Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Léon Salieri Yesterday at 9:02 pm


by Lana Evens Vas. Jan. 14, 2018 11:00 pm


by Vendég Vas. Jan. 14, 2018 5:52 pm


by Daniel Osmer Szomb. Jan. 13, 2018 2:27 pm


by Erin Pynlor Szomb. Jan. 13, 2018 5:56 am


by Vendég Csüt. Jan. 11, 2018 11:27 am


by Vendég Kedd Jan. 09, 2018 1:09 pm


by Vendég Vas. Jan. 07, 2018 9:41 pm


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

rocky && sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Pént. Jún. 02, 2017 1:46 pm


Rocky & Sangbae


Yang Sangbae sosem hitte volna, hogy valamikor eljön az a pillanat, amikor fel kell pakolnia minden cuccát és a világ másik végére költöznie; mindig is úgy tervezte, hogy egy nap majd valahogy diszkréten és csendesen elhagyja majd korábbi munkaadóját, a koreai maffia alvilágának egyik nagy alakját és normális életet kezd majd valakivel, aki kibírná mellette - és tényleg próbálkozott is, mindenek előtt visszaszerezni egykori párját, a gyermekének az anyját, de aztán a balesete közbeszólt, elvéve tőle a munkáját, a megélhetését, és ezzel együtt a lehetőséget is, hogy visszakapja azt, akit egykor saját kérésére veszített el. Ugyanakkor mennie is kellett; igazából szerencsésnek mondhatta magát, hogy minden tudása ellenére is engedték szabadon elmenni, sőt, még pár hamis referenciát is adtak neki, ha esetleg munkát akarna találni, aztán felpakolták az első repülőre, ami a világ másik felére vitte őt, kézipoggyászában egy nagyobb pénzösszeggel, mint egy béna akciófilmben.
Londont kicsit sem ismerte; amennyit a városról tudott, abban a wikipédia és a google maps segítették ki, meg egy gyűrött várostérkép, amit kikuncsorgott az egyik információs pontban és aminek segítségével tájékozódott, amennyiben állásinterjúkra vagy lakásnézésre készült. Kapott pénzének nagy részét egy apró lakásra költötte el nem messze a városközponttól, a többit meg... Hát, erős túlzás volt azt mondani, hogy volt mit elraknia, szóval nagyon nem volt lehetősége arra, hogy kényére-kedvére válogasson a munkahelyekben, megengedve magának a hosszú munkanélküliséget, mert előbb halt volna éhen, minthogy olyan munkahelyet találjon magának, ami passzolt volna a kompetenciáihoz és korábbi tapasztalataihoz.
Valahogy így történt az, hogy végül egy starbucksban kötött ki, mint barista; kezdetnek ez is elég jó volt, hiszen el tudta magát tartani, a számláira nem kellett kölcsönt vennie és néhanapján még azt is megengedhette magának, hogy valahova elmenjen. Igaz, régi életmódját nem igazán tervezte folytatni - egyrészt azért, mert rossz lába inkább megterhelés volt számára, még ha nem is fájt és nem is volt kifejezetten zavaró tényező egyébként, másrészt viszont nem is igazán kívánta már az alkoholt és a tudatmódosító szereket abban a mennyiségben és formában, ahogy régen használta őket. Ideje volt, hogy felnőjön; jobb volt későn, mint soha, mert hát még esélye volt arra, hogy rendbe tegye az életét, akkor miért ne próbálta volna meg?
Igaz, nem sok ideje volt ezen gondolkodni, legalábbis nem a műszaka alatt, mert valami abszurd véletlen folytán egyedül maradt a pult mögött, viszont a kliensek háborgó sora egyre hosszabban kígyózott és ő hiába igyekezett a lehető legjobb tudása szerint, olyan érzése volt, hogy egyáltalán nem haladt a rendelésekkel. Plusz probléma volt számára az is, hogy még nem volt tökéletes az angolja; bár voltak papírjai, amik a kvalifikációit erősítették meg, rengeteg ideje nem használta már a nyelvet, ami miatt most nehezebben boldogult, mint egy standard bevándorló, aki dolgozni akart. Gyakran előfordult vele az is, hogy a neveket anyanyelvén írta fel a poharakra, amiért utána szabadkoznia kellett; bár a többség már oda se figyelt erre, legalábbis akik törzsvendégek voltak vagy csak azért jöttek, hogy megbámulják - mert hát munkahelyének egyetlen nem angol dolgozója volt, ráadásul a szivárvány összes színe fellelhető volt a fején, még ha nem is egyszerre, de bizonyos időközönként biztosan.
De ebben az esetben egy-két mosoly nem menthette meg a szituációt és sietősen kellett csinálnia a rendeléseket, odafigyelve arra, hogy ne keverje őket össze; a csúcsidő rémes volt ebben a tekintetben, hiszen amióta túl volt a három hónapos próbaidején, egyre gyakrabban hagyták őt egyedül pont ilyenkor, mintha csak meg akartak volna szabadulni, amit ő csak azzal konstatált, hogy minduntalan anyanyelvén káromkodott az orra alatt és szidta őket, mert tudta, egy szót sem értenek meg ebből.
De a csúcsidőnek is valamikor vége volt; a sor lassan rövidült és ő végül azon kapta magát, hogy az utolsó kávét készíti el és adja ki, szinte már egy megkönnyebbült sóhajjal, hogy végre vége volt és pihenhetett. Kifáradva támaszkodott a pultra és ujjait rezignáltan futtatta végig most épp szürkés gesztenyebarnára festett hajtincsein; még pár órája volt, mielőtt műszaka véget ért és addig is ki akarta használni az időt arra, hogy szusszanjon egy kicsit és jobban szemügyre vegye a bent lévő klienseket: egy kisgyerekes anyukát, aki a lánya helyett a laptopjára koncentrált, egy üzletembert, aki egy magazint olvasott és egy csoport tinilányt, akik pusmogtak egymás között és ujjal mutogattak rá, mintha csak az állatkertben csodáltak volna egy ketrecbe zárt, egzotikus madarat.
Tényleg ennyire feltűnő jelenség lett volna?
Gondolatait a jelenbe az húzza vissza, hogy az ajtó fölé akasztott csengő újabb klienst jelez; sietősen igazgatja meg magán a fekete-zöld egyenruhát és vonja ajkait a tőle elvárt, halvány mosolyra, ahogy fogadja a belépő lányt, még professzionális tolvajszemmel végigmérve a fényképezőgépet és egyéb dolgokat, amik nála voltak.
- Jó napot, mit adhatok? - A betanult mondás a megszokott, semmitmondó, halvány mosollyal, munkaformula, amit be kellett nekik tanulni; bár ha fintorogna is, se tűnne az fel senkinek, mert még mindig egyedül volt a pultnál, mintha az egész starfucks starbucks csak az övé lett volna. Hol voltak olyankor a munkatársai, amikor szükség volt rájuk?

_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
8


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: rocky && sangbae

Témanyitás by Rocky L. Taggart on Pént. Jún. 09, 2017 11:04 pm

M
ég egyszer utoljára áttúrom a táskámat, csak hogy ellenőrizhessem minden benne van-e, aminek benne kell lennie. Kellemetlen lenne, ha csak később derülne ki, hogy a kocsimban hagytam mondjuk egy memóriakártyát, vagy egy objektívet és vissza kellene fordulnom érte. Nem mintha olyan sok dologról kellene gondoskodnom, két fényképezőgép van nálam, amelyek közül az egyik szinte naphosszat a kezemben van, és jó néhány apróság, amit már legalább harmadjára ellenőrzök. Így lassacskán már biztos is lehetek benne, hogy minden nálam van. A többi a modellek dolga és annak a start up cégnek a tulajdonosáé, akinek a saját tervezésű ruháit kell ma fotóznom.
Tulajdonképpen egész izgatott vagyok a mai fotózás miatt. Üdítő változatosságot jelent a tömérdek babafotó és portfólió között és akár még hosszabb távra is szólhat. Ha a mai munkám elnyeri az ügyfél tetszését és az Ő üzlete is rendesen beindul majd, akár újra meg újra fotózhatom a ruháit. Egy feltörekvő fotós számára pedig nincs is jobb annál, mintha van állandó munkája. Jobban belegondolva még lenne is értelme olyan frissen indult cégeket keresni, akiknek szüksége lehet egy fotósra.  Nem mintha sürgősen szükségem lenne pénzre, ahhoz képest, hogy olyan munkám van, amit csak kevesen értékelnek igazán - többek között például a szüleim sincsenek teljesen megbarátkozva vele - nem panaszkodom.
Egyedül bérelek egy lakást egy kifejezetten jó környéken - ahol nap mint nap találni valami újat, amiről lőhetek egy-két képet -, ha nem is minden nap, de hetente legalább háromszor-négyszer van munkám, és ez csak a minimum. Egyedül talán barátokkal nem büszkélkedem túl sokkal, de nem is vagyok túlságosan elkeseredve miatta, jól megvagyok a kutyámmal, Mace-el is. Az igazság az, hogy néha elegem is van az emberekből, olyan sokkal van dolgom. Mace társasága sokkal kellemesebb.
Ráhúzom a hátizsákomra a cipzárat és a hátamra dobom a stílusos, fekete táskát, amit még karácsonyra kaptam a bátyámtól - akit egyébként kábé karácsonykor láttam utoljára. Gondolom sok dolga van a nagyon is felnőttes és felelősségteljes munkájával, ezért nincs ideje a családjára. Sóhaj hagyja el a számat, amikor felmerül bennem mégis miért távolodtunk el ennyire Zack-el, amikor gyerekkorunkban olyanok voltunk, mint az ikrek. Ugyanakkor meglátok az utca túloldalán az erkélyre kilépő lányt, és már mozdul is a kezem. Ráemelem a kamerát és készítek néhány képet. Lehet,  hogy a végén ezek a képek semmire nem lesznek felhasználva,
de melyik az a fotós, aki ne fotózgatna néha egyszerűen csak a saját kedvére?
Amikor végül a megbeszélt helyre érek, körülbelül tíz percnyi séta után, előhalászom a telefonomat a farmerom hátsó zsebéből, hogy ellenőrizni tudjam az időt. Így is négy percet késtem, de nem látok senkit azok közül, akikkel ma dolgoznom kellene. Eltöltök jó néhány percet azzal, hogy mindenféle apró részletről csinálok pár képet, csak hogy fel tudjam mérni a fényviszonyokat, vagy azt, hogyan köszön vissza egy-egy apróság a képeken és mi nem néz ki olyan jól, mint ahogyan elképzeltem. Persze minden akkor fog igazán összeállni, amikor végre meglátom a ruhákat is és nem csak fogason lógva.
Újfent előhúzom a telefonomat, azonban se üzenet, se nem fogadott hívás, így én próbálkozom meg felhívni az ügyfelet, hátha csak nagy a forgalom, vagy eltévedtek valahol. Miután a telefonja hangpostára kapcsol, magamhoz képest is erőszakosan nyomom meg egymás után legalább hatszor a kis piros gombot a képernyőn, aztán a telefont gyömöszölöm vissza a zsebembe. Körbepillantva egy Starbuckson akad meg a szemem és ha már úgyis ráérek, eldöntöm, hogy szerzek magamnak egy kávét. Alig lépek be, köszönés fogad én pedig halvány, barátságos mosollyal sétálok a pult felé. Gimiben a szüleim kényszerítettek rá, hogy szerezzek valamilyen munkát, az én választásom pedig egy utcabeli kávézóra esett. Attól kezdve az összes baristát a sorstársamnak tekintem.
- Szia! Tudsz nekem ajánlani valamit, ami erős, de nem túl erős? - Kérdezem kissé tanácstalanul, a fényképezőmmel babrálva. Feltűnik a pult mögött álló fiú hajszíne és rögtön eszembe jut milyen jól nézne ki azon a képen, amit körülbelül öt perccel ezelőtt lőttem, ha odaállna az elé a kapualj elé. De mivel valószínűleg hülyén venné ki magát, ha a következő kérdésem az lenne hozzá nem akar-e a munkaideje közepén modellt állni nekem, amíg meg nem érkeznek azok, akiket eredetileg fotózni terveztem, inkább megköszörülöm a torok és figyelek a válaszára. Különben is, ha az ügyfelem nem jelenik meg hamarosan, még mindig lesz időm megkérdezni.


_________________
it's not good enough for me,
since I been with you. It's not gonna work for you, nobody can equal me — I'm gonna sip on this drink, when I'm fucked up.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Naressa Valdez

× kor :
27

× tartózkodási hely :
london

× foglalkozás :
fotós

× hsz-szám :
21


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: rocky && sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Csüt. Aug. 03, 2017 6:11 pm


Rocky & Sangbae


Annak, hogy a munkatarsai magara hagytak, volt nehany kifejezett elonye.
Elsonek tokeletes volt az is, hogy senki se nezett a kezeire, amikor kihasznalva azt, hogy az egesz lokal kongott az uressegtol, maganak is csinalt egy kavet, egyet a legdragabb fajtak kozul, mert hat ha senki sem figyel, miert ne engedhetne meg maganak? Igaz, az o izlesehez mertem kifejezetten undoritoan edes volt, tele mindenfele vacakkal, amit egyetlen normalis ember sem pakolt volna a kavejaba, hacsak nem akart egybol cukorbeteg lenni - bar ez magyarazta azt, miert tiltakoztak annyira az anyukak es apukak, amikor tinedzsekoru gyermekeikkel tertek be ide, valoszinuleg egy bevasarlokorut kellos kozepen.
Igazabol nem ertette ezt az egesz starbucks-fenoment, de hat nem neki kellett efolott itelkeznie, hiszen o csak egy dolgozo volt, akinek mellesleg rohadtul nem fizettek eleget ahhoz, hogy ebben az idetlen egyenruhaban paradezzon, a kis zold kotennyel a csipojere kotve. Yang Sangbae minden bizonnyal egy volt a leghanyagabb dolgozoi kozul az egesz kavezolancnak, hiszen tobb figyelmet forditott reggelente a haja artisztikus rendetlensegbe rendezesenek, mint az egyenruha helyes viseletenek, igy a kis koteny joforman tenyleg csak hanyagul logott rajta, amig valamelyik kotnyeles munkatarsa ugy nem dontott, hogy megigazitja azt rajta. Legalabbis eleinte meg probalkoztak, de aztan feladtak, pont mint most is, mert a hatso ajto pont akkor csapodott be valaki mogott es lett kiserteties csend a lokal hatso reszen, amikor az ajton belepett egy ujabb kliens, es neki volt par masodpercnyi ideje, hogy a venged udvozlese es pulthoz erese kozott bepillantson az oltozojukbe.
Aha, tok egyedul maradt.
- Ohhh. - Eddig nagyon jol megy, Sangbae. - Nalam a szemelyes favorit a Vanilla Latte, de ahogy elnezlek, valami olyanra van szukseged, ami lehiggasztja a kedelyeket.
Nem itt kene hasznositanod a maffianal szerzett emberismeroi kepessegeidet, Sangbae.
- Szoval... a figyelmedbe ajanlom a jeges vanilla latte-t, esetleg az iced white caffe mocha-t, kivetelesen a ceg koltsegere.
A munkatarsai minden bizonnyal agyonvernek ezert, de mivel percekkel ezelott elszublimaltak a lokalbol, minden bizonnyal csak egy uzenetet hatrahagyva neki, hogy ma is ra marad a zaras, igazabol nem erdekelte a dolog annyira. Sose latott meg itt semmi fonokszeruseget, aki felelossegre vonhatta volna, vagy ha megis, akkor sem nagyon sirt volna a szaja a munkaja elvesztese miatt, hiszen nyilt titok volt, hogy nem ez volt vagyai netovabbja. Vajon ki akart volna meg alkalmazni egy ex-mukincstolvajt, akinek az erettsegije is alig lett meg?
- Es ajanlom meg figyelmedbe a csokis muffint, az is kifejezetten fenomenalis. - Es apro mosolyt villant a lanyra, meg egy utolso pillantast vetve a kezeire is, ahogy a fneykepezogepevel vacakol. Vajon mennyiert tudna eladni az egesz cuccost, ha ellopna?
Nem, Sangbae, ne gondolj ilyenekre.
Vegul csak egy rezignalt sohajjal kortyol bele a kavejaba, sikeresen leforrazva a nyelvet, mielott visszafordulna a lanyhoz, meg egyszer elgondolkodva azon, mennyire lenne pofatlan dolog rakerdezni, mitol ennyire irritalt, hogy remeg a keze - meg ha nem is annyira intenziven, de egy icipicit, erre felfigyelt meg korabban, valamikor akkor, amikor meg csak az uvegen at latta, ahogy a masik majdnem betorte a telefonja kijelzojet, annyira intenziven tapogatta. Hm.
- Ki bosszantott fel ennyire, hogy majdnem kettetorted a sajat telefonod korabban? - Es ennyit arrol, hogy nem pofatlankodik bele masok dolgaiba.

_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
8


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: rocky && sangbae

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.