Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Erin Pynlor Szomb. Dec. 09, 2017 7:14 pm


by Vendég Szomb. Dec. 09, 2017 8:25 am


by Danica H. Coy Pént. Dec. 08, 2017 11:36 pm


by Erin Pynlor Csüt. Dec. 07, 2017 6:06 pm


by Hugo Norton Kedd Dec. 05, 2017 10:59 pm


by Daniel Osmer Vas. Dec. 03, 2017 8:52 am


by Lana Evens Csüt. Nov. 30, 2017 8:47 am


by Daniel Osmer Kedd Nov. 28, 2017 7:01 pm




Share| .

take a break - audrey && mia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarCosimia Griffith
honey, I'm chasing the sun
× play by :
julianne hough
× foglalkozás :
cukrász
× hsz-szám :
11

TémanyitásTárgy: take a break - audrey && mia Csüt. Márc. 24, 2016 4:37 pm


take a break


- Becsomagolod a cicijeidet, hogy ne veszítsd el őket? - a tükörből visszapillantok a fiamra és megpróbálok engedni a melltartóm pántján. Az ágyamon fekszik valamilyen képregényt nézegetett eddig de már nem tudom megmondani mióta figyeli a készülődésemet. Ha valamit, hát azt megtanultam, hogy teljesen felesleges dolog takargatni magam a fiam előtt, mert az csak még kíváncsibbá teszi és hülye magyarázatokat is hiába találok ki neki, egyszer úgyis megtudja, hogy miben különböznek a lányok a fiúktól.
- Valami olyasmi – megigazítom az említett testrészeimet és újfent Carterre pillantok – Ugye nem gyilkolnak meg senkit sem abban a képregényben? - felé fordulok és leülök mellé az ágyra és egy puszit nyomok a fejére. Nem értem miért kell az ötéves kisfiamat ilyen képregényekkel megajándékozni, de ebben a kérdésben még egyszer sem jutottam dűlőre se az apámmal szemben, sem Greggel.
- Nem – gyorsan be is csukja, ezzel nyomatékosítva, hogy bizony füllent és valóban kaszabólós jeleneteket tartalmaz a füzet. Felsóhajtok és a szekrényemhez lépek, hogy kivegyek egy normálisabb ruhát, amiben még régen - amikor nem kellett játékokat összeszednem egy kölyök után – mentem el koktélozni a lányokkal. Előveszek egy fekete darabot, aminek a pántjait aranyra színezett csatok tartják. Te jó ég, még soha nem volt rajtam ez a ruha pedig milyen drágán vettem!
- Ez kurvás – megáll a kezemben a ruha, ahogy felakasztanám a szekrény egyik fogójára és hatalmasra kerekedett szemekkel pillantok a fiamra.
- Carter, ez egy nagyon csúnya szó! - próbálok a lehető legcsúnyábban nézni rá, hogy érezze tényleg valami rossz fát tett a tűzre – Egyáltalán tudod mit jelent? Meg ki mondta ezt neked?
- Nem – megrázza az édes kis szőke fejét és továbbra is ártatlan kék szemekkel pislog rám – Nagyapa mondta, amikor Greg mutatott neki képeket egy néniről.
Az apám ilyeneket mond a fiam előtt és ma estére ő fog rá vigyázni. Hirtelen nem is tűnik annyira csodálatos ötletnek a nagypapira bízni az unokát, főleg akkor nem ha ilyeneket tanul tőle. Hiszen még iskolába se jár és mennyire borzalmas lesz, amikor hamarabb tudja majd lebetűzni azt, hogy „kurva” mint azt, hogy „alma” vagy „virág”. Azonban az én családom egyáltalán sem nevezhető átlagosnak, tehát ha emiatt nem akarják majd felvenni a fiamat akkor velem gyűlik meg az iskola baja.
- Mit szólnál hozzá, ha most kimennél és megnéznéd elkezdődött-e már az a nyuszis mese? - kinyitom az ajtót és reménykedem benne, hogy veszi a célzást és inkább a nappalit választja a szobám helyett, hogy sikerüljön rövid időn belül elkészülnöm az estére.
- Az kengurus – kijavít, de fogja a képregényét és kiszalad a szobámból. Megkönnyebbült sóhajjal csukom be az ajtót utána, hogy végre száz százalékosan a  készülődésre tudjak koncentrálni.



Másfél órával később már a megbeszélt bárban üldögélek egy csipkés, háromnegyedes ujjú fekete ruhában és kétségbeesetten bámulom az itallapot. Mikor mozdultam én ki utoljára? Nem ismerem az italokat pedig régen egészen sokat jártunk ide. Mindegyiknél el kell időznöm az összetevők leírásánál is és ez egy kicsit olyan érzést kelt bennem, mintha remete életet élnék. Ez rohadtul ijesztő. Szerencsére azonban nem kell sokáig búslakodnom az anyaság okozta nulla társasági élet hátrányai miatt, hiszen tűsarkak kopogását hallom egyre közelebbről majd pár másodperccel később már meg is üti a fülemet az ismerős hang.
- Hála az égnek, már azt hittem egyedül kell végig innom az itallapot – elmosolyodom és nyomok Audrey arca mindkét oldalára egy-egy puszit – Elképesztően jól nézel ki – végigpillantok barátnőmön és nagyon remélem, hogy az én öltözetem is hasonlóan tökéletesen fest és nem váltotta be az ígéretét Carter,miszerint fogkrémmel összekeni a hátam.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarVendég
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: take a break - audrey && mia Szomb. Ápr. 02, 2016 10:48 pm







- it's been a while -

- Fenébe! - Csalódottan motyogok a vadonatúj rúzsomra, ami rögtön azon a héten döntött úgy, hogy eltörik, amikor megvettem. Hirtelen elönt az érzés, ami arra késztet, hogy keressek valakit akinek csak egy kicsit is köze volt ennek a rúzsnak a készítéséhez, kitalálásához, elnevezéséhez, vagy eladásához és megetessem vele, az ötletével együtt, ami olyan terméket szült, amiben rögtön azután csalódnom kell, hogy egyáltalán beleszerettem - mert valljuk be, a színe még mindig nagyon szép. A félig befejezett rúzsomtól eltekintve a sminkem nem is nézhetne ki jobban. Habár adott körülmények között, Ty és Milo nélkül a lakásban, nem volt semmi ami megzavarjon abban, hogy kicsinosítsam magamat. A Grace klinika egyik részében felhasználható sebészi pontossággal operálom meg a rúzst, hogy be tudjam fejezni, amit egy jó fél órával ezelőtt elkezdtem.
Hátrébb lépek, hogy megszemléljem a végeredményt a teljes képpel együtt. Átfut az agyamon, hogy már nem is emlékszem mikor fordult elő utoljára, hogy gyerek nélkül, vagy éppen nem Ty-al mentem el itthonról. A ruhámat igazgatva nyugtázom magamban, hogy már éppen ideje volt ennek az estének. Imádom Tylart, imádom Milót, de vannak és mindig is lesznek olyan dolgok, amelyeket csak Miával beszélhetek meg.
- Szép estét, hölgyem. Hová lesz a fuvar?
- Önnek is - köszönök oda a taxisnak, aki jó öt perce várhat már rám. Úgy érzem neki hiába magyaráznám, hogy a rúzsommal volt gond, nem értené meg, éppen ezért csak a bár nevét és az utcát adom meg neki, ahol a barátnőmmel találkozom. Tisztában vagyok vele, hogy késésben vagyok, de Mia valószínűleg meg fogja érteni az okát, ellenben a sofőrrel, akivel sikerül ugyan az időjárásról fecsegni néhány szót, de azon kívül, hogy elmormogja mit hallott a rádióban, nem igazán sikerül belőle többet kihúznom. Épp ezért az út további részében mindketten hallgatásba burkolózunk, s míg Ő az utat figyeli, én az oldalt elsuhanó várost pásztázom.
Nem mondanám, hogy különösebben megártott nekem az, hogy az elmúlt években a legnagyobb érdemem az volt, hogy gyereket nevelek. Sőt, nem sokkal azután, hogy Milo óvodába ment, sikerült részidős munkát találnom egy galériában, ahol azért cserébe, mert segítek a különböző művészektől származó festmények eladásában és különböző kiállítások megszervezésében, a saját kezeim munkáját is mutogathatom a vásárlóknak. Ez az előnye annak, ha valaki jó barátja a galéria tulajdonosának.
Sokkolódva érzem magamat, amikor kiszállok a taxiból, parkolóhely hiányában fél utcányira a bártól, ahová a találkozót beszéltük meg és figyelem a mellettem elsétáló fiatalokat. Mintha legalább tíz évet öregedtem volna, míg otthon maradtam gyereket nevelni. Sosem voltam jó abban, hogy megtippeljem mások korát, éppen ezért nem bízom magamban, amikor próbálom kitalálni hány éves is lehet a lány, aki elbotorkált mellettem a magassarkújában, végtelenül idegesítő hangon kiabálva a telefonjába. Viszont ahogy mondani szokták; fiatalság, bolondság.
Belépve a bárba, hunyorognom kell, hogy a szemem megszokja a fényviszonyokat, hogy végig tudjam pásztázni a helyiséget, barátnőm után kutatva a pillantásommal. Nem kell sokáig nézelődnöm, hogy kiszúrjam szőkés-vörös loboncát a pult mellett, így elindulok felé. Ahogyan a távolság csökken kettőnk között, úgy kúszik fokozatosan egy mosoly az arcomra. - Mia! Ne haragudj a késésért, eltört a rúzsom és meg kellett valahogy operáljam... - halk nevetés tör elő belőlem, ahogyan viszonozom az arcomon csattanó köszönő puszikat. - Ki nem hagytam volna a ma estét! - mondom megjátszott felháborodással, ugyanis még csak a feltételezés is sértő, hogy képes lettem volna nem eljönni ma.
- Ugyan már, nézz csak magadra! Csoda, hogy nem vesz körül  a férfi vendégek fele. Dögös ez a ruha! - Dicsérem gátlástalanul barátnőmet, miközben helyet foglalok mellette a pult mellett. Magam elé veszek egy itallapot, egyelőre azonban nem pillantok rá a kínálatra. - Mesélj!
Vissza az elejére Go down
avatarCosimia Griffith
honey, I'm chasing the sun
× play by :
julianne hough
× foglalkozás :
cukrász
× hsz-szám :
11

TémanyitásTárgy: Re: take a break - audrey && mia Pént. Ápr. 07, 2017 10:58 am


take a break


Ahogy figyelem a bárban az embereket valami kis furcsa érzés kerít hatalmába. Vajon bánnom kéne, hogy az utóbbi években kimaradtam ebből? Amikor a főiskolára kerültem akkor bezzeg szinte minden éjszakám abból állt, hogy különböző bárokban vagy pubokban kortyolgattuk az italunkat és olyan dolgokról csevegtünk, amik akkor hatalmas problémáknak tűntek, de így belegondolva a mostani helyzetem mellett igencsak eltörpülnek.
- Sikerült már választania? – felpillantok az itallapból és zavart mosollyal az arcomon csak megrázom a fejem a pultos srácnak – te jó ég, mióta engednek ilyen fiatalokat dolgozni ilyen helyeken?! Szerencsére azonban nem sokáig üldögélek magányosan, Audrey percek múlva megérkezik.
- Hova tart a világ, ha már a rúzsodban sem bízhatsz? – színpadiasan felsóhajtok és igyekszem komoly arcot vágni, de végül legyőzi a barátnőm viszontlátásának öröme a színészkedésemet és vissza is kerül az örömteli mosoly az arcomra.
- Tényleg? Carter szerint kurvás ez a ruha – a szemem forgatom miközben elhelyezkedek a bárszéken – Bár még mindig nincs tisztában a szó jelentésével, hála az égnek – újfent a kezembe veszem az itallapot, de még mindig csak tanácstalanul állok a rengeteg koktél előtt így végül úgy döntök, hogy mindegy mit csinál nekem ez a fiatal srác a pult mögött, ha vodka van benne akkor rossz nem lehet.
- Nem is tudom mit meséljek – húzom el a számat – Az életem évek óta nem áll másból, mint sütögetésből és Carter neveléséből bár lassan kezdem úgy érezni, hogy az utóbbiban csődöt fogok mondani. Akárki is hangoztatta, hogy mekkora muri egyedülálló anyának lenni, nagyon szívesen odaadnám neki a fiam egy hétre, aztán kíváncsi lennék kitartana-e az álláspontja mellett – a fülem mögé tűrök egy elszabadult tincset. Otthon a süteményes könyvek mellett rengeteg gyereknevelésről szóló kötet lapul és akárhogy is nézem mindegyik teljesen haszontalan, egyik se írja le, hogy egy olyan kissráccal, mint az én fiam pontosan mit is kell kezdeni.
- De, legalább az üzlet egészen jól halad – teszem hozzá, hogy nehogy azt higgye Audrey, hogy egész este csak panaszkodni fogok – Viszont te is mesélj, hogy van Milo? – érdeklődve pislogok rá, biztos vagyok benne, hogy neki is vannak olyan sztorijai a fiáról, amiktől nekem is égnek állna a hajam. Ha valamit megtanultam az elmúlt öt évben az az, hogy nem létezik tökéletesen szófogadó, rendes gyerek csak hazudós anyukák Mindegyik kölyöknek van valami olyan szokása, amitől az ember a falra mászik.
Időközben lelkes bartender barátunk ismét felénk néz és most már, hogy kicsit jobban körvonalazódott bennem mit is akarok írni, megkérem, hogy a legfinomabb vodkás koktélt állítsa nekem össze. Hozzá akarom tenni, hogy ne okozzon csalódást de végül mégse teszem, mert fogalmam sincs, hogy elérte-e azt a kort, ahol már legális ilyen kétértelmű dolgokat mondanom neki.
- Úgy érzem magam, mint egy öregasszony – nézek sokatmondóan Audreyra, ahogy a formás fenekű koktélkeverő barátunk távozik egy bugyilohasztó mosoly keretében – Mármint…szerinted hány éves? Vajon lejjebb vitték a korhatárt vagy már a szemem sem a régi? -


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarVendég
Vendég

TémanyitásTárgy: Re: take a break - audrey && mia Vas. Május 28, 2017 12:44 am







- it's been a while -

- Ezek a mai fiatalok... - Nevetve megrázom a fejemet, lélekben kicsit meg is nyugodva, most hogy nyugtázhatom, nem csak én gondolom néha, hogy a fiam a világ legrosszcsontabb gyereke. Persze minden anyának a saját gyereke a legszebb és ugyanezen a vonalon tovább haladva a saját gyereke lesz a legnagyobb bajkeverő is, amikor az óvodában, vagy iskolában a többi szuperanyától azt hallja, milyen tehetségesen játszik valamilyen hangszeren vagy űz valamilyen szabadidős tevékenységet az ő gyereke, aki soha nem csinál felfordulást és olyan illedelmes, hogy azt bárki megirigyelné.
Amikor ez történik, mindig kicsit megcsappan az önbizalmam és újra meg újra megkérdőjelezem magamat anyaként, ami valljuk be nem segít semmit. Ilyenkor mindig várhatom a megerősítést, hogy igenis a legjobb anyuka vagyok Milo számára az adott körülmények között. És valahogy mindig újra meg újra el is hiszem. Lehet, hogy Milo nem játszik egyszerre öt hangszeren és űz legalább már három sportot verseny szinten ennyi idősen. De ennek ellenére úgy gondolom jobb gyerekkora nem is lehetne, főleg, hogy Tylar is jelen van az életében.
- Ha nem tudja mit jelent, nem is lehet igaza. Nagyon csinos vagy. - Erősítem meg újfent korábbi állításomat, miszerint Miának nagyon jól áll a ruha, amit a mai estére választott. Hogy még nyomatékosabb legyen, még bólintok is egyet mellé. Persze ha már ott tartunk mi áll jól barátnőmnek, kötelező jelleggel meg kell említeni, hogy nincs olyan, ami nem állna jól neki. Akinek olyan alakja van, mint neki, egy gyerek után, az bizony büszke lehet magára.
- Nincs is szebb dolog a gyereknevelésnél, nem igaz? - kérdezem nevetve. Bizony abszolút át tudom érezni Mia helyzetét, még akkor is, ha én nem sütögetéssel, hanem az egyik barátom galériájában töltöm a szabadidőmet, amelyet nem foglal le az a rosszcsont, akit a fiamnak hívhatok. - De gondolj csak bele mennyire hiányoznának a gyerekeink, ha hirtelen nem lennének - jegyzem meg szórakozottan.
Van, hogy az emberek meglepődnek, amikor megtudják, hogy ilyen fiatalon már gyerekem van. Azzal jönnek, hogy nem volt-e elhamarkodott, nem nyomja-e a vállamat túl sok felelősség a gyereknevelés miatt. Én pedig mindig azt felelem, hogy ha fizetnének sem adnám fel Milot, akármennyi átmulatott éjszakáért és hasogató fejfájásért a másnapokon. Volt, hogy bármit megadtam volna, csak hogy ne kelljen még egy koszos pelenkát lecserélnem, vagy faltól-falig kitakarítanom a konyhát egy-egy evés után. De ha a mérlegre pakolom mindazokat a jó dolgokat, amelyeket anyaként a kisfiammal éltem meg, seperc alatt túlsúlyba kerül a pozitív oldal.
Egyedül talán azt fájlalom, hogy az olyan alkalmakra, mint a mai, ritkán kerül sor. Nem is emlékszem mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor így összeültünk Miával. Valószínűleg évtizedekkel ezelőtt, amikor még nem volt mindennapos, hogy reggelente Lego-ba lépek és a kanapémból napi szinten kell gyurmát kiszedegetnem, ha nem akarom, hogy minden ruhám tönkremenjen.
- Ennek örülök - mondom mosolyogva. Nincs is min csodálkozni, hiszen Mia nem csak szép, de tehetséges is abban, amit csinál.
- Jobban nem is lehetne. Az apjával van, úgyhogy biztosan nem is hiányzom neki - jegyzem meg nevetve. - Olyan gyorsan nő... De komolyan, alig pár éve volt, hogy megszületett, most meg már egy önálló kis ember.
Hamarosan már nem is lesz rám szüksége
- mosollyal az arcomon mesélem mindezt, már csak amiatt is, hogy milyen túlzóan fogalmaztam meg a helyzetet. Közben igyekszem végigfutni az itallapot, remélve, hogy valamin megakad a szemem, ami még finom is lehet.
- Évek óta ovisok körében mozgok, még ha akarnám sem tudnám megtippelni - nevetek fel jókedvűen, aztán gyorsan el is komolyodom, amikor hozzáteszem: - De az biztos, hogy nem mi öregedtünk meg ennyire.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: take a break - audrey && mia

Vissza az elejére Go down

take a break - audrey && mia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: soho-