Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Léon Salieri Yesterday at 9:02 pm


by Lana Evens Vas. Jan. 14, 2018 11:00 pm


by Vendég Vas. Jan. 14, 2018 5:52 pm


by Daniel Osmer Szomb. Jan. 13, 2018 2:27 pm


by Erin Pynlor Szomb. Jan. 13, 2018 5:56 am


by Vendég Csüt. Jan. 11, 2018 11:27 am


by Vendég Kedd Jan. 09, 2018 1:09 pm


by Vendég Vas. Jan. 07, 2018 9:41 pm


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Nattie & Colt - chapter II

Témanyitás by Benjamin Coltrane on Pént. Jún. 09, 2017 1:33 am


13:55. Begördülök az iskola parkolójába, kiszállok az autóból, és egy cigarettára gyújtok rá. Nattie-nak elvileg most kéne végeznie. Minden nap jövök érte iskola után, és minden nap végignézek a suhancokon, akik kijönnek egy tanítási nap után. Oké, nem sokkal vagyok náluk idősebb, de pont nagyobb eszközök vannak a kezemben ahhoz, hogy ártani tudjak bármelyik kis suttyónak, aki szemet vet az én drágámra. Azért annyira véresen komoly dolog még nincsen köztünk,mert még mindig a "minden nap találkozunk" fázisnál tartunk, de egyre jobb úton haladok. Azt hiszem. Minden egyes szavamat eszi. Mindent elhisz, amit mondok neki. Mondhatom neki azt is akár, hogy cheerleader voltam egy gimiben, szerintem még azt is elhinné. Nincs semmi baj azzal, hogy ennyi mindent elhisz nekem, csak én fogom megütni a bokámat, ha esetleg egyszer kiderül, hogy mi is vagyok én valójában. Mert egyszer ki kell derülnie, igaz? Akkor viszont nem tudom, hogy mit mondhatnék neki, amivel mellettem is maradna. Bár ezen ráérek gondolkodni addig, nem? De. A telefonomat nyomkodom, amíg várok a lányra. Vagy éppen az épületeket nézem. Vagy a telefonomat. Most, amikor csörögni kezd, utóbbit fürkészem.
- Nem, Fred. Nem baszki! Megmondtam, hogy ma ne keress! - hangom eddig még nyugodt, és hallgatom a már nem is annyira új, de annál jobb díler szavait. - Nem, ha azt mondta az a patkány, hogy három gramm herka kell neki, akkor nem dönthet kedvére. - fojtott hangon beszélek, nehogy más meghallja, hogy miről üzletelünk éppen. Nem olcsó a heroin, főleg a minőségi nem, de nálam lehet kapni azt is. Az olcsó szar mellett, ami esetleg kokainnal is van keverve, hátha a szentlélek aki belövi magának, meg talál halni. De tudom, hogy az a gyerek, akiről Fred beszél, eddig mindig időre adta a pénzt. Eddig. Már tegnap óta késik vele, és ez egyáltalán nem számít jó jelnek, bármennyire is hajlandó vagyok a "visszajáró" vendégeknek egyszeri esetben fél nap haladékot adni. Csak annyit, nem többet. És csak egyszer.
- Jól figyelj rám, haver. Ha az a Dennis gyerek estig nem csengeti ki neked a hatszáz ropit, akkor menj el hozzá, és kapd le neki az egyik ujját. Ha holnap sem fizet, akkor kapd le a másikat. És ha esetleg megpróbálna haladékot kérni, azonnal értesíts, és... Én magam fogok elmenni hozzá, hogy megmutassam, kivel baszakodhat. Mert velem nem. - fújom ki a levegőt. - Légy résen haver, ha megvan amit akarunk, dobj egy üzenetet, a szokásos kóddal. - ami egyébként a rendkívül bonyolult "olajcsere" nevet kapta. Nem, nem vagyok paranoiás, egyáltalán nem. Leteszem a telefont, és a kapu felé pillantok, ahonnan a szokásos göndör fürtök közelednek felém. Egek Nattie, miért nézel ki ilyen kurva jól?!
- Szia. - lépek elé, és egy puszit nyomok az arcára, először. - Milyen napod volt? Hogy vagy? - szegezem neki mindjárt az első két kérdésemet, egy félmosollyal az ajkaimon. Picit oldalra fordulok, és a kezemet a derekára csúsztatom, majd lassan elindulok a kocsi felé. - Merre menjünk? - a következő kérdést is megkapja, hátha végre bemutat otthon. Hátha.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Steve Milatos

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bártulajdonos / drogdíler / bérgyilkos

× hsz-szám :
9


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nattie & Colt - chapter II

Témanyitás by Nattie Grayson on Pént. Jún. 09, 2017 2:26 pm

C o l t & N a t t i e
A gimiben körülbelül két dologra van szüksége az embernek, hogy érvényesülni tudjon: pénzre és a megfelelő barátokra. Ha a szüleid ügyvédek, orvosok, vagy szimplán csak sok a pénzük, a jövőd garantálva van. Soha, senki nem fog cetlit ragasztani a hátadra, mocskosabbnál mocskosabb cetliket dobálni az asztalodra történelem órán, vagy megpróbálni meglesni az öltözőben a szurkolói edzés előtt. Ha valami csoda folytán bármelyik, vagy hasonló eset történne, ott vannak a barátaid. A focicsapat legkigyúrtabb idiótái, akik értenek a verekedéshez, vagy a legpletykásabb pomponlányok, akik egy életre a földbe tudják döngölni az önbizalmadat.
Tekintve, hogy a bátyámmal élek, aki orvosként elég sokat keres, az első feltételt akár rögtön ki is pipálhatnám, ha nem lenne elég menő már maga a tény, hogy "nincsenek szüleim", akik nevelhetnének, a munkamániás bátyámon kívül, akinek ideje sincs arra, hogy megkérdezze milyen napom volt. Ha pedig eljutunk odáig, hogy egyáltalán foglalkozzon velem, akkor bizony nagyon nagy bajban vagyok. A pomponcsapat egyik veterán tagjaként pedig azt hiszem nem különösebben fecsérelnem a szót arra, hogy felsoroljam kiket is tudhatok magam mögött, ha arról van szó, hogy a gimnázium útvesztőiben esetlegesen olyasmi történne velem, ami másban maradandó emlékeket hagyna, élete végéig. Ha mindez nem lenne elég, jómagam vagyok olyan szerencsés, hogy egy olyan férfi várjon minden nap iskola után, akire még valószínűleg a tanárnők is csorgatják a nyálukat, nem beszélve az iskola lány feléről, beleértve a barátnőimet is, akik irigykedhetnek. Jó érzés? Abszolút. Ki ne akarna a helyemben lenni?
Bármennyire szeretnék olykor én is kiosztani néhány pofont a pomponlányok között a butaságuk miatt, sokkal szórakoztatóbb népszerűnek lennie, mint a tornaterem háta mögött sötét alakokkal - akikből valószínűleg egytől egyik bűnöző lesz - lógni az órákról és mindenféle illegális dolgot csinálni. Fogalmam sincs mit csinálnak ott és bizony nem is vagyok kifejezetten kíváncsi rá. Ellentétben velük én még szeretnék egyetemre járni.
- Megint Colt jön érted? - kérdezi Madlen, akivel nemrég szabadultunk ki a közös egyetemes történelem óránkról és éppen a szekrényeink felé tartunk, amelyek egymás mellett vannak.
- Igen - felelem különösebb érdeklődés nélkül, hiszen tudhatná már.  
- De azt ígérted eljössz majd velem kiválasztani a ruhámat a bálra. - Érkezik a nyafogás a jobb oldalamról, miután kinyitottam a szekrényemet és megcseréltem a könyveimet, a táskámba süllyesztve azokat, amelyekre szükségem lenne a házi feladatokhoz. Ha megcsinálnám őket időben.
- Elhívott már valaki egyáltalán? -  Nézek ki a szekrényem mögül. Három napja erről szól minden beszélgetésünk, nekem pedig kezd kicsit elegem lenni az egészből,
tekintve, hogy még millió időnk van addig a bálig. Mellesleg nekem is szükségem lesz egy ruhára, így nem értem hová a sietség. - Megígértem, hogy együtt megyünk el vásárolni, állítottam valaha mást? Nyugi, Maddie. - forgatom a szemem mosolyogva, majd becsapom a szekrényem ajtaját és intek a fejemmel a kijárat felé.
Még mindig nem tudom hogyan érezzek pontosan azzal kapcsolatban, hogy Colt vár a parkolóban. Persze az irigykedő tekintetek kereszttüze és az a néhány vágyakozó sóhaj napról napra csak büszkébbé tesz, hogy olyan férfit - igen, Ő már férfi, a többi középiskolás kisfiú mellett - mutogathatok, akit a szerencsétlenebbek csak magazinokban látnak viszont. Egy kis részem azonban szívesen hallgatni a bátyámra Jake-re, aki mindig azt mondja, hogy Colt veszélyes és nincs jó hatással rám - csak azért mert néha kilógok és nem készülök az órákra, hah. Szeretnék hallgatni rá, mert mégiscsak a bátyám, aki az idegeimre megy és akinek én is az idegeire megyek, de az a dolga, hogy vigyázzon rám. Ugyanakkor nem rendőr, semmilyen bizonyítéka nincs Colt ellen, én pedig nem is hinnék neki.
Alig lépek ki a kapin, Maddievel a nyomomban, amikor szembetalálom magam Colttal és rögtön mosoly terül szét az arcomon. - Szia neked is - szólalok meg a puszit követően, nevetve.
- Unalmas - vonom meg a vállaimat. Mégis miről mesélnék? Arról, hogy Chris Merrick elaludt matekon?
Vagy hogy a bátyja, Gabriel megint a focicsapat legjobbjának lett szavazva? Tekintettel az izmainak a mennyiségére egyébként ezen nincs is mit csodálkozni. - De most már hogy itt vagy, sokkal kevésbé tűnik annak - jegyzem meg játékos mosollyal az arcomon. Amikor elindulunk a kocsija felé, még hátraintek Madlennek, akivel valószínűleg úgyis fogunk még sms-ezni egy csomót a mai nap folyamán.
- Ó, nekem teljesen mindegy, bárhová mehetünk. - Vonom meg a vállamat nemtörődöm módon. A bátyám munkában, a lakás üres, gyakorlatilag mindegy mit csinálunk.


_________________

they say you're the devil, my heaven and hell
And I don't disagree, no, They say, "You crazy, just leave him, he'll suffocate you." But I wanna be in your arms They say, "No, don't pick up the phone, let them think there's nobody home." But I'm under your spell. ---
avatar

honey, i'm forever young


× play by :
the incredible miss ella eyre ×

× kor :
20

× tartózkodási hely :
london ×

× foglalkozás :
tanuló ×

× hsz-szám :
29


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nattie & Colt - chapter II

Témanyitás by Benjamin Coltrane on Hétf. Júl. 17, 2017 11:28 pm

- Ő ott Maddie, igaz? - pillantásom követi Nattie szemeit, majd visszafordulok felé. Pedig tudom, hiába kérdezem meg tőle. Pont azért tudom, mert figyeltetem őt. Diszkréten ugyan, és nem minden lépését, de nem árt minden helyzetre felkészülni. Vagy komolyan csak én lehetek ennyire paranoiás a világon? De ami az én tulajdonom az bizony az enyém. Hangozzon bármilyen sovinisztán is, de ez attól még így van.
- Pedig a középiskola életed legjobb évei között kell szerepeljen ám. - ingatom meg játékosan a mutatóujjamat. - Mármint komolyan, én imádtam középsuliba járni, ameddig... Nos hát nem tanácsoltak el. - kuncogok fel, aztán hirtelen el is hallgatok. Én is imádtam oda járni, viszont pont azért tanácsoltak el, amit itt is csinálok. Drogkereskedelem, fenyegetések, verekedések. Soha nem volt egy olyan ember, aki odafigyelt volna rám, és ez lett belőlem. Nem mintha nem élvezném minden egyes pillanatát, és nem tetszene, csak néha annyira szeretnék egy átlagos pincér lenni. Vagy egy pultos, vagy autószerelő, vagy akármi más. De akkor nem lenne ennyi pénzem, nem keveredett volna a discoba Nattie, és nem ismertem volna meg.
- Akkor mit szólnál, ha elmennénk... Hozzám? - emelem meg a szemöldökömet egy picit aztán kinyitom neki az ajtót, hogy én majd a másik oldalon szálljak be. Egy gombnyomás és máris elindul az autó motorja, én pedig kitolatok, hogy elinduljak. Az út feléig nagyjából szótlan vagyok, csak a kezem siklik a váltóról Nattie combjára, hogy egyszer-kétszer tétován végigsimítsam.
- Mondd, hogy szereted a bolognait. Csak azt tudom megcsinálni abból, ami otthon van, rendelni meg nem szeretnék, mert... - gondolkozok el egy pillanatra - Mert te jössz, és gondoltam akkor már megleplek valamivel. - hajh, ha még tudnád hogy milyen meglepetéseket tartogatok neked, meg az én életem milyen dolgokkal készül. Lehet most kiugranál az autóból, de nyilvánvalóan ezt nem mondom el neked, és újfent hallgatásba burkolózom. Idegesít az a kölyök is, aki nem akar időben fizetni. De ezt nyilvánvalóan nem mondhatom el a mellettem ülő göndörségnek, úgyhogy hajrá Colt, itt az ideje valami király fedősztorit kitalálni, hogy vajon miért vagy ennyire mufurc ma. Remélem hogy az agytekervényeim nem makacsolják meg magukat.
- Bocsánat, egy kicsit rumlit hagytam, húzós volt a reggelem. - mosolyodok el, ahogy leparkolok a garázs előtt, az autóbeállón. Kiszállok, és kinyitom az ajtót Nattienak, majd a derekára csúsztatva a kezem elindulok a ház felé. Ahogy belépünk, lerúgom a cipőimet, és előreengedve a lányt, megmutatom mi merre van.
- Öh... Balra van a konyha, fent az elsőn van egy kis edzőterem, a másodikon van a hálószobám, a nappali alatt van egy kis medencés rész, éééééés... A mosdók pedig mindegyik szinten vannak. Érezd magad otthon, hozok neked mindjárt valamit, amit szeretnél, aztán elkezdhetünk főzni, ha gondolod. Remélem éhes vagy. - lépek hozzá egész közel, és a szája sarkába adok egy puszit, majd ahogy odakerültem, el is tűnök, hogy elkezdjem készíteni a kaját. És magamat is.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Steve Milatos

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bártulajdonos / drogdíler / bérgyilkos

× hsz-szám :
9


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nattie & Colt - chapter II

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.