Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Quinten & Safiya

Témanyitás by Safiya Raventhorne on Hétf. Jún. 26, 2017 5:18 pm

Nem igazán vagyok oda a terhesség dologért. Az elmúlt időben többször kezdtem a reggelemet a fürdőszobában, mint a kedvenc kávézómban egy finom itallal és friss reggelivel. Már azt sem tudom, hogy mikor éreztem jól magam úgy igazából, mikor nem émelyegtem vagy égett a gyomrom, vagy hánytam el magam attól, hogy megéreztem egy bizonyos szagot.
Senki nem szólt, hogy ennyire rossz lesz gyereket várni még akkor is, ha egy emberke növekszik szépen lassan a hasamban. Még mindig nem hiszem el, hogy összejött ez a dolog nekünk, pedig nem akartunk gyereket, sőt. Egyszer csak megtörtént, és ha visszagondolok akkor valószínűleg azon az estén történ meg mikor többet ittunk a kelletténél Quintennel, és  nem igazán törődtünk azzal, hogy odafigyeljünk a dolgokra. Talán, ha egy shottal kevesebbet iszunk azon az estén most nem járnánk ebben a cipőben. Már mindegy.
- Minden rendben van Miss. Raventhorne. – mosolyogva fordul felém a nőgyógyászom, miután elvégzett pár rutinvizsgálatot. A panaszaimat hallva csak legyintett egyet és felírt egyfajta vitamint, ami megkönnyítheti ezeket a rosszulléteket, de azt is elmondta, hogy ne számítsak ennél jobbra egyhamar.
- És a babával is? – érdeklődök, mert bár nem kívánt gyerek, azért még aggódok érte. Nem szeretném, ha baja esne míg ki nem bújik, bár utána sem szeretném, ha történne vele valami. Meg amúgy is, legyen csak egészséges!
- Persze. Legközelebb megnézzük ultrahangon is, rendben? – mosolyogva bólintok, majd miután magamra hagy öltözök fel. Mikor Quinten említette a közös vacsorázást tetszett az ötlet, mert mióta bejelentettem a nagy hírt nem igazán voltunk úgy igazán kettesben. Pár napig csak a családját jártuk és mondtuk el a boldogító hírt mindenkinek, majd a barátainknak és bár erősködött, hogy menjünk el az én szüleimhez is, végül nem mentünk. Nem akarom, hogy tudják kikhez van közöm. És lesz neki is a gyerek révén.
Sietősen baktatok fel a lépcsőkön, hogy egyre hamarabb a tus alá kerüljek és készülődhessek az esti randimra. Nem sok étvágyam van, de tudom, hogy ennem kell mert a mai egy alma nem igazán elégíti ki a vágyaimat. Másrészt meg nem akarok rosszul lenni… már elegem van ezekből dolgokból, tényleg. Másfél órás készülődés és egy kiadós rosszullét után indulok le az autómhoz, hogy a megbeszélt helyre hajtsak. Nem szeretek késni, és azt se szeretem, ha valaki késik. Mikor megérkezek már látom, hogy Quin is itt van, ezért mellé parkolok majd bemegyek és az asztalhoz sietek.
- Szia, szívem. – adok neki két nagy puszit, ha pedig fel is állt az érkezésemre akkor meg is ölelem. – Milyen napod volt? – érdeklődöm, miközben leülök vele szembe az asztalhoz.




avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
☇ Camila Mendes

× kor :
23

× tartózkodási hely :
☇ london

× foglalkozás :
☇ mommy to be

× hsz-szám :
6


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Quinten & Safiya

Témanyitás by Quinten Deveroux on Csüt. Jún. 29, 2017 3:21 pm

Egész nap alig beszéltem életem szerelmével, a gyermekem anyjával, Safiyával, hiszen a nőgyógyászához volt időpontja és a nap nagy részét a vizsgálatok tették ki neki. Várom már, hogy vége legyen és végre megszülessen, habár még nagyon az elején vagyunk a dolognak. Safi hasán viszont már látszódik, hogy gyermeket vár. Mindig büszkén kihúzom magam mellette, amikor megbámulnak minket az utcán, hiszen a mai világban ilyen fiatalon nem nagyon szokott teherbe esni senki. Egyszerűen csak olyan világot élünk, ahol minden teljesen kitolódik és az emberek nagy része inkább a tanulással és a jövőjével foglalkozik, mintsem a gyerekvállalással. Nem tudom, hogy melyik a helyes megoldás, meg kellene találnunk a kettő között az arany középutat.
Sokáig tartott rávennem Safiyát a ma esti randira. Állandóan azt hangoztatja, hogy nincs túl sok étvágya, ami aggaszt engem, hiszen a legtöbb kismama egyfolytában csak zabál, zabál és zabál. Safi nem ilyen, ami ténylegesen is félelemmel tölt el, de anya próbált ma nyugtatni a telefonban, hogy ilyen is van és emiatt nem kell aggódnom. Próbálok hinni a nőnek, aki életet adott nekem és akármennyire is sikerül az aggodalmaimat nem képes teljesen elnyomni.
Egy puccos étteremben foglaltam asztalt, így teljesen kiöltözök, ing, nyakkendő, zakó és az a fránya lakkcipő, ami hihetetlenül kényelmetlen, de a hely és az alkalom megkívánja az elegáns viseletet. S hogy milyen alkalomról is van szó? Már egyszerűen nem bírtam tovább tartogatni azt a gyönyörű gyűrűt, amit neki vettem. Ma este megkérem a kezét, hogy végleg egybefonjuk az életünket és többé ne válljunk szét egymástól. Régimódi srác vagyok, fontosnak tartom az esküvőt, amit sokan csak egy hülye papírnak bélyegeznek. Nekem ez többről szó, eszmei értéke van, szentimentális és meghitt két ember életének az egybekötése.
Hamarabb odaérek a megbeszélt helyszínre, mint Safiya, s tekintettel arra, hogy már este van és kezd hűvös lenni az idő bemegyek az étterembe és miután beszéltem a pincérrel leülök az asztalhoz, ahová mutat. Nem telik el sok idő, mire Safi is megérkezik. Gyorsan felállok, s muszáj elkönyvelnem magamban, hogy ma is ugyanolyan gyönyörű, mint mindig. Ez a lány bármit csinál, úgyis csodás marad.
- Szia, szerelmem - köszöntöm kedvesen, s miután megpuszil és megölel egy apró csókot nyomok ajkaira. Kihúzom a széket, hogy le tudjon ülni kényelmesen, majd én is helyet foglalok vele szemben. - Hogy őszinte legyek nem sok mindent csináltam - húzom el a számat. Nem merem bevallani neki, hogy délben keltem és délután ötig videójátékoztam, hiszen az nem egy jövőbeli apukára vallani.
- De inkább te mesélj, mi volt a dokinál? Van valami fejlemény? - kérdezem érdekkődve, majd intek a pincérnek, hogy hozzon étlapot.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
♠ kj apa

× kor :
23

× tartózkodási hely :
♠ london

× foglalkozás :
♠ daddy

× hsz-szám :
5


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Quinten & Safiya

Témanyitás by Safiya Raventhorne on Kedd Júl. 04, 2017 1:56 pm

Amikor elmeséltem a munkatársamnak, hogy milyen furcsának érzem magam mostanában, hogy nem tudok rendesen aludni és hol étvágytalanság, hol pedig akkora étvágy kerülget, hogy már nem is értem mi történik velem. Aztán beszéltem neki a reggeli rosszullétektől és akkor jött a fordulat, mikor megkérdezte, mikor jött meg utoljára. Elképedtem akkor, mert teljesen kiment a fejemből a projekt miatt, tudtam, hogy valamikor majd meg kéne jönnie de az alváshiány miatt egyáltalán nem jutott eszembe, csak a telefonomon lévő alkalmazást meglátva esett le a tantusz. Sírtam.
És nem az örömtől.
A munkahelyem hátsó részénél ültünk a barátnőmmel, szerencsére nem volt senki a közelünkben így kiadhattam magamból a félelmet majd másfél órával később már az eredmény miatt bőgtem, mint egy kisgyerek. Féltem, remegtem, mégis egyszerre voltam izgatott és elszörnyülködött. Nem tudtam mi tévő legyek, és ezzel a hangulatommal ültem végig az egész műszakomat, próbálva mosolyogni, de minden egyes pillanatban ezen törtem a fejem, szörnyű volt. És hogy mi volt a legszörnyűbb? Elmondani az apának, mert nem tudhattam akkor, hogy Quin ennyire jól fogja fogadni a borzalmas hírt.
Mire hozzáértem többféle forgatókönyvet játszottam le a fejemben, mindegyiknek volt jó és rossz része is, amin nem tudtam túltenni magam, ezért mikor odaértem hozzá egyenesen a fürdőbe mentem, mert a stressztől és a terhességi rosszulléttől kidobtam a taccsot. Tisztán emlékszem arra, hogy már legalább fél órája ott térdepeltem a fürdőszoba hideg csempéjén mikor óvatosan benyitott és hatalmas szemekkel nézett rám, aggódva. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy sajnálom. Sajnáltam is, mert nem akartam semmi olyanba belekényszeríteni, amibe nem szeretne vagy nem lenne kész. És mégis velem van. Annyira szeretem.
- A nem sok mindent csináltam annyit takar, hogy videojátékoztál egész nap? – kérdeztem mosolyogva, miközben elhelyezkedtem kényelmesen a székemen. Már azt sem tudom, hogy lenne jó ülnöm, mert annyi mindent olvastam már az interneten. Nem szabad nekik hinnem, de akkor kitől kérdezzem a dolgokat? Az anyámtól? Nem opció, sajnos.
- Semmi különös, azt mondta minden rendben van. Vett mintát néhány helyről, azt majd megvizsgálják de semmi aggasztót nem mondott. Megnéztük ultrahangon is, de bevallom én nem sokat láttam belőle. Mármint érted… - zavartan meséltem neki erről a dologról. Ott volt előttem fekete fehéren az aprócska teremtmény, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy most mit is kéne látnom. A táskámhoz nyúltam, hogy előszedjem az ultrahangos képet amit készített majd ide is adott a doktornő. – Elméletileg Ő itt. – mutattam rá egy foltra a képen. – A rosszulléteimre meg csak vitaminokat írt fel, amiket majd meg kell vennem hazafelé menet. Láttam autóval jöttél, én is azzal érkeztem. Melyikkel fogunk majd hazamenni? – kicsit rossz döntés volt az, hogy itt találkozzunk, mert hát így két autó van és Quin valószínűleg inni fog, nekem meg nem lehet.
- Amúgy, miért jöttünk ennyire puccos helyre? Tudod, hogy nem kell költened ilyenekre… - én nem az anyámék vagyok, hogy ilyennel meglehessen venni. De szerencsémre Quinten nem tud a szüleim helyzetéről, és ez így van rendjén. És elérkezett az est azon része, amire nem igazán voltam vagy vagyok felkészülve… a kaja rendelés. Vajon mit ehetnék?


avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
☇ Camila Mendes

× kor :
23

× tartózkodási hely :
☇ london

× foglalkozás :
☇ mommy to be

× hsz-szám :
6


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Quinten & Safiya

Témanyitás by Quinten Deveroux on Kedd Júl. 11, 2017 2:36 pm

Sosem gondoltam volna arra, hogy ilyen fiatalon édesapa lehetek és, hogy ez egy teljesen más országban fog megtörténni, nem a szülőhazámban, Franciaországban. Ugyan én választottam azt, hogy ideköltözöm, de nem terveztem véglegesre. Úgy gondoltam kissé világot látok, nincs olyan messze az otthonomtól, így ha probléma adódna bármikor békésen hazatérhetnék és dolgozom is mindemellett. Aztán máshogy alakultak a dolgok. Mikor megismertem Safiyát még nem gondoltam rögtön a házasság kérdésére, de aztán egyre komolyabbá fordultak a dolgok. Először úgy voltam vele, hogy még fiatalok vagyunk és bármikor, bármi történhet, de aztán teherbe ejtettem. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, amikor megtudtam, de a körülményekhez képest eléggé jól fogadtam. Más teljesen kibukott volna, ha kiderül, hogy ennyi idősen, egy idegen országban babát várna tőle a barátnője. Abban a pillanatban tudtam, hogy ennek így kellett történnie. Mindig is hittem a sorsban, a karmában és az ehhez hasonló spirituális dolgokban. Hogy kissé furcsa lennék? Talán, de érzem, hogy a kettőnk kapcsolatából még valami nagyon jó fog kisülni, ezért is nem haboztam megvenni az eljegyzési gyűrűt.
Ez az étterem, ahol a ma estére foglaltam asztalt tökéletesnek tűnt a terveim végrehajtására. Elég sokba fog ez nekem fájni, de mindent megér, hogy Safiyát boldognak láthassam. Nem vagyok az a gazdag srác, aki helikopterrel átviszi valamelyik európai kastélyhoz vagy műemlékhez és ott kéri meg a kezét. Bár megengedhetném magamnak! Csak reménykedni tudok benne, hogy ez is tetszeni fog neki. Viszont előtte megvárom, hogy megvacsorázzunk, nem kell elsietnem és amúgy is izgulok. Még össze kell szednem magam.
- Na de Safiya, ez nagyon csúnya állítás! - változtatom el a hangom egy kissé, amiből rögtön rájöhet, hogy valóban így történt, ahogy mondja. Mi mást csinálhattam volna a szabad napomon, amikor még a szerelmemmel sem tudtam az időmet tölteni? Tökéletes program a videójátékozás - Jól van, igazad van - nevetem el magam.
Mosolyogva hallgatom a mondanivalóját, árgus szemekkel figyelem minden egyes vonását. Boldog vagyok vele, mindig is az maradok. Alig várom, hogy megszülessen a kisfiúnk vagy a kislányunk. Türelmetlen vagyok már a nemét illetően, de még várnom kell szerintem egy kis időt.
- Mikor is derül ki, hogy milyen nemű? - kérdezem kíváncsian. - Nagyon örülök, hogy minden rendben van vele. Egyébként tökre kivehető a röntgenképből. 4D-set nem csináltatsz majd? Azon látni a baba vonásait, mondjuk azt csak körülbelül 6 hónapnál lehet, ami még messze van, de utána olvastam már - magyarázom, s közben végig a képet nézem, amit időközben elvettem Safi kezéből.
- Nincs ebből még egy példány? Én is akarok magamnak egy sajátot - lengetem meg a képet. Éjjel-nappal ezt nézegetném.
- Hű jó kérdés, igazából lehet iszok egy sört vagy egy pohár bort és akkor elmegyünk a te kocsiddal és reggel visszajövök az enyémért. Aludhatnánk ma nálam - ajánlom fel neki. Mióta áldott állapotban van nem sokszor aludtunk együtt. Hogy őszinte legyek hiányzik a szex, de még tudok várni, míg meg nem születik a picikénk. Safira évszázadokat is tudnék várni, akár az örökkévalóságig is.
- Hagyd, ne foglalkozz vele, megérdemled - mosolyodom el, majd az étlapot kezdem fürkészni. - Annyi a választék azt se tudom, hogy mit rendeljek.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
♠ kj apa

× kor :
23

× tartózkodási hely :
♠ london

× foglalkozás :
♠ daddy

× hsz-szám :
5


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Quinten & Safiya

Témanyitás by Safiya Raventhorne on Kedd Aug. 01, 2017 12:56 pm

Az előző életemben, amit próbálok minél messzebb tartani Quinten-től és a születendő gyerekünktől, mindig ehhez az előkelő helyekhez hasonló éttermekbe jártunk minden áldott nap. Először még jó volt, amikor általános iskolás koromban mindenki irigyelt, hogy nem egy mekiból viszem másnap az ebédemet, hanem az egyik legdrágább helyről. Élveztem, hogy azt kívánják, bárcsak Ők az én helyemben lennének, és rájátszottam. Úgy kezdtem el viselkedni, mint ahogy elvárják az ilyen fajta lányoktól, de amikor jobban ismertem az étterem dolgozóit, mint a szüleimet ráébredtem arra, hogy ez már nem mehet így tovább. Nem lehetek az a lány, akinek tökéletes az élete belül mégis egyedül van, és senkihez nem fordulhat, ráadásul az iskolában sem voltak olyan igazi barátaim, akikre szívesen támaszkodtam volna.
Elkezdtem normálisabban viselkedni, éltem az életemet, majd mikor olyan dolgot vártak el a szüleim tőlem, amihez nincs, gyomrom úgy döntöttem lelépek. És még mindig ezt tartom a legjobb döntésnek, még akkor is, ha emiatt szűkösebben kell élnem, mint eddig, és dolgoznom kell. Ez nem nagy ár, azért, hogy szabad legyek és életem szerelmével lehessek. Mert számomra Quin az. Egy áldás, egy álom és minden ilyesmi egyben, mert megtanított élni, szeretni és bár még néha felelőtlenül viselkedik, tudom nagyszerű apja lesz a mi kis csöppségünknek.
- Lehet, hogy csúnya, de igaz. Nem haragszom emiatt, nem kell titkolóznod. Elvégre egy életre összeleszünk kötve. – mosolyogva megfogom a kezét, és megsimogatom a kézfejét. Nincsenek elég szavak arra, hogy elmondjam, mennyire szeretem ezt az embert. És bár tudom, hogy hazudni bűn, mégis azzal magyarázom, hogy jobb, ha nem tudja ki is a gyermekének a nagyszülei. Jobb a békesség.
- Ha jól emlékszem a doktornő szavaira, akkor pár héten belül ki is fog derülni. Elméletileg a 6. hétben, de előfordulhat, hogy új mozgolódik, hogy akkor nem fogjuk látni. Biztosabbat csak az utána lévő hetekben tud mondani, bár én nem szeretném tudni a nemét. – mosolyogva válaszolok neki, majd kicsit meghökkenek, mikor elkezd nekem több dolgot is mondani az ultrahangos felvételekről. – Úh… te aztán utána olvastál a dolgoknak. Amúgy persze, csináltathatunk majd olyat is, de mi lenne, ha megegyeznénk abban, hogy nem szeretnénk megtudni a nemét. Választanánk egy olyan nevet, ami a kislányoknak és kisfiúknak is adhatóak és meglepetés lesz majd a születésénél. Nem tetszene ez az ötlet? – csillogó szemekkel kérdezem tőle, és kissé hátradőlök a székemben és figyelem az arcát. Hatalmas megkönnyebbültség kerül rám, amikor mosolyogni látom, és nincs is jobb érzés annál, hogy nem hagy magamra ezzel az igen nagy helyzettel.
- Elviheted, ha szeretnéd. Megmutathatod anyukádéknak, biztosan nagyon örülnének neki. – aprón bólintok, majd a pincérre mosolygok, mikor idehozza az étlapokat majd csendesen távozik. – Csak nyugodtan, én amúgy sem ihatok. Rendben, nekem teljesen megfelel, ha nálad alszunk, reggel meg majd hazamegyek a lakásomba. Amúgy… most, hogy ebben a helyzetben vagyunk, nem lenne célszerűbb összeköltözni? – már egy ideje foglalkoztat ez a kérdés, de még csak most értem el oda, hogy feltegyem ezt a kérdést. Legalább ne egy két különböző lakásban élő emberhez szülessen meg az apró csodabogár, meg amúgy is, együtt lakva derül ki milyen is a másik ember.
- Én se tudom. Úgy érzem semmit nem tudnék most megenni, de a gyomrom korgása meg másról uralkodik. Fogalmam sincs, mit tegyek. – nevetek, majd fellapozom az étlapot és az első fogáson meg is akad a szemem. – Szerinted nagyon fura lenne, ha a rántott kacsamájhoz kérnék gyümölcslekvárt és steak burgonyát sajttal?




avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
☇ Camila Mendes

× kor :
23

× tartózkodási hely :
☇ london

× foglalkozás :
☇ mommy to be

× hsz-szám :
6


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Quinten & Safiya

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.