Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Erin Pynlor Szomb. Dec. 09, 2017 7:14 pm


by Vendég Szomb. Dec. 09, 2017 8:25 am


by Danica H. Coy Pént. Dec. 08, 2017 11:36 pm


by Erin Pynlor Csüt. Dec. 07, 2017 6:06 pm


by Hugo Norton Kedd Dec. 05, 2017 10:59 pm


by Daniel Osmer Vas. Dec. 03, 2017 8:52 am


by Lana Evens Csüt. Nov. 30, 2017 8:47 am


by Daniel Osmer Kedd Nov. 28, 2017 7:01 pm




Share| .

I... Just wait? Jonathan & Lacey

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarLacey Kate Peterson
honey, I'm down the line
× play by :
Lucy Hale
× kor :
25
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Rendező asszisztens
× hsz-szám :
10

TémanyitásTárgy: I... Just wait? Jonathan & Lacey Pént. Feb. 17, 2017 11:19 pm




Jonathan & Lacey









N

em szeretem a kora reggeli telefonhívásokat, főleg ha felkeltenek, mert akkor az csak egy dolgot jelenthet, elkéstem! Idegesen kaptam a telefonom után, miközen már pattantam is ki az ágyból és a ruhásszekrényem felé vettem az utat. Fel sem tűnt, hogy még sötét van. Csak akkor kapcsolt az agyam, hogy még korán van, amikor a telefon túlvégén az anyám hangja szólalt meg, ekkor kimásztam a gardróbomból, és széttártam a hatalmas szárnyas ablakokat, amik a sötét éjszakát rejtették maguk mögött.
- Anya! Hány óra? Hogy érted, hogy délután kettő? Ja, az időeltolódás... A kijelzőre emeltem tekintetem.
- Itt még csak fél hat! Azt hittem elkéstem munkából! Megijesztettél anya! De ha már felkeltettél, akkor mondd mit szeretnél. A hétvégét? És ezt pont pénteken tudtad te is közölni? Nem, nem, semmi gond, majd beszélek az öcsémmel, itthon leszünk. Jó éjt anya! Kissé duzzogva tettem le a telefont, nem szeretem a váratlan látogatásokat, szólhatott volna pár nappal előbb is, de anya már csak ilyen... Azt hiszem Jamey a barátnőjénél aludt, majd kávészünetemben megkeresem a suliban, ezt jobb személyesen közölni. Forogtak gondolataim, de már vissza is bújtam az ágyamba, átöleltem a párnát és aludtam, még végre az ébresztő nem keltett.
Napfényes időnk van, ez manapság elég ritka jelenség, kellemes az idő végre nem kell a télikabát és a szőrös csizma, tavasz van, imádom ezt az évszakot. Egy egyszerű fekete szakadt térdű farmert és egy bőrhatású felsőt vettem fel, a magassarkú elmaradhatatlan kellék a ruhatáramban, a magam 154 centijével valahogy ki kell tűnnöm a tömegből. Szerencsére ma épp nem kellett elkoptatnom a sarkát a cipőmnek, vagyis nem voltam az R1es munkatárs, eredj ide eredj oda. Így az ebédidőt egybe tudtam kötni a kávészünetemmel, nem fognak szeretni érte, de nekem is jár a pihenő, így el tudtam még érni a buszt ami az egyetemi kampuszra visz. Persze nem mehetek munka nélkül, minden szabad percemben valamit csinálnom kell, hogy időben végezzek, így egy mappával a hónom alatt és egy kávéval a kezemben rohantam a suliban, szerencsére összefutottam a barátnőjével, a csini kis pom pom lánnyal és elvezetett a pályára, épp edzése volt. Így végignézhettem ahogy ezek az extrahajlékony és extramagas lányok nyújtanak és gyakorlatoznak, valamelyiknek jó ha a derekáig érek. Így inkább bepofátlankodtam a kispadra, előkotortam a táskámból a szemüvegem, és a mappámba feledkezve vártam az edzés végét, csak szerintem nem illek a képbe?

click me





_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarJonathan Rogers
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Scott Porter
× kor :
38
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Edző
× hsz-szám :
34

TémanyitásTárgy: Re: I... Just wait? Jonathan & Lacey Szer. Jún. 14, 2017 7:15 pm


Utálom az iskola szabadtéri focipályáját. Kicsi, és aránytalan. Nem szeretem itt játszatni a csapatot, pont a méretek miatt. A benti pálya pont jó, és egyébként is teremfoci edzést tartok, nem pedig kültérit. Azonban nincs mese. Ha a pompom lányoknak kell a terem, akkor odaadom nekik. Elvégre ők fognak majd szurkolni a fiúknak, és a szurkolás szerves rész egy mérkőzésnek. A fiút persze jól tudják, hogy ha kint edzünk, akkor erősítünk, ezért nem is szeretik az ilyen alkalmakat. Tudják, hogy ez is kell, én azonban megértem, mért nem szeretik a lépcsőfutást, vagy a sima lépcsőzést. Utóbbival még nem is lenne bajuk, de a lépcsőfutástól kikészülnek, holott ez fejleszti őket sebességben és állóképességben. Ötven méter, száz méter, százötven és kétszáz méter sprint, aztán vissza ötvenig. Nehéz, de segít.
- Akkor a végén laza harminc fekvőtámasz, és mehettek. - harsogom az utasítást, majd megvárom, hogy az utolsó ember is kimenjen az öltözőbe. Sokat nem kell pakolnom, a stratégia bemutatásához való tábla és a baseball sapkám hever csak a földön. Ezeket egy mozdulattal felkapom, és elindulok a csarnok felé. Beszélni akarok a lányok edzőjével a jövő heti meccs miatt, de előtte még biztosan várnom kell. Fél órával később végeznek, mint mi.
Mikor felérek a lelátóra, megpillantok egy fiatal lányt egymagában. Nem valószínű, hogy ide jár, elvégre nincs rajta egyenruha, szóval mellé lépek, és mosolyogva nézek rá.
- Elnézést, feltűnt, hogy egyedül van. Nem zavarja, ha leülök ide? - a mellette lévő üres helyre mutatok, s várom a válaszát. - Jonathan Rogers vagyok, a focicsapat edzője. - nyújtok neki kezet. Bemutatkozni mégsem árt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLacey Kate Peterson
honey, I'm down the line
× play by :
Lucy Hale
× kor :
25
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Rendező asszisztens
× hsz-szám :
10

TémanyitásTárgy: Re: I... Just wait? Jonathan & Lacey Csüt. Jún. 15, 2017 9:56 pm



Jonathan & Lacey









E

gyszer talán megértem azokat, akik szeretnek korán kelni, de az nem ma lesz az egyszer biztos. Rövidke káromkodás követte a kellemetlen reggeli telefont, habár édesanyám volt, túl korán keltett fel, komolyan írok neki egy időbeosztást, hogy mikor ébredek fel, remélem nem lesz még egy fél hatos kelés. Fejemre húzom a párnát, majd morgolódva mégis kimászok az ágyból, elég sűrű napom van, mint mindig, de néha megesik, hogy fel kell áldoznom az ebédszünetem, az egyetlen nyugodt kis időmet, a testvérem kedvéért, és átverekedni magam a zsúfolt város, még zsúfoltabb forgatagában, nem egyszerű az ember csak 155 centiméter, a világ ijesztő lentről nézve. elég ingatag lábakon állok a tűsarkúimban, főleg ha lökdösnek, de nélkülük végképp elvesznék a tömegben. De nem szabad a hibákat látni, abból kell a legjobbat kihozni, amit kaptunk, nemde? Egész időben sikerült odaérnem, vuhu, még tartanak az órák így üresek a folyosók, már tudom merre van a járás, ahogy mondani szokás, csak köszöntem a portásnak, és bejelentkeztem, mint vendég, procedúra az egész, de valahol megértem az egészet, sose tudni ki kicsoda, fő az óvatosság. Nem mondom legközelebb sportcipőben jövök, mert ezekben a varázscipellőkben nem egyszerű felmászni a kilátóra. Kész tornaóra pedig csak az egyensúlyomra volt szükségem. Szerintem, ha lenne időm edzeni is inkább pizzát ennék a tévét bámulva, de amint mondtam ha lenne időm, HA, de sajnos nincs, magánéletem se. Ahj, majdcsak már egyszer odaérünk a premier dátumhoz, és aztán még pár hét és talán lesz ez kis szünetem, talán… De akkor egy hétig aludni fogok ez egészen biztos. Egészen elmélyülve bújtam a jegyzeteim, észre sem vettem, hogy vége lett az edzésnek, az öcsém tudja, hogy itt várom, úgyis megtalál. Szinte fel  akartam ugrani mikor valaki megszólított, felkaptam a fejem az idegen hangra.  
- Tessék? Igen, persze. Foglaljon helyet. Böktem az ülőhelyre.
- Lacey Peterson, vendég. Húztam elő nevetve a kis kártyát a zsebemből ami ezt igazolja.
- Örülök, hogy megismertem, az öcsém sokszor emlegette már magát. Nyújtottam kezet, fő az udvariasság.






_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: I... Just wait? Jonathan & Lacey

Vissza az elejére Go down

I... Just wait? Jonathan & Lacey

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Jonathan Miller / Einar Skurgeson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: a city-