Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

girls gone... good?

Témanyitás by Nattie Grayson on Csüt. Márc. 24, 2016 10:57 pm

Jasmine & Nattie

Néha minden embernek szüksége van újabb és újabb figyelmeztetésekre, hogy ne felejtsen el megcsinálni valamit. Pontosan úgy vagyok a szobafogsággal, mint a reggeli ébresztőkkel, amik öt percenként próbálnak rávenni arra, hogy végre másszak ki az ágyból és készüljek fel arra, hogy egész nap az iskolában kell tengetnem az értékes óráimat, vagy mint az emlékeztetőkkel, amiket csakis azért írok fel, hogy aztán egy hét múlva jusson eszembe végignézni, mit is kellett volna megcsinálnom. Ahhoz, hogy ténylegesen szobafogságban legyek, ugyan nem kell lekötözni, mert nekem is elfogy egyszer az energiám arra, hogy éjszakánként szökjek ki Jake lakásából. De ahhoz, hogy ténylegesen odafigyeljek arra, amit a bátyám mond és otthon is maradjak, többszöri figyelmeztetés kell.
Az, hogy szobafogságban vagyok, természetesen nem kell, hogy azt jelentse, hogy egyedül is kell lennem itthon. Hogy pontosan mikor és hogyan sikerült rávennem a morcos bátyámat arra, hogy Jasmine-nek pizsipartit tarthassunk, arra magam sem emlékszem, bolygatni azonban nem is akartam a témát, mert a végén még meggondolta volna magát, én pedig nem tudtam volna mást kezdeni magammal ma este, mint hogy valamilyen módon megölöm magamat unalmamban.
Jobban belegondolva tényleg szükségem volt egy kis kikapcsolódásra - talán érdemesebb lenne pihenést mondani -, ugyanis az elmúlt hetek alatt annyi minden történt velem, hogy lassan magam sem emlékszem minden részletre. És Colttól is ideje volt kicsit távol maradnom, mert a kettőnk közötti kapcsolat kezd veszélyes vizekre evezni. Valószínűleg egyikünk sem akar a bátyámmal szembe kerülni. Főleg nem az után, hogy kétszer is neki kellett hazahoznia, két különböző buliról, gyakorlatilag egy héten belül. Ez persze nem azt jelenti, hogy az időt, amit azzal töltök, hogy Jasmine-t várom, nem azzal töltöm, hogy végig Colttal sms-ezek.
Ha bárki megkérdezné, valószínűleg a szüleimet hibáztatnám azért, amiért ilyen vagyok. Egyrészt a szülőanyámat, másrészt azt a két embert, akik saját gyerekükként neveltek fel engem. Ha nem hagynak itt a bátyámmal, akkor valószínűleg nem fájna annyit Jake feje. Sőt, egészen biztosan. De a múlton sajnos már nem változtathatunk, a jövőről pedig senki nem tud semmit, éppen ezért kell türelmesen várnom vajon mikor döntenek úgy a Grayson szülők, hogy végre hazatérnek. Akkor aztán kapok majd a fejemre, ha Jake mesélni kezd nekik arról mi mindent csináltam. Egy pillanatra mintha bűntudat fogna el, aztán az érzés ugyanolyan gyorsan tovaillan, mint ahogyan jött. Én pedig vigyorogva fogadom az újabb üzenetet Colttól.
Amikor megszólal a csengő, felpattanok a kanapéról és szinte szaladok a bejárati ajtó felé. Vártam már, hogy itt legyen Jasmine. - Sziaaa - köszönök neki vigyorogva, ahogy megpillantom az ajtó másik oldalán. Színpadiasan a ház belseje felé intek, amit már egyébként is ismer, és félreállok, hogy be tudjon jönni. - Mi tartott ennyi ideig? Azt hittem már soha nem érsz ide!
© ZENE: disclosure - magnets | SZAVAK: 438

avatar

honey, i'm forever young


× play by :
the incredible miss ella eyre ×

× kor :
20

× tartózkodási hely :
london ×

× foglalkozás :
tanuló ×

× hsz-szám :
29


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: girls gone... good?

Témanyitás by Jasmine Cosgrove on Szer. Ápr. 06, 2016 4:52 pm

nattie & jasmine
Mivel részben az én hibám is volt, hogy a legjobb barátnőm szobafogságra ítéltetett, kötelességemnek éreztem határozottan igent mondani az ajánlatára, miszerint pihenésképpen tartsunk egy lányos estét, lényegében egy pizsamapartit, náluk otthon. Nem mintha bántam volna, őszintén, nekem is jól jött már egy kis pihenés az elmúlt hetek eseménydússága után. Az meg, hogy ezt a Grayson lakásban tehetem meg, már csak hab volt a tortán.

Amennyire tudok, igyekszem sietni, tudom, hogy Nattie nehezen tolerálja a késést, mert nem sokáig tud nyugton megmaradni a fenekén, márpedig én minden voltam, csak pontos nem. Talán nem kellene minden alkalommal órákig áztatni magam a fürdőkádban.
Igyekszem hamar összeszedni magam, a dolgaimat egy nagyobb táskába gyűjtöm, majd írok a barátnőmnek messengeren, hogy mostmár tényleg bármelyik percben elindulhatok - bár ki tudja, a Colt-tal való üzengetése mellett egyáltalán észreveszi-e, hiszen a szobafogsága révén éjjel-nappal csak a telefonján lóg. Ha Jake csak sejtené, biztosan megint begőzölne, hát még, ha megismerné az üzenetek másik oldalának résztvevőjét. Még szerencse, hogy ilyen téren tudok neki ellenállni, és jó barátnő révén magamban tartom az ilyen jellegű információkat. Nem szól szám, nem fáj fejem, ugye bár.
Ha nem a tömegközlekedést kellene igénybe vennem, még élvezném is ezt a kis utazást - de így, utálom a zsúfolt buszokat, a tömeget, legalábbis ilyen téren, egy szórakozóhelyen már nem jelente gondot, ha valaki idegesítően sokáig tartana szemmel, de a mellettem ülő férfi már kezdte rendesen felhúzni az agyamat a pillantásaival.
Szerencsére nem sokat kell utaznom, magamhoz, meg a tényezőkhöz képest hamar a Grayson lakáshoz érek.
Mosolyogva futtatom végig a tekintetemet a házon, és annak ismerős vonásain elmerengve nyomom meg a csengőt. Nattie elég hamar megjelenik az ajtóban, mintha már tűkön ült volna. - És még pihenni akarsz? Olyan vagy, mint egy búgócsiga. - lépem át nevetve a küszöböt. - Ne haragudj, csak sikerült megint elhúznom az előkészületeket. De hát nagyon jól ismersz már. - legyintek, miközben kibújok a kabátomból, majd a fogasra akasztom. - Na, és ketten vagyunk, miénk az egész ház, vagy a bátyád is itt bújkál valahol? - nézek szét magam körül, mielőtt megindulunk a nappalin át, a szobája felé.


A hozzászólást Jasmine Cosgrove összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 22, 2016 5:08 pm-kor.
avatar

honey, i'm forever young


× play by :
carmella rose

× kor :
20

× tartózkodási hely :
london

× foglalkozás :
storm petrel

× hsz-szám :
48


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: girls gone... good?

Témanyitás by Nattie Grayson on Szomb. Júl. 02, 2016 12:15 am

Jasmine & Nattie
Azt hiszem ha a szobafogság mellett arra lennék ítélve, hogy teljesen egyedül is legyek 'itthon', a bátyám lakásában, míg Ő mindenféle felnőttes és felelősségteljes dolgot csinál ki tudja éppen hol, akkor megőrülnék. Elmenne az eszem attól a csendtől, ami körbevesz, amikor éppen nem megyek a szomszédok idegeire azzal, hogy irtó hangosan hallgatok zenét, vagy nézek tévét, vagy csinálok bármi mást, amitől nem unom magam halálra. Jake valószínűleg meglepődne, ha hazaérve a húga holttestével találná magát szembe - bár mindenképpen erős túlzásnak érzem, ezt az elhalálozós dolgot. Különben is, ha nagyon akarnék el is mehetnék itthonról, amikor Jake-nek valami más dolga van. Nem hiszem, hogy fogta magát és megkérte valamelyik szomszédot, hogy rögtön jelentse telefonon amikor el találok menni itthonról, annak ellenére, hogy szobafogságban vagyok.
Azonban mielőtt még túlságosan is elfajultak volna a dolgok a bátyám és közöttem, úgy döntöttem hallgatok rá, hátha attól úgy érzi majd, hogy évek múlva akár jó apa is lehet belőle. Ugyan fogalmam sincs milyen apa lesz belőle, de én csak a legjobbakat kívánhatom neki.
És különben is, nagy szerencsémre Colt van olyan rendes - hogy ha még csak telefonon keresztül is -, hogy megpróbáljon remekül elszórakoztatni. Valószínűleg jobban menne neki, ha egy szobában lennénk, de épp elég azon aggódnom, hogy a bátyám valahonnan tudomást szerez arról kivel is múlatom a drága időmet, amit tanulással kellene töltenem. Nincs szükségem még arra is, hogy kioktasson arról kivel lehetek és kivel nem. Bele sem merek gondolni hogy füstölögne Jake, ha megtudná kicsoda Colt.
Részben talán ezért is döntöttem úgy, hogy bármi áron, de át fogom hívni Jasmine-t. Másrészt pedig hiányzott a barátnőm társasága. Először ugyan csodálkoztam, hogy olyan gyorsan sikerült meggyőznőm a bátyám, de inkább nem vitatkoztam vele. Később már sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy ne az órát nézegessem minden percben, csak mert Jas késésben volt. És bár kaptam tőle egy üzenetet, mégis szinte tűkön ülök, amíg meg nem érkezik és úgy rohanok oda a bejárathoz, mintha legalábbis zombi apokalipszis lenne és az egyik utolsó túlélőt kellene biztonságba helyeznem.
Még szerencse, hogy a barátnőm ismer már és tudja mennyire vártam. - Ugyan, semmi gond - felelem jobb kedvre derülve, hiszen most már fel sem merülhet az a lehetőség, hogy esetleg belehalok az unalomba. Szép is lenne, amikor itt van Jasmine. Szegény Jake. Nem tudom hogy nem sikerült még az agyára mennem, most pedig nem csak én vagyok az egyedüli tinédzser lány a házban, hanem itt van Jas is.
- Napok óta nem voltam sehol, még csodálkozol? - kérdezem nevetve. Hiszen ismer már és tudja miért vagyok olyan, mint egy felhúzott játék, ami egyszerűen nem akar leállni. Nem az én stílusom, hogy napokig tétlenül üldögéljek a lakásban. Most már szerencsére lesz társaságom.
- Egyelőre miénk az egész ház - mondom egy vigyorral az arcomon, nem mintha hirtelen bármi olyasmi eszembe jutna, amivel kihasználhatnánk ezt a tényt, attól eltekintve, hogy csapunk egy hatalmas bulit és mindenkit behívunk, aki csak elsétál az utcán. Ennek azonban nagy valószínűséggel az lenne az eredménye, hogy Jake beköp a szüleinknek. Azt pedig senki nem szeretné - legfőképpen én. - Jake elment valami orvosos dolgot csinálni, de bármikor hazaérhet - vonom meg a vállamat csak úgy mellékesen miközben magyarázok.
- Mit csináljunk?
© ZENE: kung-fu pandát néztem közben :O | SZAVAK: 522

avatar

honey, i'm forever young


× play by :
the incredible miss ella eyre ×

× kor :
20

× tartózkodási hely :
london ×

× foglalkozás :
tanuló ×

× hsz-szám :
29


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: girls gone... good?

Témanyitás by Jasmine Cosgrove on Hétf. Jún. 19, 2017 6:59 pm

nattie & jasmine
- Nem, egyáltalán nem csodálkozom. Inkább csak az lep meg, hogy még nem sikerült a feje tetejére állítanod a lakást. - tréfálkozok mosolyogva, mikor átlépem a küszöböt, és belépek mellette az ajtón. Ismerem már Nattie-t, mint a tenyeremet, és őszintén, vele kapcsolatban már semmi sem lep meg engem, ellenkezőleg, mindig csak várom, hogy újabbnál újabb és érdekesebbnél érdekesebb meglepetésekkel drukkoljon elő. Persze ez soha sem zavart, sőt, az egész személyiségét csak még színesebbé tette, aminek én, mint az egyik legjobb barátnője, kimondottan örültem.
- Egyelőre? Remélem, hogy azért nem fog perceken belül hazaállítani, és kitalálni valami szokásos hülyeséget. Mostanában eléggé fogékony rá. - húzom fel a szemöldökömet somolyogva. - De, ha egyszer végre hazahozná egy-két helyesebb kollégáját, lehet te sem panaszkodnál ellenük. Hát még én. - kacsintok rá széles mosollyal az arcomon. - Bár tudom, nálad most senki és semmi nem válthatja le Colt-ot, ugye?
- Mit szólnál hozzá, ha legelőször is mesélnél nekem róla, és, hogy mik is történtek vele, vagy inkább veletek mostanában, amíg te szobafogságban szenvedsz? Esetleg mutathatsz pár sms-t is, mert biztosra veszem, hogy ne küldenétek minden másodpercben egyet egymásnak. - mutatok bizonyíték gyanánt a kezében tartott telefonra, mosolyogva. - Aztán pedig kereshetünk valami ételt és italt, és megnézhetünk egy rendkívül nyálas és romantikus filmet. - húzom el a számat nevetve. - Vagy, akár felelsz vagy merszezhetünk is, végül is, egy kis borba még senki nem halt bele, és a testvéred sem szólhat egy szót sem, hiszen nem fogod elhagyni a szobádat. - húzom elő a kabátom alól az üveg édes italt, és rákacsintok a barátnőmre.
avatar

honey, i'm forever young


× play by :
carmella rose

× kor :
20

× tartózkodási hely :
london

× foglalkozás :
storm petrel

× hsz-szám :
48


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: girls gone... good?

Témanyitás by Nattie Grayson on Vas. Júl. 09, 2017 9:46 pm

J a s m i n e & N a t t i e
- Ah, csak úgy döntöttem nem akarok hajléktalan lenni és megkímélem Jake-et egy szívrohamtól - válaszolok legalább olyan jókedvvel, mint ahogyan fogadtam barátnőmet az ajtóban jó pár perccel ezelőtt. Tulajdonképpen jogos a feltételezése, ha jobb kedvemben lennék, vagy ha a bátyám nem viselkedne velem furcsán kedvesen, valószínűleg nem engedtem volna el magam annyira, hogy valóban úgy viselkedjek, mint egy jó kislány, aki hallgat a szüleire és csak a tanulással foglalkozik.
Vagy egyszerűen csak az a baj, hogy annyiféleképpen toltam már ki a bátyámmal, hogy kifogytam az ötletekből. Annál unalmasabb dologra pedig még csak gondolni sem tudok, mint hogy újra és újra ugyanúgy menjek Jake agyára. Gondoltam már rá, hogy be kellene mutatnom neki Colt-ot, de az a szívroham valószínűleg elkerülhetetlen lenne, én pedig mégsem akarhatom a halálát.
- Ó, ha tudnád... -  Nevetek fel jókedvűen, hiszen jól ismerem már a bátyámat, tizenkilenc évet töltöttem el vele. - Nem csak mostanában hülye, mindig az volt. - Teszem hozzá vigyorral az arcomon. Annak ellenére, hogy én hamarosan húsz éves leszek, Jake pedig már lassan vénembernek számít, még mindig úgy viselkedünk néha, mint az öt éves óvodások, akik egymás haját húzzák, csak mert nem tudják eldönteni kié legyen az az egy homokozólapát.
- Na mondjuk annak igazán tudnék örülni, Colt ide, vagy oda - mondom mosolyogva, miközben gondolatban már el is képzeltem mennyire tudnám élvezni, ha Jake egy nap nem egyedül jönne haza, hanem mondjuk jönne vele három másik kollégája is, hogy együtt sörözzenek. Vagy mindenféle különösebb ok nélkül félmeztelenül járkáljanak a lakásban a kisportolt felsőtestüket mutogatva, teljesen véletlenül. - De egyébként talán még meg is tudnám győzni, hogy szerezzen magának barátokat és hívja át őket néha. - Félig magamnak, félig Jasminnek magyarázom a dolgot, gondolatban már szövögetve is a tervet, amivel manipulálni fogom majd a bátyámat.
- Na azért nem minden másodpercben, Coltnak is van dolga - mosolyogva forgatom a szemem, holott tény, hogy jobb dolgom nem lévén, azzal töltöm az időmet, hogy Coltot zaklatom, csak hogy Ő meg engem szórakoztasson - meg persze ezáltal magát is.
- Jasmine! - Le sem tudom vakarni az arcomról a vigyort, mikor meglátom barátnőmnél a bort. Nem véletlenül vagyunk olyan jó barátnők, ismerjük már egymást és Jasmine valószínűleg tudta, hogy most, a szobafogságban nem is vágyom másra, csak egy kis szórakozásra. - Gyere, szerezzünk poharakat! - Indulok a konyha felé, csak hogy minél hamarabb belekezdhessünk mindabba a sok dologba,
amit éppen az előbb sorolt fel Jas.


_________________

they say you're the devil, my heaven and hell
And I don't disagree, no, They say, "You crazy, just leave him, he'll suffocate you." But I wanna be in your arms They say, "No, don't pick up the phone, let them think there's nobody home." But I'm under your spell. ---
avatar

honey, i'm forever young


× play by :
the incredible miss ella eyre ×

× kor :
20

× tartózkodási hely :
london ×

× foglalkozás :
tanuló ×

× hsz-szám :
29


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: girls gone... good?

Témanyitás by Jasmine Cosgrove on Szomb. Júl. 15, 2017 8:06 pm

nattie & jasmine
- Végül is, nem árt, ha marad melletted valaki, aki fenntartja a lakást, és fizeti az azzal kapcsolatos költségeket is. Jake pedig pontosan megfelel erre a célra, ha másra nem is, nemde bár? - nevetek fel a barátnőmre kacsintva. Persze, tudom jól, hogy azért nem csak emiatt nem akar a bátyja idegeire menni, de azért valljuk be, ez sem elhanyagolható tény. Meg amúgy is a testvére, a család pedig mindig erős kapcsolatot jelent az ember életében. Már akijében, persze. Az enyémben korántsem, nekem bőven elég, ha Nattie-t, és Jake-t az úgymond második családom tagjainak tudhatom. Ők ketten az egyetlenek Thayer-en kívül, akikben teljes mértékben megbízom, annak ellenére, hogy van, amit még nekik sem tudok elmondani. Legalábbis nem akarom, egyelőre. De egyszer annak is eljön majd az ideje, hogy eláruljam nekik a titkomat, ami befeketíti az egész életemet. Addig meg inkább megpróbálom kiélvezni azt, szórakozni, legfőképpen velük, mert attól kezdve, ha kiderül a múltam, nem hiszem, hogy egy jó darabig lenne rá majd lehetőségem.
- Hát, az vagy sem, azért valljuk be, még a hülyeség is jól áll neki. Legalább kicsit feloldja a szigorú, és kemény orvos szerepét. Ha másért nem, hát ezért már megéri néha elengednie magát. - mosolygom. Persze engem egyáltalán nem zavar az sem, ha az orvos énjét mutatja meg előttem, sőt, olyankor, ha csak rajtam múlna, órákig tudnám a munkaruhájában nézegetni, miközben különféle dolgokat fantáziálnék róla, amiket korántsem szeretnék most a húgának ecsetelni. Úgyhogy inkább megpróbálom elterelni a témát, és leginkább a figyelmemet a gondolataimról. - Hát, szerintem se lenne rossz. El is tudom képzelni őket, és azt hiszem, a kedvükért szívesen el is ájulnék, ha arra kerülne a sor, sőt, még azt is hagynám, hogy megvizsgáljanak tetőtől-talpig. Egyáltalán nem ellenkeznék. - nevetek fel kacéran, és huncutul. - Amúgy láttál már a bátyád kollégái közül legalább egyet? Ha nem, sürgősen fel kell majd keresnünk őket a kórházban, nem várhatunk örökké arra, hogy egyszer félmeztelenül besétáljanak a szobába. Sajnos. - biggyesztem le szomorúan az ajkaimat, majd elnevetem magam.
- Pedig foglalkozzon csak veled, senki, és semmi mással, különben velem gyűlik meg a baja. - jelentem ki határozottan, és magamban azonnal el is tökélem, hogy kiherélem, ha akárcsak egy mikroszkopikus hibát is vét a barátnőmmel szemben.
A nevem hallatára elvigyorodok, és még egyszer meglóbálom előtte az üveget. Nem is kell a gondolataiban olvasnom ahhoz, hogy tudjam, mire is vágyik valójában Nattie a szobafogsága alatt, nemhiába vagyok a legjobb barátnője. Az már mellékes, hogyha Jake megtudja, hogy alkoholos italt hoztam a házába a húgának, valószínűleg megfojt egy kanál vízben. De legalább foglalkozik majd velem, én pedig pontosan ezt akarom elérni, szóval egész jó úton haladok felé.
- Jó, keressünk két poharat, aztán irány a szobád, azonnal. Lassan már én sem tudom távol tartani magam ettől az üveg bortól, nézd csak hogyan kacsintgat rám a kis huncut.
Percekkel később már Nattie poharába öntöm az édes italt, majd a már csak félig teli üveget az asztalra rakva felmászok mellé az ágyra, és a poharamat máris nyújtom felé. - Akkor egészségünkre! - két nagy kortyot tüntetek el a borból, és csak utána nézek megint a barátnőmre. - Na, és most mesélj. Mindent tudni akarok arról, ami mostanában történt veled.
avatar

honey, i'm forever young


× play by :
carmella rose

× kor :
20

× tartózkodási hely :
london

× foglalkozás :
storm petrel

× hsz-szám :
48


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: girls gone... good?

Témanyitás by Nattie Grayson on Szer. Júl. 19, 2017 12:58 pm

J a s m i n e & N a t t i e
Akárki akármit mondjon is, tinédzsernek lenni, bizony nem a világ legegyszerűbb dolga. Lehet, hogy nem kell napról napra munkába mennünk és mindenféle felnőttes dolgon törni a fejünket, mint a számlák fizetése, vagy mondjuk hogy mikor hajlandó kijönni a szerelő és miért olyan morcos a szomszéd néni, akinek a macskája már inkább hozzám tartozik, mint őhozzá. De gimibe járni is legalább olyan, mintha valakinek a dzsungelbe kellene megpróbálnia beilleszkedni. Ami valahogy sokkal nehezebbnek tűnik, amikor a szüleid a világ másik felén élvezik a tengerpartot és a napsütést, neked pedig a bátyád az az ember, aki legközelebb áll ahhoz, hogy beleszólhasson a nevelésedbe. Mégis melyik velem egyidős lány hallgatna a bátyjára, amikor megpróbálja nekem megmondani mikor és kivel mehetek el itthonról? Éppen ezért töltöttem a dániai utunk nagy részét - nem önként - a hotelszobában és pontosan ezért vagyok az esetek nagyobb részében büntetésben vagy szobafogságban. Nem mintha érdekelne.
- Bármennyire az agyamra megy, azért szeretem. - Vonom meg a vállaimat, miközben a fülem mögé kényszerítek néhány tincset a hajamból. Jake mégiscsak a testvérem és bár valószínűleg már ezerszer megbánta, hogy végül engedett a szüleinknek és elvállalta a felügyeletemet, mégis Ő áll legközelebb ahhoz, amit jelenleg családnak nevezhetek. Bármennyire szeretek az agyára menni, amikor bajba keveredem, valahogy mégis mindig kihúz belőle. - Hát... az igazság az, hogy sosem gondolkodtam még azon mennyire néz ki jól a bátyám vagy sem - nevetem el magamat és vágok egy fintort, éreztetve, hogy ezt a témát lezártnak lehet tekinteni. Furának tűnik a bátyámról beszélni és arról mennyire jóképű, mert mégiscsak a bátyám, akivel felnőttem és láttam róla olyan képeket, amiket csak akkor érdemes mutogatni, ha jót akarunk nevetni.
- Tetszik a gondolatmeneted... - vigyorodom el jókedvűen. - Még azt sem bánnám, ha megpróbálnának újraéleszteni. - Ha csak belegondolok, kiráz a hideg és arra gondolok, Jasmine-nek igaza van! Minél hamarabb rá kell vennem Jake-et, hogy hívja át pár kollégáját, mondjuk egy focimeccs vagy kosármeccs, vagy bármilyen meccs nézése erejéig. Jas és én kétségkívül nagyon örülnénk a társaságnak. Persze szigorúan csak azért, mert akkor nem lenne olyan üres és csendes a lakás... - A kórházban már találkoztam néhánnyal, de nem sok idejük volt beszélgetni, úgyhogy... - vonom meg a vállamat, a szomorú esetekre visszagondolva, amikor Jake irodájában, vagy a váróteremben kellett megvárnom, hogy végezzen és volt szerencsém megismerni egy-egy kollégáját. - Ha abban a kórházban lennék ápolónő, ahol Jake dolgozik, szerintem a világ legboldogabb embere lennék. Gondolj csak bele milyen motivációt jelentene minden reggel egy halom jóképű doktor közé menni dolgozni? - Nevetve rázom meg a fejemet, mert a helyzet az, hogy bármennyire is idealizálom a bátyám munkahelyét, sajnos össze lehet futni ott öreg, pocakos és unalmas orvosokkal is, akik túl sokat hisznek magukról és furán bámulnak, minden alkalommal, amikor Jake-el bemegyek.
- Ezt majd mondd meg neki is, jó? - Kérdezem mosolyogva. Bármennyire élvezem a Colttal töltött időt és a féltékeny pillantásokat, amikor csak együtt jelenünk meg valahol, az igazság az, hogy néha elgondolkodom tényleg rendben van-e ez így. Bár már jó néhány - több száz - üzenetet váltottunk és jó ideje ismerjük már egymást Colttal, még mindig úgy érzem alig tudok róla valamit. Ez pedig valahol nagyon mélyen megrémiszt. Hiszen ott van Jim, aki jó barátom és róla mindent tudok. Talán többet is, mint akarok, de Ő legalább nem titkolózik. Úgy érzem Colt viszont igen.
De ahelyett, hogy az életét értelmét próbálnám megfejteni, inkább arra a finom üveg borra gondolok és szerzek mellé két poharat, amit Jas csempészett be - bár a csempészés része nem volt túl nehéz feladat, tekintve, hogy csak ketten vagyunk a házban. - Az a gazfickó, most már muszáj lesz megkóstolnunk - nevetem el magamat, miközben a szobám felé invitálom, immár a poharakkal a kezemben. Nem is tudom mi lenne velem a legjobb barátnőm nélkül. De komolyan.
- Egészségünkre! - Koccintom oda a poharamat az övéhez és bele is kortyolok az italba. Ha Jake hazaérne, és azon kapna bennünket, hogy éppen bort iszogatunk még vissza is tudnék neki vágni azzal, hogy nem pont orvosok voltak, akik kitalálták, hogy napi egy pohár bor jót tesz a szervezetnek? A bátyámnak egyáltalán nem kell tudnia arról, hogy tele volt az üveg.
- Nem is tudom... - A bort figyelem a poharamban, amelyet most finoman meg is lötyögtetek és nézem, ahogyan a pohár falának ütközik, mint a hullámok a tengerpart szikláinak. - A hétvégén megint próbáltunk beszélni a szüleinkkel, de valami hülye páros programjuk volt és természetesen meg sem hallották, amikor megkérdeztük mikor jönnek végre haza. Sokkal jobb lett volna, ha engem is magukkal visznek.


_________________

they say you're the devil, my heaven and hell
And I don't disagree, no, They say, "You crazy, just leave him, he'll suffocate you." But I wanna be in your arms They say, "No, don't pick up the phone, let them think there's nobody home." But I'm under your spell. ---
avatar

honey, i'm forever young


× play by :
the incredible miss ella eyre ×

× kor :
20

× tartózkodási hely :
london ×

× foglalkozás :
tanuló ×

× hsz-szám :
29


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: girls gone... good?

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.