Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Hugo & Hope

Témanyitás by Hope Violet Wilson on Vas. Május 01, 2016 6:43 pm




Hugo & Hope







L

ustán nyújtózkodtam egy nagyot az ágyamban, ma végre szabad  vagyok, el sem hiszem, hogy kivételesen nem kell az akták felett roskadva kiesnie a szemeimnek és kávén élni napokig, amíg el nem kapom a listám egy újabb tagját. Az órára pillantok, ami épp delet üt, mennyi? Még soha nem aludtam ennyit, elég húzós heteim voltak, állja, hogy már nagyon rám fért az alvás, mert lassan kezdtem nem tudni, hogy fiú vagyok-e vagy lány, de elkésem az ebédről Miranda-val, meg fog ölni, utálja, ha kések, én pedig persze mindig késésben vagyok és az utolsó pillanatban toppanok be mindenhova, ma sem lehet ez másként. Fellibbentve a takarót rohantam a fürdőbe, szinte én magam is megijedtem a tükörképemtől. Hajam akár az oroszlán sörénye, minden fele, göndörödve tincseimmel és fekete karikás szemeimmel, elmehettem volna egy horror filmben azonnal felvettek volna és smink se kellene. Fésűvel hajam tépve próbáltam kihozni belőle valamit, majd feladtam és gyorsan összekötöttem egy hajgumival, felrángattam az első ruhát, ami kibukott a szekrényből és már rohantam is felkapva bőrkabátom és kulcsaim. Taxit fogtam és persze elkésve, de odaértem. - Bocsi, bocsi, bocsi. Huppantam le vele szembe sűrű bocsánatkérés közepette, rendeltünk és én csak hallgattam a tökéletes kis életét, a gazdag férje újabb sikeres ületét és így tovább.   - Ugye nem felejtetted el, hogy ma van az új lakásunk avató bulija? Még rágni is elfelejtettem, hogy mi van ma? Nem jövő héten lesz? Már eltelt az a két hét, amikor utoljára a fülem rágta ezzel? - Az, ma van? Motyogtam nagy tágra nyílt szemekkel és tele szájjal. - Gondoltam, hogy elfelejted, ezért hívtalak meg ma ebédelni. Ma végre pihenni akartam, semmi kedvem befolyásos emberekkel jó pofizni, bájologni, enyelegni, de legalább lesz bor és Miranda-ért megteszem, a legjobb barátnőm az óvoda óta. És már témát váltva mondta is tovább, nekem pedig fogalmam sincs, mit vegyek fel egy elegáns eseményhez, mert ez nem egy olyan házi buli, ahova felveszek egy farmer sortot és egy mélyen dekoltált szexi pólót és minden tökéletes. Nekem nincsenek elegáns ruháim, semmi, farmer és ing esetleg póló párti vagyok, nem szúk és mindent megmutató elegáns ruhadaraboké. De majd ha hazaérek, áttúrom a szekrényem, hátha hagyott nálam valamit Mira. Hazafelé nagy bevásárlást tartottam, bár nem tudom minek, úgy is csak kidobálom, mert megromlik, sose vagyok otthon, van, hogy hetekig az irodában rostokolok és haza se megyek. Most azért hátha, mindig ilyen reményekkel megyek el, és persze sose jön össze, mert jön egy hívás és nekem menni kell. Egy csomag várt az asztalomon „Úgysincs mit felvenned. Este várlak. – Mira”. Gondolatolvasó, imádom ezért, készülődni kezdtem, hogy időben kész legyek, van mit rendbe tenni magamon, egész délutános elfoglaltság ezt a fejet ember képessé tenni. De végül sikerült, vad tincsimből kihoztam a lehető legszebbet, belebújtam a hófehér testhez álló ruhába amit Mira küldött. Egész dögös vagyok benne, kiemeli egyébként is vékony alakomat. A sötét smink pedig segít kicsit kevésbe feltűnővé tenni a karikákat szemem alatt. A csengőre lettem figyelmes, Mira kocsit küldött értem, hogy biztosan el is menjek, jót nevettem, majd belebújva a magas sarkúba, amit mellé kaptam indultam is az új lakásuk felé. Kicsit feszengve álltam az előszobában, nem éreztem oda valónak magam, de Mira kézen fogott és mindenkinek sorba mutatott be, istenem, sosem lesz vége…


Click me





_________________
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
Lauren Cohan

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Fejvadász

× hsz-szám :
125


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hugo Norton on Szomb. Május 21, 2016 6:20 pm


Hope & Hugo


Csak egy újabb estély, amire a szüleimmel jöttem el. Nincs igazából problémám az efféle rendezvényekkel, de nem is rajongok különösebben értük. Egyszerűen itt kell lenni, képviselni a céget, kapcsolatokat építeni. Ebben nőttem fel, nekem ez gyakorlatilag természetes. Ezt a lakásavatót az apám egyik fontos üzleti partnere szervezte, természetes hát, hogy az egész családnak képviseltetnie kell magát. Nekem, mint jövendő vállalatörökösnek egyébként is fontos. Ezt jól tudom és nem is kérdőjelezem meg. Sosem tettem. Különben sem olyan borzalmas ez, mint sokan gondolják. Kicsit unalmas persze a sok felszínes társalgás, de túlélhető. Mint ahogy azok a nők is, akik mostanában egyre gyakrabban keresik a társaságom. Főleg fiatalabbak, hozzám hasonló cégtulajdonos csemeték, de néha idősebb, egyedülálló üzletasszonyok is. Ezekben a körökben elég jó partinak számítok a családi vállalkozás és a vagyonunk révén. De engem ezek a lányok, asszonyok nem érdekelnek. Persze általában szépek, dekoratívak, némelyikük még egész intelligens is, de nincs bennük semmi különleges. Nem úgy, mint Sonjában...
Éppen udvariasan próbálok leszerelni egy fiatal, szőke nőt, de nem igazán akarja érteni a jeleimet, mikor egy hangot hallok a hátam mögül. Ahogy megfordulok, a "ház asszonyát" láthatom ott, mellette egy másik nővel. Elsősorban nyilván a háziasszonyra összpontosítok, a mellette álló hölgyet nem is nézem meg tüzetesebben egyelőre, végtére is tudom róla, hogy ebben a házban most kitüntetett figyelem jár neki, mint a házigazdának. Akár ismerősöm ez a hölgy, akár idegen, az illem azt kívánja meg, hogy elsősorban a háziasszonyra figyeljek.
- Szép estét a hölgyeknek. Csodásan fest ma este, Miranda, mint mindig - biccentek a háziasszony szemébe nézve. Bár nem vagyunk közeli ismerősök, váltottunk már pár szót és mivel a férje apám egyik kiemelt üzleti partnere, voltak már ők is vendégek a mi házunkban, így természetes, hogy legalább néhány felszínes bókra, szóváltásra nyitott vagyok, már csak azért is, mert az illem megköveteli. Na meg mert titkon abban reménykedem, ezzel sikerül talán leráznom a kéretlen társaságomat.


© ZENE: I gave you all | MEGJEGYZÉS: Bocsi a késésért!

_________________

Mr. Hopeless Romantic Prince



avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Keegan Allen

× kor :
28

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
egyetemista, önkéntes

× hsz-szám :
87


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hope Violet Wilson on Szomb. Jún. 11, 2016 7:46 pm




Hugo & Hope







N

éha komolyan nem értem Mira miért rángat el ilyen eseményekre. De úgy komolyan… Tudja, hogy nem forgok annyira felsőbb körökben és nem is tudok közös beszédtémát találni a nagy elitekkel. Szó se róla, a munkám miatt sajnos a legtöbbet ismerem, sőt szép kis aktáim is vannak róluk, ami többségüket, ha nem is sírba, de, hogy a szennylapok főcímére juttatná pár évig az biztos. Csalások, házasság törések, prostik, pénzmosás, eltussolt eltűnések, van ott minden, ami szem szájnak ingere, csak valaki győzze pingálni a rovatokba. Azok az emberek, akikről legkevésbé gondolnánk, rendelkeznek a legtöbb vajjal a fülük mögött. A nagyhatalom, nagy felelősség, és sokan bármire képesek ezért a nagy hatalomért. Az én hatalmam abból áll, hogy senki nem mer velem ujjat húzni, mert ha én kinyitom a kis noteszem, rábökök egy névre és eljuttatom, az anyagot a sajtónak egy életre lehúzhassa a rolót. A legmélyebb elmélkedésemből rántott ki Mira, azzal, hogy karon ragadva húrcibált körbe és mutogatott be mindenkinek. Á, képviselő úr, milyen csinos a felesége, hol a szeretője? Azt hittem őt hozza… Bíró úr, hogy áll a lefizetésekkel? Szépen gyarapodnak? Vezérigazgató úr, milyen öröm a családja körében látni… Folyton csak dolgozik, szorgos, mint egy méhecske… Egy méhecske aki sikassza a mézet. Nehezen bírtam ki fintor nélkül a bájologást, még szerencse, hogy jó színész vagyok, igyekeztem rendezni arcom mimikáit, és mosolyogva kezet fogni mindenkivel, ó Mira, ha te tudnád, amit én… Neked sem lenne őszinte a mosolyod, még a végén beillek a művigyorommal a kertvárosi libák közé. Hallgatom a üres, semmit mondó bókokat amit Mira mindenfelől hall, már szemem forgatom a háta mögött, hogy már megint egy? Én már rég elhánytam volna magam az ő helyében, nemhogy folyton köszöngessem. Tudom, hogy kötelező eltolnom a képem, vagy Mira kegyetlenül kibelez, cöh egy fejvadász fél a barátnőjétől, micsoda történet… De ha így van, komolyan, esküszöm, nem tudom miért, de akkor is így van. Az alkalmas pillanatra várva, amikor már nem bírtam tovább gyomorral, megszöktem Mira háta mögül, szereztem egy dupla Jack Daniellst és hátra dőlve egy sarok kanapén távolról szemléltem tovább a jó pofizást és a nyalizást. Ezt még megkapod Mira…. Elviszlek a lőtérre…  





_________________
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
Lauren Cohan

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Fejvadász

× hsz-szám :
125


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hugo Norton on Kedd Jún. 28, 2016 5:19 pm


Hope & Hugo


Tény, hogy általában nem épp a legizgalmasabbak ezek a konferenciák, céges rendezvények, de nekem tényleg semmi problémám nincs velük. Még általánosba jártam, mikor már elhoztak a szüleim egy-két ilyen rendezvényre magukkal, így volt már alkalmam hozzászokni, megtanulni a helyes, elvárt viselkedést. Értelmetlen is lenne húzni a számat, hiszen tudom, milyen fontosak ezek a cég szempontjából és ha majd átveszem valamikor a vállalatot apámtól, még rendeznem is kell majd ilyeneket valószínűleg, arról nem beszélve, hogy még rengeteg ilyen rendezvényen részt is kell vennem előreláthatólag. Bár elég egysíkú és kiszámítható események, nem olyan borzalmasak szerintem, mint amilyennek sokan hiszik.
Most sem történik semmi rendkívüli. Felszínes, szokásos bókokkal üdvözlöm a ház asszonyát is, aki azt a várt módon fogadja is. Semmi különös. Csak ez a szőke lány nem akar lepattanni rólam. Ismét megtalált, akárhogy igyekszem lerázni is. Persze mindezt úgy, hogy ne is sértsem meg. Nem egyszerű. Ezúttal azzal próbálok meglépni tőle, hogy „frissítőért” megyek. Bár ezt meg úgy értelmezi valószínűleg, hogy visszamegyek és neki is viszek. De gyorsan elslisszolok a tömegben, mielőtt lenne lehetősége velem tartani. Fárasztó néha talpig úriembernek maradni. Az egyik asztalon észreveszek pár pohár whiskyt. Szuper. Pont erre van szükségem. A pezsgő ide már nem elég. Ahogy odalépek és felemelem a poharat, az asztaltól nem messze, a sarokban egy kanapén ülve egy nőt pillantok meg. Ha jól emlékszem, az előbb ő állt a háziasszony mellett, mikor összefutottam velük.
- Jó választás. Egészségére! – mosolyogva fordulok felé, mikor sikerül elkapnom a tekintetét. Szavaimmal természetesen a whiskyre célzok. Kevés nő iszik az ilyen rendezvényeken ilyesmit, inkább maszkulin italnak számít. Ez a nő valamiért nem passzol azonban ebbe a közegbe. Nemcsak az italválasztás miatt, vagy azért, mert korábban nem láttam. Valahogy látszik rajta, hogy nem ez a természetes közege. Ez persze egyáltalán nem negatív dolog. Inkább üde színfoltnak mondanám. Mert bár nekem nincs gondom az efféle rendezvényekkel és az itt elvárt viselkedéssel, általában jó valami érdekeset, szokatlant tapasztalni. A rám akaszkodó szőkénél legalábbis mindenképpen szimpatikusabb.


© ZENE: I gave you all | MEGJEGYZÉS: Bocsi a késésért!

_________________

Mr. Hopeless Romantic Prince



avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Keegan Allen

× kor :
28

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
egyetemista, önkéntes

× hsz-szám :
87


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hope Violet Wilson on Vas. Júl. 03, 2016 10:43 pm




Hugo & Hope







E

z a mai este is fantasztikus… Fantasztikusan unalmas. Esküszöm vagy elalszom, vagy alaposan berúgok. Egyik sem túlbíztató opció számomra, mert egyik sem kellemes és illő, pedig a mai társaság igen is az, legalább is annak hiszik magukat. Hangsúlyozom, csak képzelik, hogy azok, határozottan semmi közük sem volt és soha nem is lesz, az etikett szabályaihoz. A seggnyalás nem tartozik az illemkönyv lapjain leírt szabályai közé, inkább ez ilyen íratlan szabály dolog a gazdagok körében, hogy a szemedben a legjobb barátom vagy, de ha elfordulsz, megmártom a hátadban a kést. A kés inkább szimbolikus a legtöbb esetben, hisz egy rosszkor, rossz helyen elejtett mondat többet árthat néha a fegyvereknél is. Nekem pedig elég nehéz tartanom a szám, ha iszom, csak én nem a háta mögött, hanem a szemébe mondanám a dolgokat a hazug, kétszínű bagázsnak. Így inkább fogtam egy üveg whiskyt, és kicsit elvonultam tőlük, jobb így mindenkinek. Mira, ezt még nagyon megkeserülöd, miért nem jöhettem én el holnap, amikor már nincs itt ennyi ember és nem kell azon aggódnom, ki előtt mit mondok el, csak azért mert stírölgeti a hátsóm ebben a ruhában. Nagyon jó nekem itt a kanapén, az én jó hideg Jackymmel, élvezettel iszom minden egyes kortyot, mondjuk ezért megérte eljönni, erre az egyre gondolt Mira is, legalább a kedvenc italom megtalálható az ital repertoárban. Messziről figyelem az eseményeket, és igazából már én magam is kiszúrom a szőke hölgyet, aki nagy erőkkel próbál felkapaszkodni, egy nyilvánvalóan gazdag férfi karjaiba, ágyába és úgy nézem elég sok helyre, túl akaratosan nyomod drágaságom, kicsit kevesebb ragaszkodás és több hanyagolás, azt jobban díjazzák a pasik, ha nekik kell futni a zsákmány után és nem pedig az áldozat üldözi a vadászt és teríti le. Nem tagadom szánalmasnak tartom a mutatványát, így inkább töltök még egyet, és már csak akkor kapom fel a tekintetem amikor egy árnyat látok meg a perifériás látásomban. Az iménti srác szorongatja a whiskys poharat. - Ö, köszönöm? Nem tudom illik-e megköszönni, az ital választását, kivéve, ha egy jó borról van szó, de ez közel sem az. Van még az üvegben, ha gondolod, ülj le és tölts magadnak. Addig is megszabadulsz a társaságodtól. Biccentettem vigyorogva a háttérben várakozó szöszire.





_________________
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
Lauren Cohan

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Fejvadász

× hsz-szám :
125


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hugo Norton on Pént. Júl. 29, 2016 1:27 pm


Hope & Hugo


Miután az ilyen jellegű rendezvényeken általában javarészt ugyanaz a meghívotti kör, nem ritka, hogy ismerőssel fussak össze. Mondhatni az, hogy itt a kanapén ülve egy olyan nőt látok, akit korábban nem, valamilyen szinten újdonság. Főleg azért, mert valahogy egyáltalán nem olyan lánynak tűnik, amennyire így első ránézésre meg tudom állapítani, mint aki passzolna egy efféle házavatóra, mint vendég. Egyáltalán nem rossz értelemben mondom, csak valahogyan túlságosan olyan benyomást kelt, mintha idegenül mozogna ebben a közegben. Nem olyan, mint egy cégvezető lánya vagy fiatal felesége, menyasszonya vagy ilyesmi. Nem is igen tudom hova tenni a dolgot és nem is állom meg már csak ezért sem, hogy egyenesen odamenjek hozzá és megszólítsam. Egyébként is ki kell használnom, amíg még úgymond kettesben vagyunk és nem lép ide hozzánk az ő kísérője, legyen az a barátja, férje vagy valamelyik szülője, esetleg testvére, a háziasszony vagy mondjuk az a szőke lány, akit az előbb úgy otthagytam. Nem fogad barátságtalanul, sőt még arra is tesz utalást, hogy látta a küszködésem az udvarias leszereléssel.
- Szerintem abszolút helyénvaló. Bor vagy más alkohol, mindenképp a te ízlésedet tükrözi – rámosolyogok és ha már ő is tegező formában válaszolt, én is áttérek erre. Végtére is nem tűnik öregnek egyáltalán.  Ránézésre nagyjából velem egykorúnak tippelném. Talán még valamivel fiatalabb is. Nehéz ezt ránézésére megtippelni, de olyan huszonöt körülinek mondanám, amilyen én is vagyok a magam huszonhat évével.
- Köszönöm. Bár ő nem hiszem, hogy túlzottan fog neki örülni – hamiskássá válik a mosoly az arcomon, miközben helyet foglalok mellette és töltök egy kevés italt még a poharamba. A lány irányába nem nézek, modortalanság lenne tőlem, de így is el tudom képzelni milyen arcot vághat, hogy inkább egy másik hölgy társaságát választottam az övé helyett. Remélem azért jelenetet nem fog rendezni. Az roppant kínos lenne. Mindenki számára.


© ZENE: I gave you all | MEGJEGYZÉS: Bocsi a késésért!

_________________

Mr. Hopeless Romantic Prince



avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Keegan Allen

× kor :
28

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
egyetemista, önkéntes

× hsz-szám :
87


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hope Violet Wilson on Vas. Okt. 23, 2016 9:56 pm




Hugo & Hope







M

ég mindig nem értem miért kell nekem részt vennem egy ilyen förmedvényen? Miért is kellett nekem puccba vágnom magam is elriszálnom, magas sarkúban! Ami egyáltalán nem az én asztalom, hát, hogy üldöznék én bárkit is tíz centis platformos cipellőben? Visítanék, hogy álljál meg nem tudok ebben a szarban futni, vagy mi? Na nem úgy működik az... De Mira egy szavába kerül és már fel is vettem, de miért is? Csak fáj benne a lábam és szenvedek, ha állni kell benne, így inkább elvonulva lecsüccsenek, nagyon jó nekem a formás kis hátsóm is koptatni a kanapén nem kell nekem forró, izzó parázson járkálnom, amiben még szögeteket is rejtettek el nekem, hogy minél jobban szenvedjek, mert úgy miért is ne. Egyszer valaki azt mondta, hogy idézem, minél több pezsgőt iszol, annál kevésbé fáj az ilyen csodákban a lábad. Hát én nem vagyok pezsgő párti, csak savanyúvíz, jó jó, persze én is megiszom, immel ámmal, természetesen mosolyogva, mert, hogyan is merné ezt máshogy tenni ilyen elit körökben. De ha csak tehetem, messziről elkerülöm a buborékos szomjoltó eme formáját. Távolról figyelem a felszínes fecsegés cseppet sem feltűnésmentes formáját. Magamban igen jól szórakozok pár jeleneten és arckifejezésen, amikor a másik nem látja, a munkámból adódóan jó megfigyelő vagyok, minden kis apróságot észreveszek az arcok rezzenésében. Feltűnő jelenet a hölgy is, aki erőszakosan próbálja rátukmálni saját magát szegény férfira, szinte már – már szánalmasnak mondható a jelenet, ahogy a karjaiba omlana és elvárná, hogy lovagoljon el vele a naplementébe, őszinte szánalmat érzek szegénykék iránt. Esküszöm csak egy pillanatra vettem le róluk a tekintetem amíg másokat is vizslattam és kortyoltam az italomból, de majdnem félre sikerült nyelnem a whiskym amint visszafordítva arcom az előbb látott hát fogalmazzunk úgy, hogy fiatal férfi állt előttem, arcvonásai élesek, de nem túlzottan hagynak mély barázdát arcán egy mosoly alkalmával, tehát inkább tippelném a húszas éveiben lépdelőnek, de annak is a második felében már. Széles válla és elegáns viselete árulkodó rangjáról, még egyszer a hasznomra válhat. Igyekszem a lehető legkedvesebben fogadni. - Hát, tény és való, hogy én sem örülnék ha lecserélnének egy másik nőre, de ennyire erőszakos hattyútáncot se adnék elő, hogy felkeltsem valaki figyelmét. Próbáltam nevetve elütni a megjegyezésem kissé visszacsengő élét.






_________________
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
Lauren Cohan

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Fejvadász

× hsz-szám :
125


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hugo Norton on Kedd Nov. 08, 2016 9:44 pm



Hope & Hugo

But close my eyes for a while
Force from the world a patient smile

Ritka, hogy olyannal fussak össze ilyen rendezvényeken, akivel korábban soha. Ez általában csak akkor fordul elő, ha egy külföldi cég képviselője tűnik fel, vagy egy frissen házasodott vállalatvezető bevezeti a társaságba a feleségét, menyasszonyát. Persze elképzelhető lenne, hogy így kerül ide ez a nő is, de ezt valahogy nehezen tudom elképzelni. Ez nem kritika, egyszerűen csak nem ilyesmi lánynak tűnik. Valahogy olyan benyomást kelt, hogy nem mozog éppen otthonosan ezekben a körökben. Nem mintha előítéletes lennék, egyszerűen csak így látom. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért lépek oda hozzá és szólítom meg. Ha azt nézzük, Sonja, a kiszemeltem is merőben más társadalmi közegből jön és mégis egy földre szállt angyal. Nem mintha alapvetően is azt gondolnám, hogy a születése, az anyagi helyzete határozná meg egy ember értékét, sőt. De tény, hogy nagyon más az életstílus. Elég csak az önkéntes munkákra gondolnom. Sonja úgy hámozta legutóbb is krumplit, hogy szemmel is nehéz volt követni, én meg hosszú ideig elfarigcsáltam egy-egy szemet. De hiszem, hogy minden tanulható. Bár ez a nő itt nem úgy néz ki, mint aki nagyon beilleszkedni szeretne. Talán csak kényszerből van itt. Legalábbis elsőre erre tippelnék. Bár nem tudom, milyen kényszer az, ami nem követeli meg, hogy eljátszd, mennyire élvezed a dolgot. Mert ha mondjuk az újdonsült vőlegénye miatt van itt, muszáj lenne beleszoknia. De persze az is lehet, hogy teljesen más a helyzet. Nem szándékozom mások magánéletében vájkálni. Nem stílusom. Így is hallok a szükségesnél jóval több pletykát ezekben a körökben, még ha nem is akarok rá figyelni.
- Gondolod, hogy nagyon tapintatlan voltam, amiért csak így otthagytam? - kicsit feszengve, zavartan nézek rá az utalása után, hogy látta, ahogy lekoppintottam a lányt. Én tényleg igyekeztem a lehető legudvariasabban a tudtára adni, hogy nem igazán vagyok vevő a közeledésre, de mivel úgy tűnt, az üzeneteim nem érnek célt, kénytelen voltam faképnél hagyni. Remélem, nem minősíti annyira botrányosnak a viselkedésem, hogy elmondjon mindennek. Bár nem először akadtam már össze a lánnyal és tény, hogy nagyon be akar hálózni, az az érzésem, így valószínűbb, hogy inkább erre a nőre lesz dühös, legyen ez bármilyen irracionális is.
- Szabad? - kérdezem és ha megkapom az engedélyt, leülök mellé a kanapéra.
- Egyébként Hugo Norton vagyok. Benned kit tisztelhetek? - ha már így összesodort az élet, gondoltam nem árt egy bemutatkozás sem. Kezet ugyan nem nyújtok, mivel az illem azt kívánja meg, hogy csak a nő kezdeményezésére tegyek ilyesmit. Tehát ha ő akarja, természetesen elfogadom, de egyébként eltekintek ettől. Ha kicsit járatos a köreinkben, a családnevem akár ismerős is lehet neki, de nem felvágni akarok, inkább kideríteni, hogy kicsoda is ő és mit keres itt. Ehhez pedig ez egy jó kiindulási alap.

Bocsi a késésért!
xoxo

_________________

Mr. Hopeless Romantic Prince



avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Keegan Allen

× kor :
28

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
egyetemista, önkéntes

× hsz-szám :
87


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hope Violet Wilson on Hétf. Nov. 21, 2016 6:01 pm




Hugo & Hope







V

annak dolgok amikhez nem tartom képesnek magam, ilyen ez a ma este is, nem az én világom, és egyáltalán nem érzem azt, hogy valaha is az lenne, nem érzem szükségét annak, hogy be akarjak illeszkedni egy ennyire kapzsi és képmutató közösségbe, nem mondhatom, hogy én ettől felsőbbrendű lennék, vagy túl lealacsonyító lenne számomra ez az egész, mert nem így értettem, csak egyszerűen van ami nem megy, és azt szerintem nem jó ha erőltetjük, mert semmi jó nem sülhet ki belőle, és senki sem szereti a botrányokat, inkább csendben kerüljünk el mindenkit és akkor rendben lesz az egész, túlélem én is, és mások is, csak épp Mira-nak ne fog tetszeni a már megint nem akarok szocializálódni dolog. Tökéletesen jó társaság nekem a whiskym, és élvezem az emberek reakcióin, amikor valami olyasmi történik amire nem számítottak, vannak amiket nem mutatnak ki, ilyenek a fapofák, mikor megjegyzést tesznek a hajadra, vagy kimutatottak, amikor már nyíltan és elkerülhetetlenül koptatjuk le a másikat, mindkettőre akad itt példa bőven, de talán leginkább az ifjú úriember és a szőke kislány esete fogta meg legjobban a tekintetem, nagyon vicces volt már, ahogy a hölgyike nem vette a lapot, pedig ennél nyíltabban már csak akkor küldhették volna ha el, ha áthágja az etikett szabályait, de megtartotta tökéletes úriemberi mivoltát, és kedves próbált lenni, amíg csak tudott, mégis a végén mellettem kötött ki, hát úgy fest az, aki rejtélyes mindig kicsit izgalmasabb. - Hát nem volt a leggyönyörűbb húzás, mi tagadás, de én jól szórakoztam a jeleneten. Kuncogtam halkan a poharamba, ahogy újabb édes kortyot hagytam végiggurulni ajkaim között, melengetve belsőm, szeretem ezt az érzést, ahogy elönt a meleg, amit az édes alkohol okoz. - Hope Wilson, örvendek. Nyújtottam neki kezet, az illendőség megköveteli, hogy megvárja a reakcióm, de én egy erős és határozott nő vagyok, több férfias tulajdonságggal, így semmi kivetnivalót nem találok a kézfogásban. - Norton? Á, igen, ismerem a szüleit, gazdag család. És te lennél az ifjú trónörökös? Már értem a szöszi állhatatosságát. Hát van egy olyan érzésem a lány pillantásából, hogy ezzel még nincs vége.





_________________
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
Lauren Cohan

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Fejvadász

× hsz-szám :
125


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hugo Norton on Pént. Dec. 23, 2016 8:49 pm



Hope & Hugo

But close my eyes for a while
Force from the world a patient smile

A hasonló rendezvények monotonitását ma egy nem várt találkozó töri meg. Bár ezt valahol inkább csak annak köszönhetem, hogy nagyon szabadulnék nem kívánt társaságomtól. Nem mintha alapvetően bármi bajom lenne azzal a lánnyal, találkoztam már vele néhányszor ehhez hasonló rendezvényeken, de lassan kezd elég kínossá válni, hogy nem érti meg, én a jó ismertségi viszonynál nem szeretnék többet tőle. Ha pedig ez az általam korábban nem látott, egyébként csinos nő egyedül van, kihasználom a helyzetet és odalépek hozzá. Remélhetőleg a kisasszony ebből már ért és más társaság után néz. Akad azért még egy-két partiképes úriember rajtam kívül is az estélyen. Bár elképzelhető, hogy ő már egy ideje beleélte magát, hogy ő lesz Mrs. Norton, de remélem azért túl tud ezen lépni. Nem szeretném, ha bármi kínos helyzetet eredményezne ez az egész.
- A helyzet az, hogy nem jutott már más az eszembe. Remélem, azért nem veszi a hölgy túlzottan zokon. Mindenesetre nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most már visszamennem hozzá - zavartan nevetve válaszolok. Tényleg túl modortalan lettem volna? Pedig én próbáltam ezt elkerülni! De a lány nyomulása már kezdett egy cseppet kellemetlenné válni és nem láttam más kiutat. Bízom benne, azért túlzottan nem bántódott meg, a családja elég befolyásos, nem lenne szerencsés egy efféle sérelem.
- Én is örülök. Szép neve van, Ms. Wilson - kedvesen mosolygok rá és elfogadom a felém nyújtott kezét. Határozott, erős, már-már férfias kézfogása van. Üzletasszonyokra és más hasonló független, erős jellemű nőkre jellemző csak ezekben a körökben ilyesmi. Valamiért nem hiszem, hogy egy friss menyasszonya lenne itt valakinek, nem olyan típusnak tűnik, de persze lehet, hogy tévedek. Remélem mindenesetre, hogy nem sértődik meg azon, hogy automatikusan lánynevet használtam és nem asszonynéven szólítottam. Végül is nem tudhatom, férjnél van-e. Fiatal, de ebben a korban ez egyáltalán nem kizárt, pláne hölgyeknél. Őszintén bevallva nem figyeltem, hord-e gyűrűt az ujján, ami kiindulópontot jelenthetne.
- Ezek szerint járatos ezekben a körökben? Bocsásson meg, de nem emlékszem, hogy láttam volna korábban bármilyen fogadáson vagy hasonló rendezvényen - próbálok udvariasan tapogatózni, hogy megtudjam, ki is lehet ő és mit keres itt. Az mindenesetre már biztos, hogy nem teljesen idegen számára mégsem ez a közeg bizonyos tekintetben, nem úgy, ahogy elsőre gondoltam. Ami viszont tovább árnyalja a képet és őszintén kíváncsivá tesz, kit is tisztelhetek ennek a rejtélyes nőnek a személyében.

Bocsi a késésért!
xoxo

_________________

Mr. Hopeless Romantic Prince



avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Keegan Allen

× kor :
28

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
egyetemista, önkéntes

× hsz-szám :
87


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hope Violet Wilson on Szer. Feb. 22, 2017 12:31 pm




Hugo & Hope







A

z, hogy unatkozom nem kifejezés, Mira komolyan azt hiszi, hogy nekem nincs ettől jobb, vagy fontosabb dolgom? Én tudom, hogy a barátokért mindent, főleg, hogy a munkám miatt ő az egyetlen barátom, erősnek és törhetetlennek hiszi magát, de közel sem az, próbálom minnél kevésbe belevonni az életembe, de mindig befurakodik, mint egykisegér, imádom a kitartását, érzem, hogy őt már soha többet nem hagyhatom ki semmiből. Bár a főiskolá éne közelebb állt hozzám, amikor még nem kellett estélyibe tuszkolnom magam azért, hogy leülhessek vele whiskyzni, dehát az idők változnak, ő férjhez ment és már igazi úrinő, én meg, hát nos én vagyok, remekül játaszok el bármilyen szerepet, végtelen a ruhatáram és a repertoárom ezen a téren. Ma a cuki kis barátnő szerepe jutott volna nekem, de egyszerűen kiráz a hideg már csak a gondolattól is, hogy az illendőségtől több idő töltsek el velük, jó nekem itt a kanapén is, egy whiskys pohárral a kezemben, olyan, mintha egy brazil szappanoperát néznék, már – már lassan ott tartok, hogy tényleg megérte eljönni, van itt minden, ármány, szerelem, megcsalás, ki mit szeretne, ezért is szép az elitek világa, akármennyire is próbálják maszkírozni a dolgaikat, a pletykák mindig keringnek, és ahol pletyka van, ott némi igazság is a háttérben.   - Nem hiszem, hogy egykönnyen feladná, nem olyannak ismertem meg a családját, akik egykönnyen feladnának bármit is, én a helyében beletörődnék abba, hogy úgy is az ágyában fog ébredni. Legyintettem egyett a társoságomul szolgáló gazdag fiúcska felé, miközben kortyoltam egyet az italomból. - Kérem, szólítson Hope-nak, a Wilson olyan hivatalos, és tudtommal nem egy tárgyaláson vagyunk. Mosolyodtam el kedvesen, még mindig jobb a Hope, mint a Vi, ahogy Mira szólít, a Violet, olyan lányos, talán pont ezért hív Vi-nek, ellensúlyozza a belőlem áradó erőt, vagy valami ilyesmi, ő a szavak embere, nem én. - Járatosnak nem nevezném magam, fogalmazzunk úgy, hogy sokat tudok. Ez egyáltalán nem meglepő, én nem tartozom ide, kizárólag Miranda miatt vagyok jelen. De gondolom az ilyen estélyek önnek már nem jeéentenek kihívást és újdonságot. A csemetéket már szinte ahogy kipottyannak az anyjukból viszik ilyen estélyekre, nem értem mire jó ez, de nem is akarom.





_________________
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
Lauren Cohan

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Fejvadász

× hsz-szám :
125


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Hugo Norton on Hétf. Ápr. 17, 2017 9:07 pm

   
Hope & Hugo
Be kell látnom, nem valami kedves, ahogy otthagyom azt a lányt, de sajnos más mód úgy tűnik, nem igazán hatásos erre. Próbáltam én finomabban, udvariasabban jelezni, hogy nem igazán vagyok vevő arra, amit ő szeretne tőlem, de ő ezt látványosan nem akarta tudomásul venni. Nem igazán maradt hát más választásom, mint ha nem is épp a leglovagiasabb módon ellépni, mintha csak teli pezsgős poharat keresnék, aztán "elfelejteni" visszamenni hozzá. Sőt, hogy biztosra menjek, még inkább más társaság után is nézek. Így bízom benne, hogy nem jön oda hozzám. Mert az, hogy jelenetet rendezzen, bizony a legkevésbé sem hiányzik nekem. Bár alapja elméletileg nincs rá, hiszen nem a párom vagy ilyesmi. De ennél a lánynál semmit sem lehet biztosra venni. Remélem, beéri azzal, hogy villámló szemekkel méregeti újdonsült ismerősömet, aki egyébként is sokkal jobban érdekel, mint ő. Na nem, mint nő, hiszen számomra csak és kizárólag Sonja létezik már egy ideje (még ha ő erről sajnos még mindig nem tud), de mint ember, jelenség. Nagyon másnak hat, mint az ilyen partik törzsközönsége általában és ez kíváncsivá tesz. Már csak azzal is, hogy whiskyt iszik és nem mondjuk pezsgőt vagy martinit, esetleg valami koktélt, amit általában a nők szoktak ilyen helyeken. Ezért is igyekszem minél jobban megismerni, persze csak az illendőség keretei között. Főleg, hogy hamar azt a látszatot kelti, jóval járatosabb, ismerősebb ezekben a körökben, mint azt elsőre gondoltam volna.
- Ismeri a hölgy családját? - érdeklődve nézek rá, próbálva továbbra is udvarias maradni és nem túlzottan kotnyeles kérdéseket feltenni. Tényleg csupa meglepetés ez a nő.
- Ami azt illeti, nem igazán szeretném, ha így végződne az este. Maradjon köztünk, ha lehet, de tartok tőle, hogy a Hölgy esetleg utána egy apasági keresetet is a nyakamba varrna, csak hogy elérje, hogy feleségül vegyem - kissé epésen jegyzem meg a dolgot. Remélem, hogy nem valami családi barátjuk, mert akkor igencsak nagy bajba kerülhetek. De ez a nő nem olyan típusnak tűnik, aki botrányokat keltene. Persze sosem lehet tudni. De végül is ami tény, az tény. Az a lány egyszerűen ilyen.
- Rendben van, akkor Hope - mosolyogva bólintok. Én is jobban szeretem így, valahogy úgy érzem, jobban is illik a mi beszélgetésünkhöz ez a kevésbé formális stílus
- Nos igen. Tulajdonképpen már általános iskolás korom óta elhordanak magukkal a szüleim, úgyhogy mondhatni már olyan sok újat nem jelentenek nekem az ilyesmik. De hát így megy ez ezekben a körökben - válaszolom az igazságnak megfelelően. Közben felmerül bennem abból, amit mond, hogy esetleg valamiféle újságíró is lehet nő. Legalábbis hirtelen ezt tudom még elképzelni, mint lehetséges magyarázatot arra, hogy ennyire jól értesültnek tűnik. Bár ehhez nem tűnik elég behízelgő, simulékony természetnek. Nem igazán tudom hová tenni továbbra sem és ez fenntartja az érdeklődésem.


_________________

Mr. Hopeless Romantic Prince



avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Keegan Allen

× kor :
28

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
egyetemista, önkéntes

× hsz-szám :
87


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Hugo & Hope

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.