Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Erin Pynlor Szomb. Dec. 09, 2017 7:14 pm


by Vendég Szomb. Dec. 09, 2017 8:25 am


by Danica H. Coy Pént. Dec. 08, 2017 11:36 pm


by Erin Pynlor Csüt. Dec. 07, 2017 6:06 pm


by Hugo Norton Kedd Dec. 05, 2017 10:59 pm


by Daniel Osmer Vas. Dec. 03, 2017 8:52 am


by Lana Evens Csüt. Nov. 30, 2017 8:47 am


by Daniel Osmer Kedd Nov. 28, 2017 7:01 pm




Share| .

A visitor from the past. Kayse & Aaron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarAaron Scott Turner
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Chris Pine
× kor :
29
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Védő ügyvéd
× hsz-szám :
19

TémanyitásTárgy: A visitor from the past. Kayse & Aaron Pént. Feb. 24, 2017 5:57 pm





Kayse & Aaron







A

zt hittem ez is egy szokásos reggel lesz, hisz miért is lett volna más? Mint minden reggel ma is az ébresztőórám zaja ellen küzdöttem, sikertelenül, hisz a végén úgy is ő győz és nekem el kell hagynom életem szerelmét, a pihe puha meleg ágyam. Morcosan mászom a fürdőszoba felé, ki az a bolond aki szeret korán reggel kelni? Még jobb kérdésem van, ki volt az aki feltalálta a reggeli munkát, és miért is nem ütötték rögtön agyon? A zuhanyzó falának dőlve vártam a csodát, hátha a rám zúdúló melegvíz felébreszt, elárulom, hogy nem.... Még mindig nyűgösen bámultam a tükörbe, a derekam köré tekert törölközőben, és dörzsölgettem állam, vajon ez a borosta már szemet szúr? Nincs kedvem azt hallatni, hogy talán összevesztem a borotvámmal? Marhára nem vicces, de este mire hazaérek, már csak egy kis kínaira és az ágyamra vágyok. Nagyot sóhajtok, és mégis megborotválkozom, vagyis megpróbálok. Az első kávém előtt minden tiszta homály... Szerencsére ez nem azon kapkodós reggelek közé tartozik, amikor még öltönyt is kell vasalnom, mert akkor an az a rizikójáték, hogy próbáljuk meg nem elégetni a szövetet, volt, hogy sikerült, a kávé elcsábított na. Azóta megtanultam, hogy a hétvégén intézem az efféle dolgokat. Előveszek egy tökéletesre szabott sötétkék öltönyt, kiemeli a szemem, és az esküdtek különben is valamiért buknak a kékre. A kávém végül már csak termosszal jön velem, ilyenkor lehetetlen taxit fogni, szóval marad a metró. Nem szeretem a kora reggeli túlzsúfoltságot, mint a szardíniák a dobozban. De szerencsémre nem késtem el, vagyis de, öt percet, de gyorsan beslisszoltam az irodámba, mielőtt a főnök tiszteletét tenné és észrevenné, hogy nem vagyok ott, na abból lenne csak igazán nagy balhé. De meglepetésemre egy új akta várt az asztalomon, először fel sem figyeltem a névre, csak az ügy érdekelt, az emberek többsége nem tudja megmozgatni a fantáziám, tehát mélységesen hidegen hagynak. Felhívtam a megadott telefonszámot és megbeszéltem egy találkozót, az ebédszünetemben úgy is kiugrottam volna, két legyet egy csapásra, először beszélni akarok vele, az első találkozók alkalmával döntöm el, hogy egyáltalán elvállalom-e az ügyet. Bár azok alapján amit látok kihívás lenne, azokat pedig nagyon szeretem. Délben már a megbeszélt hely felé tartottam, egy hangulatos kis kávézót választottam a közelben, nincs nekem időm ilyenkor taxival rohangálni, sosem érnék vissza. A pincérnő szerint a szőkehajú hölgy vár rám, vállatvontam, megköszöntem és az asztalához léptem.
- Jó napot Ms Hieron, Aaron Turner, az .... Mikor felémfordult és nagy szemekkel nézett rám, jöttem rá csak, hogy ki is ő.
- Kayse? Néztem rá értetlen arccal, gyerekkorom óta nem láttam őt, de még mindig ugyan olyan gyönyörű.  








_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarKayse Karine Hieron
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Reese Witherspoon
× kor :
25
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Ipari formatervező
× hsz-szám :
8

TémanyitásTárgy: Re: A visitor from the past. Kayse & Aaron Pént. Feb. 24, 2017 7:25 pm

Aaron; Kayse
A visitor from the past.






Még a vekkerre sem ébredtem fel... Csak mikor már Beth berontott a régi szobámba, ugyanis mióta... Vagyis pár napja csörgött a mobilom, anyám hívott, azóta a stabil életem felfordult. Ugyanis mostohaapám, Charles sikkasztás és egyéb csalások által kapott a nyakába egy pert, amia nekem elmondottak alapján hamis volt.... Pedig nem volt hülye ember, azonban most a családi életét kockáztatta, aminek én is részese vagyok. Anyával elkezdtünk ügyvédeket keresni, de sorra dobtak vissza minket. Így aztán ideiglenesen odaköltöztem, úgysem volt már párom, aki miatt hazamentem volna... Anyáéknak is könnyebb lett így. Reggeltől estig dolgoztam, este kerestem és valamennyit aludtam, egyre kevesebbet igazán.
- Máris - hümmögtem, majd az órára pillantottam. - Úramisten! - Mivel bő fél órám volt csak,azonnal felpattantam az asztal mellől, rohantam fürdeni és öltözni, mikor anya is jött, hogy újabb ügyvédet talált, reméli, hogy nagyobb sikerünk lesz. Ezt kötve hittem, de meghagytam ebben a reményben. Kék pulcsit vettem fel, alá egy világosabb inggel, ami kiemelte a szemem. Hála az istennek, a munkahelyem nem követelte meg a blézert, csak alkalmakkor. Nem mintha nem szeretném, de néha akadályoz a munkában.  Taxiba ültem, de kifogtam a dugót, így a végén táskástul, sálastul rohantam végig az utcákat - nem nyerő dolog csoportvezetőként késni, micsoda példamutatás!
Alig fogtam neki az aznapi tervezésben kávé mellett, mikor csörgött a mobilom. Nem kicsit lepődtem meg, mikor egy ügyvéd kért találkozóra időpontot. A neve ismerősen csengett, de már fene tudja honnan, azonnal lebeszèltem a találkát, hátha most végre sikerül is valami.
Ebédidőre már sikerült is lenyugodnom a reggeli rohanás miatt, a munka jót tett, kibillentett a családi gondokból. Helyrehoztam magam, hogy ne úgy néztek ki, mint akin egy tornádó száguldott át. Valamennyivel előbb odaértem, de a felszolgálónak meghagyták, hogy kit keresek. Ablak melletti asztalt választottam, türelmesen vártam, majd kiugrottam a bőrömből, vajon most milyen ügyvédbe bukkantam: aki kinevet és el se vállal, vagy aki csak sajnálkozik és el sem vállal, vagy akit nem tudunk megfizetni?
Végül megérkezett az illető, amint belépett, az öltöny miatt lerítt róla, hogy ő az, akivel találkozom, már fel is álltam, miközben megvizsgáltam. Egyetlenegy dolog volt benne ismerős, méghozzá a tekintete - én már mintha találkoztam volna vele, olyan ismerős, sokatmondó...
- Jó napot, Mr. Turner... - be sem tudtam fejezni a mondatot. Teljesen meghökkentem, hogy tudja a nevem. - Elnézést - szaladt ràncba a homlokom. Mégis honnan ismer?. - Ismerjük egymást? - erőltettem az agyam, hogy gondolkodjon, és bingo, befutott egy kép - egy kisfiú, akivel jóban voltam még baromi régen. - Aaron... - csapott meg a felismerés, hogy is felejthettem el! Ezért volt ismerős a neve a telefonban... - Bocsáss meg, csak annyit változtál és eszembe sem jutott, hogy... Mennyi éve is volt már! /





A hozzászólást Kayse Karine Hieron összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 27, 2017 5:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAaron Scott Turner
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Chris Pine
× kor :
29
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Védő ügyvéd
× hsz-szám :
19

TémanyitásTárgy: Re: A visitor from the past. Kayse & Aaron Vas. Feb. 26, 2017 11:22 pm





Kayse & Aaron







S

zinte hinni sem akartam a szememnek, amikor megláttam őt, gyerekkorom szerelme elevenedett meg újra előttem, és én mintha ismét gyermek lennék, aki nem tudja megszólítani ezt a gyönyörű szőke lányt. A lányt, akit utoljára az álltalánosban láttam, már el is felejtettem mennyire gyönyörűek a hatalmas kék szemei, még az apró ráncok is vonzóak arcán, ahogy összeszaladnak homlokán, nem ismert meg rögtön, persze, ezer év telt el azóta, hogy együtt játszottunk a játszótéren, hogy együtt fagyiztunk a sarki cukiban.  Nem gondoltam volna, hogy az ügyfelemként, vagyis az esetleges ügyefelemként látom ismét viszont, még akkor is ha nem róla van szó, hanem... Hanem kiről is? Legszívesebben szorosan magamhoz öleltem volna, rég nem látott kedves emlék a múltból. De maradtam az illendőség határánál és kezet fogtam vele, majd leültem vele szemben az asztalhoz.  
- Nem is tudom, talán úgy tizenöt éve. Nem változtál semmit, ma is pont olyan gyönyörű vagy, mint régen. Jelentettem ki hatalmas mosollyal az arcomon, azt hiszem túl sokat jár a szám feleslegesen. Megköszörültem a torkom, kicsit összeszedtem vonásaim, és elővettem az aktatáskámból az asztalomra helyezett dossziét.  
- Ne haragudj, kicsit elszaladt velem a ló. Pontosan miről is van szó? Vagyis kiről? Tettem fel egyszerű száraz kérdéseim miközben intettem a pincérnőnek.
- Itt van a környéken a legjobb kávé. Tény és való, de, hogy minek fecsegek lényegtelen dolgokról, fogalmam sincs. Kissé idegesnek érzem magam, vagy inkább izgatottnak? Magam sem tudom, rég láttam őt, és a jelenléte régi dolgokat hozott elő ismét, amiket már rég eltemettem magamban, most mégis a copfos hajú kislányt látom magam előtt, aki folyton a barkácsolásról és az apukájáról beszél, akinek a tuttifruttis fagylalt volt a kedvence, és aki mindig kapható volt ha csínytevésről volt szó. Most viszont felnőtt nő, elég összeszedettnek és magabiztosnak látszik, nem tudom mennyire tudok odafigyelni a munkára, egyszerűen tudnom kell mi történt vele amióta nem láttam.








_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarKayse Karine Hieron
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Reese Witherspoon
× kor :
25
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Ipari formatervező
× hsz-szám :
8

TémanyitásTárgy: Re: A visitor from the past. Kayse & Aaron Hétf. Feb. 27, 2017 6:28 pm

Aaron; Kayse
A visitor from the past.






Egy pillanatnyi zavarral kellett megküzdenem, hogy ennyire nem tűnt fel, pedig tényleg ki nem szúrta a szememet. Aaron vonásai megmaradtak csírájában, de azonban szépen megemberesedett. Széles vállak; markáns arc; szikár, edzett alkat... Most új szemmel néztem rá, másképp vizsgáltam meg, mint egy régi ismerőst, próbáltam a képeket összerakni, amik egy puzzle-é alakultak át. Milyen régen is volt, mennyire régen, mikor még futottunk a labda után, vagy nevetve dőltünk egy fa alá... Legszívesebben kedvem lett volna újra gyereknek lenni, mikor nem nyomja semmi felelősség a vállamat, csak úgy hiszem, hogy enyém, miénk a világ.
- Köszönöm szépen - mosolyodtam el szerényen a bókra. - Meg kell hagyni te is fess lettél, alig ismertelek meg, csak a szemed... Az megmaradt. Ejha, 15 év... - néztem a dossziékra. Az épp elfelejtett ügy jutott eszembe: a mostohaapám. Azonnal leolvadt arcomról a mosoly, homlokomon gondterhelt felhők jelentek meg, ahogy visszazökkentem a komoly valóságba.
- Nos - túrtam bele hajamba. Örültem, hogy... Vagyis reméltem, hogy barátság miatt elviszi az ügyet, azonban ezt egy régi ismerősre tukmálni? Nem is tudom, olyan szívesen nem tettem volna meg, de... - Charles Sorensenről, a mostohaapámról - fújtam ki feszülten a levegőt. - Csalások, sikkasztások... Majdnem a szokásos ügyek, azzal a kivétellel, hogy nem eltusolni kéne, hanem valóban ártatlan Charles. Most nincsenek nálam a számlák, és egyéb papírok, határozatok, okiratok, de ha vállalnád, akkor azonnal kézbe adom... - néztem rá reménykedve, magamban pedig imádkozva, hogy vállalja el. Nem akartam újabb kosarat kapni egy ügyvédtől, hogy túl komolytalan az ügy... Nem akartam keresni már, csak legyen vége az egésznek, és most Aaronban lehetőséget láttam.
- Igen, híres a kávéjuk, ámbár be kell vallanom, nem esik útba nagyon, így még itt nem voltam, ez az első alkalmam - ingattam a fejem, ahogy a témák között ingadoztunk. Egyszerre meséltem volna el mindent, és fogtam volna be a számat. Nagyon bizalmas barátságunk volt régen, de annak már sok éve, nem tudom, hogy visszahozható-e egyáltalán. Ahogy ránéztem, úgy éreztem, hogy igen. Még felidézhetjük ketten azokat a jókedvű, egyszerű időket, mikor csak két gyerek voltunk, és a legnagyobb problémánk az volt, hogy csokis vagy epres fagyit kérjünk. - Mi történt veled 15 év alatt? - bukott ki belőlem a kérdés. - Bocs, csak kíváncsiság, olyan hihetetlen, hogy összefutottunk, és... - vontam vállat, olyan "te is tudod" mozdulattal, és néztem a vidám, kék szempárba egy halvány mosollyal újra, mintha egy időutazás vette volna kezdetét.




_________________


" Kayse Karine Hieron "
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAaron Scott Turner
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Chris Pine
× kor :
29
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Védő ügyvéd
× hsz-szám :
19

TémanyitásTárgy: Re: A visitor from the past. Kayse & Aaron Kedd Feb. 28, 2017 7:17 pm





Kayse & Aaron







N

em tudnám leírni sem az érzést, nem, hogy megfogalmazni... Ezer meg egy dolog kavarog bennem, hogy tud ennyire felborítani mindent egy rég nem látott ismerős? Jó, persze, Kayse más, ő mindig is más volt számomra egy egyszerű ismerősnél, és most itt ül velem szemben, felnőtt nő, sugárzó és gyönyörű. Magával ragadó teremtés, káprázatos mosolya van, egész nap el tudnám nézni ahogy mosolyog rám.  
- Valóban? Nekem fel sem tűnt az évek alatt... Mindig ugyan az az ember nézett vissza a tüköből aki előző nap. Nevettem el magam, hisz az ilyet senki sem veszi észre, csak a körülötte lévő emberek, akikkel ritkán találkozik.
- Hát igen... Tizenöt év... Motyogtam magam elé, miközben kipakoltam az aktatáskám tartalmát és fellapoztam a vaskos dossziét.
- Ó, a mostohaapád... Ne haragudj, csak a neve miatt nem volt ismerős. De ha jól emlékszem őt nem szeretted, túlzottan, akkor most mégis miért is te keresel neki ügyvédet? Ennyi minden változott volna az évek alatt? Az, hogy „nem túlzottan kedvelte” gyenge kifejezés volt, már amennyire még emlékszem a gyerekkoromból, nem volt túl rózsás a hangulat közte és a mostohája között. A lehervadt mosolyából úgy veszem észre, még most sem a szíve csücske, mégis ő ül velem szemben, és nem a nevelőapja, vagy az anyja, igazán kíváncsi vagyok a válaszára.
- Hm, remélem tudod, hogy kevés esélye van annak, hogy ebből ki lehet vakarni? Ahogy nézem... Mélyedtem bele a papírok puszta tényeibe
- ... nemigazán látok rá lehetőséget, egy kisebb csoda kellene ahhoz, hogy ne kerüljön sittre. Egyszerűbb lenne alküt kötni, és magára vállalni az egészet. Közöltem vele a száraz információkat, bár tényleg így gondolom, nem sok esélyt látok arra, hogy elkerülje a börtönt.
- Tényleg? Mindig kell egy első alkalom...  Akkor hadd kóstoltassam meg veled a ház speciális kávéját, ígérem ízleni fog. Vigyorodtam el szélesen, tényleg fenomenális, egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia. Be kell vallanom meglepődtem, hogy érdeklődik az elmúlt idők után.
-  Hát, csak a szokásos... Középiskola, apai hatásra jogi egyetem, azóta is gürizek egy rabszolgahajcsárnak, aki nem képes megmozdítani a hatalmas hátsóját... De azt hiszem kissé elragadtattam magam. Legyintettem egyet zavaromban.
- Unalmas tudom, inkább mesélj te, mi történt veled amióta nem láttalak? Néztem rá kíváncsiskodó tekintettel miközben intettem a pincérnőnek, hogy rendelnénk.  








_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarKayse Karine Hieron
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Reese Witherspoon
× kor :
25
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Ipari formatervező
× hsz-szám :
8

TémanyitásTárgy: Re: A visitor from the past. Kayse & Aaron Kedd Feb. 28, 2017 8:24 pm

Aaron; Kayse
A visitor from the past.






Folyamatosan mosolygott, ami ragadt rám is, nem is tudom miért. De azt hiszem, amilyen pocsékul indult a napom, egész jóra sikerült most ezzel a találkozással. Nosztalgikus, vidám hangulatba estem át a reggeli sietségből. Kedvem lett volna még ebben az állapotban heverészni, azonban folyamatosan eszembe jutott, hogy most nem csak ismerős, hanem mint ügyvéd, úgy van jelen Aaron.
- Hogy is tűnt fel neked... - kuncogtam. - Folyamatosan látod magad, de én csak arra az általános fiúra emlékszem, akivel annyit játszottam... - hangom elhalt, miközben elmerültem emlékeim világába újra és újra.
Azonban az aktatáska riasztott. - Hogy emlékszel... - jegyeztem dünnyögve. Mondjuk mindig is mutattam, hogy nem bírom és bírtam Charlest az első pillanattól fogva, csak azért viseltem el, mert anyám szerette, és talán mert ő is szerette anyát, de semmi több. - Most sem éppen jó a viszonyunk - ingattam a fejemet. - Nem változott, azonban a család része. Féltestvérem egyetemre megy, anya folyamatosan dolgozik, és kell valaki támasznak most neki, így segítek. Én is a család része vagyok, már pedig ha Charles börtönbe kerül, az megtörné az eddigi nyugodt életünket - vettem egy nehézkes levegőt. - Szeretem, vagy sem, börtönt nem kívánok neki - haraptam be az ajkamat. - Nem akarok alkut kötni. Nem tette meg! Arra van szükségem, hogy megússza, maximum egy büntetés fér bele, de a sitt nem. Ha nem tudod vállalni, akkor pedig most mondd meg, keresünk mást - könyököltem meg az asztalon. Hangomban semmi rossz nem volt, ahogy nyomást sem akartam rá helyezni, csak szimplán, ha tényleg nem akarja elvinni, akkor mondja meg, ettől még bőven ismerősök maradunk. Noha magamban még mindig nagyon reménykedtem, hogy ugye valami véletlen szerencse által, mégis bevállalja, hogy lesz az ügyvédünk. Istenem, kérlek!
- Oh, köszönöm szépen, mindenképp kíváncsi vagyok rá - bólintottam egyet, hogy elő azzal a kávéval.
Felvontam a szemöldökömet. - De szereted is csinálni? Mármint az ügyvédeskedést.  Én úgy emlékszem, hogy a szüleiddel jó kapcsolatod volt, az megmaradt, nem? - elmélkedtem, hiszen mindig is egy vidám, boldog család tagja volt Aaron, még ha néha akadt is nehézség. - Nem unalmas, tényleg érdekel, úgyhogy nyugodtan folytasd! Én... - vontam vállat. - Nos, nem régen diplomáztam, mint mérnök, pontosabban ipari formatervező. Ha még emlékszel, gyerekkoromban is szerettem alkotni, most is azt csinálok, és élvezem, igaz a marketing nem az én erősségem, de a  tervezés és gyártás - fújtam ki a levegőt. - Hát, gimnázium, Beth a féltestvérem, majd költözés, olyan sok minden nem történt, csak még mai napig is nehéz Charlest elfogadnom, de mindegy is! Ma nem panaszkodom, az biztos - vigyorodtam el, és közben már vártuk a pincérnőt, aki nem sokkal később meg is érkezett két kávéval. Kezembe fogtam a forró bögrét, játékos tekintettel néztem Aaronra, majd megkóstoltam a meleg italt. - Hmmm, ez valóban finom - kortyoltam még egyet. - Jó ötlet volt megkóstolni! - kezdtem úgy érezni, hogy egyre-egyre többet beszélek valami oknál fogva. Miért dumálok én ennyit?



[/b]

_________________


" Kayse Karine Hieron "
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAaron Scott Turner
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Chris Pine
× kor :
29
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Védő ügyvéd
× hsz-szám :
19

TémanyitásTárgy: Re: A visitor from the past. Kayse & Aaron Szer. Május 31, 2017 1:35 pm





Kayse & Aaron







S

ehogy sem tudom leolvasztani ezt az önelégült mosolyt a képemről, jól esik, hogy kissé zavarba hozhatom jelenlétemmel, vagy talán ő engem? Magam sem tudom…
- Ha nem mondod rá sem jövök. Tereltem kicsit játékosra a beszélgetés fonalát, egy kis flört még belefér, régi ismerős, ezeréves barát, vagy több? Ne szaladjunk ennyire előre, az is lehet, hogy közben férjhez ment és szült vagy három gyereket, bár én őt nem ilyennek ismertem meg, de akkor még gyerekek voltunk, mindenki változhat, nemde? Futó pillantást vetettem gyűrűsujjára miközben az aktatáskámból húztam elő a nemrégiben az asztalomon hagyott köteg papírt, azaz a leendőbeli ügyemet. De el akarom én ezt vállalni? Akarok én felesleges bonyodalmat az életembe? Nem sok esélyt látom arra, hogy a jó öreg Charles ebből kimászna száraz bőrrel. De már, hogy is mászhatna ki ebből, hisz sikkasztás a vád, nem egy egyszerű kis közúti kihágás, amit egy ejnye bejnyiével el lehetne intézni. Kirohanása kissé meglepett, felvont szemöldökkel meredtem rá.  
- Nyugalom kislány, nem mondtam, hogy nem vállalom el, csak, hogy nem sok esélyünk van nyerni, ez minden. Hát van temperamentuma az egyszer biztos, gyereknek is elég makacs volt, de azért kissé elveti nekem itt a sulykot.  
- Nem tudom, és nem is fogom garantálni, hogy nem kerül börtönbe, de szerintem megkérdezhetsz még ezer ügyvédet is, vagy elhajtanak, vagy a képedbe röhögnek. Nem egyszerű ügy és szinte a lehetetlent kéred tőlem, de meg lehet próbálni. Aztán ha ügyesen keverjük a lapokat akkor még győzhetünk is. DE túl sok a ha… Nem mondom biztosra, hogy szerencsésen kerülünk ki belőle, de ne éljétek bele magatokat a boldog befejezésbe. Lassan és kimérten ejtettem ki a szavakat, hogy végre teljesen eljusson a tudatáig, nincs sok esély, de azért megpróbálom. Legalább addig is több időt tölthetek a szőke bombázó közelében.
- Van egy húgod? És jól kijöttök? Tereltem vidámabb vizekre a témát, amikor megérkezett a kávénk, mélyet kortyolva hallgattam fecsegését.
- Szóval mérnök lettél… Valahogy illik hozzád. A szüleim? Nos még mindig Wokingban élnek, minden a régi. Én ezt nem nevezném “nem sok minden történt”-nek. Merre dolgozol? Maradjunk egy kicsit a sekélyebb témáknál, hisz mégis csak egy leendőbeli ügyfelem, nem pedig egy első randis csaj.  








_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarKayse Karine Hieron
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Reese Witherspoon
× kor :
25
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Ipari formatervező
× hsz-szám :
8

TémanyitásTárgy: Re: A visitor from the past. Kayse & Aaron Csüt. Jún. 15, 2017 4:38 pm

Aaron; Kayse
A visitor from the past.



Sosem jutott volna eszembe, hogy pont válságos napjaim egyikében bukkanok Aaronra. Egy… nem is tudom. Teljesen kizökkentett napjaimból, egy kissé engedett újra gyerek lenni. Nosztalgikus. Jó érzés volt. Megynyugtatott. Mostanában csak úgy is az ügyvédeket hajkurásztam egymás után, ha éppen nem a munkámmal foglalkoztam. Abszolút, kizökkentett és mosolyt csalt az arcomra.
- Bocsáss meg, csak… - ereszkedtek meg vállaim. Egy kissé túlzásba estem… - Csak jól jönne, ha valaki végre bevállalná – feleltem egy nevetséges mosollyal. Vagy ha nem, akkor pedig, anyám hozzám költözik, és életem abból fog állni, hogy el kell látnom, ami persze nem gond. Csak még vannak lehetőségeim, amik így leszűkülnének, nem mintha Aaront hibáztatnám az ügy miatt vagy valami. Egyik ügyvédre sem haragszom, hogy visszadobta, de az ember reméli, hogy néha akarják a kihívást. Ha Charles börtönbe kerül, akkor bélyeg a családon, anyám magába roskad, Beth pedig nem biztos, hogy vállalkozna egyetemre. Egy kör, amit már többszörösen végig jártam, és csak egy hajszál választott el attól, hogy megtörténjen. És ha ezt Aaron elvállalná, akkor többet találkoznánk. Vajon az a barátságunk feleleveníthető még? Gondolataimból kirángatott, ahogy megszólalt újra.
- Eddig te mondtad a legtöbbet ez ügyben, úgyhogy én már ennek is örülök. Sokat nem is várok. Pozitívum, ha valaki vállalja. Nem lenne elég a két kezem, ahány ügyvédnél már voltam… - most csak egy halovány mosolyt tudtam kipréselni magamból. Értettem, hogy mire akart kilyukadni, nem kellett hozzá sok IQ sem. – Értem. – Bögrémre pillantottam.
- Igen, van. Nagyon édes lány. Meglepően jól kijövünk, mivel anyám sokat dolgozik, Charles meg… Charles. Így aztán egymásra találtunk. – Megvontam a vállamat, és néztem újra pásztázó szemeibe. – Igen, ha még emlékszel, akkor tudod, hogy szerettem kreatívkodni, és ez most is így maradt – megint csak visszatért a magabiztos mosoly az arcomra, bár kezdtem úgy érezni, hogy túl sokat fecsegek mindenről, pedig ritkán vagyok nagy dumás. – Üdvözlöm a szüleidet, ha még emlékeznek rám. Belvárosban van egy irodaház, ahol dolgozom, nem messze a Trafalgár tértől, de néha ki kell menni Stratfordba, a gyárba. E kettő között ingázom – általában. De már megint csak én beszélek – köhintettem egyed jókedvűen. Mindent kiszed belőlem, de akkor én is kíváncsi vagyok. – És a munkán kívül? Család, feleség, barátnő? Hobbik? Ilyesmik? – kérdeztem egymásutánba nyugodtan. Belerázódtam a kezdeti meglepetésből a beszélgetésbe, ahogy a témák között ugráltunk.





_________________


" Kayse Karine Hieron "
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: A visitor from the past. Kayse & Aaron

Vissza az elejére Go down

A visitor from the past. Kayse & Aaron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Pietro Maximoff -hős- aaron-taylon johnson
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Olimposz > John Aaron / Árész
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: a city-