Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Linda Colbert Yesterday at 1:21 am


by Madeline Brook Szomb. Aug. 19, 2017 3:24 pm


by Becca M. Hawkins Csüt. Aug. 17, 2017 4:21 pm


by Danica H. Coy Szer. Aug. 16, 2017 9:40 pm


by Madeline Brook Szer. Aug. 16, 2017 6:05 pm


by Jim Weinberg Szer. Aug. 16, 2017 1:12 am


by Amber Tzara Hétf. Aug. 14, 2017 4:18 pm


by June Baek Hétf. Aug. 14, 2017 2:51 pm




Share| .

summertime madness // Becca && Nyhil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
137

TémanyitásTárgy: summertime madness // Becca && Nyhil Kedd Május 31, 2016 10:54 pm

- Juttasd csak eszembe, miért egyeztem ebbe bele?
Nyhil Vrataski a világ legunottabb arckifejezésével ejti bele a koszos szivacsot a nem sokkal tisztább vízzel teli vödörbe; néhány centiméter választja őt el attól, hogy véletlenül felrúgja az említett tárgyat, ahogy hátrébb lép, azzal a céllal, hogy jobban szemügyre vegye azt a bitangul, kurvára hatalmas autót ami előtte áll, és a legszebb szavakkal érve is kibaszottul mocskos. Maga sem érti, mi vette őt rá, hogy engedjen egy bizonyos személy unszolásának, aki azt mondta, mások autóját mosni óránként nyolc fontért jó buli lesz; igaz, eleinte hitt még abban, hogy talán majd a falatnyi miniszoknyákba, rövidnadrágokba és crop top-okba öltözött lányok látványa kárpótolni fogja, csakúgy, mint az amerikai rendezés, tinédzserkorú lányoknak szánt romantikus komédiákban, de ha akkor tudta volna, mekkorát fog tévedni, sosem egyezik bele abba, hogy az egész napját elpocsékolja arra, hogy autókat mosson.
Igaz, eleinte egész könnyen ment minden; egész jól is szórakozott az elején, amikor egy elvetemült egyénnek sem jutott eszébe, hogy mikrobuszokat és kisebb méretű teherszállító autókat állítson eléjük, és amikor a negyvenes éveik vége felé járó, magányos háziasszonyok busás borravalót csúsztattak nadrágjának farzsebébe; akkor kezdett ráunni a dologra, amikor rá bízták az első nagyobb méretű autót, egy Land Rovert, mondván, hogy a lányok nem fogják felérni a tetejét. Onnantól kezdve már minden határozottan túl gyorsan történt, és odáig vezetett, hogy Nyhil Alistair Vrataski tanácstalanul állt a kamionnyi méretű, állítólag mikrobusznak csúfolt gépjármű előtt, kezeit irritáltan törölgetve átázott, piszkosfehér pólójának legaljába.
- De komolyan, Becca, mi a faszra volt ez jó?
Nem törődve azzal, hogy a kezei a piszkos, autómosó víztől és a szivacsok fogdosásától nem éppen a legtisztább, a hajába túr, elsimítva néhány kósza, türkizkék hajtincset, ami az arcába hull; igaz, a színe már megfakult, mert a zenei fesztivál, amire engedte, hogy befessék neki, már rég elmúlt, csupán emlék volt valahol a fejében (és hatalmas, mínuszban lévő összeg a bankszámlakivonatán), és akárhogy is igyekezett, nem bírta felidézni magában a legtöbb történését, leszámítva azt a pillanatot, amikor valami hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, rózsaszínre fogja Becca haját. Mondani sem kell, hogy annyira illuminált állapotban, mint amilyenben volt, nem sikerült neki... Viszont lehet, akkor mondta azt, hogy majd bármit megtesz, hogy kárpótolja? Minden bizonnyal akkor... Ennek következménye lett volna az, hogy most itt álltak ketten és arra készültek, hogy lemossanak egy kamiont?

wow, fantastic baby

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarBecca M. Hawkins
honey, I'm on my cloud
× play by :
♡ annalynne mccord
× kor :
26
× tartózkodási hely :
♡ london
× foglalkozás :
♡ tánctanár, anyuka
× hsz-szám :
427

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Vas. Júl. 03, 2016 12:46 am


- you can call it how you wanna -

- Mert annyira szeretsz - felelem nevetve a kérdésre, amely valószínűleg teljesen jogosan is érkezik a velem szemben álló Kékségtől. Bevallom én magam sem emlékszem szóról-szóra arra a beszélgetésre, amelyben Nyhil és én megegyeztünk, hogy a mai napunkat gyakorlatilag azzal töltjük, hogy minimális összegért bohóckodjunk autómosás közben. De jött nekem eggyel, amiért hetek óta rózsaszín tincsekkel a hajamban rohangálok. Az ötlet eredetileg különben sem tőlem származik, sőt gyakorlatilag fogalmam sincs hogyan keveredtünk bele ebbe az egészbe. Lehet, hogy a mai napnak ahhoz a zenei fesztiválhoz van köze, amelyen néhány héttel ezelőtt sikerült annyira elengednünk magunkat, hogy Nyhil kék, én pedig rózsaszín hajjal végezzük? Több, mint valószínű.
Az igazat megvallva, élveztem a helyzetet, attól a perctől kezdve, hogy elkezdtük a munkát, ami már csak azért is furcsa, mert normális esetben a saját kocsim lemosását is bátran bízom másra, nem hogy még másénak a lemosásába egyáltalán beleegyezzem. Végül azonban úgy döntöttem legalább ezt az egy dolgot is lehúzhatom a bakancslistám száz-valahányadik helyéről. - Azért nem mondhatod, hogy eddig olyan szörnyű volt. - Hiszen amíg teljesen normális méretű személyautókkal állítottak be az emberek, egyikünk sem panaszkodhatott. Most már azonban elismerem, hogy a Nyhil előtt parkoló jármű jócskán túlzás. Melyik épeszű ember dönt úgy, hogy egy rohadt kamionnal jelenik meg egy a miénkhez hasonló autómosáson?
- Mit szólnál, ha ezért tripla árat számolnánk fel? - bökök az orbitális méretű járműre, még mindig a saját szivacsommal a kezemben. Valószínűleg a tulajdonos sem gondolta teljesen komolyan, hogy egyáltalán képesek leszünk lemosni ezt a... Nem is tudom minek nevezzem. - Vagy a négyszeresét? Egyáltalán mit kezdjünk a tetejével? - Vetem fel az újabb és újabb kérdéseket, hátha akkor el tudom terelni Nyhil figyelmét arról, hogy kitekerje a nyakamat, amiért belerángattam ebbe az egészbe.
- Hogy mire volt jó? - elgondolkodva figyelem Őt egy ideig, próbálva olyan választ találni, amellyel kicsit is pozitív irányba lendíteném a mai tapasztalatainkat és az előttünk álló feladatot. Vagyis a kamiont. Mivel az égvilágon semmi nem jut eszembe, úgy döntök kicsit más eszközökhöz folyamodom, ezért próbálom úgy belemártani a szivacsomat a vízbe, mintha továbbra is az előbb feltett költőinek szánt kérdésemre keresném a választ. Amint érzem, hogy a szivacs jól megszívta magát vízzel, fogom és megcélzom vele Nyhil mellkasát, majd figyelem, ahogyan a szivacs eltalálja az egyébként is átázott pólót. Nem tudom megállni, hogy ne költözzön vigyor az arcomra. - Hoppá, bocsi.



_________________
NOW I'M RUNNING AWAY MY DEAR

From myself and the truth I fear. My heart is beating I can't see clear. How I'm wishing that you were here You said you'd follow me anywhere But your eyes tell me you won't be there
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://london-life.hungarianforum.com
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
137

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Szomb. Dec. 31, 2016 5:04 pm

- És mert így láthatlak póló nélkül is. - Szélesen vigyorogva fordul Becca felé újra, elfordítva tekintetét a mocskos vízzel teli vödörről; mert hát miért is szentelné a figyelmét annak, amennyiben sokkal látványosabb dolgokat (vagy egész pontosan személyeket) láthat alig másfél méterre magától?
Na nem mintha nem látta volna már a nőt póló nélkül; hiszen két hetet együtt tölteni egy sátorban valakivel, méghozzá egy zenei fesztiválon, előbb vagy utóbb akaratlanul is ahhoz vezethet, hogy előbb-utóbb valaki rajtakap valakit valamin; a póló hiánya még a jobbik eset volt, és Nyhil Vrataski kifejezetten hálás volt azért, hogy Becca épp a sörös sátorban töltötte az idejét, amikor ő elmélyítette a kapcsolatát a Muse-koncerten megismert lánnyal olyan tizenhat és fél centivel. Nem is akarta tudni, akkor hogyan kellett volna kárpótolnia a mellette álló nőt azért a traumáért, ami érte volna; így is elég büntetésnek érezte azt, hogy itt kellett szobroznia mellette pasztellkék hajjal, átázott, piszkos pólóban és azzal a tudattal, hogy le kell mosniuk egy kamion méretű kisbuszt, aminek a tetejét még akkor sem érné el, ha székre állna; pedig Nyhil Vrataski a maga majdnem százkilencven centijével kifejezetten magasnak számított, főleg ázsiai származása ellenére. Ennek ellenére erős túlzásnak találta a kisbuszt; főleg egy ilyen autómosó akción, mint ez, ahol lényegében semmi mással nem rendelkeztek, csak vödrökkel és szivacsokkal.
- Hát ööö... Majd felmászok rá? És ha nem esek le, négyszeres árat számítunk, ha meg lehúz a gravitáció... Ööö... Gyújtsd fel? Mármint a kocsit, ne a hullám. - És egy pillanatra elkapja Becca tekintetét, mikor felé fordul; ajkaira egyből halvány mosoly is kúszik fel, szórakozott és ferde, mintha csak azt akarná szuggerálni, hogy inkább egyből gyújtsák fel az autót, amíg a tulajdonos nem figyel, mert elment a szupermarketbe a három kölykével;mert gyerekeknek nem nevezte volna azokat a kis szörnyetegeket, akik sírva, taknyos arccal hisztiztek az anyjuknak, hogy süteményt akarnak enni. Nem akarta mondani, hogy ha azok az ő kölykei lennének, akkor mindent ehetnének, csak nem süteményt; hiszen már első látásra meg lehetett mondani róluk, vagy legalábbis a legidősebbről, hogy biztosan többet mutatott volna alatta a mérleg, mint Nyhil alatt; ami tekintve a legalább tizennyolc év korkülönbséget közöttük, nem volt épp egy bizalomgerjesztő dolog... De aztán eltűntek a sarkon, a szupermarket felé vezető irányban és ők magukra maradtak azzal a kurva nagy autóval, és Nyhil Vrataski kezdte megérteni, miért is volt ekkora: mert a gyerek valószínűleg semmilyen másikba nem fért be.
- Hát ezt kérdeztem, nem? - Persze válasz helyett csak egy koszos szivacsot kap, ami egy visszataszító placcs-hanggal ütközik a mellkasának, majd egy még undorítóbb PLACCS kíséretében csattan a parkoló aszfaltján; ha nem lenne annyira mocskos, talán fel is emelné onnan, hogy visszahajítsa Becca felé, de így csak a sajátja után nyúl, amit eddig a vödörben áztatott, és meglátva a nő vigyorát kihalássza azt onnan.
- Csak nem kicsúszott a kezedből a szivacs, kedves?- És a saját, mocskos víztől csöpögő darabjával lép a lány felé, azzal a céllal, hogy kicsavarja azt rá, mint egy vizes póló versenyen, vagy ha ez nem jönne össze, csak megdobja vele, de úgy, hogy ezerfelé loccsanjon belőle a szappanos víz; hiszen egy ilyen alattomos támadás, amit ellene intézett, nem maradhat megtorlás nélkül, meg hát, a kisbusz egyébként is várhat még.

wow, fantastic baby

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarBecca M. Hawkins
honey, I'm on my cloud
× play by :
♡ annalynne mccord
× kor :
26
× tartózkodási hely :
♡ london
× foglalkozás :
♡ tánctanár, anyuka
× hsz-szám :
427

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Szer. Jan. 25, 2017 10:53 pm


- you can call it how you wanna -

Világéletemben nem gondoltam volna, hogy lesz nap, amikor egy olyan helyen fogom magam találni, mint ez a mostani, mégpedig azzal foglalatoskodva, hogy mint a rossz amerikai filmekben a gimis csajok - valami jótékony célból, amit gyakorlatilag már el is felejtettem -, furcsábbnál furcsább autókat mossak, miközben a tulajdonosaik ezerszer jobb dolgokkal töltik az idejüket. Bár, ha belegondolok, ellentétben velük, én legalább jó társaságban vagyok Nyhillel. - Hát persze - jegyzem meg nevetve, közben pedig képtelen vagyok megállni, hogy forgassam a szememet. Nem mintha problémát jelentene a tény, hogy éppenséggel van-e rajtam póló, vagy sem, tekintve hogy a fesztiválos élményeink után ennek már nincs túl sok jelentősége. Mellesleg olyan munkakörülmények között, mint amilyenek között mi dolgozunk, nincs is más lehetőség.
- Igazából... A tulajdonos sem látja a tetejét, nem? Akkor mindegy, ha nem csinálunk a tetejével semmit. - Megvonom a vállam, miközben továbbra is az előttünk álló, kényelmetlenül nagy méretű problémát figyelem.
Sehogy nem fér a fejembe hogyan képes bárki is, aki ekkora méretű kisbuszt vezet azt gondolni, hogy a néhány sarokkal távolabb található plakáton álló meghívásnak eleget tesz. Számomra ugyanis az, hogy "autómosás" személyautót jelent, nem pedig egy kombájnt. Na jó, a kombájn erős túlzás, de legalább annyi munkának tűnik most a kisbusz lemosása, mintha egy környékbeli gazda egyszer csak úgy döntött volna, hogy beáll a sorba a traktorával. Mielőtt azonban az ördögöt a falra festeném és a végén megjelenne egy mezőgazdasági gépjármű, a feladatra koncentrálok, amelyet a tetemes méretű jármű jelent.
Különösebb szakértelem hiányában azonban csak arra futja, hogy a business helyett a szórakozást válasszam, amelyet az jelent, hogy megdobálom Nyhilt a koszos szivacsommal. Maga a tény, hogy egyáltalán sikerült őt eltalálnom, kifejezetten örömet okoz, nem beszélve arról, hogy valószínűleg az idegei már totál ki vannak készülve miattam és a remek ötleteim miatt, mint ez a mai is.
- Elég ügyetlen vagyok.. - Adom a szende szüzet, ami már csak abból a tényből kifolyólag is lehetetlenség, mert nem vagyok az. Régóta. Mindig mondják, hogy a fagyi visszanyal, és bár próbálok ez elől a nyalás elől menekülni, nem sikerül. Végigpillantok csuromvizes önmagamon, hogy aztán egy supervillain mosollyal az arcomon nézzek fel Nyhilre. - Ó, ezért kinyírlak.



_________________
NOW I'M RUNNING AWAY MY DEAR

From myself and the truth I fear. My heart is beating I can't see clear. How I'm wishing that you were here You said you'd follow me anywhere But your eyes tell me you won't be there
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://london-life.hungarianforum.com
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
137

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Csüt. Jan. 26, 2017 3:03 pm


Ismeritek azt a mondást, hogy nem a méret a lényeg?
Nyhil Vrataski ismerte; és általában egyet is értett vele, még akkor is, ha amúgy ez egy volt azok közül, amiket nehéz volt autókra is elvonatkoztatni, nem csak az ember péniszének a méretére; de minél tovább figyelte az előttük álló járművet, annál biztosabb volt abban, hogy némi kreativitással annak a tulajdonosa is simán be tudta volna tuszkolni a két ajtós szekrény méretű gyerekeit egy kisebb személygépkocsiba is, megspórolva azzal rengeteg munkát minden autómosónak, aki részt vett ezen a jótékonysági banzájon. Arról már nem is beszélve, hogy jóformán már nem is emlékezett rá, milyen célra gyűjtenek; sokkal jobban lekötötte az, hogy a magányos háziasszonyoktól összeszedett borravalóit úgy rejtse el nadrágjának zsebeibe (és nem csak oda), hogy az senkinek se tűnjön fel. Igaz, nem mintha annyira szüksége lett volna erre a pénzre - hiszen aki egy eredeti, rendelésre importált, 1967-es évjárató chevrolet impalával járt, annak száz font semmit se jelentett; de hát más pénzét mindig szórakoztatóbb elinni, mint a sajátodat, nem igaz? Ezért is nézett körbe még gyanakvóan, mielőtt közelebb oldalgott volna Beccához, hogy a vállán megtámaszkodva hajoljon közelebb hozzá, fejével a kisbusz felé mutatva.
- Szerinted kapunk érte borravalót, ha leveszem a pólóm? Meg az majd hátha eltereli a tulajdonos figyelmét arról, hogy a tetejéhez hozzá se értünk. - És bár tudja, hogy meg fogja bánni azt, hogy a vizes szivacsát a nőre csavarta ki, nem áll félre akkor sem, amikor kinyírással fenyegetik; hiszen ezt nem egyszer hallotta már a fesztiválon is, amikor már csak ők ketten maradtak aktív résztvevői a vegetáriánus/öko-stand palántálóversenyének és Nyhil két cseréppel előrébb volt, mint Becca; pedig egyébként esze ágában sem volt megnyerni a versenyt, mert a gyomra kellemetlen bukfenceket vetett arra a gondolatra, hogy valami tofuval megspékelt rémálmot nyerhetne csak, még csak nem is ingyenes sörkuponokat, amiket igazából szeretett volna - de akkor is rengetegszer hallotta a szinte már kultusz-szöveggé vált "kinyírlak"-ot, még annak ellenére is, hogy a nyereményét végül odaadta a nőnek, akivel ott volt. - De mit szólnál ahhoz, hogy a bosszúddal várj, amíg ezt befejezzük? Hacsak nincs kedved egyedül lemosni az egész vackot...
Pedig amúgy ahogy elképzelte, vicces látvány lehetne, ahogy menekülne az aprócska lány elől, aki a piszkos vizes vödörrel üldözné, hogy a fejére borítsa a tartalmát; nem mintha a jelenlegi helyzetén még ronthatna valami, mert már így is teljesen át volt ázva minden ruha rajta, a haja a kosztól piszkosszürke volt az eredeti türkizszíne helyett és a válla is kezdett begörcsölni; és az sem hiányzott neki, hogy a mocskos víz a nyakába zúduljon, kellemetlen zuhannyá válva számára.
- Ewww. - És csak egy pillanat után veszi csak észre, hogy ezt hangosan is kimondta, annak ellenére, hogy ezt nem tervezte megtenni; és még a hideg is végigfut a gerince mentén, még az Angliára nem is jellemző, intenzív napsütésben is, ami egyébként kellemesen melengette a hátát (amikor a nap épp nem sütött a képébe). Túl akart már lenni ezen az egészen; de még két-három óra biztos hátravolt, ami után már biztosan nem fog majd semmi másra vágyni, csak egy hosszú, forró fürdőre. - Vagyis izé, ha befejeztük, átjössz? Tudod, még jövök neked egy itallal meg egy filmmel.


Note: wow, fantastic baby •
Music: i can't lose, i got juice •

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarBecca M. Hawkins
honey, I'm on my cloud
× play by :
♡ annalynne mccord
× kor :
26
× tartózkodási hely :
♡ london
× foglalkozás :
♡ tánctanár, anyuka
× hsz-szám :
427

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Hétf. Feb. 13, 2017 7:24 pm


- you can call it how you wanna -

Talán az egészben a legjobb, hogy nem egyedül kell csinálnom. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem lenne itt Nyhil. Valószínűleg már a legközelebbi érfelvágáshoz megfelelő tárggyal öngyilkosságot követtem volna el. És nem csak azért, mert a már említett Nyhilen kívül a jelenlévő önkéntesek bármelyikének társaságában öt percen belül kiégne az agyam. Ha csak belegondolok, hogy arról kellene beszélgetnem az alig néhány méterre tőlünk cseverésző Heidivel, hogy mikor festette be a haját és pontosan milyen árnyalatra, vagy ha a másik oldalon, kicsivel távolabb dolgozó Bradley magyarázná nekem milyen is kéményseprőnek lenni, rögtön a lehetséges menekülési útvonalak felé irányul a pillantásom.
- Nálam tuti plusz pontot jelentene - felelem teljesen komoly arccal, megtoldva néhány bólintással, csak hogy nyomatékosítsam a mondanivalómat. Elgondolkodom ugyan, hogy lehet, a jármű tulajdonosának és nekem nem feltétlenül egyezik az ízlésünk, de ha felteszem magamnak a kérdést, hogy mégis kinek ne tetszene Nyhil Vrataski meztelen felsőteste, valószínűleg nehezen találnék olyan embert az országban, vagy a Földön, aki ellene lenne annak, hogy a fent említett megszabaduljon a pólójától.
Amikor azonban Nyhil szivacsának kicsit sem tiszta tartalma előbb a fejemet, aztán szinte mindenemet sikeresen eláztatja, hirtelen úgy érzem újra át kellene gondolnom ezt a dolgot. És bizony felvetődik bennem az is, hogy nem feltétlenül humánus módszerekkel véget vetek az elkövető életének. De az igazság az, hogy kölcsön kenyér visszajár, én pedig csak azt kaptam, amit megérdemeltem, azok után, hogy Nyhil mellkasát használva céltáblának a szivaccsal gyakoroltam hogyan teljesítenék egy kocsmai darts versenyben. (Most már legalább tudom, hogy ha legalább akkora lenne a célpont, mint amelyen gyakoroltam, még esélyem is lehetne.)
- Különben is túl szép vagy ahhoz, hogy a világ nélküled tovább létezzen - jegyzem meg vigyorogva. - Én pedig még nem készültem fel a világvégére. Bár elnézve ezt - Itt jelentőségteljesen a kisbuszra bökök - lehet, hogy már eljött. - Újra érlelődni kezd bennem a gondolat, hogy egyszerűen fogom magam, bemegyek a szupermarketbe és csak akkor térek vissza, ha sikerül magam után rángatnom bármilyen formában a busz tulajdonosát. Szeretném neki megmondani, hogy gondolja át az egész életét, aztán húzzon innen a megvásárlása óta mosodát nem látott járgányával, miután kifizette a rá elfecsérelt időt. A terv azonban legalább olyan gyorsan szerte is foszlik a szemeim előtt, ahogyan felépült, tekintve, hogy a boltban vehető műanyag pisztolyokkal sem lennék sokkal félelmetesebb, mint a karácsonykor áruházakban szaladgáló játékkészítő manók, akik a Mikulásnak dolgoznak.
- Hé! - Felpillantok Nyhilre, és oldalba is bököm, bár tény, hogy fogalmam sincs pontosan miért is teszem. Ráadásul nem is esik túlságosan jól, tekintve, hogy a pólójából szivárgó víz most az én karommal köt szorosabb barátságot.
- Nem hagyhatnánk itt a fenébe az egészet? - Pillantok fel Nyhilre, próbálva mentálisan lekommunikálni vele, hogy talán a legjobb döntés az lenne, ha nem is próbálkoznánk a kisbusz lemosásával, egyszerűen itt hagynánk az egészet. - De különben persze, átmegyek. - Illedelmes mosollyal fogadom a meghívást. Belegondolva abba mennyi munka vár még ránk, ha úgy döntünk nem hagyjuk itt egyszerűen ezt az egészet és végül a kisbusz tetejére is felkerülünk valahogyan - legalábbis a vizes szivacsaink mindenképpen -, előre jól esik annak az italnak már csak a gondolata is.



_________________
NOW I'M RUNNING AWAY MY DEAR

From myself and the truth I fear. My heart is beating I can't see clear. How I'm wishing that you were here You said you'd follow me anywhere But your eyes tell me you won't be there
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://london-life.hungarianforum.com
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
137

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Kedd Május 16, 2017 6:52 pm


- Ez már konkrétan egy armageddon. - Unottan ingatja meg a fejét, úgy véve szemügyre a kisbuszt, mintha csak a tekintetével próbálná azt felgyújtani. Talán valami van is ebben; hiszen ha tehetné, minden bizonnyal lángot rakna alá, bár azzal nem csak magát sodorná bajba, hanem mindenki mást is; ráadásul elég sokáig eltartana, mire rávenné a járművet, hogy lángokban álljon, elvégre is akárhogy is nézte, minden vizes volt körülöttük. Mekkora kibaszás, mi? - De egyébként teljesen jogos az ötlet, hogy menjünk innen a faszba, hiszen erre itt rámenne a fél életünk.
Eredeti ötlete szerint a busznak akart támaszkodni, de végül elveti az ötletet; hiszen azt a mocskot, ami szerencsétlen járműre ragadt, valószínűleg már soha többé nem mosná le a kezéről, esetleg csak ha sósavba mártaná azt. ez megint csak nem volt érdeke - hiszen baszhatná már az összes munkahelyet, ami csak megfordulna a fejében, hiszen egy kéz hiánya elég sok lehetőségtől megfosztaná őt. Igaz, ennél azért valamivel földhözragadtabb volt, egyelőre csak azon gondolkodott el, hogy mégis hogy verné ki magának, ha meg lenne fosztva az egyik kezétől, példának okán mondjuk a jobbtól - igaz, a baltól sem szívesen válna meg, még ha az valamivel haszontalanabb is volt.
- Csak hogy lépünk le úgy, hogy senkinek se tűnjön fel? - Szórakozottan túr a hajába, ahogy körülnéz a parkolón; első látszatra nem tűnik fel neki senki, aki különösebb figyelmet tanúsítana nekik, de sosem lehet tudni, mégis ki bámulja őket, ahogy épp társalognak ahelyett, hogy a dolgukat végeznék. Igazából sosem volt teljesen biztos abban, hogy működnek ezek az autómosós partik, hogy addig kell ott ülniük, amíg kedvük tartja, vagy van egy konkrét munkaidő, amit illene betartani; de ha ilyen létezett is, neki elég intenzíven kedve volt azt feszegetni, tekintve, hogy amúgy nadrágjának hátsó zsebe elég figyelemre méltó összeget rejtegetett már, amit a jótékony célba kellett volna fektetni és amit ő ezzel ellentétben szándékozott megtartani magának... Vagy elverni arra, hogy ma éjjel ő és Becca úgy élhessenek, mint a királyok - a kanapéján ülve, dobozokból zabálva a megrendelt kínait és romantikus komédiákon röhögve.
Tökéletes terv volt.
- A kocsimat két utcával odább hagytam, szóval... Körbe megyünk vagy futunk odáig, mielőtt bárki észrevesz minket?


Note: wow, fantastic baby •
Music: taemin - danger •

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarBecca M. Hawkins
honey, I'm on my cloud
× play by :
♡ annalynne mccord
× kor :
26
× tartózkodási hely :
♡ london
× foglalkozás :
♡ tánctanár, anyuka
× hsz-szám :
427

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Hétf. Jún. 05, 2017 3:10 pm


- you can call it how you wanna -

Sosem éreztem még annyira sürgetően, hogy fel kellene gyújtanom valamit, mint most. Nem mintha a mindennapokban jellemző lennem rám a piromániás viselkedés, mindenesetre nem is tudnék elképzelni jelenleg szebbet, mint látni az elénk állított kisbuszt porrá égni. Ha tényleg akkora boszorkány lennék, mint amilyennek néhányan emlegetnek, csak azért, mert csodákra vagyok képes az ágyban konyhában, most valószínűleg egy pillantással meggyújtanám azt a szörnyeteget, ami mellett már legalább tíz perce úgy álldogálunk, mintha bármelyik pillanatban megharaphatna.
- Ha legközelebb felvetek valami ehhez hasonló idióta ötletet, csak üss le, jó? - Kérdezem teljesen komolyan. A jótékonykodás és önkénteskedés egészen jó ötletnek tűnik, amíg pusztán elméleti síkon történik és nem kerülünk olyan helyzetbe, mint ez a mostani is, ahol tetőtől talpig vizesen és koszosan olyasmit kellene csinálnunk egy óriási járművel, amit a saját gazdája sem hajlandó.
Ha tehetném, és akár csak bármilyen szempontból is félelmetesen néznék ki a rózsaszín csíkokkal a hajamban, most követném a jármű tulajdonosát és a fülénél fogva rángatnám vissza ide, hogy oda menjen az undorító és koszos kocsijával, ahova tanulta, különben elásom, ahogy a palűntákat szokták.
- Szerintem... Senkinek nem fog feltűnni, ha egyszerűen elmegyünk - vonogatom a vállamat tanácstalanul, ugyanis annak ellenére, hogy az egész az én ötletem volt, magam sem látom át teljesen, hogyan is működik ez az egész. Én csak egy apró fogaskereke vagyok egy hatalmas gépezetnek. Egy olyan apró fogaskerék, amelyik megunta, hogy úgy kell működnie, ahogyan elvárják tőle és most olyan mértékben szeretné összezavarni az egész gépezetet, hogy egy életre megbánják, hogy ezt a kis fogaskereket egyáltalán munkába akarták állítani. Hú. Van egy olyan megérzésem, hogy túl sokáig szagolgattam a hajfestéket, mert normális esetben soha nem érezném magam fogaskeréknek. - Különben is, fogadok a nevünket sem tudják. - Próbálom magamban legitimálni a szökést, amelyet éppen elkövetni próbálunk, mintha nem tudnám, hogy most már bármit csináljunk is a nap folyamán, sokkal szórakoztatóbb lesz, mintha végül valamelyikünknek fel kellett volna kerülnie a kisbusz tetejére.
- Fussunk, nehogy a végén visszacipeljenek ide - nevetem el magamat és várakozóan nézek Nyhilre, mivel az igazság az, hogy legszívesebben már itt sem lennék. És ezzel valószínűleg Ő is pontosan így van.



_________________
NOW I'M RUNNING AWAY MY DEAR

From myself and the truth I fear. My heart is beating I can't see clear. How I'm wishing that you were here You said you'd follow me anywhere But your eyes tell me you won't be there
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://london-life.hungarianforum.com
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
137

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Kedd Júl. 04, 2017 5:32 pm

- Ezer orommel csaplak majd le az elso dologgal, ami csak a kezem ugyebe kerul. - Es szorakozottan nevet fel, meg annak ellenere is, hogy biztos abban, hogy mindketten a tudataban vannak annak, hogy o maga sosem utne meg not, semmilyen civil korulmenyek kozott; a munkajat mar nem is vette figyelembe, mert az teljesen mas teszta volt, de Becca tenyleg egy volt azon kevesek kozul, akikre soha, semmilyen korulmenyek kozott nem emelt volna kezet... Ellentetben azzal a gyokerrel, aki azt hitte, a dragalatos kamionjat teljesen jo otlet egy onkentes automoso brigadra bizni. Na ezt a benga allatot eloszeretettel koncolta volna fel aztan mosta volna vegig a hullajaval a dragalatos autojat, csak hogy vegul mindkettot nehaly liter benzinnel egyutt fustolje el, egeszen az egekig.
- Igazabol a faszomba ezzel az egesszel, engem mar az se erdekel, ha eszreveszik, semmi kedvem tobbet itt lenni. - Es kozonyosen vonja meg a vallat, de szemeibol nem tunik el a pajkos csillogas, mert hat azt mar nem emliti meg, hogy amikor a telfonszamaikat kertek el, o mar akkor sem adta meg a sajatjat, mert elfelejtette a szamok sorrendjet, es nem volt biztos abban, hogy et direkt csinalta, esetleg meg munkalkodott-e a szervezeteben az alkohol, amit az egesz elozo heten ontott magaba; bar az lehetseges volt, hogy valaki ennyi ideig legyen masnapos? Ez vele meg sosem fordult elo, foleg, hogy egyebkent a ruszkikkal nott fel es a toleranciaja az alkoholra mar csak a kornyezetebol adodoan is magasabb volt, mint az atlagnak.

- Akkor mire varunk meg? - Es azzal a lendulettel ragadja meg Becca kezet, hogy magaval huzza a leheto legmesszebb ettol a koszfeszektol; hiszen a zsebeibe gyurt, hivatalosan jotekony celokra szant penzkoteg boven eleg volt arra, hogy egy ideig meg folytathassak a fesztivalos eletvitelt, ami miatt most mindketten szemirritaloan elenk hajszinekkel paradeztak, mintha ez a vilag legtermeszetesebb dolga lett volna. Igaz, Becca mellett valahogy minden termeszetesebb volt, meg az is, ahogy menekultek nehany idosodo neni elol, akiknek meg fel sem tunt a jelenletuk, vagy epp a hianyuk a hatalmas parkoloban. Neki mara eleg volt; ideje volt valami kellemesebb foglalkozas utan nezni, de hat mi ne lett volna kellemes egy ennyire gyonyoru no tarsasagaban, mint O?


Note: wow, fantastic baby •
Music: taemin - danger •

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarBecca M. Hawkins
honey, I'm on my cloud
× play by :
♡ annalynne mccord
× kor :
26
× tartózkodási hely :
♡ london
× foglalkozás :
♡ tánctanár, anyuka
× hsz-szám :
427

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Vas. Júl. 16, 2017 10:28 pm


- you can call it how you wanna -

Alig egyezünk meg abban, hogy azonnali hatállyal itt hagyjuk ezt a nevetséges kosztanyát, amit jótékonysági önkéntes autómosónak csúfolnak, lábaink máris alig érik a földet, mi pedig másodpercek alatt bárkinek a látótávolságán kívül kerülünk, aki csak egy kicsit is elmondhatja magáról, hogy részt vett az egésznek a szervezésében és esetlegesen érezhetne magában annyi felelősséget, hogy odafigyeljen az ott folyó munkára és az azt végző emberekre is. Bár legelőször is az agyamnak követnie kell a testemet, végül mégis sikerül minden különösebb fennakadás nélkül lépést tartanom Nyhillel, aki normális esetben könnyedén lehagyna, hosszú lábaival valószínűleg kétszer olyan gyors, mint én. A tudat, hogy nem kell többet foglalkoznunk olyan és ahhoz hasonló problémákkal - kábé soha többé -, mint amilyet a kisbusz is okozott, felszabadítólag hat és ha próbálkoznék sem tudnám magamba fojtani a nevetést, ami most tompán visszhangzik a szűk utca téglaházainak faláról, a lépéseinkkel egyetemben. Nincs több vizesvödör, koszos szivacs és főleg nincs több fejfájást okozó család, ami ki akarja használni mások jótékonyságát. Ha csak vissza kell gondolnom arra a kisbuszra, csak újra és újra azt érzem, milyen megnyugvást jelentene, ha látnám égni.
Igyekeznem sem kell igazán, hogy pozitívabb vizekre evezzem a gondolataimat, tulajdonképpen elég, hogy olyan ember társaságában vagyok, mint Nyhil és tudom, hogy nem kell semmi miatt aggódnom, a jókedv garantált. Legalább olyan mértékben, mint a fesztiválon. Nem mindenkivel találnék ki olyasmit, hogy fessük neon színűre a hajunkat, de legfőképpen nem csinálnám meg akárkivel.
- Várj, várj.. - Lassítok a lépteimen és a kezemet az oldalamra szorítva nézek Rá. Bármilyen jó érzés volt a futás eddig, most úgy érzem nem vágyom másra, csak hogy megszabaduljak a koszos és vizes ruháimtól és ledobjam magam valahová, ahonnan nem kell felállnom, csak akkor, ha már elfogyott az italom. - Mit gondolsz, vajon észrevett bárki is? - Teszem fel a kérdést nevetve. Még is miért tűnt volna fel bárkinek is két feltűnően színes hajú, rohanó ember? A hátam mögé pillantok, nem is tudom mire számítva - legfőképpen a szervezést lebonyolító néniket várva, a seprűjükön -, de mivel úgy tűnik nem küldték ránk sem a légierőt, sem pedig a szárazföldi csapatokat, nyugodt, meleg mosoly terül szét az arcomon. - Megszabadultunk! - A bejelentéssel együtt a kezeimet a levegőbe emelem és egy pillanatig felmosolygok az égre is, mintha legalábbis annak örülnék, hogy végigfutottam egy maratont, megnyertem egy háborút, vagy sikeresen kisepertem a kéményt.



_________________
NOW I'M RUNNING AWAY MY DEAR

From myself and the truth I fear. My heart is beating I can't see clear. How I'm wishing that you were here You said you'd follow me anywhere But your eyes tell me you won't be there
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://london-life.hungarianforum.com
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
137

TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil Csüt. Aug. 03, 2017 4:03 pm


A parkolo es a hatalmas jarmu lassan a hatuk mogott marad, ahogy befordulnak a sarkon es o hirtelen azon kapja magat, hogy mar nem fogja Becca kezet, sokkal inkabb sajat bordait probalja egy helyben tartani, karjat kitartoan kulcsolva az oldalara; igazabol ha tudta volna, hogy ennyire gyenge tudovel latta ot el a sors (meg a rengeteg dohanyzas), talan eszebe sem jut futni, de orom volt az uromben, hogy itt legalabb mar biztonsagban voltak, kisbuszok es szekreny meretu tulajdonosaik nem terveztek utanuk jonni, sot, ugy nagy altalanossagban senki sem torodott azzal, hogy megleptek a tett helyszinerol.
- Nem latom, hogy barki is seprunyelen szarnyalna utanunk, szoval nem hiszem. - Es szorakozottan nevet fel, vegre elengedve az oldalat, mikor mar biztos abban, hogy a bordai nem fognak kiesni a helyukrol, o maga meg nem fog osszezuhanni, mint a csontvazak a mesekben; az autoja ott parkol elottuk a sikatorban, eleg lenne csak beszallni es elhajtani, de elobb meg kotelezo jelleggel el kellene jarniuk a gyoztes paluntatancot.
- Amugy mennyit szedtel ossze? Mert nalam van annyi, hogy megnezhessunk valami olcsobb netflix-klasszikust, de csak kotelezoen azutan, hogy felszerelkeztunk par uveg alkohollal, egy csomo csipsszel es legalabb ket pizzaval. - Es vigyorogva pillant Beccara, ugyanakkor kiasva a zsebebol egy jobb napokat is latott, azott cigarettasdobozt, abban a remenyben, hogy talan a tartalma lesz meg hasznalhato allapotban... Ha meg nem, majd sodor egyet az otthoni paluntaja leveleibol, elvegre is azert nevelgette az ablakparkanyan, hogy valami haszna is legyen.


Note: wow, fantastic baby •
Music: taemin - danger •

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: summertime madness // Becca && Nyhil

Vissza az elejére Go down

summertime madness // Becca && Nyhil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Küldetés] Blackriver kúria (madness edition)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: különlegességek :: alternatív univerzum-