Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Erin Pynlor Szomb. Dec. 09, 2017 7:14 pm


by Vendég Szomb. Dec. 09, 2017 8:25 am


by Danica H. Coy Pént. Dec. 08, 2017 11:36 pm


by Erin Pynlor Csüt. Dec. 07, 2017 6:06 pm


by Hugo Norton Kedd Dec. 05, 2017 10:59 pm


by Daniel Osmer Vas. Dec. 03, 2017 8:52 am


by Lana Evens Csüt. Nov. 30, 2017 8:47 am


by Daniel Osmer Kedd Nov. 28, 2017 7:01 pm




Share| .

Hugo & Kayse - Az a megrendelés...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarKayse Karine Hieron
honey, I'm chasing the sun
× play by :
Reese Witherspoon
× kor :
25
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Ipari formatervező
× hsz-szám :
8

TémanyitásTárgy: Hugo & Kayse - Az a megrendelés... Szomb. Márc. 18, 2017 9:01 pm




Kayse & Hugo
Az a megrendelés…

Egy meseszép nap virradt aznap, mikor a kocsiba toltam be két hatalmas dobozt. Ez új megrendelő… Egy nagyon kellemes hölgy volt, aki rászorulóknak segített, így aztán nagyon egyedi dolgokat kért, én pedig elvállaltam nem éppen csípős áron. Mindig is tiszteltem az olyat, aki rászorulóknak segít bármivel is, így saját magam álltam neki a tárgyak megtervezésének, majd mindegyik legyártásnál ott voltam, hogy szemmel tudjam tartani az ügyet, és a végére saját, gyönyörű munkák születtek, amire nagyon is büszke voltam. Az én kezem munkája… és ennek tényleg nagy célja van, persze, azoknak is, amiket az Ikeába megvásárolnak a vásárlók, mindig is olyat gyártottunk, de amikor tudod, hogy adományba mennek, igazán szívet melengető, így ahelyett, hgyy kiküldtem volna a GLS szolgálattal, inkább magam intéztem el.
Egy kávéval vettem kölcsön az egyik céges kocsit, majd indultam is útnak, átvágni egész Londonon, hogy a szívébe mehessek.
Annyira nem is volt vészes az út, bár a csúcsidőt kifogtam, de türelmesen, jókedvvel várakozván igazán rövidnek hatott, vagy legalábbis elviselhetőnek a számomra.
Egy nagyobb épület elé értem, és becsöngettem. Egy kedves, aranyos lány nyitott ajtót, akiben a megrendelővel ismerkedtem meg. Pár ember kérésével, de a dobozokat kiszedtük a kocsiból, és bevittük.
- … Én örültem, hogy megcsinálhattam, próbáltam egyediséget belecsempészni, de ez titok – kuncogtam jókedvűen, miközben egy szőke tincset a fülem mögé igazítottam. Hagytam, hogy kinyissa a lány a dobozokat, addig oldalra álltam egy magas férfi mellé, aki oly kedvesen nézte el a lányt, valószínűleg több mint segítő viszony van közöttük.
- Jó napot! – köszöntem rá egy kedves mosollyal csak úgy, hogy addig se kelljen csöndben várakoznom. – Maga is részese ennek az adomány központnak? – kérdeztem meg őszinte kíváncsisággal, semmi több.


- - megjegyzés

_________________


" Kayse Karine Hieron "
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarHugo Norton
honey, I'm on my cloud
× play by :
Keegan Allen
× kor :
27
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
egyetemista, önkéntes
× hsz-szám :
87

TémanyitásTárgy: Re: Hugo & Kayse - Az a megrendelés... Vas. Ápr. 23, 2017 7:49 pm

   
Kayse& Hugo
Hétvége van, én azonban korán keltem. Nem esett nehezemre, sőt, sokkal inkább az esti elalvással voltak gondjaim. Szinte kipattantam az ágyból és lázas készülődésbe kezdtem. Az ember azt hihetné, valami bálba készülődtem, pedig csak dolgozni mentem. Önkénteskedni, egészen konkrétan. Ételosztás volt, mint rendesen. A kedvenc része a hétnek számomra. Mindig úgy várom, mint kisgyerek a karácsonyt, ugyanakkor a torkomban is dobog a szívem.
Persze, nemes dolog az ételosztás és jól is esik segíteni, de mégis, a legfontosabb az egészben, hogy ott lesz ő! Sonja. A földre szállt angyal. Egy mosolyáért, a szeme villanásáért a világ végére is elmennék. Egy kis munka nekem igazán nem büdös. Tulajdonképpen, módos a családom, igazán meg is engedhetem magamnak, hogy önkéntes munkát vállaljak. Mondhatnám, ez egyfajta hobbi, de a nemesebb fajtából. Eredetileg csak azért mentem, hogy kipróbáljam kicsit ezt a fajta munkát is, aztán jött ő és én nem tudom abbahagyni. Hiszen ez az egyetlen mód, hogy találkozhassak vele. Hogy felhívhassam magamra a figyelmét, ami eddig sajnos nem sikerült. Kedves velem, de nem látok kiemelt érdeklődést irányomba. Persze én is elég szerényen viselkedem vele. Szerényebben, mint bármelyik másik lánnyal korábban. Egyszerűen mert sosem éreztem még korábban így. Ő az igazi. Tudom és érzem. Ő kell nekem és senki más. Nem lehet, hogy ezt ő ne érezze!
Nagy gonddal választottam ki a ruháimat. Nem egyszerű lezsernek és jól öltözöttnek is lenni egyszerre. Még a végén kirívónak gondolnak, amit nem szeretnék. Csak egy sima, tiszta pólót és farmert vettem fel, semmi extra, de azért ápolatlannak sem hatok. A hajamat is megfésültem, hogy rendezettebbnek tűnjön, majd mikor már menetkésznek éreztem magam, elhagytam a házat. Egy sportkocsival hajtottam el. Nem a legújabb modellel, de tisztában vagyok azzal, hogy még ez is bőven abba a kategóriába esik, amit egy átlagpolgár nem engedhet meg magának. De egyszerűen bolondulok a jó kocsikért, nem egy áll otthon a garázsban. Ezt az ezüstszínű kicsikét is nagyon szeretem.  Viszonylag korán, mondhatni az elsők között érkeztem a központba, de páran már ott voltak és neki is láttak a főzés előkészületeinek. A menü szokás szerint gulyásleves. Mosolyogva köszöntöttem az új ismerőseimet, akik hasonló szívélyes mosollyal fogadták köszönésem. Mindig tiszteletteljesek, de valahogy azt érzem, kissé kívülállóként kezelnek. Alighanem még mindig a gazdag úrifiút látják bennem, pedig én törekszem a lehető legközvetlenebbül viselkedni irányukba. Talán az idő majd ezt is megoldja.
Természetesen Sonja is ott volt már, nem tudok elég korán érkezni ahhoz, hogy őt megelőzzem. Azonnal kiszúrtam, ahogy szokás szerint a krumplit pucolja. Feltűnt, hogy húshoz soha nem ér, de ezen kívül bármilyen munkát szívesen megcsinál. Igazán dolgos, szorgalmas lány. És mindezt másokért. Bámulatos. Természetesen ma is a maga egyszerűségében gyönyörű. Nem mint a kikent-kifent gazdag, partis lányok, hanem mint egy dolgos, bájos nő. Ez az, ami különösen tetszik benne.
Tudom, oda kellett volna mennem hozzá, kihasználva az alkalmat, hogy még senki sincs vele,hiszen nem sok ember foglalatoskodik a krumplik meghámozásával, amiből pedig van elég tetemes mennyiség, láthatóan szükség van még egy-két emberre ebben a szekcióban, hogy időben elkészüljünk vele. Ez pedig nekem éppen jól jönne, hiszen így legalább az én angyalom közelében lehettem volna, esetleg még csilingelő hangját, nevetését is hallhattam volna. Maga a mennyország.
Csakhogy már megint előtört belőlem a pillanatnyi agyhalál, mint rendesen a közelében és béna módon nem bírtam összeszedni a bátorságomat, hogy megszólítsam. Aztán persze addig-addig álldogáltam ott, hogy valaki észrevett és megkért, hogy segítsek felállítani az asztalokat. A lehetőségem pedig pont így el is úszott. Kénytelen voltam otthagyni Sonját meg a krumplikat. A többiek pedig lassan megérkeztek, a tömegben pedig már alig-alig volt lehetőségem egyáltalán megpillantani őt az egész rendezvény alatt. Nehéz volt leplezni a csalódottságomat, letörtségemet, de igyekeztem, mikor a dolgomat végeztem mind az előkészületeknél, mind az ételosztásnál.
Most pedig már vége is, egy újabb lehetőség úszott el. Az étel elfogyott, a hajléktalanok már elmentek, épp a rendrakás végén tartunk. Ekkor szólal meg a csengő. Hallom, hogy valaki már megy ajtót nyitni, így nem sietem el, de lassan én is megindulok arra, hogy megnézzem, mi is a helyzet. Mire odaértem, Sonja már a nyitott ajtónál állt, szemben vele egy szőke hajú, számomra ismeretlen nővel. Ekkor fordult oda és kérte meg a jelenlévőket, köztük engem is, hogy segítsünk behordani a dobozokat. Nem igazán tudtam, miről van szó, de főleg, mivel Sonja kérte, természetesen szíves örömest álltam rendelkezésre. Cipekedés közben az egyik sráctól azt is megtudtam, hogy a nő Sonja rendelésére hozta ezeket a dolgokat a szolgálatnak. Kíváncsi vagyok, mik lehetnek. De Sonját ismerve biztosan hasznos dolgok.
- Jó napot! - viszonozom a mellém lépő nő köszönését, mikor beérünk a dobozokkal és utat engedünk Sonjának, hogy megnézhesse a kapott árukat.
- Igen, besegítek itt már néhány hónapja. Főleg hétvégéken. Meg amikor az időm engedi - válaszolom udvariasan, ahogy azt kell, a valóságnak megfelelően. Bár szívesebben jönnék gyakrabban is, hiszen tudom, Sonja szinte minden délutánját itt tölti. De hát nekem is vannak kötelességeim, amiket nem szabad elhanyagolnom. A szüleimnek is tartozom ennyivel. Az önkénteskedés számomra csak hobbi lehet. Ezt muszáj mindig észben tartanom.


_________________

Mr. Hopeless Romantic Prince



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Hugo & Kayse - Az a megrendelés...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Maximilian Hugo Flandin

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: a city-