Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Lana Evens Today at 10:58 am


by Vendég Yesterday at 9:59 pm


by Lora Norwood Pént. Okt. 20, 2017 8:01 pm


by Linda Colbert Kedd Okt. 17, 2017 11:29 am


by Nyhil A. Vrataski Vas. Okt. 15, 2017 7:56 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:59 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:57 pm


by Becca M. Hawkins Vas. Okt. 15, 2017 4:50 pm




Share| .

Rina && Nyhil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
145

TémanyitásTárgy: Rina && Nyhil Szer. Ápr. 12, 2017 10:59 pm


Két hónap. Ennyi telt el azóta, hogy Nyhil Alistair Vrataski sietősen összepakolta a bőröndjeit és mindent hátrahagyva Londonban felszállt az első repülőre, ami kivihette őt Dél-Koreába. Szerette volna azt mondani, hogy ez nem volt menekülési módszer számára, de félő lenne, hogy akkor a fejére szakadna a plafon; hiszen mindenki, akár csak egy picivel is jobban ismerte, mint az éjjeli klubjának vendégei, tudhatta, hogy bármennyire is igyekezett erősnek mutatni magát, megviselték őt az elmúlt év eseményei. Bár a Russij Gedushka aranyifjaként meg kellett volna már szoknia, hogy az emberek akár a kezei alatt is úgy hullottak, mint a legyek, és ez általában nem sok mindenen változtatott a mindennapjaiban - hiszen az elesettek csupán nevek voltak az evidenciában, újabb fekete zsákok, amiket az éjszaka puha, csillagoktól mentes leple alatt égetett el a rögtönzött krematóriumban, amit a városon túl fenntartottak a kis csoportjával; de sajnos azt nem tagadhatta le, hogy ő is csak emberből volt és bármennyire is igyekezett elutasítani ezt a gondolatot, de ő is kötődött más emberi lényekhez, akiket beengedett az életébe, méghozzá olyan közel, hogy ugyanezzel bevonzotta őket a közvetlen életveszéllyel járó világába. Bármennyire is megígérte ezt magának, képtelen volt megvédeni azokat, akiket szeretett; először a fiút vesztette el, aki megtörte a vastag jégpáncélt a szívén, nem sokkal utána pedig a nőt, akivel el tudta volna képzelni az egész hátralévő életét - az már csak a sors keserű fintora volt, hogy pont azon az éjen ontották Fawn Westlin vérét, mikor Nyhil Alistair Vrataski meg akarta őt kérdezni, nem lenne-e a társa egy egész életre; a neki szánt eljegyzési gyűrűt azóta is irodája drága, mahagóni asztalának fiókjában tartotta, de szinte érezte, ahogy a drága fehér arany és fekete gyémánt intenzív vérszagot árasztanak, így az utóbbi időben az irodáját is messzire elkerülte, annak ellenére, hogy ott általában egyedül lehetett.
Mégis, végül rákényszerült, hogy elhagyva komfortzónáját újra megmutatkozzon a klubban, ami büszkén viselte a Romlás virágai nevet, átkeresztelve egykori japán nevéről franciára, mint Charles Baudelaire verseskötete, ami igazából megihlette a nevet. A két hónap után, amit Dél-Koreában töltött, szinte ismeretlenek voltak neki a mélyvörösre festett falak, a drága mahagóni bútorok és az arcok is, amik üdvözölték, de ő igyekezett ezt leplezni magában; legvonzóbb mosolyát magára öltve sétált végig a lokálon, szemügyre véve nem csak a bent lévőket, de a környezetét is, potenciális menekülési útvonalakat keresve, mintha csak a hónapokkal ezelőtti tragédiák meg akarnák ismételni magukat... De semmi ilyen nem volt készülőben, senki sem tervezett fegyvert rántani a szórakozóhelyen, csupán az estére felbérelt DJ vacakolt a rengeteg kábellel és dobozzal, ami a felszerelésének részét képezte; egy pillanatig Nyhil Alistair Vrataski abban is biztos volt, hogy csupán a paranoiája az, ami ezeket gondoltatja vele, de minden csak addig tartott, amíg körmeit újra a tenyerébe nem vágta, sötét, meggyvörös félholdakat vájva ezzel hóka bőrébe; a fájdalom jó volt, a fájdalom segített elűzni a gondolatokat.
Erre gondolt akkor is, mikor pár órával később kinyitotta a klub ajtaját az utcán várakozó embertömeg előtt; egyik kezét a zsebébe süllyesztve markolta vele az apró kést, miközben ajkain apró, semmitmondó mosoly játszott; mantrázta magának, hogy elég csak eljátszania, hogy minden rendben van, és akkor majd senki sem figyel fel arra, hogy lélekben ezer és egy darabra hullott, amíg a lokált magánosan ette a fene London keleti negyedében. De hát ki aggódott volna emiatt? Hiszen a frekvencia így is jóval alacsonyabb volt, mint amire emlékezett... Bár azt sem zárta ki, hogy esetleg az elméje játszott vele valamiféle kegyetlen játékot, szinte már gúnyt űzve belőle és a szenvedéséből.
A megnyugvást végül a bárpult mögött találta meg; az egyik sötétebb sarkából figyelte, ahogy az emberek járnak-kelnek az italukra várva, esetleg kuncogva beszélgetnek a kialakított boxokban; de az sem kerülte el a figyelmét, hogy volt a pult túlsó oldalán valaki, aki talán már túl régóta is várt az italára, mintha csak a pultos fiú figyelme teljesen elsiklott volna fölötte; többet nem is gondolkodva azon, mit tesz, lépett oda hozzá, hogy aztán a márványpult szélén megtámaszkodva közelebb hajoljon hozzá, hogy ne kelljen átüvöltenie a hangfalakból dübörgő, dobhártyaszaggató gépzenét.
- Mit adhatok? - Klisés, rémesen fásult és unalmas a kérdés, de a mosolya, amit a nő felé intéz, viszonylag őszinte; és az arcát fürkészi a neonok sötét fényében, mintha csak ismerné már valahonnan... De ki tudja. Két hónap sok idő, lehet, csupán a fények játszottak vele és nem is látta korábban a lányt.


lesz ez még jobb is, csak várd ki •
san e -
seoul, or the 120 days of sodom

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarRina Nakashima
honey, I'm on my cloud
× play by :
Kitagawa Keiko
× kor :
24
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
modell, színésznő
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Csüt. Május 04, 2017 6:01 pm

   
Nyhil & Rina
Igazság szerint ma nem volt különösebb kedvem kimozdulni otthonról, viszont mikor az egyik egyetemi csoporttársnőm felhív, hogy este leugranak a csajokkal legurítani egy-két italt, végül is felülírom a terveimet. Mert  minek is üljek itthon egyedül? Úgyhogy kirittyentem magam, ahogy azt kell és útnak indulok. Taxival közelítem meg a Romlás virágait, egy igen nívós klubot, kissé késve, így a lányok már odabent vannak, mire odaérek. Talán egy-két ital már le is csúszott a torkukon. Odamegyek hozzájuk, lepusziszkodok mindenkivel, aztán a pult felé irányzom magam. Csak magamhoz veszek már valami alkoholt, ha rávettem magam, hogy lejöjjek! Aztán még akármi is lehet az estéből.
Azonban csak állok ott a pultnál és egyszerűen nem vesznek tudomást rólam! Ez egyenesen felháborít. Hogy engem figyelmen kívül hagyjanak? Rendben, nagy a tömeg, de akkor is! Percek óta állok ott és a pultos mintha átnézne rajtam. Már épp azon vagyok, hogy kiverjem a balhét, mikor egy másik fickó lép oda elém és végre valahára úgy néz ki, még a rendelésemet is felveszi valaki.
- Hello! Egy vodka-narancsot kérek! – mondom neki egy mosoly kíséretében, mert végül is fiatal és ha azt nézzük egész helyes. Bár ahogy jobban megnézem, egész ismerősek is a vonásai... Figyelem, miközben nekiáll elkészíteni, amit kértem és közben próbálom beazonosítani. Mert biztos, hogy láttam már. Aztán beugrik.
- Nyhil Vrataski, igaz? - kérdezem tőle, mikor ismét rám figyel. Biztos, hogy ő az. Nem téveszthetem el. Régen láttam már, de akkor sem. Nem is tudtam, hogy Londonban van. De hát kicsi a világ. Sokszor még kisebb is, mint gondolnánk.


_________________

You know I am the best



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
145

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Hétf. Jún. 05, 2017 4:52 pm


Mi a fasz volt a dolgozóival?
Állandóan feltette magának ezt a kérdést, főleg, hogy neki is be kellett állnia a bárpult mögé, hogy ne legyen fennakadás a felszolgálásban; jó, már egy ideje közölte mindenkivel, aki alatta dolgozott, hogy az Aku no Hana a következő hónap első napjával más kezekbe kerül és bezár, így nekik is ideje új munka után kutatniuk, de ez nem jelentette azt, hogy nem várta el tőlük, hogy a legtöbbet adják magukból - tekintve, mekkora összegeket fizetett nekik, nem is értette, miért tették ezt. Vajon belegondolt valamelyikük is abba, mennyit kerestek volna, ha a tényleges munkájukat jutalmazta volna meg, nem a lojalitásukat?
Mázlija még igazából, hogy jóformán beolvad a dolgozók közé, hiszen amit tőlük elvárt munkaruhaként, azt ő is viselte - mert mi lehetett kényelmesebb a legegyszerűbb fehér ing-fekete nadrág kombinációnál?
- Máris. - Halvány mosollyal az arcán veszi fel a rendelést, mintha csak egy lenne a saját dolgozói közül, nem törődve azzal, hogy ezzel magára vonz pár kíváncsi tekintetet; mert hát korábban a törzsvendégek azt szokták meg tőle, hogy a kis VIP-részében üldögélt és szívta a cigarettáját, esetleg papírokat lapozgatott, de már ehhez sem volt kedve. Inkább vetette bele magát a munkába és a felületes csevejekbe, olyanokba, mint ez, amit készült folytatni, ahogy a nő elé helyezte a kész italát és szemöldökét a magasba vonva bólintott a kérdésére.
- Igen, személyesen. - Ferde mosolyra húzódnak ajkai, ahogy jobban szemügyre veszi a lányt, próbálva felidézni magában, honnan ismerheti esetlegesen; talán üzlettárs? Esetleg régi barát? A családjával üzletelt? Mintha elméje csak elutasította volna a kényszert arra, hogy gondolkodjon; így végül csak arra jut, hogy legszívesebben lefejelné a pultot szégyenében, de ehelyett csak nehezen sóhajt, ahogy a lányra pislog. - Ismerjük egymást? Valahogy nem tudlak felidézni magamban.
Nem a legvedégvonzóbb megjegyzés ez, de mit tehetne? Inkább ez, minthogy elismerje, két hónap alatt legalább az egy harmadát elitta az agysejtjeinek, csak hogy megöljön mindent magában, ami egykori jegyeséről szólt volna, de ehelyett elfelejtett mindenki mást, csak Fawn maradt. Hát mi ez, ha nem valami kibaszott irónia?


lesz ez még jobb is, csak várd ki •
san e -
seoul, or the 120 days of sodom

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarRina Nakashima
honey, I'm on my cloud
× play by :
Kitagawa Keiko
× kor :
24
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
modell, színésznő
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Szer. Jún. 14, 2017 5:05 pm

   
Nyhil & Rina
Ahogy a pultnál várakozok és a pultosok teljesen figyelmen kívül hagynak, már épp ott tartok, hogy patáliát csapok, mikor végre az egyikük odalép hozzám és hajlandó kiszolgálni engem is. Először csak annyit nyugtázok magamban, hogy épp ideje volt már, mikor azonban jobban megnézem a koreai srácot, aki épp a kért vodka-narancsomat tölti ki nekem, arra a következtetésre kell jutnom, hogy valójában egy ismerőshöz van szerencsém, aki aligha lehet itt pultos. Illetve ahhoz igencsak le kellett volna csúsznia a társadalmi ranglétrán, amit kétlek. Mindenesetre rákérdezek gyanúmra, ő pedig megerősít abban, hogy tényleg vele, Nyhil Vrataski-val állok szemben. Azonban úgy tűnik, ő nem emlékszik rám. Igaz, nem is mostanában találkoztunk, van már jó pár éve. Még nem is éltem Londonban akkor.
- Rina Nakashima vagyok. Az apám üzletember, az ő révén volt szerencsénk egymáshoz néhány fogadáson nagyjából öt évvel ezelőtt, ha nem tévedek - próbálom felfrissíteni a memóriáját, arcomon bűbájos mosollyal. Nem szeretem ugyan, ha nem emlékeznek rám, de már megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket. Befolyásos emberekkel sosem hátrány felfrissíteni a kapcsolatokat. Mert feltételezem, ő még mindig az. Persze nem árt ezt sem óvatosan kipuhatolni.
- Kicsi a világ. Mit csinálsz te itt Londonban? Mert gondolom nem pultos vagy, a látszat ellenére sem, igaz? - bízom benne, hogy jól feltételezem, mert ha mégis az lenne, biztos, hogy erősen az önérzetébe fogok gázolni. Mondjuk ha ennyire lecsúszott volna, akkor igazából mindegy is, nincs vele semmi dolgom úgysem (legyen amúgy bármilyen jóképű még mindig). De mindez, bízom benne, hamarosan úgyis ki fog derülni.


_________________

You know I am the best



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
145

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Hétf. Júl. 03, 2017 6:27 pm

Szemoldoket osszevonva meri vegig megint a lanyt; most, hogy mar tudta a nevet, valami kezdett neki remleni, meg ha az arc, amit emlekezeteben tarsitott a nevhez, valamivel jobban emlekeztetett meg egy gyermekre, mint a felnott nore, aki most vele szemben ult, a pult tulso oldalan. emlekezett ra; de akkor meg hozza merten gyerek volt, sot, igazabol most is inkabb tekintett ra meg abban a kanonban, amelyikben emlekezett ra.
- Igen, igy mar emlekszem... 2012 december, Tokio, ha nem tevedek, ugye? - Egy azon uzleti bankettek kozul, amin muszaj volt megmutatkoznia apja tarsasagaban es bajologni olyanokkal, akiket eleteben legeloszor latott. A parti vegere mar nem emlekezett; talan vegul megis csak tul sok alkoholt juttatott akkor a szervezetebe ahhoz, hogy a vegkifejlet ne legyen csak egy hatalmas, fekete lyuk a gondolataiban. Ellenben emlekezett meg, kiket mutattak be neki, es Rina valahogy ott megmaradt neki, elmejenek legmelyen.
- Jol gondolod, nem csusztam ennyire melyre. - Halkan nevet fel, ahogy maganak is tolt egy pohar whiskyt, aztan a pultra konyokolve hajol kozelebb a lanyhoz, hogy a klubban tartozkodo emberej beszedenek morajat ne kelljen tulkiabalnia. - Egyszeruen az alkalmazottaim csigalassusaggal dolgoznak ma, szoval beugrottam oket kisegiteni, mielott a klienseim nagy resze felhaborodva tavozna, hogy nem szolgalja ki oket senki. - Es egy bosszus pillantast vet ennel a pultos fiura, aki szemmel lathatoan epp eluszik a munkajaval egyetemben, mert nem igazan boldogul meg egy kozonseges mojitoval sem. Irritaltan sohajt fel; amikor a szoke, azsiai fiu felkereste, eselyt adott neki annak ellenere, hogy semmi gyakorlata nem volt, de kitanittatta, ennek ellenere nem igazan tunt ugy, hogy boldolgulna, ami miatt egy pillanatig meg azt is megfontolta, hogy talan meg kene tole valnia, de hat... - Es teged mi szel hozott Londonba? Azt hittem, vegul Japanban maradsz a csaladi vallalatnal.


lesz ez még jobb is, csak várd ki •
san e -
seoul, or the 120 days of sodom

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarRina Nakashima
honey, I'm on my cloud
× play by :
Kitagawa Keiko
× kor :
24
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
modell, színésznő
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Hétf. Júl. 24, 2017 11:19 pm

   
Nyhil & Rina
Örülök, hogy végre kiszolgál valaki, pláne, hogy még ismerőst is vélek felfedezni a "pultosban". Aki persze valószínűleg nem lehet pultos. Legalábbis nagyon csúnyán el kellett bánjon vele az élet, ha tényleg ide jutott. Mégis, bár nem ismerem túlzottan Nyhil Vrataskit, régen is találkoztunk, még épp csak kiléptem a tinédzserkorból, nem nagyon foglalkoztam vele azon túl, hogy jól nézett ki, nem olyan embernek tűnt, aki csakúgy elúszna, dobjon neki bármit is az élet. Mellesleg a külsejével még most sincs baj. Bár az anno kicsit rosszul esett, hogy nem vesz komolyan... Ettől függetlenül azért örülök, hogy látom, természetesen és érdeklődéssel fordulok felé. Pláne, hogy ha nem is rögtön, de idővel csak rájön, ki is vagyok én. Még ha ehhez a bemutatkozásom is kellett neki.
- Igen, így van - mosolyogva bólintok felé. Aztán viszont inkább róla érdeklődöm, hisz meglepő így itt összefutni vele. Bár nem mondom ki, úgy tűnik, kitalálja a gondolataimat és nevetve is oszlatja el a kétségeimet. Övé a hely. Hát persze, gondolhattam volna. Ez már sokkal jobban is illik hozzá, annyi bizonyos. Udvariasan nevetve konstatálom bosszús pillantását. Inkább nem mondok semmit, bár nem igazán értem, miért tart még meg ilyen silány munkaerőt. Én már biztosan régen kirúgtam volna őket, hogy jobbat keressek. De nem akarok beleszólni a dolgába. Amúgy sem vagyok üzletasszony, távol is áll tőlem az ilyesmi. Én a pénzt inkább csak elkölteni tudom, mint befektetni, de szerintem azt nem is kell elvárnia tőlem senkinek, hogy értsek ezekhez. Modell vagyok, az ügynökeim végzik az ilyesmit helyettem. Csak annyira kell észnél lennem, hogy ne verjenek át. De meggyőződésem, hogy az nem megy azért olyan könnyen és nincs is szükségem ennél többre.
- Én idejárok egyetemre. Már négy éve - válaszolom készségesen, az igazságnak megfelelően.
- Nem is tudtam, hogy te vagy ennek a helynek a tulajdonosa. Pedig megfordultam már itt párszor a barátnőimmel. Ellenőrizni szoktál csak benézni? - érdeklődöm, végül is ez valóban egy érdekes dolog. Ha övé a hely, hogyhogy nem találkoztunk még itt korábban? Vagy olyan sok üzleti ügye lenne, hogy csak ritkán ér rá erre? Akárhogy is, jobb feleleveníteni ezt az ismertséget és nem rögtön lezárnom a társalgást, ha ő is vevő rá. Ki tudja, mikor jön jól, hogy egy ilyen befolyásos, vagyonos üzletember tudja, ki vagyok.


_________________

You know I am the best



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
145

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Csüt. Aug. 03, 2017 5:25 pm


- Akkor nem csal az emlekezetem. - Es halvany mosolyra vonja az ajkait, ahogy fejet felrebillentve veszi ujfent szemugyre a lanyt. Tenyleg, igy jobban belegondolva, nem is valtozott olyan sokat, legalabbis meg mindig annyira porcelanbabara emlekeztett, mint korabban, talan csak valamivel erettebben nezett ki, mint tinedzserkoraban. Talan ha kisebb lett volna a korkulonbseg kozottuk, szuleik, mint uzlettarsak, elgondolkodtak volna valami aranzsalt kapcsolaton (legalabbis az idosebb Vrataski, akinek a maniaja volt, hogy a fianak gazdag es befolyasos feleseget talaljon, vagy legalabbis a maniaja volt egesz addig, amig Londonba nem kuldte), de igy valahogy a karacsonyi bankett utan elfelejtodott minden. Legalabbis az o emlekezeteben nem hagyott kifejezett nyomokat az esemeny (talan pont az elfogyasztott alkohol mennyisege miatt), igy lenyegeben nem is volt mihez visszaternie.
Talan ezert is lapozott a fejeben, probalva valami gyors es konnyed temavalasztast kezdemenyezni, ami minden jel szerint sikeres manover volt; hiszen mennyivel celszerubb a lanyrol beszelni, mint arrol, hogy az o fejere radolt a vilag?
- Es mit tanulsz az egyetemen? - Csupan kulturabol teszi fel a kerdest, mert joforman nem tul sok tapasztalata van a felsooktatassal kapcsolatban; legalabbis nem azzal a tradicionalissal, amit mindenki mas ismert, hiszen o, egesz kalandos eletenek legszebb, egyetemi eveteit egy kolostorban toltotte, papruhaban. Ki akarna valami ilyenre visszemlekezni?
- Igazabol allandoan itt voltam, csak ritkan mutatkoztam, altalaban az egyik VIP paholyban ultem es dolgoztam. - Szorakozottan vonja meg a vallat, visszaemlekezve azokra az idokre; hatarozottan tul regen voltak, tekintve, mennyi minden tortent azota, amiota utoljara ott toltotte az estejet. - De igy, jobban belegondolva, emlekszem, hogy parszor lattalak erre, csak eddig sosem jottel egyedul.


lesz ez még jobb is, csak várd ki •
san e -
seoul, or the 120 days of sodom

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarRina Nakashima
honey, I'm on my cloud
× play by :
Kitagawa Keiko
× kor :
24
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
modell, színésznő
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Pént. Aug. 25, 2017 9:27 pm

   
Nyhil & Rina
Viszonozom Nyhil mosolyát a szavai nyomán, bár igazából nem tudom eldönteni, pozitív vagy negatív-e a felhangja annak, amit mond. Talán igazán egyik sem. Végül is olyan mélyreható ismertséget nem kötöttünk. Hasonló körökből származunk, mondhatni evidens volt, hogy találkozunk, de ennyi és nem több. Talán ha a szüleim az előre elrendezett házasság hívei lennének, még ő is szóba jöhetett volna, mint jelölt. Szerencse, hogy bár magasabb körökből származom, vagyok annyira határozott, hogy apámnak még csak eszébe se jusson az ilyesmi. Bár nem mondom, hogy kirugdalnám ezt a férfit az ágyamból, ha úgy alakulna, de hogy hozzámenjek, az azért egyelőre sok lenne. Inkább a karrierépítésre koncentrálnék, mint a házasodásra. Túl sok tervem van még hozzá és egyelőre remekül megállok a saját lábamon is, köszönöm. A férfiak szórakozásnak, vagy legfeljebb előrejutásom biztosítására elegek. De komolyra nem fűzök senkivel semmilyen viszonyt. Mindenesetre azért igyekszem fenntartani a társalgást Nyhillel, mert a befolyásos, tehetős és tetejébe még jóképű ismerősökkel sosem hátrány, ha feleleveníti az ember az ismertségét, ezt már tapasztalatból tudom.
- Színművészetire járok - ez végül is igaz is. Az más kérdés, hogy a munkám miatt egy ideje szüneteltetem a tanulmányaimat. Arra ráérek később is. Ebben most több lehetőséget látok az előrejutásra, mintha iskolában tanulnám a mesterséget. Még ha jobbára egyelőre maximum kisebb színészi feladatokat is kapok, a modellmunkáim túlsúlyban vannak. De rajta vagyok az ügyön, igyekszem kiépíteni a lehető legelőnyösebb kapcsolatokat, ismertségeket a megfelelő irányba, hogy színésznőként is előbbre jussak. Hiszem, hogy a tehetségem megvan hozzá minden tekintetben.
- Nos, ami azt illeti, most sem egyedül vagyok. De úgyis itt leszünk egész este, a barátnőim várhatnak. Már ha épp nem tartalak fel túlzottan a munkádban - újabb megnyerőnek szánt mosolyt villantok felé, jelezve felé mind verbális, mind non-verbális úton, szívesen veszem a társaságát. Sőt, ha úgy alakul, kényelmesebb körülmények között (esetleg akár az általa imént említett VIP részlegben) is szívesen folytatnám vele a társalgást. Ennél konkrétabb utalást azonban nem teszek, mert így pofára sem eshetek. Ha elég vagyok neki (bár kinek lennék én elég valaha is?) simán leszerelhet a munkára hivatkozva, de ha neki is megfelel a társaságom, én megadtam neki az esélyt, hogy felajánlja a beszélgetés folytatását. Minden csak rajta áll innentől.


_________________

You know I am the best



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarNyhil A. Vrataski
honey, I'm a monster
× play by :
✖ Choi Seung Hyun
× kor :
29
× tartózkodási hely :
✖ Kelet-London
× hsz-szám :
145

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Szer. Aug. 30, 2017 3:09 pm


- Oh. - Maga sem tudja, milyen valaszt vart; de a szinmuveszet egy volt azon dolgok kozul, amikre nem gondolt volna. Lehet, tevedes volt egybol feltetelezni, hogy ez a szep pofi atvenne majd az uzleti bizniszt, hiszen abban a szineszkedes nem igazan lenne hasznara, szoval egyeloreelveti az otletet, miszerint potencialis uzlettarskent kene tekintenie ra; elvegre is regen volt mar, hogy hallott volna a csaladja felol, igy azt sem zarhatta ki, hogy mar kiszalltak a bizniszbol. Nem lepodott volna meg ezen. - Nem tudtam, hogy erdekel a showbiznisz vilaga.
Es felszegen vonja meg a vallat; mast nem is igazan tud hozzatenni, mert ot speciel sose izgatta annyira ez a vilag, hogy belemeruljon - meg ha volt is kapcsolata par szemellyel, akik effele korokben mozogtak, azok is mas dolgok miatt kerestek a tarsasagat, nem azert, hogy a legujobb filmbeli trendeket kibeszeljek. Igazabol kevesekrol tudott tobbet, mint csak a nevuket; de igazabol mi oka volt erdeklodni barki irant is, amig fizettek neki? Egyebkent is, azok olyan idok voltak, amikor a sajat maganelete jobban lekototte a figyelmet, mint barmi mas - azt pedig hatarozottan tul gyorsan vesztette el ahhoz, hogy problemak nelkul razodjon vissza abba, aki korabban volt.
- Igazabol nem nagyon tudsz miben zavarni, ma kivetelesen nem dolgozni jottem. - Hazudik, mintha konybol olvasna; dolgozni jott, de ki mondta, hogy kotelezo lenne neki? Hiszen a klub par nap, talan par het mulva ugyis mas tulajdonos kezebe fog kerulni, akkor miert aggodna azon, hogy egy este kevesebb lesz a bevetel vagy lassabbak a dolgozoi? Igazabol annyira mar nem is erdekelte a dolog. - Szoval ha tenyleg nem sietsz a baratnoidhez, a vendegem lehetnel meg egy korre, kivetelesen a ceg szamlajara.
Nem igy szokott az ember csodbe menni veletlenul?
Ennek ellenere egy aprocska, jelzeserteku mosollyal nyul csak a korabban emlegetett ital uvege fele, leemelve a Jack Daniel's-t a polcrol; legrosszabb esetben, ha Rina haritja az ajanlatat, egyedul fog elvonulni vele az irodajaba, hogy aztan a whiskybe fojtsa a gondolatait - nagyobb kulonbseget nem tesz neki a dolog igazabol; csupan probalkozik fenntartani a latszatokat, hogy nincs semmi baj - es hat mi masbol lenne jeles, ha nem hazudozasbol?


lesz ez még jobb is, csak várd ki •
san e -
seoul, or the 120 days of sodom

_________________
the abyss also gazes into you
when you gaze long into an abyss
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarRina Nakashima
honey, I'm on my cloud
× play by :
Kitagawa Keiko
× kor :
24
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
modell, színésznő
× hsz-szám :
23

TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil Vas. Szept. 10, 2017 10:56 pm

   
Nyhil & Rina
- Kiskorom óta érdekel az ilyesmi. Bár egyelőre csak kisebb szerepeket kapok, inkább a modellmunkáim vannak többségben - nem vagyok benne biztos, érdekli-e ez őt egyáltalán, végül is tényleg nem úgy néz ki, mint akit nagyon felcsigázna ez a téma, de ennyit talán még, csak a társalgás fenntartása okán is elmondhatok magamról. És ez valóban így is van. Modellként már igazán keresett vagyok, nem egy divatmagazinról, reklámplakátról néz vissza az arcom városszerte. Szépen is keresek vele (bár apám révén az anyagiakkal amúgy sem volt soha különösebb gondom), de tény, hogy többre vágyom. Inkább csak egyfajta lépcsőfoknak tekintem ezt az álmaim felé. Az álmaim, amiknek megvalósításán tudatosan dolgozom. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is a vállalatot én örökölném és ez talán jobb is így mindenkinek. Tény ugyanis, hogy bár apám a vállalat feje, azért a nagynénémnek, az ő nővérének is igen erős befolyása van benne. Valahogy nem is volt soha kérdés, hogy ha eljön az ideje, nem én, hanem az unokatestvérem, Kouji veszi majd át a céget. A japán patriarchális szemlélet amúgy is jobban elfogad egy férfi vezetőt még mindig, mint egy nőt. Örülhetett a nagynéném, hogy én nem fiúnak születtem, apám jelenlegi feleségének pedig sosem születette gyermeke. Így nincs is vita az öröklés tekintetében. Amíg kapok pénzt, én nem panaszkodom. Koujival jó viszonyt ápolok, meg mire eljön az ideje, valószínűleg meg fogok tudni állni a saját lábamon, méghozzá úgy, hogy a jelenlegi életszínvonalamból sem kell lejjebb engednem. Nincs hát félnivalóm semmitől, úgy vélem.
Valamilyen szinten ezt az önállósodást segíti elő az is, hogy igyekszem a megfelelő emberekkel jó viszonyt fenntartani. Épp ezért Nyhilel sem árt ezt az ismertséget feleleveníteni, úgy vélem. Elég tehetős család sarja, feltehetően nagy befolyással az üzleti életre, sosem lehet tudni, mikor jön jól. Mellesleg nem is nézek ki rosszul mellette, semmi sem indokolja hát, hogy ne töltsek el egy kicsivel hosszabb időt a társaságában.
- Köszönöm, szívesen iszom veled még egyet, ha valóban nem bánod - az egyik legbűbájosabb mosolyomat villantom felé, miközben megvárom, hogy kitöltse az említett italt a számomra is, a következő lépésben pedig hozzá alkalmazkodom. Ha a pultnál akarna maradni, nézek magamnak egy széket és felülök rá, hogy immár kényelmesebben tudjam folytatni a társalgást vele, ha azonban megindulna valamerre, legyen az csak egy közeli asztal, vagy akár maga a VIP részleg, természetesen követem, hisz ezek után abszolút feljogosítva érzem magam rá. A barátnőimet egyik esetben sem keresem meg, úgyis tudják, hogy előbb-utóbb visszatalálok hozzájuk, addig meg meglesznek nélkülem is. Így megy ez mindig. Nyhil társaságát most érdekesebbnek találom annál, hogy emiatt aggódjak. Ez van.


_________________

You know I am the best



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Rina && Nyhil

Vissza az elejére Go down

Rina && Nyhil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: kelet-london-