette. Tegnap érkezett és máris albérlet után néz, nincs ennek a lánynak itt senkije? Hirtelen olyasmi érzések törnek rám, hogy most rögtön közöljem a hölgyeménnyel, hogy ő a nyertes és a mai naptól fogva minden lépésre vigyázni akarok.
- Egy ideje már elköltöztem otthonról és valahogy mindig volt lakótársam, nem bírom sokáig az egyedüllétet . Na meg persze teljesen más a családoddal lakni és egy korunkbelivel - magyarázom, miközben elindulok a szobák felé vezető kis folyosón – Ez itt az én szobám – mutatok egy balra levő fehér színű ajtóra, amit egy régi Joker poszter díszít – Ez pedig a tied – benyitok a szemközti ajtón és máris elénk tárul egy visszafogottan berendezett kis háló – Az ágyat kicserélheted ha akarod, amennyiben nagyobb szekrényre van szükséged, mint az ott – mutatok a sarokban álló, egy férfinek tökéletesen elég hellyel rendelkező szekrényre – A kilátás tökéletes, ha szereted kukkolni az embereket.
Az ajtófélfának dőlve várom, hogy körbenézzen a leendő szobájában közben azon töröm a fejem, hogy vajon mit kereshet itt egy ilyen fiatal orosz lány? Ha jól vettem ki a szavaiból senkit nem ismer Londonban és abból, ahogy idegesen a füle mögé simítja a fekete tincseit arra következtetek, hogy valami miatt mintha ideges lenne.
- Őszinte leszek veled, elég sokan jelentkeztek, hogy kivennék a szobát – ezt már akkor mondom, amikor a nappali-konyha féleségbe érünk, amit egy márványpult választ el egymástól – Azonban amondó vagyok, hogy igyunk pár pohárka bort és győzz meg arról, hogy akkor járnék a legjobban, ha neked adnám ki a szobát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarVasilisa Smirnov
honey, I'm on my cloud
× play by :
chanelle elise
× kor :
21
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
unemployed
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Vas. Márc. 20, 2016 3:29 am

thayer & vasilisa
Nagyot fordult velem a világ. Egy merőben új élet vár rám, és ez nem csak azt jelenti, hogy elhagytam a hazámat, és a családomat - most már minden másként lesz, megtaláltam a lehetőséget, hogy a saját kezeimbe vehessem az életem irányítását, végre-valahára.
Persze az első lépések egyáltalán nem egyszerűek, de igyekszem mindent megtenni azért, hogy ne kerüljek vissza a családom aranykalitkájába. Nem tartottam jó ötletnek, hogy a hotelben maradjak, ott hamarabb keltek feltűnést, mint, ha kiveszek egy szobát, és megpróbálok beilleszkedni a lakótársam mellé.

Szinte hallom is magamban a gondolatait, mindenki ugyanazt gondolná - egy még majdnem gyermek orosz lány egymaga, tervek, és csomagok nélkül. Mi más lenne ez, mint gyanús - de szerencsémre az emberek általában csak magukkal foglalkoznak, és remélem, az untig elég lesz, hogy havonta kifizetem a bérleti díjat, a rezsit, és minden egyebet, és nem teszi fel a kérdést, hogy mi a francot keresek én itt?
Mindenesetre ő az első férfi az életemben, aki anélkül is szimpatikusnak tűnik, hogy tettetnem kellene ezt - végre valaki, és valami, amit nem az érdek vezényel. Nem mellesleg, a lakás is az - egyszerű, modern, szép, sokkal szerethetőbb, mint a palotának titulált börtön, ahol eddig éltem, hát kell ennél több? Nem.
- Én eddig csak a szüleimmel éltem, de végül sikerült elszakadnom tőlük. - megkönnyebbült mosoly jelenik meg az arcomon, a mondat meg elég kétértelműre sikerül - gyanítható, hogy nem volt túlzottan rendben a családommal való kapcsolatom.
Megüti a füleimet a tied szó - eddig minden javarészt az apámé volt, még az én életem is, most rettentően üdítően hangzik, hogy valami végre az enyém lehet. El is ábrándozok egy kissé. - Hát, nincsenek csomagjaim, nem hiszem, hogy nagyobb szekrényre lenne szükségem. Viszont kedves kis szoba, tényleg tetszik. - nézek körbe háromszor is, faltól-falig, minden apró részletet megfigyelve. - Csak nem a tapasztalat beszél belőled? - mosolygok a megjegyzésére. Pedig a szülői házban pont én voltam a megfigyelt..
- Megértem, végül is számomra is igen szimpatikus. - utalok a szobára - és végtére rá is. Magamban vonakodva - eddig nem nagyon ittam alkoholt, még gyengébb erejű bort sem -, de elfogadom az ajánlatát. Megvárom míg tölt egy-egy pohárba, csak utána szólalok meg. - Én csak azt tudom felhozni a javamra, hogy tényleg nagy szükségem lenne erre a szobára - szeretnék egy teljesen új életet elkezdeni, majd felépíteni itt, számomra szimpatikus emberekkel, dolgokkal körülvéve. Márpedig te kétségkívül az vagy számomra, annak ellenére is, hogy még nem is igazán ismerlek - ha alkalmat adnál rá, hogy ezt lakótársadként megtehessem, annak tényleg örülnék. - kortyolok bele az italba, és szinte észre sem veszem, hogy a rózsás pír már el is foglalta megfelelő helyét az arcom két oldalán. Thayer-t máris közelebb engedtem magamhoz, mint valaha bárkit is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarThayer Woods
honey, I'm a monster
× play by :
boyd holbrook
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Vas. Márc. 20, 2016 8:01 pm

thayer & vasilisa
- Ha nem vagyok indiszkrét hány éves is vagy? - semmi szükségem nincs arra, hogy pedofíliával bővítsem a jegyzőkönyvemet a rendőrségen. Mondjuk igazából nekem csak az a lényeg, hogy rendesen fizesse az albérleti díjat lehetőleg ne nyavalyogjon sokat és legyen kompromisszumképes. Vasilisa. Ízlelgetem a nevét, miközben megállapítom, hogy mennyire jól áll neki amikor mosolyog és elindulok, hogy körbevezessem a lakásban.
- Nem, mesélték – halkan elnevetem magam és lezártnak tekintem a körbevezetést. Igazából összességében nem valami hatalmas lakás, de két személy számára pont tökéletes méretekkel rendelkezik. A szobák egy személyre lettek kitalálva illetve arra, hogy az ember inkább aludni vagy tanulni vonuljon be. A közösségi élet kiélvezésére ott van a hatalmas nappali és konyha egyben, a pult választja el a kettőt egymástól. A hatalmas ablakoknak köszönhetően nagyrészt fényárban úszik az egész nappali és ugye innen nyílik az erkély is, szemben sok olyan lakással, ahol valamelyik hálóból juthat el az ember az erkélyre ha esetleg cigizni akar.
- Örülök, ha ilyen gyorsan elnyertük a tetszésed – kiveszek két poharat és egy üveg bort a hűtőből majd töltök a lánynak és magamnak is. Helyet foglalok Vasilisával szemben és szórakozottan hallgatom, miközben az ujjaim a pohár peremén köröznek.
- Nos – kortyolok egyet a borból mielőtt folytatnám – ez mind szép és jó. Viszont muszáj megkérdeznem, hogy mit keres egy 20 éves csinos orosz lány Londonban, nulla bőrönddel és ilyen nagy sietséggel? - közelebb hajolok hozzá – Talán valami rossz fát tettél a tűzre, Vasilia?
Elvigyorodom nem akarom máris elijeszteni és titkon tényleg remélem, hogy van egy kis zűr a hölgyemény körül hiszen akkor kicsit könnyebb lenne megmagyaráznom neki, hogy az én életem sem teljesen patyolat tiszta.
- Tudod semmi gond nincs azzal, ha valaki csinál ezt-azt ami esetleg törvénybeütköző – vállat vonok és hátradőlök a széken, tekintetemet le sem veszem a lányról igyekszem kiolvasni belőle valamit, amit eltitkol – Amíg a kezében van az irányítás és nem omlik össze körülötte a világ, addig nincs semmi gond – ezzel persze nem magamat akarom védeni – na jó mégis. Lassan kiürül a poharam így szó nélkül töltök magamnak újat és a lány poharára pillantok – Idd meg, nem illik rátölteni – megvárom amíg kiissza a maradékot és újfent teli töltöm a poharat.
- Na és mondd csak...főzni tudsz? - nem árt ha egy olyan lakótársam lesz, aki valamelyest otthon érzi magát a konyhában és esetleg akár arra is hazaérhetek, hogy meglep egy finom ebéddel. Nem arról van szó, hogy én ne tudnék főzni de a lustaságom ezen a téren olyan mértéktelenül nagy, hogy inkább rendelek minthogy nekiálljak főzni.
Figyelem, ahogy egyre jobban kipirosodik az arca és nem tudom hirtelen, hogy a bortól vagy a társaságom ilyen túlfűtött. Már rég eldöntöttem magamban, hogy ő kapja a szobát de még szeretném egy kicsit kiélvezni a monopol helyzetemet és tovább húzni az agyát. Majd este elmotyogok pár Miatyánkot és talán elnézik ezt nekem odafönn.
- Ha jól értettem, akkor máris költözőképes lennél? Akár már a mai éjszakát itt tudnád tölteni? - érdeklődöm és lecsúszik egy újabb korty bor a torkomon, az üvegből pedig egyre csak fogy a vörös nedű.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarVasilisa Smirnov
honey, I'm on my cloud
× play by :
chanelle elise
× kor :
21
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
unemployed
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Vas. Márc. 20, 2016 10:02 pm

thayer & vasilisa
Szerencsém, hogy nem kamaszkoromban szöktem meg otthonról, egy tizenéves lányt valószínűleg könnyebb lenne megtalálni, és hazarángatni, mint egy fiatal nőt, aki lényegében már felnőttnek számít. Még annak ellenére is, hogy a szüleim korántsem így gondolják - mindig kislányként kezeltek, mindenről ők döntöttek helyettem, semmibe sem volt beleszólásom, nekem akkor mégis így tűnt természetesnek. Mostmár persze másként vélekedem, fel nyíltak a szemeim. - Januárban töltöttem be a húszat. - válaszolom - kimondottan jó érzés az érettségemről beszélni, még, ha csak szóban is teszem ezt. - Gondolom, te sem lehetsz sokkal idősebb nálam, vagy csak túl jól tartod magad a korodhoz képest. - nézek végig rajta, alaposan. Mintha akaratlanul - vagy inkább akarva? - is egy kisebb flörtbe bonyolódnék vele - bár ezelőtt ilyet soha sem tettem még, mondjuk, lehetőségem sem nagyon volt rá, nem is mozgatott meg senki sem. Szinte azt sem tudom mi az, amit csinálok - de roppantmód élvezem. Pont, mint a társaságát.
- Pedig azt hittem, hogy ez az egyik hobbid. - nevetek vele együtt. - Hogy, ha szabadidőd engedi, nem csak a szomszédjaidat, de a lakótársadat is meglesed. Végül is ki tudja miért is vált szabaddá ez a szoba. - a berendezésről Thayer-re nézek. Mintha percről-percre felszabadultabbá válnék a jelenlétében, még egy huncutnak szánt mosolyt is megengedek magamnak - nem teljesen értem mi történik velem, mégsem érzem magam rosszul tőle. Sőt, kifejezetten kellemesen érint.
Kicsit bele is pirulok a szavaimba - meg az övéibe is. Az is lehet, hogy a pár korty elfogyasztott bor teszi már ezt velem. Persze azt sem tagadom, hogy nem érint kellően érzékenyen a közelsége, pláne, mikor felém hajol - most érzem csak igazán mennyire nem szoktam hozzá a férfiak társaságához, és figyelméhez. A kérdése is elég érzékenyen érint, feszengeni is kezdek - fogalmam sincs mit mondhatnék neki. Valószínűleg nem örülne, ha megtudná, hogy egy maffiózó lányát akarja éppen beengedni a lakásába, és az életébe, ezért jobbnak látom, ha eltitkolom előle ezt az apró, de annál jelentősebb információt. - El kell, hogy szomorítsalak, én nem vagyok rosszlány - csak, fogalmazzunk úgy, megoldhatatlan problémáim voltak a szüleimmel, és inkább eljöttem otthonról. - vonom meg a vállaimat. Nem akarok én hazudni neki, csak a gondjaim nem egészen olyanok, mint a normális családoké. - A családom nem éppen hétköznapi. Korlátok közé voltam szorítva, egyáltalán nem én irányítottam az életemet, végül meguntam, és elszöktem tőlük. Lehet már előbb meg kellett volna tennem, de nem volt bátorságom - mostmár más a helyzet. Azért vagyok itt, hogy egy teljesen új életet kezdjek. - kortyolok egyre nagyobbakat az italból - mintha az elég erőt adhatna nekem, hogy magamról meséljek. De egyelőre elég, ha ennyit tud rólam, és a helyzetemről - nem keverném szánt szándékkal bajba -, pedig azt már érezheti, hogy van egy sötét folt az életemben, amiről nem szívesen beszélek.
- Ha nem illik, hát nem illik. - mosolygom. Megiszom a bort, majd odanyújtom neki a poharat, hogy újratöltse - el is felejtem, hogy nem bírom az alkoholt, pedig a hatását nem sokkal később már érezni is kezdem. Melegem lesz, mintha kezdene elfogyni a levegő a szobából. Leveszem magamról a dzsekimet, a kanapéra teszem, de a poharat csak a mozdulat másodpercéig engedem el, szinte kapaszkodom bele, majd megint kortyolni kezdem.
- Őszintén, otthon nem kellett főznöm, sőt, nem is engedték volna, de azért tudok egy-két finom fogást. Tanulni meg gyorsan tanulok, szóval, ha van receptkönyved, rám bízhatod magad nyugodtan, nem foglak megmérgezni. - kacsintok egyet. Úgy látszik a vágyott normális életem egyre közelebb kerül hozzám - ki gondolta volna, hogy egyszer majd én is beállok a gáztűzhely elé?
Ezt igazolni látszanak Thayer kérdései. Izgatottan kezdem el csavargatni az egyik tincsemet, majd hajolok mostmár én is előrébb, felé. - Igen, az lenne a legjobb lehetőség számomra, a hotelbe már semmi kedvem visszamenni. Persze, csak, ha nem zavarlak, nem akarok egyáltalán tolakodó lenni, sem pedig visszaélni veled. - legalábbis nem ilyen téren, teszem még hozzá magamban, hatására még jobban elvörösödöm.
- Nem zavar, ha kiszolgálom magam? - nyúlok az üveg felé, hogy kitöltsem az időközben megüresedett poharam hiányát. - Esetleg, ha van valami kedvenc zeneszámod, szívesen meghallgatnám, hogy jobban megismerjelek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarThayer Woods
honey, I'm a monster
× play by :
boyd holbrook
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Szer. Márc. 23, 2016 12:48 pm

thayer & vasilisa
Egy kisebbfajta hegy esik le a szívemről, amikor megtudom, hogy már húsz is elmúlt. Tehát a pedofília még csak szóba se kerülhet. Ez örömmel tölt el és egyre jobban úgy érzem, hogy tényleg Vasilisa a legjobb választás lakótársnak.
- Ez maradjon az én titkom, bár valóban nem vagyok olyan sokkal idősebb – nevetve vakarom meg a tarkóm a megjegyzésén. Az esetek nagy részében idősebbnek néznek a koromnál, ez pedig kamaszkoromban igencsak jól jött amikor piát vagy cigit kellett venni a kis boltban. Minden egyes haverom visszaélt a helyzettel, persze szívesen segítettem nekik. A lányok pedig egyenesen istenítettek amiért én természetesen megkértem a jussom, ha már egyszer nekem köszönhetően jutottak piához az este folyamán.
- Megnyugtatlak nem szoktam leskelődni a lakótársaim után, bár ki tudja nővel eddig még sosem laktam együtt – rákacsintok és valóban megfogan bennem az ötlet, hogy egyszer-kétszer ne fordítsam el a fejem ha éppenséggel nyitva hagyja a szobája ajtaját, amikor öltözik. Nem vagyok jó fiú, de azért nem szokásom pofátlanul viselkedni nőkkel.
Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire zavarba jön a kérdésem hallatán. Kíváncsian várom miféle történettel jön elő és igyekszem figyelni a mimikáját. Könnyen ki lehet találni mikor füllent valaki és próbál elrejteni valamit. Nagyon sokáig figyeltem apámat, ahogy az ügyfeleivel beszélt és szinte mindig észrevettem mikor hazudik.
- Akkor még épp időben törtél ki a szülői elnyomás alól – bólogatok, bár tudom, hogy nem a teljes igazságot osztotta meg velem de nem firtatom tovább. Alig egy félórája ismerjük egymást megértem ha még nem akarja rám bízni a legféltettebb titkait. Mindennek megvan a maga ideje – Kár pedig azt hittem valami szaftos kis sztorit hallhatok – csalódottan lebiggyesztem az ajkam, de persze nem gondolom komolyan. Iszok egy kortyot a boromból majd újratöltöm neki is a poharát.
A tekintetemmel követem, ahogy megszabadul a kabátjától és egyre jobban érzem azt, hogy meg érdekel ez a lány. Minden mozdulatában van valami, amit nem tudok megmagyarázni semmivel.
- Hmm – végigsimítok a szakállamon és feldolgozom a hallottakat – Ez esetben akkor majd megajándékozlak egy receptkönyvvel, hogy szabadon próbálgathasd a szárnyaidat – hátradőlök a széken, kortyolgatom a borom most már lassabb tempóban. Ezzel szemben Vasilia úgy issza a bort, mintha víz lenne vagy legalább valamilyen üdítő. Eszembe jut, hogy talán szólnom kellene neki, hogy ez egy elég erős ital talán egy picikét visszavehetne a tempóból, de nem teszem.
- Ez esetben... - elhallgatok, mintha még gondolkoznom kellene a válaszon, holott már réges-rég eldöntöttem, hogy ő lesz az aki abban a megtiszteltetésben részesül, hogy velem lakhat – a szoba a tiéd. Nem zavarsz, ma és holnap szabad napom van szóval akár még körbe is vezethetlek a városban ha gondolod. De ezt persze csak holnap, most már semmi kedvem sincs kimozdulni innen – felhajtom a maradék bort és mosolyogva bólintok, hogy nyugodtan kiszolgálhatja magát, nem zavar. Elvégre most már hivatalosan is lakótársak vagyunk.
- Kedvenc szám? - elgondolkozva állok fel és a zenelejátszóhoz lépek – Nos, először tudnod kell rólam, hogy a szüleim elég...jómódúak – elfintorodom, ahogy kiejtem a szavakat, sosem szerettem azt az életvitelt amit ők képviseltek – Ezzel pedig az jár, hogy rengeteg puccos estélyen és partin kellett részt vennem egészen pici korom óta. Bármennyire is rühelltem ezeket, a jazzt és a táncot megszerettették velem – elindítom a bent levő CD-t, amire tegnap olyat jót roptunk a nővéremmel – Alapjáraton inkább hallgatok rockosabb zenéket, táncolni viszont csak erre szeretek – a kezem nyújtom felé, hogy végül felhúzzam a kanapéról – Lássuk mennyire megy a charleston?  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarVasilisa Smirnov
honey, I'm on my cloud
× play by :
chanelle elise
× kor :
21
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
unemployed
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Csüt. Márc. 24, 2016 10:09 am

thayer & vasilisa
Bár először rendkívül furcsa volt belecsöppennem egy teljesen más világba, az új életembe, mégis hiszem, hogy a lehető legjobban döntöttem - ugyanis, ha még akár pár órával is többet töltök otthon, valószínűleg a csaláom már hozzákényszerített volna ahhoz a ficsúr görényhez. London viszont remek lehetőségeket tár fel előttem - kezdve az önállósodásommal, és nem mellesleg Thayer kellemes társaságával.
Otthon soha sem voltak barátaim - lényegében ismerőseim sem nagyon. Általában csak a szüleim foglalkozásához kapcsolódó emberekkel találkoztam, még az iskolában is jobbnak látták, ha messziről elkerülnek - bár hivatalosan nem volt kijelentve, mégis mindenki tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy a családunk közel áll a maffia szívéhez. Így nem is voltak jelentős emberi kapcsolataim - és ezekbe a szerelem se tartozott bele.
Sem pedig egy kis jelentéktelen - bár ki tudja, számomra nagyon is jelentős - flört, amit mintha pont a leendő lakótársamon kezdenék el először használni. - Nem is idősebbnek, sokkal inkább tapasztaltabbnak tűnsz számomra. - futtatom végig tekintetemet karakteres arcán. Hozzám képest valóban az lehet - nem is nehéz felülmúlnia engem ilyen tekintetben -, bár még egyáltalán nem ismerem, és lehet, hogy tévedek is.
- Pedig nem szokásom zárva tartani az ajtómat. - incselkedek vele - pedig de, otthon jobbnak láttam, ha legalább annyi teret megengedek magamnak, hogy a szobám tényleg az enyém legyen. Fogalmam sincs itt mikor fog átrendeződni a belső rendem.
Igen, sejtem, hogy borzalmasan tudok hazudni - és őszintén, nem is szeretnék, de a kényszer nagy úr. Minek keverném bele a cseppet sem egyszerű életembe Thayer-t már a legelső együtt töltött pillanatunkban? Majd egyszer elmondom neki a kihagyott részleteket, talán - és csak remélni tudom, hogy nem a családomtól fog rólam mindent hamarabb megtudni. - Még később, mint kellett volna. - rázom meg a fejemet. Már sokkal hamarabb ott kellett volna hagynom őket - csak nem volt hozzá elég bátorságom. - Ha már most tudnál rólam minden ilyen történetet, mi maradna későbbre? - bizsergek, miközben képtelenség elhinnem, hogy magamról beszélek - soha sem voltak szaftos sztorijaim, pedig lehettek volna, és, ahogy a hiányukba belegondolok, egyre jobban bánom, hogy az évek alatt még csak egyszer szegtem szabályt. Unalmasnak találom magam.
A receptkönyves ajánlatára csak boldogan bólintok - nem is sejtettem, hogy ekkora örömmel jár, ha csak kicsit is a hétköznapi életre terelődik az ember lánya. Mindenesetre ugyanekkora boldogsággal kortyolom tovább az italt, és fel sem tűnik, hogy mindig a kelleténél gyorsabban fogy el a poharamból.
Nem zavartatom magam, amint Thayer kimondja, hogy enyém a szoba, gondolkodás nélkül emelem meg magam, hogy elérjek hozzá, és egy puszit nyomok az arcára. - Köszönöm, nem is tudod mennyire megkönnyítetted az életemet. - húzódok vissza már kissé félszegen, és egy újabb vörös folttal gazdagodva - úgy látszik a bor mellett lassan kezdek igazán felszabadulni. - Nem akarlak megterhelni, de szívesen elfogadom azt a városnézést, jó lenne kicsit megismerni a várost. Még ide is csak segítséggel sikerült eljutnom. - mosolygok magamon, míg újratöltöm a poharamat.
Szóval az ő családja is jómódú - érdekes, hogy mennyire látszik az arcán, ő inkább elhatárolódik ettől. Máris sokkal szimpatikusabb, bár eddig sem kellett panaszkodnom, sikerült szépen megnyernie magának. - Azt nem állítom, hogy nem lesz gondom vele, de a szüleink sokban hasonlítanak - a táncos összejövetelek nálunk is havonta előfordultak. - fogadom el a felém nyújtott kezét. Bár a lábaim kicsit ingatagok a bornak köszönhetően, igyekszem felvenni a férfi, és a zene ritmusát is - ami nem is menne rosszul, ha az ital nem ilyenkor akarná átvenni az uralmat a testem felett. Egyre jobban melegem lesz, a fejem kissé zúgni kezd, mégis olyannyira sikerül felszabadulnom tőle a percek alatt, hogy a szám végére már minél bátrabban érintem meg - a csípőjét, az oldalát, a karját, még a nyakát is átkarolom a karjaimmal, ezek által a saját, érzelemmel teli mozdulataimat is belevéve a táncba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarThayer Woods
honey, I'm a monster
× play by :
boyd holbrook
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Csüt. Júl. 14, 2016 7:58 am

thayer & vasilisa
Ahogy telnek a percek, kezdem egyre jobban megkedvelni ezt a lányt. A maga kis nemében aranyos, de van benne valami furcsa, amit nem tudok hová rakni. Talán emiatt keres annyira sürgősen albérletet? Valószínűleg. Minden esetre nem akarom rögtön letaglózni mindenféle személyes kérdéssel, azt hiszem lesz még rá időnk meg amúgy is … Én se szeretem, ha már az első adandó alkalommal mindent el kell mondanom egy olyan személynek, akit ha 30 perce ismerek, akkor már lehet, hogy egy kicsit eltúloztam a dolgot.
- Nos, tapasztalattal biztos rendelkezem – bólintok egyet nevetve és nem azért, hogy kérkedjek vele, csupán tényleg így van. Ha az ember apja politikus akkor akarva-akaratlan belecsöppen egy olyan társasági életben, ahol bizony könnyed tévedhet rossz útra és nos, ilyenkor mindig gyorsan tapasztalatot szerezhet. Sokkal gyorsabban, mint ahogy azt bárki gondolná.
- Tartsd meg ezt a jó szokásod – nevetésem kaján vigyorrá szelídül ahogy rákacsintok a lányra, amikor megjegyzi, hogy nem szokta bezárni a szobája ajtaját – De egyébként mindenféle perverz utalást félretéve, tényleg nem árt ha nem zárkózol be folyamatosan. Ki tudja, egyszer csak rosszul leszel – bár ne legyen ilyen – én meg nem tudlak megmenteni, mert bezártad magad. Az ajtók meg igen masszívak – egészen elkomolyodom, de a végén elütöm egy mosollyal a mondandómat. Volt már rá példa, hogy szerettem volna berúgni vagy betörni az egyik ajtót, amit magára zárt drágalátos lakótársam, persze nem volt életveszélyben – vagyis ha úgy nézzük, hogy épp én akartam megölni, akkor mégis – csupán ellopta a telefonom, hogy illetlen üzeneteket hagyjon apám kampányfőnökének aki egészen csinos nő volt, de soha az életbe nem nyúltam volna hozzá.
Figyelmesen hallgatom, ahogy arról beszél miért is költözött hirtelen Londonba. Ügyesen bánik a szavakkal, megoszt velem pár infót de van egy olyan érzésem, hogy az igazi, komoly dolgokat megtartja magának, amit tökéletesen megértek. Én sem szándékozom még elmondani neki, hogy titokban szintetikus drogokat fejlesztek ki, hogy utána a piacra bocsássam.
- Tökéletesen igazad van – biccentek egyet, miközben iszok egy kortyot a borból – Abban nincs is semmi izgalmas, ha máris mindent megtudok rólad. Meg amúgy is...szeretem a meglepetéseket – egy pillanatra sem eresztem a lány tekintetét, kék íriszeim fogva tartják a lány gyönyörű szemeit. Nem is húzom nagyon tovább az időt, megosztom vele a döntésemet: ő kapja a kiadó szobát. Hülye lennék tovább keresgélni, úgysem találnék olyat aki száz százalékosan megfelelne az elvárásaimnak, amik igencsak magasak révén, hogy az egyik legjobb barátom lakott eddig mellettem.
Meglep, amikor egy pillanat alatt szeli át a távolságot kettőnk között, hogy egy puszit nyomjon az arcomra. Ártatlan gesztus egy lánytól, akit nem régóta ismer az ember, de mégis valamilyen alig érzékelhető bizsergést vált ki valahol a bensőmben annyira, hogy kénytelen vagyok egy mosoly keretében megköszörülni a torkomat, mielőtt válaszolnék neki.
- Nagyon szívesen körbevezetlek a városban, bár olyan tökéletes idegenvezetést ne várj tőlem – persze tudok egy-két alap dolgot a városban fellelhető híres épületekről, de nem vittem sose túlzásba az ilyeneket. Hamarabb el tudom kalauzolni a kocsmás és pubok világában, hogy mit hol vegyen, mit hol igyon.
- Na lássuk csak mit ért a sznob szülői nevelés – vigyorogva húzom fel a székről, hogy a nappali közepébe vezessem, ahol van egy is helyünk ahhoz, hogy normálisan tudjunk táncolni. Ujjaim a derekára siklanak és magabiztosan vezetem körbe a nappaliban, tökéletesen követve a jazz ritmusát és egészen meglepődöm, hogy bizony Vasilisa tényleg ügyesen táncol. Piros pont. Nem szeretem azokat a nőket, akik merev bábuként táncolnak, nem hagyják, hogy átjárja a testüket a zene és elengedjék magukat. Lendületesen pörgetem ki és vissza a lányt miközben az arcomról egy pillanatra sem tűnik el a vigyor, még akkor sem amikor a szám véget ér és megállok, hogy kifújjuk magunkat. Nem fejtem le a lány karjait a nyakamról és az én kezeim is ott maradnak a csípőjén, miközben már illetlenül közel vagyunk egymáshoz.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarVasilisa Smirnov
honey, I'm on my cloud
× play by :
chanelle elise
× kor :
21
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
unemployed
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Vas. Jún. 11, 2017 5:03 pm

thayer & vasilisa
Annak ellenére, hogy alig pár órája még elveszetten álltam az állomás előtt, mindössze egyetlen táskával a kezemben, és azt sem tudtam, hogy hol fogom majd álomra hajtani a fejemet este, máris sokkal jobban érzem magam a tudattól, hogy az harmadik kiadó albérlet tulaját sikerült megnyernem magamnak. A lakás már túlságosan is tökéletes a számomra, bár akármilyen is lenne akkor is az új életem első lépcsőfokát jelentené, ez pedig bőven elég ahhoz, hogy szétáradó lelkesedéssel rajongjak érte. És a férfiért is, aki minden bizonnyal az életem mentette meg az elmúlt pillanatokban.
Talán éppen ezért nem annyira furcsa az sem, hogy igyekszem a lehető legkedvesebb lenni vele, bár az, hogy egy kisebb flört hogyan is függ össze a kettőnk közötti jó viszony kialakításában, már korántsem értem. Magamat sem, nemhogy azt, amit hosszúnak, mégis kellemesnek tűnő percek alatt művelek vele.
- Szóval akkor te ilyen hős típus lennél? Mondjuk, nálam nem fog megártani a segítséged, általában kész balszerencse vagyok. Úgy látszik nálad jobb lakótársat keresve sem találhattam volna. - hízelgek, de hangszínemben abszolút nincs semmiféle erőltetés. A szavak maguktól keresik a kiutat az ajkaimon, persze ettől függetlenül a pír az arcom két oldalán önálló életre kel. Belül ugyanis kezdem úgy érezni, hogy ez a barátinak induló beszélgetés már korántsem abba az irányba tart, amerre az elején elterveztem.
Ennek ellenére minden olyan fontos momentumot kihagyok a történetemből, amit neki, mint újdonsült lakó-, és egyúttal élettársnak lehet, hogy valójában tudnia kellene. Ki tudja ugyanis, hogy a családomra mikor jön rá az öt perc, amint ráébrednek, hogy hol, és merre is vagyok, és látogatnak meg egyből az új otthonomban. Az egyetlen, és valamiért most a legfontosabb, amit szeretnék, hogy Thayernek ezt ne kelljen átélnie. Abszolút nem szeretnék bajt hozni a fejére az életemmel, bár lehet, hogy már csak azzal, hogy beléptem a lakásába, az orosz maffia célpontjává segítettem. Hirtelenjében még az is megfordul a fejemben, hogy megfogom a táskámat, és, amilyen gyorsan csak tudom, magam mögött hagyom őt és az otthonát, de egy érzés jó mélyen, mégis érzékelhetően arra ösztönöz, hogy ne ezt tegyem. Ehelyett nála maradok, és igyekszem megfelelni neki minden lehetséges szempontból.
Bármennyire is szeretném, csak a borra nem foghatom a viselkedésemet. Az ártatlan csók, amit az arcára lehelek, és az, hogy a következő pillanatban magához húzva kezdünk el egymással táncolni, egyszerre kelt a testemben melegséget. Mintha nem is lennék önmagam ura, minden egyes érintése érezhetően perzseli végig a bőrömet, újra és újra, végeláthatatlanul. Életemben először nem a megkoreografált tánclépésekre figyelek, sokkal inkább rá, és, ha akarnám se tudnám a tekintetemet elszakítani az övétől. Észre sem veszem, amikor a zene elhallgat, a fejemben viszont még mindig hallom a dallamot, de az is lehet, hogy már csak az egyre erőteljesebben dobogó szívverésem ritmusára figyelek. Karjaimat hagyom a nyaka köré fonódva, és, mintha mi sem lenne természetesebb ebben az amúgy furcsa pillanatban, erőteljes késztetést érezve simítok végig ujjaimmal az ajkain.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarThayer Woods
honey, I'm a monster
× play by :
boyd holbrook
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Vas. Júl. 02, 2017 12:06 pm

thayer & vasilisa
-Hős? Azért annyira nem kell túlozni – rázom meg a fejem nevetve és igyekszem nem hozzátenni, hogy választani kell akkor inkább a rossz fiúk oldalán állok és semmi közöm nincs a hősök igazságszolgáltatós hadjáratához. Nem kell még tudnia róla és valami oknál fogva egyre kevésbé akarom, hogy összetörjem ezt a törékeny kis képet, amit most magában alkot rólam. Nem akarom, hogy rájöjjön mekkora egy szar alak vagyok, sokkal jobb amíg hősnek tart, aki megmenti a lakótársát ha rosszul van.
- Azzal viszont egyet kell, hogy értsek, hogy nálam jobb lakótársat nem találhatsz. Se Londonban, se az egész Egyesült Királyságban – kacsintok rá és igazából tényleg halálosan komolyan gondolom, amit mondok bár elképzelhető, hogy egyesek nem értenének velem egyet.
Érzem, hogy kalandos út előtt állunk és nagyon sok dolog fog még velünk történnie ha most aláírja azt a bizonyos szerződést. Mert természetesen teljesen legálisan adom ki a szobát, nem akarom, hogy egyetlen aprócska folt is essen a nevemen, apám nevén, ami megnehezítené a politikusi pályafutását.
Ahogy fogy a bor úgy oldódik az egyébként sem feszengős hangulat és egyre kevésbé tudom visszafogni az úriember énemet, akinek a kis angyalkája ott csücsül a vállamon és emlékeztet arra, hogy nem a legjobb ötlet ha az első adandó alkalommal ráhajtok a lányra. Pedig minden egyes porcikám az érintését kívánja miközben a zene ritmusára szeljük át a szobát, úgy mint akik évek óta ezt csinálják és nem egy rögtönzött táncra perdültek. Gondolatban már sokkal kevesebb ruha van Vasilisán és nem táncolunk én meg csak reménykedek, hogy perverz gondolataim nem tükröződnek az arcomon. Aztán egyszer csak véget ér a zene, amit kicsit bánok is de nem mozdulok, nem engedem el.
Természetesen ha hátralépne, ha akár egyetlen apró kis mozdulattal is azt sugallná, hogy túlléptem azt a bizonyos határt, ami a szűk egyórás ismeretségeket tartja kordában, akkor hagynám neki – nehogy aztán visszakozzon és közölje, hogy mégse tartja olyan jó ötletnek, hogy ideköltözzön. Ki tudja miért már a gondolata is apró fájdalomként nyilall belém, hogy esetleg az egész kis ismerkedős estünk végén szedi a sátorfáját és másik lakást keres.
Már éppen szóra nyitnám a számat bár nem is tudom, hogy pontosan mit is akarok mondani, amikor finom ujjait az ajkamon érzem. Igazából elég lett volna annyi, hogy közelebb lép, már abban a pillanatban indultak volna meg a derekán pihenő kezeim felfelé a testén – mint ahogy most – finoman cirógatva az oldalát közben ha lehet még közelebb húzva magamhoz.
- Köszönöm a táncot – súgom közelebb hajolva, teljesen feleslegesen hiszen ki foglalkozik már a tánccal? Ujjaim a tarkójára fonódnak és egy apró ártatlan csókot lehelek az ajkaira – vagyis  eredeti szándékom az valami hasonló volt, de ahogy megízlelem édes ajkait már nincs menekvés. Egyébként sem tartozok annyira a gyengéd férfiak közé, ha a szex felé vezető útról van szó. Ujjaim most már a hajába marnak bele, hogy egy kicsit hátrahúzhassam a fejét és szabaddá váljon az út, hívogató nyakához. Foghatnánk a borra, de az csak egy aprócska löket volt. Már az első pillanattól kezdve ott vibrált a levegőben az egész, hiába is tagadnánk.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarVasilisa Smirnov
honey, I'm on my cloud
× play by :
chanelle elise
× kor :
21
× tartózkodási hely :
london
× foglalkozás :
unemployed
× hsz-szám :
12

TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life Vas. Júl. 16, 2017 8:14 pm

thayer & vasilisa
Akármit is mond, bármennyire is próbálja meg tagadni előttem, Thayer számomra jelenleg tényleg egy hős, teljes valójában. Lényegében öntudatlanul és akaratlanul is, de megmentette az életemet. Ha ő és a lakásában lévő kiadó szoba nem lenne, valószínűleg vagy az utcán, vagy jobbik esetben egy éjjel-nappal nyitva tartó kávézóban tölteném az éjszakát, reggel pedig újból a hirdetéseket bújnám, hogy szállást és munkát találjak magamnak.
Apropó, munka. Az se lenne rossz, ha úgy, mint ez az albérlet, az is rám találna, de nem leszek telhetetlen, nem is akarok annak tűnni, egyelőre tökéletesen megelégszem az újdonsült szobával, ahová nemsokára bepakolhatom a dolgaimat. Nem mintha túlságosan sok helyet foglalnának majd, a javarészét otthon hagytam, mert egyáltalán nem tartottam rájuk igényt. Pontosan úgy, ahogy a családomra sem többet.
- Ez esetben csak még jobban örülök neked. - mosolygok rá, szinte megállás nélkül, bár el sem tudom képzelni, hogy mi van velem. Egyáltalán nem szoktam ennyire nyílt és közvetlen lenni senkivel, az otthoni szituációk megtanítottak arra, hogy egy emberben se bízzak meg, erre, ahogy először meglátom Thayer-t, ez a tanítás rögtön értelmét is veszti a szemeimben. Mintha ő jelentené azt az egyetlen egy embert, akire gondolkodás nélkül rábízhatom magam, anélkül, hogy valójában ismerném. És lényegében ezt is teszem, amióta csak megjelentem az ajtajában.
És teszem akkor is, amikor elfogadom az ajánlatát a borral kapcsolatban, annak ellenére, hogy még soha sem ittam alkoholt, aminek eredménye perceken belül meg is látszik már rajtam. Azonban mégsem bánom, sőt, annyira jól érzem magam a társaságában, hogy gondolkodás nélkül nyújtom a kezem felé, amikor táncra kér fel, majd fonom át a nyakát a karjaimmal, mintha mi sem lenne természetesebb. Csakhogy egy lánynak, aki szinte az élet összes területén tapasztalatlanabb, mint korabeli társai, pont, hogy nem az. Talán éppen ezért nem is tudom, hogy mit és miért csinálok, amikor az ujjaimmal megérintem az ajkait, mégis utána ösztönösen simulok hozzá, amikor közelebb húz magához. És bár sejtem, hogy mi következik, először mégis meglep a mozdulata, mégsem ellenkezem, ellenkezőleg, hagyom, hogy megcsókoljon, majd a hajamba túrjon, mindösszesen egy hangos és hosszú sóhajtással jelzem felé, hogy mennyire jól esik minden, amit csinál velem.
Éppen azért, mert ennyire megrészegít, mindössze csak pár percig tudom türtőztetni magam, és annak ellenére, hogy nem vagyok egy határozott alkat, még közelebb húzódok hozzá, és a kezeimet a nyakáról egyenesen a felsője alá vezetem, hogy rövid úton szabadítsam meg a már teljesen feleslegessé vált ruhadarabtól.
- Azt hiszem a te szobádat még nem is láttam. - suttogom a fülébe egyszerre mosolyogva és elvörösödve, amikor ismét az arcához hajolok, majd újabb csókot lehelek az ajkaira.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: the key to a new life

Vissza az elejére Go down

the key to a new life

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Second Life Kristálybolt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: kelet-london-