Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Milo E. Boyd on Vas. Dec. 18, 2016 9:35 pm

my sister will be suspicious
gosh your lips look delicious


úgy érzem legalább hatvanezerszer mondták már, hallottam, vagy olvastam, hogy karácsonykor nem jó egyedül lenni. mostanáig nem nagyon érdekelt a dolog, tekintve, hogy mindig ott volt nekem a szomszéd, vagy a macskája - bevallom néha a macskája társasága jobban érdekelt az övénél -, hogy ne legyek egyedül, legyen szó bármilyen évszakról, vagy ünnepről, legyen is bármi a karácsony. eddig mindig letudtam annyival, hogy az emberek ezt is csak túl hypeolják, mint a valentin napot. egészen huszonnyolc éves koromig nem világosodtam meg az egésszel kapcsolatban. és most jól figyelj, ha nem akarod te is a fél életedet elvesztegetni arra, hogy rájöjj mi a lényege a karácsonynak: nem az a lényeg, hogy ne legyél egyedül, mert lehetnék én a szüleim puccos lakásában is, de tudom, hogy minden pillanatát utálnám és azon gondolkodnék melyik karácsonyfa dísszel nyírjam ki magamat. a lényeg, hogy olyasvalakivel legyél, akivel az egész egy élmény lehet, aki olyan csodálatosan szép, mint egy mesebeli tündér és akinek a nevetésétől valami egészen különlegesen furcsa érzés kerít a hatalmába, amitől úgy érzem mentem elolvad a mellkasom. egyébként nem kizárt, hogy ez valamilyen komoly pszichiátriai betegség nálam, de ne menjünk bele.
na persze csak azért, mert most már írhatnék önsegítő könyvet, vagy kitalálhatnék egy új vallást, nem álltam be a sorba és kezdtem el a nap huszonnégy órájában ünnepi filmeket nézni és karácsonyi dalokat fütyörészni. ó, nem, nekem csak az volt a célom a nagy felfedezésem óta, hogy meggyőzem Onyxot, muszáj ellátogatnia velem egy karácsonyi vásárba. ugyanis ellentétben a szomszédom macskájával, a karácsonyi vásárba való ellátogatás még szórakoztató is lehet egy olyan csodálatos jelenség társaságában, mint az én Onyxom.
annak ellenére, hogy nem ez az első találkozásunk, mióta visszaköltöztem londonba, és nem is a második, minden egyes alkalommal úgy érzem magamat, mint.. várjunk csak, sosem éreztem még magamat olyan bizonytalannak, amikor arról volt szó, hogy egy nőt randira kell hívnom, mint ahogyan újra és újra rajtakapom magamat, Onyx-al kapcsolatban. hiszen simán mondhatná, hogy három évig a pofámat sem látta, és velem ellentétben neki van élete. nekem meg ő az életem. különben is bárkit megkaphatna, akinek van normális állása, velem ellentétben. nem vagyok sem ügyvéd, sem orvos, sem építész. de nem is lennék egyik sem. unalmas lehet minden nap ugyanazt a munkát végezni.
Onyx lakása felé sétálva azon gondolkodom el, mégis honnan a fenéből szereztem a kis karácsonyi fagyöngyöt, amit most a kezemben lóbálok, de gondolatban vállon veregetem magamat, hogy mégis milyen jó ötlet volt. nem az a lényeg, hogy kaptam-e, vagy találtam, a lényeg, hogy van. gondos kutatómunka eredményeként sikerült találnom egy vásárt, amelyik nincs is olyan messze az erdei tündér lakásától, így ha kedve tartja, akár sétálhatunk is odáig, ami megint nagyon romantikus lenne és akár filmet is forgathatnának rólunk. na mindegy. odaérve jó szokásomhoz híven, na megy, hogy jelezzem: megérkeztem, becsengetek, és mint egy mikulásra váró ovis, várom a választ.

_________________
YOU ARE UNFORGETTABLE
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
.charlie hunnam.

× kor :
30

× tartózkodási hely :
.london, man.

× foglalkozás :
.record producer/ musician.

× hsz-szám :
16


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Onyx S. Lowell on Pént. Dec. 30, 2016 4:23 pm

so nervous, my whole body shakes
Onyx Seraphina Lowell tipikusan olyan ember volt, akire azt lehetett mondani, szinte már mániákusan szerették a karácsonyt. Igaz, nem volt az a fajta, aki obszesszívan díszített és terrorizálta a szomszédait azzal, hogy éjjel és nappal üvöltöttek nála a karácsonyi dalok, de talán valamivel lelkesebb volt, mint minden másik, átlagos járókelő az utcán; hiszen gyerekkorában még a Mikulás elfje is akart lenni, még kapott is egy ilyen ruhácskát a szüleitől, mikor hat éves volt; hiszen a családjában a karácsony egy nagy tradíciókkal rendelkező ünnep volt náluk, közös karácsonyfa-állítással, házdíszítéssel és nagy, családi vacsorával, amin minden kuzinja és távoli nagynénje jelen volt, olyanok is, akiket nem is ismert, csupán látásból. Hazudott volna, ha azt állítaná, hogy nem hiányoztak neki az efféle találkozások; hiszen amióta elköltözött otthonról és állandó jelleggel Londonban töltötte az idejét, egyre ritkábban járt haza, Skóciába és még ritkábban rendezett efféle családias estéket magánál, mint amilyeneket a szüleivel rendeztek annak idején. Hiányolta ezt a karácsonyi hangulatot; de ez nem vette el a kedvét attól, hogy ugyanolyan karácsonyi elfes lelkesedéssel díszítse fel kis lakását és a karácsonyfáját az ünnepekre, mintha csak otthon lett volna.
Igaz, lelkesedésének már nem csak a karácsony volt az oka; hiszen az egész ünnepi hangulat semmit sem ért volna, ha nem lett volna azt kivel megosztania, úgy, mint a korábbi években, amikor csak telefonon beszélgetett a szüleivel és facebookon küldött karácsonyi üdvözleteket azoknak az ismerőseinek, akikkel néhanapján üzeneteket váltott. Az ilyen ünnepek nem számítottak teljes értékűnek az ő bevallása szerint; hiszen milyen karácsony az, amit egyedül töltesz, mirelit pizzát tömve magadba, miközben már tizenhetedik alkalommal nézed a Home Alone-t?
Erre az évre is ez volt a terve egész addig, míg a sors meg nem ajándékozta és fel nem ajánlott neki egy alternatív lehetőséget; vagy ha a sors nem is, de Milo Boyd biztosan, amikor felhívta, hogy megkérdezze, nem menne-e el vele egy karácsonyi vásárba.
Onyxról illett tudni, hogy nagyon szerette a karácsonyt; és ebbe beletartozott az is, hogy szívesen látogatta a karácsonyi vásárokat már csak azért is, hogy forralt bort igyon és mézeskalácsokat eszegessen, miközben nézegette a csillogó díszeket. Igaz, egyedül el nem ment volna egy ilyenbe, vagy semmi esetre sem annyira lelkesen, mint erre most készült, mikor végre nem azzal a gondolattal ment, hogy mindenki boldog szerelmes lesz ott, csak ő nem.
Igaz, ez is egy erősen eltúlzott kijelentés volt; hiszen ő és Milo korántsem voltak együtt még, és ő nem várhatta el tőle, hogy majd ezért vigye őt a karácsonyi vásárba, hogy ott szerelmet valljon neki; igaz, ez túlontúl romantikus lett volna, valami olyan, amitől elgyengültek volna a térdei és a szíve kihagyott volna legalább két ütemet, de már nem volt naiv tinédzser, hogy ilyenekben reménykedjen. Ennek ellenére lelkesen készülődött a találkozójukra (vagy randevújukra? Nehéz lett volna precizálni.), sminkasztalánál próbálva engedelmességre bírni az az egyetlen, lázadó hajtincset, ami minden igyekezete ellenére ugyanúgy az arcába lógott, mint reggel, amikor felébredt. Csupán percek kérdése volt, vendége mikor érkezik majd meg, és ő szeretett volna tökéletesen kinézni, vagy legalábbis jobban, mint jelen pillanatban, de valahogy sejtette, hogy erre nem lesz ideje; hiszen készülődésében megzavarja a csengő hangja, ami jelzi Milo érkezését; és ő csak egy rezignált sóhajjal húzza ki a hajából a hajgumit és rázza szét a kusza, gesztenyebarna tincseket, ahogy szinte már ugrándozva indul ajtót nyitni, apró mosollyal az ajkain, ahogy elfordítja a kulcsot a zárban és lenyomja a kilincset, kikukucskálva az ajtó résén.
- Milo! - És mint a hurrikán, ront ki a folyosóra és ugrik a fiú nyakába, szorosan átölelve őt, nem törődve azzal, hogy érzi tőle még a kinti hideget; hiszen miért is tagadná, hogy örül neki, annak, hogy itt van és hogy együtt lehetnek? - Még nem vagyok készen, ne haragudj... De gyere be, mesélj, mi újság?
És szinte már húzza is befelé, érezve magán a pletykás szomszéd néni pillantását a kulcslyukon át; igen, határozottan jobb lenne bemenniük, hogy nyugodtan beszélgethessenek addig, amíg ő befejezi a készülődést és el nem indulnak; addig is igyekszik ignorálni a fagyöngyöt a másik kezében; bár legszívesebben rákérdezne, honnan szerezte, hiszen lehetetlenség volt kapni akárhol a városban, és főleg milyen céllal hozta magával;de tudta, hogy a türelem rózsát vagy épp csókot terem, így csak érdeklődve fürkészte őt addig is, tettetve, hogy valamennyire készülődik az induláshoz, még ha lényegében egyelőre mást nem is csinált, csak Milo-t nézte, mintha évek óta most látná először.
notes
lesz ez még jobb is, csak várd ki <3

_________________
DRUNK ON YOUR TOBACCO LIPS
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
→ elodie yung

× kor :
28

× tartózkodási hely :
→ london

× foglalkozás :
→ virágkötő

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Milo E. Boyd on Pént. Jan. 20, 2017 11:51 pm

my sister will be suspicious
gosh your lips look delicious


Vannak azok a napok, amikor az ember ki sem akar kelni az ágyából - maximum arra az időre, amíg ki kell mennie a fürdőszobába, meg vissza (esetleg útba ejtve a konyhát).
És vannak azok a napok, amelyeken rögtön, ahogyan az első napsugár beszökik az ablakon, úgy pattanunk ki az ágyból, mintha valaki a hátsónkba szúrt volna egy tűt. Ezt nevezik izgalomnak.
Szintén erre a szituációra mondják, hogy valaki csóró, mert mégis kinek ne telne egy sötételő függönyre? Az én esztétikai érzékemet azonban zavarná egy függöny, éppen ezért nem is rendelkezem ilyennel a hálószobában. Ami bevallom, elég nagy problémát jelenthet majd számomra a későbbiekben, amikor kialvatlanságban halok meg ugyanabban a hálószobában, aminek az ablakára nem vagyok hajlandó függönyt szerezni.
Ma azonban nem az a lényeg, hogy mennyire képes lennék én is olyan szobák berendezésére, amelyekkel a túlértékelt és drága lakberendezési magazinok vannak tele. Akkor talán normális fizetésem is lenne. Mellé meg egy baromi nagy gyökér is lennék. Nem számít. Ma ugyanis az a fontos, hogy újra látom Onyxot.
Nagy valószínűséggel éppen ebből az aprócska tényből fakadóan szereztem valahonnan fagyöngyöt, aminek a létezésén újra és újra meglepődöm. Főleg azon a részén, hogy nálam van, a kezemben. Mindenesetre elhivatott környezetvédőként - amúgy nem vagyok az, meg különben is, tudom, hogy a növények lebomlanak - nincs szívem eldobni a kis pamacsot a masnival, ami bevallom már a szívemhez nőtt, és egyébként sincs időm rendesen átgondolni a dolgot, mert valamilyen csoda folytán, amelyet a hosszú lábaimnak köszönhetek, már ott is állok Onyx ajtaja előtt és izgatottan várom, hogy kinyissa az ajtót.
Reggel óta tűkön ültem, csak hogy eljöjjön ez a pillanat. Ahogyan ajtó kitárul és ott áll előttem életem szerelme, Onyx, teljes életnagyságban, olyan csodálatos szépségében, mint amilyen minden alkalommal, amikor találkozunk. Kis híján elszégyellem magam a lenőtt platina szőke hajammal, meg az arccal, amit a szüleimnek köszönhetek, rajta az orral, amit tudomásom szerint legalább kétszer eltörtem - ne kérdezd hogyan, azt fogom mondani varázslat volt. De csak kis híján.
- Hercegnő - vigyor telepszik az arcomra, ahogyan hirtelen a nyakamban találom a kisasszonyt, igyekezve a legtisztességesebb módon viszonozni az ölelést, annak ellenére, hogy a kezeim nagyon szeretnék felfedezni a testét. És hát valljuk be, nem mindig sikerül parancsolni a kezeimnek. Most sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fognám Rá halálos nyugalommal az egészet, azzal védekezve, hogy az illata bolondít meg. Mert így van.
-Rád képtelenség haragudni... - vonom meg a vállamat. - Bár, ha esetleg azt mondom haragszom és cserébe kapok kompenzációt, akkor haragszom. Nagyon is. És én szeretném kiválasztani amit kapok - magyarázom, miközben beljebb lépek a lakásba, és az ajtó becsukása után röpke pillantást vetek a helyre, amelyet Onyx az otthonának nevez, csak hogy aztán a pillantásom újra találkozzon a hölgyeményével.
- Idefelé láttam egy kutyát és most azon gondolkodom késő-e levelet írni a Mikulásnak, hogy hozzon nekem is egyet. - Jelentem be teljes komolysággal. - Mellesleg nem vagyok benne biztos, hogy életben tudnám tartani... - teszem hozzá elgondolkodva. - Na és veled? Csodaszép vagy.

_________________
YOU ARE UNFORGETTABLE
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
.charlie hunnam.

× kor :
30

× tartózkodási hely :
.london, man.

× foglalkozás :
.record producer/ musician.

× hsz-szám :
16


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Onyx S. Lowell on Kedd Ápr. 18, 2017 8:33 pm

so nervous, my whole body shakes
A kötött pulóver, amit még a nagymamájától kapott, kellemesen melegítette őt, amíg a viktoriánus stílusú sminkasztalnál próbálta rendbe hozni saját életet élő haját, de mintha minden épp ellene játszana; időből túl kevés volt, ruhából túl kevés, izgalomból viszont annál több, ami jócskán megnehezítette azt, hogy logikusan és hűvös fejjel cselekedjen. Futkosott az egész házban, mint egy hiperaktív mókus, egész addig, míg a lakása csengőjének magára nem vonja a figyelmét és pár perccel később már egy magas, platinaszőke társa is akad a lakásában - Milo Boyd.
Igaz, még mielőtt bezárná mögötte a ajtót, kinéz még, hogy nyelvet öltsön a pletykás szomszéd néni ajtajára, abban a reményben, hogy az idősödő asszony ezt is látja majd; csak ezután lép be a lakásba, szabadkozva, amiért még mindig nincs készen. Vagy talán ha eddig úgy is érezte, készen volt, hirtelen megint kevéssé helyénvalónak érzi a pulóver és leggins kombinációját, amin korábban vacakolt; bár nagyon nem volt miből válogatnia, mert gardróbjának nagy részét ilyen darabok tették ki, de így is hálát adott az égieknek, hogy nem a rénszarvasos garbója mellett döntött - ez még így is fél fokkal volt kevésbé vészes, mint eredetileg elképzelte, ami valamelyest mentette a helyzetet... Meg hát, a kabát alatt úgyse látszik majd, nem? Aztán ha esetleg visszajönnének még, hogy este Home alone maratont tartsanak, akkor úgyis leveheti majd, mondva, hogy a fűtés bőven elég ahhoz, hogy melegen tartsa; meg hát még mindig ott volt a fagyöngy, amit felakaszthatott a kanapé fölé, egészen véletlenszerűen segítve csupán a sorsnak, kicsit megsürgetve az eseményeket.
- Ha már kimondtad, hogy nem haragszol, erre már kicsit késő... De ha kérhetnél valamit, amivel rekompenzálnálak, mit kérnél? - Egy pillanatra áll csak meg, hogy a férfira mosolyogjon, mielőtt tovább szökkenne, a cipői után kutatva; amennyiben emlékezete nem csalt, korábban a szekrénye aljában látta a dobozt, amit keresett, így nem ártott azt ott megnézni... Bár ahhoz egy pillanatra magára kellett hagynia Milo-t, csupán a vak szerencsére bízva, mennyire akarna körülnézni a lakásában és esetlegesen kutakodni is, mit hol tart; a legjobban attól félt talán, hogy a másiknak eszébe jut benézni a hűtőbe - mert a pár napja vett, édes vörösboron kívül, amit kettejüknek szánt, oda rejtette még a szépen becsomagolt ajándékot is, amit Milo-nak készített valami hirtelen felindulásból.
Közben eltűnik a hálószobában, be nem csukva maga mögött az ajtót, hogy zavartalanul beszélgethessenek addig is; szerencséjére a cipőjét ott találja meg, ahol remélte a dobozt heverni, így legalább ennyivel közelebb kerülnek ahhoz, hogy időben odaérjenek a karácsonyi vásárra, még mielőtt kivásároltak volna előlük minden forralt bort és mézeskalácsot. Hiszen ezek nélkül nem volt karácsony a karácsony; és ha már ilyen kitűnő lehetőséget kapott arra, hogy "normális" ünnepei lehessenek és igyekezett, hogy úgy ünnepelhessék meg őket, hogy az emlékezetes legyen, ezt a lehetőséget sem pocsékolhatta el; hiszen nem azért töltött egy teljes napot a konyhában, hogy végül még egy jutalom mézeskaláccsal se ajándékozhassa meg magát.
- Esetleg, ha gondolod, szerezhetünk neked egy plüsst, az viszonylagos biztonságban lenne még melletted is, nem gondolod? - Az ajtókeretbe kapaszkodva hajol ki a hálószobából, csak hogy pár pillanattal kilibbenjen onnan magas tűsarkain, mint holmi erdei nimfa; igaz, csak nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy meg ne botoljon a saját lábában, annak ellenére, hogy más esetben még sprintelni is simán tudott volna benne, de izgatottsága kicsit két bal lábassá tette őt, a katasztrófa legszélére sodorva egy pillanatra az eseményeket; hiszen szégyenében beásná magát a szekrénye legmélyére, hogyha itt nyalná fel a szőnyeget Milo előtt; de szerencsére erre nem kerül sor, csak apró botlás az egész, egy pillanatnyi fennakadás a lelkes maratonjában hiányzó ruhadarabjai után kutatva.
- Köszönöm szépen... Kicsit féltem, hogy nem leszek készen időben, mert a konyha egy pillanatra kifogott rajtam, de azt hiszem, sikerült a helyzet magaslatára kerülnöm; segítesz ezt majd később verifikálni? - És végül felkapja a kabátját is a kanapéról, ahova korábban letette, a sáljával egyetemben, de ezeket már út közben is felveheti majd, mielőtt leérnének az emeletről az utcára; pillantása még a táskáját keresi csak, de aztán lélekben legyint rá, mikor eszébe jut, hogy azt már az előszobába készítette be; és ez lényegében már egyenértékű is azzal, hogy készen vannak arra, hogy induljanak, hacsak Milo nem tervezne még hasznot húzni abból a fagyöngyből. - Részemről készen vagyok... Mehetünk?
notes
lesz ez még jobb is, csak várd ki <3

_________________
DRUNK ON YOUR TOBACCO LIPS
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
→ elodie yung

× kor :
28

× tartózkodási hely :
→ london

× foglalkozás :
→ virágkötő

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Milo E. Boyd on Szomb. Jún. 10, 2017 11:50 pm

my sister will be suspicious
gosh your lips look delicious


- Nos, a kérdés jogos... - felelem egy lassított bólintás közepette, próbálva tripla olyan gyors tempóra fogni az agyamat, mint normális esetben, igyekezve előállni valami egyáltalán nem perverz, de annál humorosabb válasszal, vagy éppenséggel követeléssel, aminek a lehetősége épp az előbb úszott el előttem. Talán éppen ezért - tudva, hogy úgysem fog teljesülni - nem jut eszembe semmi konkrét, halvány ötletek ugyan kezdenek halmozódni az egyébként is lomokkal teli fejemben, de egyikre sem mondanám, hogy olyan, mint Onyx: az igazi. - Viszont csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozhatok. - Teszem hozzá vigyorogva, miközben megvonom a vállamat. Különben is, nem azt mondják, hogy nem szabad elmondani mit kíván valaki a szülinapi gyertyái elfújása után, mert akkor nem fog teljesülni?
- De mondjuk tegyük fel, hogy arról lenne szó, kárpótlásképp a jövőhét folyamán találkoznod kell velem és nem mondhatsz rá nemet, abba beleegyeznél? - Kérdezem egész lazán, ahhoz képest, hogy legszívesebben visszafojtott lélegzettel várnám most a választ és attól függően, hogy igent mond rá vagy nemet, vagy önként kizáratnám magamat az épület tetejére, ahol lakom, hogy aztán a környékbeli kóbor macskák találják meg a holttestemet, vagy győzelmi táncot járnék odakint, a lépcsőházban, akár a bio megfigyelőrendszer szeme láttára - esetlegesen ennek egy finomított változata lenne a nyerő, megkérném Onyxot, hogy magyarázza el mire való az a növény a kezemben, tekintve, hogy én nem jártam be arra az órára, amin előkerült volna. Esélyes, hogy az utóbbinál magától kezdene el a homlokomon villogni a neonfelirat, azzal hogy 'Hazug', de egy próbát megérne, nem?
Igazság szerint elégnek kellene lennie annak is, hogy az egyik karácsonyi álmom vált ma valóra, ugyanis mióta csak az eszemet tudom, mióta Onyxot ismerem, szeretném vele tölteni a karácsonyomat, tekintve, hogy Ő egyike azon keveseknek, akikkel szívesen töltöm az időmet - meg persze ott van a szomszédom macskája, de vele még nem tökéletes a kommunikációnk, olyan, mintha cserediák lenne egy dél-amerikai országból és még nem beszélné tökéletesen a nyelvet. Vagy éppenséggel fordítva,az ő  esetében én vagyok a cserediák és még nem beszélek hibátlanul macskául. Mellesleg szerencse, hogy nem a másik karácsonyi álmom teljesül, ugyanis akkor most valamelyik nagyon fontos épületben lennénk túszként, egészen pontosan tizenkettő darab német származású terroristával,  egy valóra vált Die Hard szituációban. Ha valakinek még nem esett le, Die Hard rules, ezen nincs is mit taglalni.
Míg a hölgyemény eltűnik az egyik helyiségben, én azzal foglalom el magamat, hogy próbálok rájönni az egyik - valószínűleg - dekorációs tárgy funkciójára. A biztonság kedvéért amikor a kezembe veszem, igyekszem óvatosan bánni vele, csak mert sem az árával, sem pedig az érzelmi értékével nem vagyok tisztában. Legalább három percbe telik rájönni, hogy amit a kezeimben tartok nem más, mint egy mécsestartó, így kissé csalódottan bár, de visszateszem a helyére, éppen akkor, amikor Onyx megjelenik az ajtóban. Én pedig jó szokásomhoz híven alig bírom levenni róla a szememet. Szégyentelenül bámulom meg, ahogyan közelebb lép a magassarkúban, amely a szokásos szépségén is dob, számomra pedig körülbelül hatmilliószor nehezebbé teszi a légzést, hogy ne a hosszú lábait bámuljam - vagy úgy nagy általánosságban Őt.
- Igazad van! - Felelem lelkesen a felvetésre, amely jelenleg kifejezetten világmegváltónak tűnik számomra. Bár, ha azt mondaná ugorjak a kútba, azt is megtenném. - De mégis hogyan kellene választanom? Kutyákat nem szabad diszkriminálni,  még akkor sem, ha plüss kutyákról van szó - teszem hozzá teljesen komolyan, őszintén várva a választ. Na jó, talán nem teljesen komolyan, tekintettel a kifejezetten jókedvű mosolyra az arcomon, ahogyan Onyxot figyelem, aki a lakása különböző pontjai között cikázik, mint egy tündér.
- Pedig vártam volna akár életem végéig is. - Jegyzem meg csak úgy mellékesen, pedig nagyon is igaz. Ki ne várna egy olyan csodára, mint ez a lány? - Nem is kérdés. Természetesen. - Felelem beleegyező bólintások közepette. Sőt, mostantól kifejezett feladatomnak tekintem a dolgot.
- Nos, nem is tudom... - kezdem egy torokköszörülést követően, hintáztatva egy pillanatig az egyensúlyomat, mintha legalábbis nem három nappal ezelőtt kezdtem volna kitalálni ezt a lépésemet és csak most jutna eszembe. - Arra gondoltam ezt itt hagynám valahol. - Azzal kettőnk közé, pontosan Onyx feje fölé emelem a fagyöngyöt, éppen oda, ahol a helye van és teljes pompájában tud szolgálni, funkciója szerint. Eszembe sem jutna, hogy itt hagyjam, ha kell a zsebemben csempészem magammal, csak hogy újra fel tudjam használni. Már ha egyáltalán Onyx akar olyan butaságokkal foglalkozni, mint a fagyöngy alatti csók, éppen velem, hah. Ezért a pillanatért imádkoztam végig a gyerekkoromat, ha most nemet mond, valószínűleg helyben kapok stroke-ot. - Persze csak ha megengeded.

_________________
YOU ARE UNFORGETTABLE
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
.charlie hunnam.

× kor :
30

× tartózkodási hely :
.london, man.

× foglalkozás :
.record producer/ musician.

× hsz-szám :
16


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Onyx S. Lowell on Csüt. Júl. 27, 2017 11:01 pm


Milo && Onyx

Igazabol meglepi a kerdes, amit Milo feltesz neki; foleg az a resze, hogy nem mondhat nemet neki; miert, ugy tunt, mintha ez szandekaban allt volna? Es mikor epp nem fordul fele, szemoldoke szorakozottan szokik a magasba, mielott vonasait visszarendezve fordulna a masik fele, aprocska, pajkos mosolyra vonva az ajkait.
- Ha mar nem mondhatok nemet, akkor termeszetesen igen. - Nem mintha amugy nemet akart volna mondani - hiszen hatarozottan tul sokaig hianyolta a masikat az eletebol ahhoz, hogy most csak ugy passzoljon egy ilyen lehetoseget. Rengeteg megbeszelnivalojuk volt meg azzal kapcsolatban, ki mirol maradt le a masik eleteben, amig a vilagot jarta es kereste a szerencsejet; meg ha ez a kifejezes igazabol csak a ferfira vonakozott, mert o maga ki sem tette az orrat Londonbol, csupan beletemetkezett a munkajaba, meg abba, hogy a viraguzletet lassan feldolgozza a legjobbak koze.
Aztan vegre sikerul osszeszednie az utolso ruhadarabot is, amit keresett - a puha, kotott salat, amire vegul ott lelt ra, ahol sose kereste volna mas, normalis esetben - mert megis mit csinalhatott egy sal a fehernemus fiokjaban? -, de ezzel egyutt mar keszen is allt az indulasra (vegre), legalabbis elmeletben, mert egyebkent teljesen biztos volt abban, hogy valamirol elfeledkezett. Elrejtette az ajandekot? Kikapcsolta a tuzhelyet? A vasalot?
...nem is volt vasaloja.
Az izgatottsaga hatarozottan urra lett rajta, igy vegul szinte mar halas volt azert, hogy gondolatait lekototte egy ujabb kerdes, amire illett volna valaszt adnia; de igazabol el kellett ismernie, hogy fogalma sem volt, mi alapjan kellene valasztania. A legjobb otletnek abban a pillanatban az tunt, hogy azokban a gyerekeknek szant, cellovoldes bodekban probaljanak szerencset, ahol igazabol nem az o dontesuk, sokkal inkabb a vak szerencse dontott volna arrol, melyik kis ebet is fogadjak orokbe.
- Ha gondolod, bizhatjuk a szerencsere a dolgot es probalkozhatunk egy cellovoldeben is akar. - Nem mintha barmelyikuk is ertett volna hozza; legalabbis fiatalabb eveikben nem igazan ment a ccelloves egyikojuknek sem, hacsak azota Milo reszt nem vett valami titkos, katonai kepzesen, amitol a cellovolde koronazatlan kiralya lett az evek alatt; de ebben igazabol ketelkedett, igy lelkben mar fel volt keszulve akar arra is, hogy csak egy sipolo csirkevel terjenek vissza, amit minden bizonnyal elasnanak valamelyik fiok melyen, hogy ne hirdesse a szegyenuket.
Es hiaba all mar indulasra keszen elotte, lelki egyensulyabol egy pillanatra kibillenti a fagyongy latvanya, meg annak ellenere is, hogy korabban mar felfigyelt ra; es bar szentul hitte, hogy a fentebb emlitett novenynek csupan este veszik majd hasznak, miutan mar felugyeskedtek a lampara (es lowkey kiegettek a retinajukat az egok fenyevel), a masodper egy apro toredekeig tenylegesen meglepodik azon, Milo ezt milyen otletesen jatszotta el vele.
Wow.
Es eszre sem veszi, nyelvet mikor vezeti vegig also ajkan, elgondolkodva azon, vajon mennyire lenne botor (vagy epp bator) dolog megcsokolni a fiut, aki az egesz kozepiskolan at lenyegeben a legjobb baratainak egyike volt; ugyanakkor tudta, hogy nem volt ertelme tulkombinalni a dolgokat, ha esetleg valami balul sulne el (bar miert sulne el balul, that's the real question), meg mindig el lehet viccelni, aztan elsullyedni a fold ala, amikor senki sem figyel.
- Azt hiszem, mar meg is talaltad a helyet... - Es szorakozottan mosolyodik el, beharapva also ajkat, ahogy felnez a fagyongyre, majd pillantasat lassan ereszti vissza a masikra. Egy pillanatra el is bizonytalanodik, hiszen evek ota csak a munkaja volt jelen az eleteben es abban sem volt mar biztos, emlekezett-e meg arra, milyen is a jo csok, de hat... Erre szoktak azt mondani a tinedzserek, hogy yolo, igaz?
Es szabad kezet a masik arcara simitva huzodik kozelebb hozza, icipicit agaskodva csak labujjhegyre, amennyire a magassarku cipo engedi neki, hogy aztan egy apro, bizonytalan csokot helyezzen Milo ajkaira, csupan szimbolikus jelleggel, mielott fulig pirulva elhatralna es elrejtozne a sala moge, valami affelet motyogva a puha, kotott ruhadarabba, hogy:
- ...azt hiszem, kijottem a gyakorlatbol.

_________________
DRUNK ON YOUR TOBACCO LIPS
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
→ elodie yung

× kor :
28

× tartózkodási hely :
→ london

× foglalkozás :
→ virágkötő

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Milo E. Boyd on Csüt. Aug. 03, 2017 12:36 pm

Onyx && Milo

Mindenki változik idővel, ugye? Nos, amíg tizenöt, vagy éppenséggel öt évvel ezelőtt az első és legfontosabb ember, akit megkerestem volna, ha éppen visszatérőben vagyok a városba, valószínűleg Ethan lett volna - de csak azért, mert annyi pénzzel tartozom már neki, hogy ha nem így lenne, valószínűleg kinyírt volna álmomban, vagy eladja az egyik, mindkét vesémet. Most meg sem kellett gondolnom kétszer, hogy kit is keressek meg először. És azóta a nap óta legszívesebben minden napomat vele tölteném. Bár ha már nagyon őszinte akarok lenni, a gimi óta minden napomat vele akarom tölteni, még ha ezt csak most sikerül is bevallanom magamnak. Erre valami olyasmit szoktak mondani, hogy jobb később, mint soha, nem igaz? Esetleg élve vagy halva? Azt hiszem azt inkább a vadnyugati filmek körözési plakátjain láttam. Pedig alig nézek tévét.
- Éljen! - Tör ki belőlem mindenféle meggondolás nélkül a válasz, amit egy ártatlannak szánt vigyorral kísérelek meg kompenzálni, igyekezvén meggyőzni Onyxot arról, hogy valójában nagyon is elbűvölő és romlatlan becsületes személyiség vagyok, valószínűleg teljesen feleslegesen, hiszen túl jól ismer már ahhoz, hogy valami teljesen másról akarjam meggyőzni. Különben is nagyon hamar ki tudná deríteni, hogy milyen ember is vagyok valójában. Elég lenne csak megkérdeznie mit is csináltam az elmúlt öt év alatt, amíg nem találkoztunk. És valahogyan ki is kellene kényszerítenie belőlem a választ, amit eddig mindig könnyedén el tudtam kerülni. Végül is csak azért, mert nem mondom el a teljes igazságot, nem azt jelenti, hogy hazudok neki, ugye? Ugye?
- Tetszik az ötleted. Csináljuk - jelentem ki ezúttal egy határozott, jókedvű vigyorral az arcomon. Ki ne lenne legalább olyan jókedvű, mint egy jóllakott óvodás, amikor az kerül szóba, hogy milyen kutyát vegyen magának? Még akkor is, ha ez a beszélgetés nem a kutya jelenlétében hangzik el, hanem éppenséggel előtte, amikor a kiválasztás módjáról kell dönteni. Fogalmam sincs az emberek hogyan választanak maguknak kutyát, de az biztos, hogy nem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek tűnik. Jobban belegondolva viszont lehet, hogy az én hibám, amiért ilyen tudatlanul vágok bele az egészbe. Talán ahelyett, hogy a szüleim garázsában álló Ford Mustangról álmodoznék esténként, azon kellene törnöm a fejemet hova vigyem jövőhéten Onyxot, milyen kutyát kellene szereznem. Vagy egyáltalán honnan. (Ki bízna rám egy kisállatot, amikor magamat is elfelejtem megetetni néha?)
Ezer és egymillió féle szituáció játszódott le a fejemben idefelé jövet, arról, hogyan is használhatnám fel találékonyan a fagyöngyöt, aminek az eredete újra elkezd foglalkoztatni, habár nem túl hosszú ideig. Olyan társaságban, mint amilyenben én is vagyok jelenleg, mégis ki tudna másra gondolni? Mint Onyx két szép szemére. Végül magamat is meglepem vele kicsit, amikor kettőnk közé emelem a növényt, mocsok módon akarva kihasználni azt és minden előnyét, ami vele jár. De ha már elloptam szereztem valahonnan, miért is ne használnám fel? Főleg, hogy évek óta imádkozom ezért a pillanatért.
Észre sem veszem, hogy lélegzetvisszafojtva várom a választ, egészen addig, amíg kis fehér pontok nem kezdenek táncolni a látóterem szélén. Szórakozott kis nevetés szalad ki belőlem, egyúttal levegő is árad a tüdőmbe és sikerül újra tisztán látnom, ami évekig nem volt az erősségem. - Azt mondod? - Levegőt ugyan most már nem felejtek el venni, de még mindig stroke közeli állapotban vagyok, Onyx reakcióját várva. Bár az, hogy nem szaladt ki rögtön sikítozva az ajtón, csak jót jelenthet. Ugye?
Bár először azt hittem akkor kapnék szívrohamot, ha egyszerűen visszautasít - ami akár meg is történhetett volna, Onyx egy 10/10-es skálán mégiscsak a tízmilliót üti -, amikor megkapom azt az apró, bizonytalan, de annál édesebb csókot, a szívem két másodperc alatt gyorsul százra és meg sem áll. - Ha bármikor akarsz esetleg gyakorolni... - megköszörülöm a torkom, igyekezvén levakarni az arcomra kiülő vigyort, sikertelenül. - Csak szólj. - Most már nem is próbálkozom azzal, hogy esetlegesen normális arckifejezést erőltessek magamra. Helyette udvariasan kinyitom az ajtót, ha már korábban eldöntöttük, hogy elindulunk és a hozzáillő - udvarias - kézmozdulattal mutatom az utat, mintha egyébként nem éppen Onyx lakásában lennénk és ne tudná merre kell kijutni. - Csak utánad.

_________________
YOU ARE UNFORGETTABLE
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
.charlie hunnam.

× kor :
30

× tartózkodási hely :
.london, man.

× foglalkozás :
.record producer/ musician.

× hsz-szám :
16


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Onyx S. Lowell on Szer. Aug. 30, 2017 5:46 pm


Milo && Onyx

Eredetileg ezer es egy otlete lett volna, mifele modon valaszthatnanak kutyat Milonak; egy icipicit talan hitt abban, hogy hasonlo szabalyok alaojan el lehetett ezt intezni, mint a viragok kivalasztasanal, amiket konnyeden lehetett szemelyiseghez es szandekhoz illeszteni, es ha ezt sikerult volna valahogyan allatokra is alkalmazni, nem lett volna gondjuk azzal, hogy elo kis allatot valasszanak a ferfinak, nem csak egy plussot (ami legalabb biztonsagban lenne a kezei kozott). Es emellett a terve mellett ki is tartana, de aztan lenyegeben sajat magat uti ki a metaforikus nyeregbol, termeszetesen mar azutan, hogy Milo kibillentette ot onnan egy picit a fagyonggyel; hiszen nem volt arra felkeszulve, hogy ilyen gyorsan ki akarja majd hasznalni, es igazabol el is utasithatta volna a lehetoseget, de...
De micsoda?
Es zavartan koszoruli meg a torkat, ahogy megint csak Milora nez, elbujva a sala moge, hogy az arcat elonto pirt eltakarja; elsiette volna azt az apro csokot? Hiszen parszor megfordult mar a fejeben, hogy talan.... De... Igazabol maga sem tudta, mi volt a helyesebb dontes a ket lehetosege kozul, de most mar amugy is mindegy volt, nem igaz?
- Szolni fogok... - Es csak egyre melyebbre assa magat ebben az egeszben; es csak masodpercekkel kesobb jon ra, mit is mondott igazabol, es ezzel sak meg jobban zavarba hozza sajat magat - hiszen ilyen dolgokat talan a kozepiskolaban volt illendo mondania, de most...?
Talan ezert is kap az alkalmon es Milot megkerulve ki is lep a folyosora, hogy a korabban megbeszeltekkel kapcsolatban el is induljon kifele, mielott lekesik az egesz unnepi vasart; elvegre is kar lett volna erte, minden mast pedig ugyis meg tudnak majd beszelni, ha visszaernek, addig meg neki is marad egy kis ideje arra, hogy gondolkodjon egy sort, hogy ne rontsa ezt el.
- Te nem jossz? - Es latszatra meglepetten fordul vissza az ajto fele, megcsorgetve kezeben a lakas kulcsait; nem mintha nem o lett volna az, aki joforman kisprintelt a folyosora, de azert igyekezett ugy tenni, mintha ez teljesen normalis lett volna es nem menekulesi celzattal tortent, mert hat... Az eleg rosszul venne ki magat, vegul is.

_________________
DRUNK ON YOUR TOBACCO LIPS
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
→ elodie yung

× kor :
28

× tartózkodási hely :
→ london

× foglalkozás :
→ virágkötő

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: mind if I move in closer? - onyx && milo

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.