Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Erin Pynlor Szomb. Dec. 09, 2017 7:14 pm


by Vendég Szomb. Dec. 09, 2017 8:25 am


by Danica H. Coy Pént. Dec. 08, 2017 11:36 pm


by Erin Pynlor Csüt. Dec. 07, 2017 6:06 pm


by Hugo Norton Kedd Dec. 05, 2017 10:59 pm


by Daniel Osmer Vas. Dec. 03, 2017 8:52 am


by Lana Evens Csüt. Nov. 30, 2017 8:47 am


by Daniel Osmer Kedd Nov. 28, 2017 7:01 pm




Share| .

Amanda & Morthiana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarMorthiana Wherghoul
honey, I'm a monster
× play by :
Amanda Seyfried
× kor :
26
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Bérgyilkos
× hsz-szám :
33

TémanyitásTárgy: Amanda & Morthiana Hétf. Júl. 03, 2017 4:11 pm

    
Amanda & Morthiana

Life is strange...



- Hogy őszinte legyek, nem sok kedvem van részeg suhancok közt lenni, lenne jobb dolgom is a hétvégére. - a hangom unottan recseg a telefon egyik oldalán, mire hamar utasító választ kapok.
- Morthiana, ha a munka az, hogy kémkedsz egy gazdag kis pöcs után, akkor te szépen odalibegsz, és megcsinálod, anélkül, hogy feltűnést keltenél. Beszélgess, ismerkedj, csinálj úgy, mintha rohadtul jól éreznéd magad. Komolyan, nekem kell elmagyaráznom? Különben is, megadjam Michael és Jean telefonszámát, felhívod majd őket a csatornában, miközben a droglabort keresik, és megkérdezed tőlük, hogy cserélnének-e veled? - ez a gusztustalan hangnem csak egyetlen választ szül tőlem.
- Kapd be. - a telefonom képernyője szinte behorpad, úgy nyomom ki erővel a telefont. Sajnos nem válogathatok, ha menni kell, hát menni kell, de hadd ne vágjak már mindenhez jó pofát! Most valahogy egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban, hogy bájolognak az embereknek. Talán jobban feküdne az a csatorna a droglabor felkutatásával, egy szép fényes kis fegyverrel az oldalamon...
A napok egyre gyorsabban suhannak egymás után, s mire feleszmélek, már zötyögök szépen egy taxi hátsó ülésén, egyenesen a belvárosi party felé. Valami pénzes üzletember csemetéje rendezi, hiszen felvették az egyetemre. Apuci közreműködésének hála... Azt hallottam, hogy nagyon sokan lesznek, szinte az egész évfolyamból és baráti társaságból összecsődítette az embereket. Először azt hittem, hogy mégis hol a francba fér el ennyi fiatal, ha nem valami puccos szórakozó helyen, ám mikor kiszállok az autóból, s némi borravalót hagyok az enyhén füstölő illatú indiai sofőrnek, azonnal megpillantom a "lakást". Egy több szintes épület, hatalmas luxussal, s a hangokból ítélve egy tetőtéri medencével. Na, ez már valami, talán nem is lesz olyan rossz, mint amire számítottam!
Míg én csak bámészkodok, s keresem a helyem, az autó megfoszt a menekülés lehetőségétől, s két részeg lánykával elhajt mellőlem. Nagyon úgy néz ki, hogy innen nem menekülök...
Ahogy a szellő belekap az egyik oldalon csattal eltűzött, szőke tincseimbe, némi ártatlan fű szagot kezdek érezni a levegőben. Fiatalok, mit vár az ember... Na, nem mintha én annyira koros lennék! Ahogy lépek egyet, a fekete tűsarkúm össze is nyom egy kósza csikket, miközben bal kezemmel, melyen számtalan ezüst gyűrű pihen egy csodás karpereccel díszítve, óvatosan lesimítom a testhez simuló ruhámat, mely combközépnél ér véget, rálógva a mintás harisnyámra. A kebel résznél bőven kivágott, melyet még ékesít az ezüstözött nyaklánc a vörös kövekkel. Nem éppen bulizáshoz illő öltözék. Legalábbis, eleinte azt gondoltam, ám ahogy elnézem ezt a sok kis cafkát, akik besétálnak, hamar rájövök, hogy még én öltöztem túl... Mindenesetre, ideje bemenni, s bemérni azt a fiút: a képről ítélve, mely itt pihen a kis neszesszerem mélyén, egy szőke, oldalra fésült hajú srácot kell keresnem, akinek a bal orcáján egy nagy anyajegy éktelenkedik. S valójában úgy néz ki, mint egy élethű, elcseszett Ken baba.
Az ajtó elé érve amaz automatikusan kitárul előttem, s rögtön arcon csap a felsőbb szinteken levő DJ fülsüketítő zenéje. Nem igazán kedvelem az efféle muzsikát, sokkal inkább indulok be egy jó rock zenétől, mint ilyen kanálcsattogtatós zenétől. A lenti szint tele van étellel, s körben az ablak mellett vannak felállítva az ezt szolgáló asztalok: rák, húsok, édességek, sütemények, szinte minden megtalálható itt, melyre egy éhes száj vágyik. Még gyros is forog a sarokban! Ezt már szeretem, legalább éhen nem döglök majd. Egy-két rákot lecsúsztatok, majd leöblítem egy habos süteménnyel, amit persze meglocsolok némi borral, s csak ezután indulok felfedezőútra, természetesen az üvegpohárral, s a benne édesen lötyögő nedűvel a kezemben. A lépcsőn kecsesen libbenek a következő szintre, ami a táncparkettnek ad otthont. Fények, muzsika, füst... Pár pillanatra körbenézek, azonban nem sok esélyt látok arra, hogy a szöszi fiú itt van, leginkább a tetőn tudnám elképzelni, miközben imponálni próbál az ott fürdőző hölgyeknek. Nem is időzök tovább, inkább továbbsétálok a következő emeletre, ami kicsit nyugodtabbnak tűnik. Az előtérben több kanapé pihen, az asztalokon rágcsálnivaló, két tévé, s egy hátra nyúló folyosó, ami teljesen biztosan a szobák felé vezet, ha esetleg egyes emberek egy kis nyugalomra vágynának. Például olyasféle nyugalomra, amit az egyik srác próbál alkoholtól bűzös pofával itt ajánlgatni nekem, hogy "megmutatja, mi van a gatyájában".
- Ha gondolod, összesimíthatjuk a kettőt... - súgom oda neki csábosan, miközben enyhén félredöntöm a bal lábam, így az odaszíjazott kés pengéje felcsillan. A mosoly lefagy az arcomról, s enyhe undorral teli ábrázattal sétálok odébb, fel a tető felé. A hangokból ítélve ott van a társaság magja, s mikor felérek, azonnal megpillantom a középpontban a szőke srácot, aki épp a dagadó, egyáltalán nem természetes izmával kérkedik pár fürdőző lánynak, oldalán a talpnyaló haverjaival. Oké, célpont bemérve. Nekem már csak az a dolgom, hogy figyeljem, így a tűsarkúm a korlát felé visz, melyre a két könyököm óvatosan ráhelyezem, a hátam nekidöntöm, s az édes nedűvel a kezemben, melyet lassan kortyolgatok, elkezdem fürkészni a népet. Már csak azt kell meg tudnom, mégis miért kell annyira a nagy Jeffrey után kémkednem...


_________________


Who's next?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAmanda Jack
honey, I'm down the line
× play by :
Shay Mitchell
× kor :
22
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
egyetemista
× hsz-szám :
11

TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana Hétf. Júl. 24, 2017 3:03 pm

   
Morthiana & Amanda
Mikor ma délután az újonnan megismert jövendő egyetemi csoporttársaim elhívtak magukkal bulizni, még örültem is, hogy végre nem kell egyedül otthon kuksolnom. Most viszont már csöppet sem tartom jó ötletnek, hogy eljöttem velük. Nem is olyan régen érkeztünk, még éjfélig is jócskán van idő, ők viszont egyszerűen szőrén-szálán eltűntek. Sehol sem találom azokat a lányokat, pedig már mindenhol több soron megnéztem őket. Se a mosdóban, sem az italoknál, se a kanapéknál, se a tánctéren, se az ételes asztaloknál, egyszerűen sehol. Nem nekem való ez a hely. Valahogy sosem tudtam rendesen felengedni az ilyen idegenektől hemzsegő házibulikban megfelelő mennyiségű alkohol nélkül, annyit meg még messze nem ittam. Iszogattunk ugyan előtte a lányokkal, némelyiküknek már egész jó hangulata is volt, viszont alighogy ideértünk, egyszerűen felszívódtak, én meg itt maradtam teljesen egyedül és kezdem magam egyre kellemetlenebbül érezni. Úgy döntök, még felmegyek a tetőtéri medencéhez ellenőrizni, nincsenek-e ott. Bár már jártam ott, vagy kétszer, de hátha. Odakint elég sok ember ácsorog, beszélget, iszogat, fürdőzik, így kénytelen vagyok szlalomozni közöttük és a lehető legkevésbé udvariatlan módon megnézegetni minden lányt, még azokat is, akik már valami pasi szájában lógnak vagy elmélyülten diskurálnak, nem-e felismerem valamelyikükben a csoporttársaim egyikét. Épp kikerülök egy ilyen egybeolvadó párocskát, mikor valaki utánam szól. Illetve, csak a kérdést hallom, nem vagyok biztos benne, hogy nekem címezte az illető, de azért megállok és a hang irányába fordulok. A srác egyértelműen hozzám beszél, (tüzet kér) tekintve, hogy körülöttünk csak párok vannak.
- Bocsi, de nem dohányzom – válaszolom kissé bizonytalanul. A hangja elég parancsolónak hat, vagy nem is tudom. Valamiért magyarázkodásra késztet, noha igazán nem olyan dolog ez, ami miatt kellene. Végtére is nem feladatom nekem öngyújtóval szolgálni neki mindenáron. Talán az is belejátszik a dologba, hogy ideges vagyok egy kicsit attól, hogy nem találom az ismerőseimet… Félelmetes így azért egy kicsit ebben a hatalmas házban, ebben a városban, ahol senki nincs, akihez baj esetén fordulhatnék… A szőke, félrefésült hajú srác azonban nem tágít, ahogy vártam volna tőle.
- És nem kérsz egy italt? Gyere, beszélgess velem és a barátaimmal egy kicsit! Rossz nézni, hogy egy ilyen csinos lány egyedül legyen - nyomatékosításképp még a derekamra is teszi a kezét és úgy próbál invitálni.
- Nem, köszönöm... Meg kell keresnem a barátnőimet... - igyekszem szabadkozni és indulnék, de nem enged, utánam nyúl és már valamivel erélyesebben húz maguk felé, ahol még néhány srác, nem túl tiszta tekintettel méreget. Valószínűleg nemcsak alkohol, de egyéb szer is lehet már bennük.
- Ugyan, majd meglesznek, biztos nem bánják, ha te is jól érzed magad egy kicsit! Csak gyere! A házigazdát egyébként sem illik visszautasítani, aki én volnék [/i- a hangja bájolgó, de a tekintetén látszik a türelmetlenség, én pedig egyre kellemetlenebbül érzem magam. Nem tudom, tényleg ő-e a házigazda, én még új vagyok itt, csak a barátnőimmel jöttem, de semmiképp sem szeretnék velük maradni. Sem az ő, sem a haverjai tekintete, amivel rám néznek, nem ébreszt bizalmat bennem.
- De nekem tényleg meg kellene találnom őket... - igyekszem udvarias maradni, nehogy felidegesítsem  őket, de a srác közben már közelebb is húzott a haveri köréhez, akik mint az éhes fenevadak, úgy méregetnek. Nekem legalábbis úgy tűnik.
- Gyere már, ne kéresd magad! Hidd el, jól fogunk szórakozni! - győzköd a srác és szemmel láthatólag a legkevésbé sem érdekli, mit mondok. Mint ahogy az sem, hogy zavar a karja a derekamon. Talán úgy gondolja, házigazdaként ezt megteheti? Vagy megszokta, hogy ezzel a külsővel egy lány sem mond neki nemet? Az agyam vadul kattog és idegesen tekintgetek ide-oda, de természetesen egy ismerőst sem látok a közelben, aki segíthetne kimenteni magam. Mégis mit tegyek? Én nem akarok ezekkel a srácokkal maradni, még csak néhány percig sem. A kéjsóvár mosolyuk, amihez társul az, ahogyan a szőke srác a kezembe nyom egy teli poharat és vadul biztat, hogy igyam meg a tartalmát (nem kell hozzá sok fantázia vagy paranoia, hogy elképzeljem, miket keverhettek bele, ha ennyire tukmálják), semmi jóval nem kecsegtet. Kezdek egyre jobban kétségbeesni. Miért nincs itt valaki, hogy segítsen ilyenkor?


_________________
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarMorthiana Wherghoul
honey, I'm a monster
× play by :
Amanda Seyfried
× kor :
26
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Bérgyilkos
× hsz-szám :
33

TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana Szomb. Aug. 12, 2017 7:37 pm

    
Amanda & Morthiana

Life is strange...



Számomra ez a buli rettentően unalmas. Sosem voltam az a társasági lény, aki minden másnapját valami rendezvényen tölti, ez persze a munkámból is adódik, hiszen jobb, ha kerülöm a tömeget. Kivéve akkor, ha épp az a cél, hogy beolvadjak, s kémkedjek valaki után, mint most is. Egyelőre nem tűnik sem veszélyesnek, sem furcsának Jeffrey, a szőke és ostoba srác, akit a mai éjjelen kijelöltek nekem. Messze lerí róla, hogy felveti a pénz, s ezt nem rest mások tudtára adni. Van hatalma, bár ezt csak az a sok zöldhasú teszi, melyen úgy csücsül, mint valami elcseszett tyúk. Valójában rettentően idegesítettek mindig is az ilyen alakok, s legszívesebben belefojtanám az ilyeneket egy kanál vodkába. Ha már vodka, inkább töltök magamnak egy újabb kört, mert józanul kétlem, hogy kibírnám reggelig...
Lefelé sétálva egy kedves mosolyt küldök egy elveszettnek tűnő leányzó felé, kinek úgy tűnik, sietős dolga van a tetőn. Első pillantásra nem illik ebbe a tömegbe, de kérem, én igen? A huszonhat évemmel azért meglátszik, hogy idősebb és tapasztaltabb vagyok az ittenieknél. Minden téren... Hagyjuk is, mert csak még inkább elmegy a kedvem az egésztől.
A bárpulthoz lépve kérek egy rövidet, s miután lehúztam egy kupica méregerős vodkát, kikérem magamnak az újabb koktélt, mellyel a kezemben unottan sétálok vissza a tető felé, ahonnan ez a suhanc nehezen akar mozdulni. Ismét megcélzom a helyem, s mint nagyjából tíz perce, a tömeget kezdem kémlelni. Hamar kiszúrom a nemrégi leányzót, kinél ott ragadt a mosolyom, s szegény még mindig nagyon elveszettnek tűnik. A mozgásából ítélve keres valakit, azonban szerencsétlenségére más találja meg.
- Ó, Jeffrey, te seggfej... - súgom halkan a pohár mélyére, s a mérgesen izzó íriszeimet rátapasztom a lányra, s az őt megkörnyékező fiúkra. Tudom jól, milyen kellemetlen, amikor egy ilyen banda körbevesz, s alig bírsz szabadulni. A különbség annyi, hogy én hamar felhúzom magam, no meg meg is tudom védeni magam. Nem csak verekedni tudok, de a legtöbb esetben egy pisztoly is lapul a táskámban. Most kivételesen csak egy kést hurcolok magamnál, amit már szívesen leeresztenék a combomról...
Úgy tűnik, nem tágítanak. Túlságosan nem állok messze tőlük, így nagyjából ki tudom venni, miről beszélgetnek. Ahogy pedig telnek el a másodpercek, úgy kezdem egyre jobban felhúzni magam. Mit képzelnek ezek a taknyok? Attól, mert egyedül van egy szép lány, így kell viselkedni? Hamar kiiszom az utolsó kortyokat is a poharam mélyéről, majd megindulok feléjük. Rögtön az első tagnak odanyomom a kezébe az üvegpoharat, majd befurakodok közéjük, egyenesen a lányka mellé. Egy határozott mozdulattal ragadom meg a szőke srác kezét, s dobom le azt a szépség derekáról.
- Hát megvagy! - mosolygom felé, mintha csak én lennék az a valaki, akit ennyire keresett. Jeffrey először dühösen kezd méregetni, majd kaján vigyorra csúsznak ajkai. Lévén, hogy mindegyikőjüknél magasabb vagyok, így még az állam is kicsit megemelem, hogy éreztessem a magasabbrendűségem. Mert hogy messze ezek felett állok, az is biztos...
- Így még jobb! Dupla csaj, dupla élvezet! Mit szólnátok, ha... - akarja megint ráhelyezi a lány derekára a kezét, ahogy most az enyémre is, de én váratlanul mindkettőt megszorítom. Nem éppen finoman és nőiesen, hanem erősen, ezzel jelezve, hogy jobb lenne, ha befejezné ezt a gusztustalan viselkedést. Persze, nem szeretnék balhét csinálni, nem ezért vagyok itt, de mindennek van határa.
- Vad a kicsike! Biztos te lehetsz a férfi kettőtök közül. És hogy szoktátok csinálni? Nem akarjátok megmutatni az egyik szob... - itt volt elég. Nem tűröm ezt a hangnemet, főleg nem ilyen taknyostól. Arra kíváncsi, hogy én vagyok-e a "férfi"? Hát, most majd meg tudja... Nem vagyunk messze a medencétől, így miközben még fogom a kezét, teszek felé pár lépést, mire ő is automatikusan hátralépdel. Azt hiszi, hogy valami perverz kis játékról van szó, hiszen az arcomon még mindig mosoly ül. Rosszul hiszed, te tahó... Pár lépésre a medencétől végül elengedem a kezét, majd közelebb hajolok hozzá, s a fülébe súgom.
- Ez jár azoknak, akik a barátnőimmel kikezdenek. - pillant vissza rám értetlenül, azonban ideje sincs felfogni, amit mondtam, hiszen az öklöm szinte abban a pillanatban, ahogy elhajolok tőle, belefúródik az arcába, minek hatására hátrébb lép, s láss csodát! Végre haszna is lesz ennek a medencének, hiszen a srác nagy csobbanással merül el benne. Először síri csend lesz, ám nem kell sok idő, szinte mindenki hangos nevetésben tör ki, többek közt én is. Édes kacajommal azonban nem őt, hanem a lányt jutalmazom meg, így hátra fordulok, s megindulok felé.
- Jól vagy, Kedves? - zúgom felé lágyan, kedves mosollyal, miközben a banda többi tagja próbálja kihúzni Jeffreyt a vízből, aki vörös fejjel, rettentően zavartan próbál kimászni.
- Segítsek megkeresni a barátaid? - kérdem tőle finoman, minden eddigi erőszakosságot mellőzve, majd lépek egyet az ajtó felé, mintegy jelezve, hogy egy időre talán nem ártana felszívódni...


_________________


Who's next?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAmanda Jack
honey, I'm down the line
× play by :
Shay Mitchell
× kor :
22
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
egyetemista
× hsz-szám :
11

TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana Kedd Aug. 29, 2017 1:26 am

   
Morthiana & Amanda
Kicsit riadtan fordulok vissza, mikor a dohányzók között utat vágva valaki utánam szól. A fickó hangja olyan parancsoló, hogy rendesen zavarba jövök, aztán ahogy tovább beszél, kicsit meg is ijeszt. Kicsit flegmán beszél hozzám. Már majdnem én szégyellem el magam, hogy nem dohányzom. De aztán csak rosszabbodik a helyzet, ugyanis ez a félrefésült hajú srác láthatóan nem akarja ennyivel lezárni a társalgást. Talán nem is igazán tűz kellett neki, csak le akart szólítani. Megeshet, hogy túl látványosan voltam elveszett. Hiba volt. De nem gondoltam, hogy egy ilyen buliban is veszélyes lehet. Mondjuk nem nagyon ismerek itt senkit, akit meg igen, azokat pont nem találom. Bár keresgélés közben elkaptam egy helyes, szőke lány mosolyát, de túlzottan el voltam foglalva a gondommal ahhoz, hogy sok jelentőséget tulajdonítsak neki. Csak futólag, zavartan viszonoztam és már mentem is tovább. Innen viszont úgy tűnik, nehéz lesz szabadulnom. A srácok közrefognak és egyre csak meg akarnak itatni velem valami löttyöt és azt mondogatják, engedjem el magam, jól fogunk mi szórakozni. Hogy ők igen, azt nem kétlem, én a magam részéről viszont már nem vagyok olyan biztos ebben.
Idegesen pillantgatok jobbra-balra, menekülőutat keresve, mikor egy ismeretlen női hang szólít meg és az előbb csak futólag látott szőke lány áll ott mellettem és fejti le rólam a szószóló srác kezét. Ennyivel azonban nincs vége a dolognak, a srácok nyilván nem rettennek meg a szöszitől, sőt, vele is ugyanúgy élcelődnek, mint velem. Láthatóan nem akarnak ereszteni egyikünket sem. Még engem is meglep, ahogy megszorítja a lány a srác karját. Bár nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, meglehet, ezzel csak még tovább hergeli őt. Nem tudom, mit tehetnék ebben a helyzetben, csak állok ott, a "barátnőm" viszont jobban feltalálja magát. Fel sincs időm fogni és az ökle először a félrefésült hajú srác arcában landol, a fickó pedig azzal a lendülettel zuhan be a háta mögötti úszómedencébe.
Csak elképedten nézem a jelenetet, akkor térek kicsit magamhoz, mikor a lány felém fordul. Mindössze egy zavart bólintásra futja tőlem válaszként a kérdésére, jól vagyok-e.
- Köszönöm, az jó lenne - gyorsan kapcsolok, ahogy jelzi, jobb lenne eltűnni innen, mielőtt a srácok is felocsúdnak a döbbenetből. Aligha lenne kellemes, ha a dühükkel találnánk szembe magunkat. Még így is hallom, ahogy belépünk az ajtón, hogy a víz felszínére érkező szőke srác nem épp barátságos hangon utánunk kiabál:
-  Kib@szott leszbi kurvák! Ezért kinyírlak titeket! - és még valószínűleg folytatja a szitokáradatot tovább is, de azt mi már nem hallhatjuk, ahogy az ajtó becsukódik mögöttünk. Ekkor kiszakad belőlem egy megkönnyebbült sóhaj. Ugyanakkor eszembe is villan, hogy hálával tartozom ennek az ismeretlen (és amúgy igencsak csinos) lánynak.
- Köszönöm, hogy segítettél. Elég menő volt, ahogy elkented a srác száját. Bár én is tudnék, mernék ilyeneket csinálni... Nélküled nem tudom, hogy szabadultam volna meg tőlük... - zavartan a padlóra kapom a tekintetem, ahogy lépdelek mellette.
- Nem muszáj ám tovább velem jönnöd. Így is sokat segítettél, nem akarom még jobban elrontani az estédet... Nyugodtan visszamehetsz a saját társaságodhoz bulizni vagy valami, innen már megleszek egyedül is... - szabadkozom, amikor észbe kapok, hogy még mindig mellettem jön. Végül is ez csak alibi volt arra, hogy lelépjünk. Nem is ismerjük egymást és már így is nagyon sokat segített. Nem várhatom el tőle, hogy tovább pesztráljon, még ha jó néven is venném a társaságát. De aligha ez volt a terve estére, én pedig nem akarom a jóságát azzal "meghálálni", hogy elrontom a partit számára is. Talán jobb is, ha nem keringek itt tovább a barátaimat keresve (esetleg még egy esélyt adok neki és futok egy gyors kört), hanem inkább hívok egy taxit és hazamegyek. Jobb nem megkockáztatnom, hogy egyedül megint belefussak azokba a srácokba vagy valami egyéb atrocitás érjen. Mindezek után ez az este már aligha tartogat bármi jót a számomra. Most legalábbis így érzem.


_________________
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarMorthiana Wherghoul
honey, I'm a monster
× play by :
Amanda Seyfried
× kor :
26
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Bérgyilkos
× hsz-szám :
33

TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana Hétf. Szept. 04, 2017 2:34 pm

    
Amanda & Morthiana

Life is strange...



Már hozzászoktam ahhoz a sok negatív jelzőhöz, mellyel most illetnek minket. A munkám során rengetegszer futok bele ilyenbe, s már annyira lepereg rólam az egész, hogy kezdem bóknak venni. Hiába, ha egy férfi védekezik, vagy éppen tehetetlen, szereti felemelni a hangját, vagy ocsmány szavakkal illetni az ellenfelet. Én magam, csak hogy dobjak még egyet az eseményeken, az ajtóból visszafordulok, s egy gúnyos mosollyal kinyújtom bal kezem középső ujját, aztán viszon'látás!
- Szerintem neked is menne, hidd el. Ez csupán gyakorlás kérdése. - ismerem el őszintén, s bár jól verekszem, s remekül célzok, mégsem hordom fent az orrom, legalábbis olyanokkal szemben nem, mint ez a lány is.
- Én sem úgy születtem, hogy kicsordult belőlem a bátorság, s hogy könnyen viseltem az ilyen tuskók beszólásait. Egy lány, aki nem foglalkozik olyan dolgokkal, mint például én, teljesen természetes részéről az ilyen reakció. - próbálom megnyugtatni, bár utolsó mondatom talán kicsit sejtelmesre sikeredik, persze, érthettem ezt akár a harcművészeti óráimra, vagy éppen a sok órás gyakorlásra a lőtéren.
- Valószínűleg sehogy. Az ilyen seggfejek, ha isznak, szeretik azt képzelni, hogy ezen a kibaszott világon bármit megtehetnek. Reggelre pedig lett volna egy jó éjszakájuk, neked pedig életed legrosszabbika... - szorul ökölbe a kezem egy pillanatra, mikor befordulunk a lépcsőknél, az alsó szintre. Mielőtt még kilépnénk, az egyik tálcáról leemelek egy újabb koktélt, amit egyszerre lehúzok, s csak ezután lépek ki az éjszakába.
- Ugyan, az estém már akkor el lett rontva, mikor ide betettem a lábam. Hidd el, ennél csak jobb lehet már! - mosolyodok el lágyan, s nem tágítok a leányzó mellől. Na, még csak az kéne, hogy egy újabb környékbeli társaság kinézze magának! Nem is értem, miért lettem hirtelen ennyire védelmező, pont én, de hát mit lehet tenni. Ez a szőke srác egy "ártalmatlan" lúzer, nekem mára pedig tökéletesen elég volt ebből a taknyosoknak szánt buliból.
- Az én társaságom is eltűnt, szóval... Egy cipőben járunk. - gyorsra nem veszem a lépteim, sőt, inkább lassítok is, majd a hölgyemény felé nyújtom a kezem.
- Majd elfelejtettem, a nevem Morthiana! - ha viszonozza a kézfogást, én felbátorodva két baráti puszit nyomok az arcára, végül teljesen megállok. Előkapok a táskám mélyéről egy ezüstözött cigarettás dobozt, majd kihúzok belőle egy szálat, s a másik felé nyújtom.
- Kérsz egyet? - meggyújtom a sajátomét, s ha kell, akkor a leányzónak is odaadom az öngyújtót, azonban még mindig nem mozdulok. Egy pillanatra körbenézek, majd újra vissza.
- Van kedved sétálni a parkban, vagy hívjunk neked egy taxit? Ha nem bánod, hazakísérlek. - jegyzem meg határozottan, majd félretűrök egy szőke tincset az arcom elől.
- A szívemen viselném, ha véletlenül megtalálnának hazafelé... - súgom a levegőbe, melyet egy a közeli sötét sikátor mélyéről süvítő hűs szellő tovavisz. Nekem már úgysincs maradásom, s az én utam innen szintén hazavezetne. Legalább van még némi esély arra, hogy ne legyen az egész estém elcseszve.


_________________


Who's next?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAmanda Jack
honey, I'm down the line
× play by :
Shay Mitchell
× kor :
22
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
egyetemista
× hsz-szám :
11

TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana Pént. Szept. 22, 2017 5:16 pm

   
Morthiana & Amanda
Őszintén irigylem ettől a szőke szépségtől, hogy ilyen határozottan és erősen mer fellépni a srácokkal szemben. Arról nem is beszélve, hogy teljesen önzetlenül teszi. Hiszen idegenek vagyunk egymás számára, tehetne úgyis, mint mindenki más, hogy félrefordítja a fejét és önfeledten bulizik tovább. Ehhez képest még vállalja azt a kockázatot is, hogy ő is a srácok célkeresztjébe kerül. Azonban tényleg bámulatosan rendezi le őket és ahogy elhagyjuk őket és a tetőteret, az ajtó becsukódása előtt még igencsak merészen be is mutat nekik egyet. Nem semmi csaj. Kifejezetten tetszik. De ezt persze nem merném mutatni neki. Nem lenne valami fair rögtön azután kikezdeni vele, hogy épp megmentett pár ficsúrtól, akik hasonló dolgokban gondolkodtak. Meg úgy egyáltalán. Nem szeretném, ha rossz véleménnyel lenne rólam és hálátlannak tartana.
Kedvesen, de kissé zavartan mosolygok rá. Hirtelen nem tudom, mit is mondhatnák. Én nehezen tudom elképzelni magamat, ahogyan vadul odacsapok bárkinek, de végül is ha képes voltam a szüleimet, az egész eddigi életemet magam mögött hagyni és egy teljesen ismeretlen kontinensen belevágni egy új életbe, talán még ez is menne. Ki tudja. Mindenesetre jól esik, hogy nyugtatni próbál. Tényleg ritka rendes lány. Kevesen állnának így ki egy ismeretlenért. Igaza van, hogy különlegesnek, az átlagtól elütőnek tartja a hozzáállását, viselkedését. Mert feltételezem erre gondol azzal, mikor azt mondja, "egy olyan lány, mint ő". Mi mást is érthetne ez alatt? Nem kell mindenbe bonyolult utalásokat látni.
-  Na igen, ezért sem szeretem a férfiakat.... - a megjegyzés csakúgy kicsúszik belőlem. Nem is akartam én ezt kimondani. De valószínűleg úgysem érti félre. Azaz, hogy éppen jól. Mindegy. Nem mintha szégyellném az identitásom, hisz épp azért költöztem el otthonról, hogy ne kelljen titkolóznom, de azért nyilván nem ezzel fogom kezdeni a bemutatkozásomat. Nem akarom az arcába se tolni senkinek, akit nem érdekel. Meg elijeszteni sem akarok senkit. Persze itt talán liberálisabbak az emberek, de hát a régi rossz beidegződések ugye... Ha már itt tartunk, talán hallja is az akcentusomon, hogy nem brit vagyok, de nem akklimatizálódtam még. Nem mintha olyan sokat beszélnék, most is csak elég idióta mód, zavartan tudok csak mosolyogni rá. Pedig tényleg hálás vagyok, hogy nem hagy magamra. Még ha ez jóval több is, mint amit elvárhatok tőle, úgy hiszem.
-  Amanda vagyok. Örvendek - végre ismét a szemébe tudok nézni, ahogy nem erősen, de kellő határozottsággal megszorítom a felém nyújtott kezét. Milyen szép kékek a szemei! Talán egy picit el is veszek bennük és egy másodperccel tovább szorongatom a kezét, mint szükséges lenne, de aztán, ahogy észbe kapok, visszasüllyedve zavaromba gyorsan el is engedem. Remélem nem vette észre és nem hoztam vele kellemetlen helyzetbe... Az roppant kínos lenne nekem. Illetve már most is az, de hátha nem tűnik fel neki és betudja az előbbi szituáció utóhatásának. Hátha nem csinálok komplett idiótát magamból előtte. Hátha...
-  Nem, köszönöm, nem dohányzom - rázom meg a fejem, bár egy pillanatra megfordul a fejemben, jó lenne kivételesen elfogadni egy szálat. Végül is azt mondják, a cigi megnyugtatja az idegeket. Viszont valószínűleg csak elkezdenék köhécselni tőle, tekintve, hogy nem vagyok hozzászokva, azzal pedig csak még cikibb helyzetbe hoznám magamat. Arra meg semmi szükség, megoldom én azt enélkül is.
-  Egy kis séta jól esne, azt hiszem. Persze csak ha tényleg nem tartalak fel... - ez a lány tényleg sokkal rendesebb, mint azt kívánni lehetne. De nem volna szabad visszaélnem ezzel. Viszont nem szeretném, hogy máris véget érjen az ismertségünk. Még akkor sem, ha csak ma estére szól. Egyrészt nincsen túl sok barátom, ismerősöm még Londonban, jól jönne még némi társaság. Másrészt, kár is lenne tagadnom magam előtt, az ő társasága különösen jól esne. Még ha úgysem lehet köztünk semmi. Ilyen kezdet után hogy is lehetne? Pláne így, hogy a zavartól olyan vagyok mellette, mint egy kuka, alig jönnek a szavak... Mégis, olyan jól esne, ha nincs is semmi esélyem, legalább még néhány percet eltölteni a társaságában. Csak néhány percet... órát... minél többet... De ennyire telhetetlen tényleg nem lehetek!


_________________
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarMorthiana Wherghoul
honey, I'm a monster
× play by :
Amanda Seyfried
× kor :
26
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Bérgyilkos
× hsz-szám :
33

TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana Pént. Okt. 06, 2017 5:23 pm

    
Amanda & Morthiana

Life is strange...



A kis elejtett mondatára szinte azonnal kell válaszolnom, így ahogy elhagyja az utolsó kis betűcske az ajkait, rögtön megszólalok.
- Én sem szeretem őket. A szaporodáson kívül nem jók semmire. - ejtem ki a kemény szavakat, de végül elvigyorodom azon, hogy mennyire nagyon igaz. Már egészen gyermekkorom óta így gondolom, s ahogy telnek az évek, ez a véleményem egyre inkább kezd erősödni. Főleg, hogy tizenévesen kialakultak a vágyaim is, amik között nem szerepeltek a fiúk...
Feltűnik a leányzó zavartsága, amire akaratlanul is talán ráteszek egy lapáttal, hiszen mikor kezünk egymásba simul, én sem engedem el, eszem ágában sincs! Csakis akkor válnak el, mikor ő maga húzza el. Bár kicsi az esély arra, hogy egy hasonló "felfogású" lánnyal találkozok, mégis inkább kihasználom a helyzetet egy érintésre, hátha.
- Bánhatod, pedig jó kis cucc! Hamar elűzi a rossz kedvet, ha érted mire gondolok... - újra felé nyújtom, bár most azt a szálat, amibe én is beleszívtam. Így közelebbről láthatja, hogy nincs normális cigi formája, leginkább olyan, mintha úgy tekerték volna, meg kell hagyni, eléggé precízen. Hiába, van már bőven gyakorlatom abban, hogy tekerjek magamnak egy kis füves cigit. Ez mondjuk erősebb egy kicsit a megszokottnál, de ha már buli van, akkor adjunk a hangulatnak! Mielőtt még reagálhatna a leányzó, beleszívok, mire elkezdek köhögni, s ki is röhögöm magam. Erős cucc, s ez még a láncdohányost is megköhögteti. Kicsit ellegyezem magam elől az erős aromájú füstöt, s újra Amanda felé nyújtom biztató mosollyal.
- Ugyan. Ha innen hazamegyek, az üres lakásba megyek. Nem vár senki, és semmi elfoglaltság. Néha jó kicsit kimozdulni, bár nem ilyen seggfejek közé. Mellesleg te is egyetemista vagy? Olyan érdekes akcentusod van, fogadni mernék, hogy nem vagy idevalósi. Vagy tévednék? - remélem elfogadja a kis hangulatjavítót, aminek hatása hamar érződik nálam, kezdetben leginkább abban, hogy jobban megered a nyelvem, s többet beszélek.
- Akkor induljunk. Mielőtt még észre nem vesznek a zsaruk. - utalok a kis illegális kedélyjavítóra, majd megindulok a park felé, ami jóval sötétebb köntösbe burkolózik, mint a belváros. Nincs túl sok lámpa, de ez csak még jobb kedvre derít. Szeretem az éjszakát, hiszen az olyan misztikus, rejtélyes, szenvedélyes...
- Albérletben laksz? Vagy talán szülőkkel? - teszek fel újabb kérdéseket, mikor is megállok egy magányos padnál. Nem sok mindent lehet látni, hiszen körben fák s bokrok pihennek, a legközelebbi lámpa pedig épp hogy csak pislog.
- Sikerült kicsit lenyugodnod? - szólalok meg, s a hangom elveszik a város alap morajában.
- Még ha nem épp biztató helyekre is hozlak el... - vigyorodom el, s egy újabbat szívok, ezúttal igen nagyot, jól végig is karcolja a torkom, s enyhén meg is szédülök tőle, így kicsit támolyogva leülök a padra.
- Huhh, jó kis cucc! - túrok bele a hajamba, s megpaskolom magam mellett a padot, jelezve, hogy kettőnknek is van itt hely.
- S mondd csak Amanda, van barátod? Már csak azért kérdem, hogy ideges lesz-e valaki otthon, ha elmeséled a mai estét... - hamar kapcsolok személyes kérdésem után, így rögtön korrigálom a nagy felindulásom, még akkor is, ha tényleg arra vagyok kíváncsi, hogy várja-e otthon valaki a leányzót.


_________________


Who's next?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarAmanda Jack
honey, I'm down the line
× play by :
Shay Mitchell
× kor :
22
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
egyetemista
× hsz-szám :
11

TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana Szomb. Nov. 04, 2017 1:16 am

   
Morthiana & Amanda
Kedvesen, ugyanakkor zavartan mosolygok a lányra. A megjegyzésére csak helyeslően bólogatok, mert mi egyebet is mondhatnék. Szerencse, hogy nem olvasott a szavaim mögött. Ez csak afféle lányos szapulása a pasiknak, semmi több. Nyilván ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a lányok érdekelnék, vagy bármi ilyesmi. Sajnos. De nem ringathatom illúziókba magam. Be kell érnem azzal, ami jut, például ezzel a kicsit hosszabb kézfogással, ami zavarba hoz ugyan, mikor elveszek világítóan kék szemeiben és az illőnél kicsit tovább szorongatom a kezét, amit ő udvariasan nem húz el, megvárja, hogy feleszméljek és magamtól engedjem el. Bízom benne, hogy betudja ezt az előbbi jelenet miatti sokknak, vagy ilyesmi. Mert egyébként eléggé zavarba ejtő...
A cigit, amit meggyújt, először egyből elutasítom, hiszen én nem dohányzom, miután azonban ő is köhécsel tőle egy sort és ismét felém nyújtja, bár tényleg nem szoktam ilyen szerekkel élni, ha bizonytalanul is, de elveszem tőle a füstölgő rudat és beleszívok. Hogy aztán olyan köhögőroham törjön rám, hogy azt hiszem, a tüdőmet is kiköpöm azzal a lendülettel. Nem valami elegáns és igencsak fájdalmas is. Sosem fogom megérteni, mit szeretnek annyira az emberek a füves cigin. Én csak majd megfulladok tőle és persze egy pohár víz vagy egyéb ital sincs kéznél, hogy megmentse az életemet. Mire percek múlva, még mindig sajgó tüdővel, de legalább már levegőhöz jutok, úgy érzem, mintha zsongana a fejem egy kicsit. Valahogy olyan furán könnyűnek érzem magam. A fű hatása volna? Ki tudja.
- Igen, most kezdem majd az állatorvosit ősszel. Csak pár hete érkeztem az Államokból, Texasból - válaszolok a kérdésére, mikor végre levegőhöz jutok ismét. Végül is nincs ebben semmi hazugság.
- Te is egyetemista vagy? - kérdezek vissza, nemcsak az illendőség kedvéért, tényleg érdekel, kicsoda is valójában ez a lány. Minden szinten, amit megtudhatok róla. A megjegyzésére kicsit megijedek önkéntelenül is, elvégre ha valakinek, nekem, mint nem európai állampolgárnak végképp nem tanácsos a törvénnyel összeütközésbe kerülnöm. De hát ebből csak nem lehet baj, nem igaz? Vagy csak a fű hatása lenne, hogy ilyen könnyen tovaszáll az aggodalmam? Vagy bájos társamé? Akárhogy is, követem őt, amerre megy, míg egy padhoz nem érünk, ahol lehuppan és egy kézjelzéssel engem is erre ösztökél, aminek eleget is teszek, mielőtt könnyed, ismerkedő csevejbe fognánk.
- Albérletben. Egyelőre egyedül, a lakás másik két szobája egyelőre még kiadó, úgy tudom. És te? - lehet, hogy unalmas, hogy mindig visszakérdezek, de hogy máshogy tudhatnék meg többet erről a lányról? Egyébként is kótyagos egy kicsit a fejem az előbbi slukktól, amit a cigiből szívtam, többre egyszerűen nemigen futja most tőlem.
- Igen, azt hiszem. Bár úgy éreztem, a tüdőmet is kiköpöm tőle, talán jót tett a cigi. Meg az is, hogy te itt vagy - meglepő módon még zavarba sem jövök attól, amit mondok. Olyan könnyedén csúsznak ki a számon a szavak és még csak nem is érdekel, ha félreérti, vagy inkább megérti a mögöttes utalásokat. Biztosan a fű miatt van. De tetszik ez a könnyed érzés. Kellemes most így. Megjegyzésére csak rávigyorgok. A legkevésbé sem félek. Most nem. Sőt, valahol még tetszik is ez a kis kaland, azt hiszem. Sötét, nem túl bizalomgerjesztő helyen a tilosban járni egy szőke bombázóval. Nem is rossz. Tényleg.
- A világon senkim sincs jelenleg. Túl kevés ideje vagyok még itt ahhoz, hogy akárcsak barátaim legyenek - válaszolom a kérdésére az igazságnak megfelelően. Hiszen ez szó szerint így van. A szüleim lényegében kitagadtak amiatt, hogy felvállaltam előttük, leszbikus vagyok, az exemet elmarták mellőlem, a régi barátok is elmaradtak... Egyedül vagyok, mint a kisujjam. De ebben a pillanatban még ez sem zavar annyira.
- És neked? Egy ilyen csinos lány, mint te, biztosan válogathat az ajánlatok között - hogy én most bókoltam neki? Igen, határozottan. És zavarba sem hoz. Nem is rossz ez a füves cigi. Tett róla, hogy ne érdekeljenek a következmények. A holnap, de még a következő óra, perc is távolinak tetszik és nem is számít. Csak a most van, csak ez az érzés. Nem is tudtam, hogy ilyen is tudok lenni. Vagy ez vajon még csak a kezdet? Ki tudja, mit tartogat még számomra ez az este... De remélem, akármit is, az csak jó lesz...


_________________
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarMorthiana Wherghoul
honey, I'm a monster
× play by :
Amanda Seyfried
× kor :
26
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Bérgyilkos
× hsz-szám :
33

TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana Vas. Nov. 19, 2017 11:53 am

    
Amanda & Morthiana

Life is strange...


Mikor a leányzó édesen szippantja be a füstöt, én csak elmerengve figyelem, ahogy megemelkedik a mellkasa, ám az utóhatása már nem lesz olyan kellemes, viszont nagyon szórakoztató! Elkezdek kacagni, persze nem rajta, hanem inkább az egész helyzeten, főleg, hogy én még néha manapság is így köhögök, pedig évek óta szívom. Valaki ezt a cuccot még ennyire sem bírja, s mikor kiköhögi magát a lány, én csak elismerően mosolygok felé.
- Állatorvosnak készülsz? Nahát, az nagyon szép és tisztelendő szakma. Látni az állatokat, ahogy a két kezed segítségével gyógyulnak meg, s élnek túl akár egy szörnyű balesetet... Felemelő lehet. Emberekkel nem akartál volna foglalkozni? - beszélek úgy, mint egy teljesen normális és átlagos nő, akinek ugyanúgy telnek a hétköznapjai, mint másnak. Valószínűleg ha Amanda egy kicsit egy megsejtene abból bármit, hogy mit csinálok pontosan a hétköznapok szürkeségében, valószínűleg sikoltva futna el tőlem. Pedig nem vagyok barbár. Kegyetlennek talán egy kicsit kegyetlen vagyok, s némileg szívtelen is, de most jelenleg egyáltalán nem játszok semmilyen szerepet. A kacajom oly' őszinte s jóleső, mint egy kellemes, langyos szellő az őszi hűvösben, ahogy a szimpátia is, amit a leányzó felé mutatok. Ha valaki ellenszenves számomra, azt hamar az illető tudtára szoktam adni, vagy egyszerűen egynek nézem a levegővel. Itt viszont sokkal többről van szó, hiszen érzem, hogy valami különös bizsergés kezd áttörni a levegőn, ez pedig nem a fű hatása.
- Nem, nem, engem csak... Meghívtak. Már egy jó ideje dolgozom. Valamilyen szinten tervben volt az egyetem, aztán a gondolata szép lassan elúszott. Minél hamarabb pénzt akartam keresni, hiszen bár mondják, hogy a pénz nem boldogít, de sajnos be kell látni, hogy igen. Ez jelenti a szabadságot, s bár egyáltalán nem voltam rosszban a családommal, jó volt végre elköltözni. - a nyelvem jócskán csak megered, s kicsit még én is meglepődök magamon. Ritkaság számba megy, ha valakivel őszintén tudok beszélgetni, főleg, hogy titkolnom kell mindenki előtt, ki is vagyok valójában.
- Én a város szélén lakok egy poros kis bérház legfelső szintjén egyedül. Nem a legjobb környék, de hát... Melyik az? Mindig is itt éltem a városban, de te aztán tényleg messze keveredtél. Volt itt ismerősöd ezelőtt, vagy teljesen egyedül vágtál bele ebbe az új életbe? Hatalmas döntés átköltözni egy másik kontinensre, az már biztos! Főleg, ha az embernek ilyen barátai vannak... - pillantok felé gúnyosan, s teszek a kezemmel egy lenge kört a levegőben utalva azokra a kedves lányokra, akik magára hagyták Amandát. Ha nekem ilyen barátokkal kellene együtt lennem, rég megöltem volna őket. Na jó, nem, de biztosan megkeserítettem volna az életüket egy ilyen húzásért. Nem vagyunk egyformák, s míg az én természetem inkább hevesebb, addig ez a leányzó egy végtelenül kedves és bájos teremtésnek tűnik. Van ugyanakkor valami szokatlan csillogás a szemében, melyet mindig próbálok kifürkészni, mikor csak rám emeli az őszi alkonyba nyúló íriszeit. Néha talán sokat is időzök rajta, de ezt mindig csak egy félmosollyal nyugtázom, mintha csak a fű hatása lenne.
- Meg kell hagyni, én is nagyon örülök a te társaságodnak. - válaszolom vissza azonnal, s édes mosolyára én is szélesre húzom ajkaim. - Rettentően untam már magam amúgy is. Bár nem úgy terveztem, hogy én leszek ma a szőke hercegnő fehér lovon... - röhögöm el magam. - De örülök, hogy így alakult az este. Valószínűleg egy órán belül úgyis leléptem volna, és egy üveg whisky társaságában töltöttem volna otthon az éjszaka hátralevő részét. - kissé unott ábrázat bontakozik ki a félhomályból, bár ez még a hatalmas nagy party maradéka. Semmi pénzért nem mennék vissza azok közé a seggfejek közé, már nem azért, mert tartanék tőlük, hiszen ha elfajulnának a dolgok, hamar előkapom a táskám mélyén pihenő pisztolyomat, hanem mert tényleg sírni tudtam volna az unalomtól. Szerencsére ez a bájos lány megmentett a teljes összeomlástól...
- Hogy-hogy arra szántad magad, hogy ide gyere a világ végére? Kevés volt a lehetőség, vagy szerelmes lettél a ködös angliai vidékbe? Utóbbit megérteném... - merengek el egy pillanatra egy sóhaj kíséretében, majd szívok egy mélyet a cigarettából, s Amanda felé nyújtom. Természetesen ha nem kér, nem is erőltetem, hanem ebben az esetben gyorsan elpöfékelem a maradékot, majd a csikket az útra pöckölöm.
- Rossz lehet neked, de komolyan. Ám biztos vagyok benne, hogy hamar szerzel barátokat, ismerősöket, hiszen egy nagyon szép és kedves lány vagy. Ki ne akarna a közeledben lenni? - mosolygom felé egy kacsintást kísérve, s amolyan barátnősdit játszva váratlanul átölelem a vállát, s kicsit magamhoz húzom úgy, hogy arcunk összeérjen. Így szokták csinálni a normális lányok, nem? Jó, mi csak nemrég ismertük meg egymást, de mentségemre váljék, ez a füst tényleg nagyon felszabadító. A mozdulatom persze egyáltalán nem tolakodó, s a biztató ölelés, ami most talán részemről tart a kelleténél egy kicsit tovább, végül abbamarad, s halk sóhajjal engedem el őt.
- Nos, ajánlat valóban sok érkezik, csak sajnos nem attól a célközönségtől, akitől kellene. Tudod, hogy őszinte legyek... - egy pillanatra elhallgatok, szemeimet a felbukkanó Hold haloványan izzó tükrébe merítem, majd újra folytatom.
- Sosem vonzódtam a férfiakhoz. Mióta az eszemet tudom, a lányokat szeretem. Nem csinálok ebből titkot, persze nem lengetek ostoba zászlókat felvonulások közepette, de amikor kell, akkor felvállalom. Ettől pedig sokkal erősebb vagyok. A kezdet ugyan nehéz volt, de egyre jobban rájöttem arra, hogy egyáltalán nem akarok megfelelni a világnak s az abban rejlő normáknak. Az számít, amit érzek. Nem pedig az, amit más gondol, vagy mond. - ezt pedig olyan határozottsággal mondom, hogy szinte még a föld is megremeg alattunk.
- De ne ijedj meg, nem fogok rád mozdulni, vagy ilyesmi! - kacagok fel. - Bájos teremtés vagy, és valamiért a szívemen viselem a sorsod. Tudom milyen, ha kirekesztenek, és kellemetlen közegbe kerül az ember... Te ezt nem érdemled meg, ezt biztosan tudom. - újra csak a biztató szavak áradnak belőlem, s úgy pillantok Amanda felé, mint valami plátói istennőre, egy elérhetetlen szépségre, akit megérinteni nem, csak csodálni lehet. Hiszen kevés rá az esély, hogy egy hasonló lelkületű lánnyal futok össze - bár jelenleg őszintén mondom, hogy rettenően örülnék neki -, no meg én magam eleve ilyen téren nem vagyok erőszakos típus. Vicces, hogy mikor a társadalom női oldala meg tudja, hogy egy leszbikussal van dolga, egyből úgy tekint rá, mintha az illető azonnal ki akarná vetni a hálóját. Pedig ez ugyanúgy működik, mint "normális" esetben. Egy átlagos nő sem akar magáénak minden egyes férfit, akit meglát az utcán, nem igaz?


_________________


Who's next?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Amanda & Morthiana

Vissza az elejére Go down

Amanda & Morthiana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: a city-