Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Morthiana && Linda

Témanyitás by Linda Colbert on Kedd Aug. 22, 2017 1:21 am

Az utolsó megbeszéléstől megfájdult a fejem. Mindig is gyűlöltem a seggnyalókat, azokat a gerinctelen végbélfalókat, akik azt hiszik, ha bekedveskedik magukat a köreimbe, akkor azzal elérhetnek bármit. Pedig gyakran és elég hosszan ki szoktam fejteni ezekről a semmirekellőkről a véleményemet, de úgy tűnik, még mindig nem voltam eléggé hatásos. S miközben kifelé sétálok az irodámból, az egyik kedvesnek tűnő mosollyal vigyorog rám, s látom rajta, hogy még meghajolni is kész lenne, hogy teljesen alávesse magát nekem.
- Szedje össze a cuccait, ki van rúgva. - a fejfájásomon nem enyhített, de a kedvemen segített ennek a pöcsnek a kirúgása. Talán gyakornok, szóval éppen leszarom, hogy milyen jó munkát végzett eddig nálunk, ezer és egy másik jelentkezik majd a helyére. Már holnap be lesz töltve az állása, ezt garantálom.
- Nem rúghatsz ki bárkit, csak úgy! Ennek van egy menete.
- Leszarom a menetet Robert, képes volt a pofámba nevetni, amikor a fajtája miatt fáj a fejem.
- Annyira kis durci tudsz lenni néha.
- Ne gondold, hogy azért, mert buzi vagy, biztos állásod van itt. Találok olyan indokot, hogy a diszkrimináció gondolata mégcsak fel se merüljön.
- Rossz vagy és gonosz.
- Ezért tartanak... Menj, nem vagyok rád kíváncsi. - Robert az egyik rovatvezetőm, fogalmam sincs, hogy miről szólt ez a kis közjáték, de annyi biztos, hogy mire a liftekhez értem, addigra el is felejtettem. Megnyomtam a gombot, ami az ujjamat zöld fénnyel világította körbe, majd sóhajjal a számon vártam a felvonó kabinját. Lentről érkezett, s amikor kinyílt az ajtaja, egy ismerős arc pillantott rám.
- Linda...
- Gregory. - egyszer keféltünk. Azóta azt hiszi, hogy lehet még valami kettőnk között, pedig a tudatára adtam, hogy felejtsen el. A mérete megvan hozzá, de rendkívül szar a technikája. És az nekem fontosabb. - Megvárom a következőt.
- Rendben... - sóhajtott és megszégyenülten horgasztotta le a fejét. Nem érdekelt, s már régen elfelejtettem volna, ha nem találkoznánk havonta egyszer-kétszer. A telefonomon babrálok, értelmezni próbálok egy tőzsdei jelentést, de ezek a hírek úgyis a brókeremet érdeklik igazán, nekem maximum annyit mondanak, hogy valami felfelé ment, más pedig lefelé. Micsoda izgalmak.
- A mélygarázsba. - adom ki az utasítást a következő kabin utasának, majd felpillantottam, hogy követte az utasítást vagy figyelmen kívül hagyott. Jó fiú, nevettem el magam, majd végigmértem öltözetem a falra szerelt tükörben. Egyszerű fehér nadrágkosztüm, halványkék inggel és fehér magassarkúval. Nem túl kihívó, de én jól érzem magam benne, s nem ez a legfontosabb az öltözködéssel kapcsolatban?
- További jó utat. - böfögte oda a fickó a szavakat, hiszen ő a földszinten szállt ki, majd gondolom sietett tovább a kis jelentéktelen életében, hogy elérjen egy metrót. Engem várt a kocsim, melyet igazából nem használok ki Londonban, de ha már egyszer a munkahelyi juttatások része, akkor miért ne használjam? Valami fekete otrombaság, talán BMW ... kit érdekel?
Cigarettára gyújtok, annak ellenére, hogy a parkoló egész területén tilos a dohányzás. Rúgjanak ki vagy jelentsenek fel, nem érdekel! Még tizenöt lépés és megérkezem.
avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Cate Blanchett

× kor :
42

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Főszerkesztő

× hsz-szám :
18


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Csüt. Aug. 24, 2017 8:42 pm

16+

- Ott leszek. - sóhajtom a telefonba, ami mondandóm végén azonnal elhalkul. Szemforgatva hátravetem a fejem a kanapén, s a lábaimon pihenő takarót feljebb húzom magamon, egészen az orromig, majd lehunyom a szemeim. Cseszd meg, Brian... Hogy neked mindent el kell rontanod! Egy igen csak lusta és semmittevős hétvégét terveztem, amit így péntek délután már el is akartam kezdeni. Belefulladni Stephen King egy régi történetébe, egy gőzölgő kávé felett ülni az erkélyen, vagy egyszerűen csak addig aludni, ameddig akarok. Nem, Brian, te mindig ráérzel azokra a pillanatokra, amikor az eddigieknél is jobban utállak!
Az Eclair bárban szoktunk találkozni, ha melóról van szó. Jelenleg semmi hangulatom nincs semmihez, így csupán egy kapucnis, fekete felső van rajtam, egy fekete, hosszú nadrággal karöltve. Csuklyája a fejemen pihen, s lévén, hogy a méregben ázott szemeim nagyok, smink sincs rajtam, a bőröm pedig sápadtas, pontosan úgy nézek ki, mint egy drogos. A bárba érve levetem magam egy székre a pultnál, majd kérek egy vodka martinit, természetesen Brian számlájára, ki nagyjából egy percen belül meg is érkezik egy vastag aktával a hóna alatt. Az arca nagyon felvidult, én azonban undorral pillantok rá.
- Utállak. - jelentem ki a korty végén, majd unottan kitámasztom az állam a kézfejemen, s hallgatom, amint vagy egy órán keresztül ömlik belőle a szó. A felét se jegyeztem meg, sebaj... Csupán a névre kapom fel a fejem, amit nem is értem miért, a végén közöl csak velem.
- Linda Colbert. - lehelem a pohár mélyére.
- Ismered talán? - kérdi kíváncsian.
- Nem. - rövid és tömör válasz, ami persze hazug. Hallottam már ezt a nevet, ebben biztos vagyok. Viszont az egész ügy olyan kusza és undorító. Ezt még át kell gondolnom.
Miután Brian befejezte a pofázást, én el is szivárgok a bárból. Odakint meggyújtok egy cigarettát, s belevetem magam az éjjelbe, megpróbálok szőni valami tervet. Lehet, hogy bérgyilkos vagyok, lehet, hogy sok embert öltem már meg, de nekem is van egy bizonyos szint, amit nagyon nem szeretnék átlépni, már csak elvből sem. Lássuk csak, mink van: adott egy kövér, újgazdag disznó, aki a föld alá kívánja ezt a hölgyet. Vagyok én, aki elviszi neki, majd a gyilkosság után eltünteti a nyomokat. Mocskosul sokat fizet a tag, és még ölnöm sem kell! Na, ez itt a baj. Ugyanis más tervei is vannak ezzel a hölggyel... Valami személyes ügy a múltban, amely mély nyomot hagyott ebben a tagban. Meg akarja erőszakolni. Ennél a résznél kaptam fel a fejem...
Befordulok az egyik sarkon, majd az egyik füstös kis tömbház ajtajában megállok, kinyitom, s felballagok a lépcsőn. Tehát... Vigyem oda, nézzem végig, ahogy megerőszakolja, s ki tudja, milyen embertelen módon akar vele végezni, majd ÉN tüntessem a testét, már ami marad belőle. Nagy sóhajjal lépek be a lakásom ajtaján, s egy gyors zuhany után már dőlök is az ágyam mélyére. Ezt még meg kell emésztenem...
A következő egy hét nagyon gyorsan eltelt. Nyomoztam egy kicsit a megbízó után, illetve Linda után is. Igen, már emlékszem, ki Ő. Egy sikeres nő, aki az egyik magazinban szokott feltűnni. Sok rosszakarója lehet, ám úgy tűnik, hogy régen, ki tudja, mikor, eléggé rossz emberrel kezdett ki. Ezt az illetőt ne is nevezzük embernek, hiszen vele is volt egy találkozóm. Beteg ez a férfi, annyi biztos. Részletezte, mit akar vele tenni. Azt hittem, hogy elhányom magam, amibe ezt a patkányt belefojtom. Nagyon nehezen tudtam türtőztetni magam, hogy ne húzzak be neki egy rohadt nagyot, ám igyekeztem a pénzre gondolni. Nehezen ment...
Eljött ez a bizonyos este. A kocsim az egyik mélygarázsban parkol, én pedig a lift melletti kis sötét sarokban támasztom a falat. Szőke tincseim egy hetyke kontyba vannak fogva, a szemeim feketével kihúzva, melyet megbolondít a vörös rúzsom. A térdem felett elnyúló fekete, testhez simuló ruha van rajtam, amire rálóg egy boleró, mely épp hogy eltakarja azt tokot, ami a csípőmre van erősítve. A lift megáll, s ajtajában megjelenik a hölgyemény, az áldozat, aki a mai éjjelen egy megszégyenített húscafat marad csupán. Hát ennyire leadtam volna? Ennyire nem számít már semmi? Nem is ez a férfi az undorító. Hanem én...
Nagy sóhajjal lépek elő a sötétből, a magassarkúm halkan koppan a földön, ahogy "üldözőbe" veszem a hölgyet. Igen, a "hölgyet", mert akire ilyen sors vár, mint rá, az megérdemli ezt a jelzőt, még ha az újságok néha megpróbálták bemocskolni a talán nem is olyan alaptalan pletykákkal. Épp, mikor az autójához érne, megszólalok a mélyen búgó hangomon, mely határozottan omlik szét a garázs csendjében.
- Linda Colbert. Velem kell jönnie. - jelentem ki, megadva némi tiszteletet. Mikor hátrafordul, óvatosan félre libbentem a boleróm, s a rajtam csüngő tokban megpillanthat egy pisztolyt, mely alatt egy bilincs lóg tettre készen.

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Linda Colbert on Pént. Aug. 25, 2017 10:54 am

Hallom azokat a bizonyos magassarkúkat magam mögött lépkedni, figyelem a könnyed ritmusát a nő járásának, de nem tulajdonítok nagy figyelmet neki. Talán ő is egy itt dolgozó, aki inkább lelassít a léptein, csakhogy ne kelljen beszélnie velem, mert egyszer talán már úgy letorkoltam, hogy összepiszkította magát. Megesett már, nem csak elméleti síkon hozom fel a példámat. Sóhajtok és újra a számhoz emelem a cigarettát. Füstös leheletem betölti az aurámat, s bár minden jóérzésű ember el akar tántorítani ettől a káros függőségtől, sosem engedtem senkinek sem. Az én választásom, hogy mivel mérgezem magam, kapja be mindenki!
Megállok, a kulccsal szöszölök a kocsi mellett, majd hallom, hogy a mögöttem érkező lépései is elfogynak. Felnézek, s a lány első benyomásra gyönyörűnek tűnik. Fiatal, kicsit talán kurvás, de mindenképpen címlapra való alakkal rendelkezik, de bármennyire is kutatok az emlékeim között, nem tudom hová tenni. Pillanatokig tart csak a néma flört kettőnk között, amikor búgó hangja tölti be a közöttünk lévő űrt. Nem tehetek róla, de mosolyognom kell, amikor megmutatja a fegyverét, s kacajom csak hangosodik, amikor a bilincset is felismerem.
Felé fordulok, újra végigmérem vékonyka alakját, kontyba szedett haját, eltúlzott sminkjét. Nem tudtam eldönteni, hogy megijedjek tőle vagy el akarom nassolni, de annyi biztos, hogy választ fogok találni erre a kérdésemre az elkövetkezendőkben. S az is lehet, hogy mindkettő eshetőség egyszerre fog megvalósulni.
- Te sem gondolod komolyan, hogy egy ilyen meghívásnak eleget fogok tenni. - flegmán mosolygok rá, majd egy utolsó slukk után eldobom a csikket. Nézem, ahogy apró üstökösként világítja be a röppályáját, majd a robbanó hamupamacs a szélrózsa minden irányába szétszóródik a földetérés után. Még mindig füstöl, de másodpercekkel később végleg kiereszti utolsó káros leheletét. - Nem tudom, hogy kinek volt ilyen jó humorérzéke, de nincs kedvem most az ilyen játékokhoz, szóval fújj visszavonulót és elfelejtjük, hogy valaha itt voltál.
Kacsintok rá jobb szememmel, majd egy újabb mosolyt megengedek neki, hogy ismét a táskám foglalja le figyelmem legjavát. Hol van már az a kibaszott kulcs?!
avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Cate Blanchett

× kor :
42

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Főszerkesztő

× hsz-szám :
18


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Pént. Aug. 25, 2017 4:34 pm

Lelkem mélyén abban reménykedem, hogy ez a nő úgy rezzen össze, mint egy ártatlan őz, mikor a szél hevesebben fújja a kiszáradt ágakat, s bármiféle ellenállás nélkül jön velem annak a gusztustalan patkánynak a lakására. Ám hova is gondolok! Mikor fellapoztam az újságokat, s végigmértem alaposan, már akkor látszott a szemeiből, amiket még a sok Photoshop sem tudott megmásítani, hogy nem lesz egyszerű dolgom. Ez a határozottság, s ez a kemény stílus, ami lejött a lapokról, ez nagyon is az övé. Nem a média aggatta ezt rá. Ő maga ilyen... Márpedig pontosan ettől tartottam.
- Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Sokkal nagyobb bajban vagy, mint azt gondolnád. - a hangom keményen cseng, bár talán fellelhető benne némi kétely is. Annak ellenére, hogy én vagyok az egyik leghatározottabb gyilkos a csapatban. Most viszont nem érzem magam annak, hiszen egyre csak az jár a fejemben, hogy az a beteg alak miket akar művelni ezzel a nővel. Elmebeteg dolgok, ép eszű ember ilyeneket biztosan nem csinálna. Ez nem csupán bosszú. Ez a förtelmes élvezeteinek a kiélése. Ha ölök, akkor azt a puszta kezeimmel teszem, én magam. Most viszont teljesen más a helyzet. Ezért is kavarog bennem ennyi érzés.
- Még nagyon régen valakinek az álmait tiportad szét, s most megfizetsz érte. - a szavaim undortól csöpögnek, bár meglepő módon ez nem a nő felé irányul. Így kissé betanult szövegnek is tűnik, ami igaz is, hiszen az a férfi még ezt is meghatározta, mit kéne neki mondanom. Magamtól amúgy nem szoktam fecsegni. Nem szoktam közölni, ki miért fog meghalni, ki bérelt fel, s alapjába véve semmit sem. Hullákkal nem szoktam beszélgetni, teljesen felesleges bármit is mondani. Most viszont más a helyzet, s ez nem igazán tetszik.
- Jeffrey Johnson. A végzeted. - ezen a ponton akaratlanul is elröhögöm magam. Sajnálom, az én hibám, de annyira abszurd a helyzet, s ahogy előttem van ez az alacsony tag, aki a mellemig sem ér nagyjából, s aki kopaszodó, szemüveges, dagadt... És ő a végzete! Hát Linda felfalná reggelire! Mikor közölte velem, hogy ezt mondjam, akkor is pofán röhögtem. Próbáltam otthon gyakorolni a szöveget, de nem ment. Ahogy jelenleg sem.
- Na jó... - fújom ki magamból az undort, majd elő kapom a fegyvert, s határozottan Lindára fogom. Már csak a tartásomból is látszik, hogy nem először van a kezemben, ami igaz is, elég jól célzok, minden héten több órát töltök a lőtéren.
- Ne is keresgélj tovább, az enyémmel megyünk. - viszonzom a kacsintást, majd jobb ívben megkerülöm, mindvégig pontosan a fejére célozva, s mikor mögé értem, előveszem a bilincset. Tényleg remélem, hogy nem áll ellen, most valahogy nem akarok tovább fenyegetőzni. Sem egy rongyot az arcához dugni, sem a kocsimhoz vonszolni... Márpedig meg fogom tenni, ha szükséges. Igazából a fejemben minden el van tervezve tökéletesen addig a pillanatig, amíg ahhoz a bizonyos Jeffreyhez nem érünk. Az idegeim eleve néha hajszálból vannak, s nem tudom, mit teszek, ha meglátom, hogy mit akar vele művelni az a strici. Ebbe igazából nem mertem belegondolni, mert ahogy megközelítettem a gondolatfoszlányt, már éreztem magamban, hogy elönt a düh... Tehát, Linda, csak tedd hátra a kezed, hadd végezzem a dolgom! Aztán meglátjuk, mit írt nekünk a sors...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Linda Colbert on Szomb. Aug. 26, 2017 7:42 am

- Baj? A következő havi szám, mely késve kerül a nyomdába... Na az baj, Édesem. Egy lány, aki pisztollyal próbál megfenyegetni, maximum egy hétköznapi kellemetlenség. Bár hozzá kell tennem, azt hiszem te vagy az első, aki a fegyverét villogtatja előttem, szóval valamilyen szinten mégiscsak különleges vagy. - különbözőképpen értelmezzük a baj fogalmát, az már biztos. Viszont nem áll szándékomban kötélnek állni, és hadonászhat bármennyit azzal a valamivel ott a bőrtáskában, nem akarom megkönnyíteni a dolgát. Miért, csak az életemet veheti el? És?
- Kicsit pontosíthatnád Édesem, mert hirtelen egyetlen név sem jut az eszembe. Nem azért, mert nem tiportam szét álmokat, ahogyan te is mondtad, de nem tartom számon őket. - vállat vonok, majd mivel megtaláltam a kulcsot a táskám legmélyén, diadalittasan csusszantom be a zárba. Nem gondolkodtam azon, hogy vajon ki lehet olyan elvetemült a múltamból, aki meg akar öletni. Már ha ez a lány célja, bár egyelőre úgy tűnik inkább, hogy csak el kell valahová vinnie, különben miért kellene a bilincs. Kopogok egyet a magassarkúmban, halkan visszhangzik tőle a parkoló, mert bármennyire is komédiába való a történet, azért kíváncsivá tett a megjelenése. Félreértés azonban ne essék, nem a megbízója érdekel vagy az, hová is kellene vinnie, a lány keltette fel az érdeklődésemet, de amíg ezt végiggondolom, nevetés szakítja meg a feszültnek ható pillanatunk.
- Jeffrey Johnson a végzetem? Nem ismerek semmiféle Jeffrey Johnsont. - pillantok rá értetlenül, viszont én is elnevetem magam, mert a lány röhögése ragályos. Ott állunk tehát ketten, s bár nekem fogalmam sincs, hogy miért, de remekül szórakozom. Meg is kell támaszkodnom, annyira magával ragadnak az érzések, hiszen már régen nem nevettem ekkorát, főleg úgy, hogy nem is tudom, hogy micsodán. És akkor bevillant! - Jeffrey Johnson, a kerti törpe? Százötven centi magas, feltűnően elhízott és amíg beszélgetsz vele, folytod az orrlyukaidat nézi?
Elvesztettem minden méltóságomat és könnyezve kezdtem röhögni, a térdemet csapkodtam, és már az is eszembejutott, hogy milyen álmától fosztottam meg. - Egy estélyen találkoztunk... Kifejezte az igényét rám... Mintha bármikor megkaphatna... Az álmaiban!
Visítottam fel újra, majd próbáltam összeszedni magam, légzőgyakorlatokat csináltam, szabad kezemmel legyeztem arcom kipirult részeit, szipogtam egy-két aprót és a torkomat is megköszörültem. Amikor végre megnyugodtam, lecsuktam a szemeimet és mély sóhajtással engedtem el a feltört érzelmeket. Egy utolsó krákogás és folytatnám a magyarázatom, de a pisztollyal találom szembe magam, mellyel a fejemre céloz a fiatal lány.
- Akkor inkább ölj meg most. - beszívtam a levegőt, pár másodpercig benttartottam, majd kiengedtem a tüdőmből. Messze szállt az a jókedély, amivel az előbb megajándékozott, s egyfajta komorság vette át a helyét. Lehet, hogy ő arra számított, hogy mozdulatlan maradok, amíg megkerül, de fejemmel és szemeimmel követtem, majd amikor a bilinccsel babrál, közelebb lépek hozzá és homlokomat a pisztoly csövéhez teszem. Talán nem pontosan középre, de megpróbálok nagyon jól célozni. - Félreértésben élsz Édesem, mert én innen nem megyek veled sehová. Utoljára tizennégy évesen mondták meg nekem, mit kell tennem, de azóta köszönöm szépen, megvagyok a parancsok és utasítások nélkül. Szóval vagy lelősz, vagy elengedsz, de az biztos, hogy nem megyek veled.
avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Cate Blanchett

× kor :
42

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Főszerkesztő

× hsz-szám :
18


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Szomb. Aug. 26, 2017 2:39 pm

Csodálattal hallgatom a szavait. Számtalan életet ontottam már ki, s megmondom őszintén, ilyen reakciót még sosem tapasztaltam. A legtöbbször mindenki megtört már az első öt percben, s könyörgött az életéért. Teljesen mindegy, hogy egy gazdag "úriemberről" volt szó, vagy csupán egy suttyó dílerről. Amikor megérzik a halál leheletét, melyet én súgok feléjük, előjönnek a túlélési ösztönök, melyek az utóbbi talán száz évben annyira ellaposodtak, hogy a könyörgésen túl aligha ment bárki is. Persze, voltak olyan meggondolatlan esetek is, mikor az egyén annyira kurva sok akciófilmet nézett, hogy azt hitte, hogy egy ellesett mozdulattal kiütheti a kezemből a fegyvert. Tévedett... Lindára azonban talán kissé csillogó íriszekkel pillantok. Ő egy igazi Nő. Nagyon sok mocskot olvastam róla, számtalan kritikát s ocsmány véleményeket, ám mindezt félretéve így, hogy találkoztam vele személyesen is, meg kell hagyni, hogy pozitívan csalódtam. Talán mert találok benne némi hasonlóságot önmagammal. Különbözünk persze, nagyon is, mégis... Rám is fogtak már fegyvert, s az én reakcióm is hasonló volt. Mindig úgy tartottam, hogy ha eljön az én időm vége, akkor teljesen mindegy, hogy a földön csúszok, akkor is elér a végzetem. Így inkább állok elébe büszkén s felszegett állal, mintsem egy porban csúszó féreg. Linda viszonzott kacaja pedig annyira felüdít, hogy a fegyvert is leeresztem, lehet, hogy szerencsétlenségemre. A figyelmem ugyan nem lankad, de én sem bírom abbahagyni a röhögést, az egész helyzet már túlságosan is komikus.
- Te jó ég, igen, és tényleg folyton az orromat bámulta! - letörlök egy kósza könnycseppet, mielőtt még elmossa a tökéletesre festett sminkem. Hiába, ha munka van, szeretek adni a megjelenésemre, hiszen ha már kiontok egy életet, legalább megadom nekik azt az örömöt, hogy szemük utolsó képében egy szépség néz vissza rájuk.
- Az igényét? Rád? - na jó, itt már tényleg megszakadok a röhögéstől, bár inkább már magamat kezdem szégyellni, hogy egyáltalán belementem ebbe az egészbe. Egy féltékeny, meggazdagodott pöcs piti és gusztustalan bosszúja. Már csak ha arra gondolok, hogy ez a tag egyáltalán tudja mi az, hogy bosszú, már akkor sírhatnékom van!
- Nem én akarlak megölni. Hanem az a patkány. Ám hidd el, jobban járnál, ha én lőnélek fejbe itt és most... - a nevetés elhal, s a pisztoly újra felemelkedik, mint egy éhesen vibráló hímtag. Arcomra borús él húzódik, mikor újra eszembe jutnak az elhangzottak. A helyzet pedig még nehezebb, hiszen ez a nő szinte tálcán kínálja az életét nekem. Nekem, s nem ennek a férfinek. Én azonban sem barbár nem vagyok, sem pedig tahó mindenkivel. Pontosabban, az emberek 90%-val nem vagyok az. Így hátrább lépek kettőt, leeresztem a fegyvert, s kissé halkabbra, bizalmasabbra veszem a hangom.
- Tényleg nagy bajban vagy. - ezt már inkább figyelmeztetően mondom, mintha tehetne bármit is. - Itt nem az életed a lényeg. Hanem az az előtti órácskák... - nagyot sóhajtok, s próbálom visszanyelni a hányingerem. - Ez az ember elmebeteg. A szó szoros értelmében. Nem csak azért kell elvigyelek hozzá, hogy megöljön. A halál az kiváltság lenne számodra... - egyszerűen képtelen vagyok a szemébe mondani, hogy milyen brutális módon akarja megerőszakolni. Empátia? Igen, úgy tűnik létezik bennem ilyesmi, hiszen folyton az lebeg a szemeim előtt, hogy mi lenne, ha a helyében lennék.
Ekkor váratlanul az órámra pillantok, s halkan felszisszenek.
- Késésben vagyunk. - szinte abban a pillanatban, ahogy kimondom e szavakat, valahonnan távolról, a mélygarázs bejárata felől fékcsikorgásokat hallok. Ami azért baj, mert az egyik emberünk elvileg őrködik. S akit beengedhet, az maximum csak... Jeffrey?!

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Linda Colbert on Szomb. Aug. 26, 2017 4:24 pm

Együtt nevetünk, mintha régi jó barátnők lennénk és együtt éltük volna meg a külön-külön tapasztalt élményeket. Egy más helyzetben, egy már időszeletben biztosan közelebb lépnék hozzá, magamhoz szorítanám törékenynek tűnő testét és addig csókolnám, míg a légszomj el nem szakítana tőle. Gyönyörű mosolya, csilingelő kacaja megtölti az egész teret, s én meglovagolom az örömét, vitorlámba fogom szilaj vidámságát és vele együtt hajózom tovább. Azonban mindennek vége kell, hogy szakadjon, s ahogyan megkomolyodik, ahogyan komorrá válik a hangsúlya, nekem is visszább kell fognom az érzéseimet, nekem is el kell folytanom a felszabadult gondolatokat.
Nem használom ki pillanatnyi tétovaságát, amikor leereszti a fegyverét, hiszen mit is kell egy olyan izéval tenni? Sosem volt a kezemben és nem Jeffrey Johnson miatt fogom elkezdeni a felfegyverkezést. Hallgatom őt, ahogy magyarázza a dolgokat, de én ezekről már mind tudtam.
Az információ hatalom. Ha a gazdagok és szépek világában élsz, s megtudsz róluk dolgokat, akkor hatalmad van felettük. Sokan nem is tudják, hogy milyen titkokat és eltemetett emlékeket képesek szeretők, házvezetőnők, lakájok vagy éppenséggel egyszerű szomszédok elcsepegtetni a megfelelő fizettségért cserébe. S ezek az információk, ezek a titokban tartott aknák hol kevésbé, hol velőtrázóan képesek megingatni az életüket, felépíteni vagy éppenséggel lerombolni a róluk kialakított képet. Senkinek ne legyenek illúziói affelől, hogy Jeffrey Johnson aktája ezután az éjszaka után napvilágra fog kerülni, ami tönkreteszi a fekalofil köcsögöt.
- Talán nem a legjobb pillanat arra, hogy udvaroljak, de mondták már, hogy milyen élettel telik meg a szemed, amikor aggódsz valakiért? - elnevetem magam, majd közelebb lépek hozzá, és ha engedi, elhajtom a pisztolyát. - Mindketten tudjuk, hogy erre nincs szükség.
Mosolygok rá, majd beharapom az alsó ajkamat, s miközben az órájára pillant, én is meghallom a közelgő kocsi nyikorgását. - Talán vársz még valakit?
Fordulok el, majd úgy állok, hogy a lány mögöttem legyen és valamennyire takarjam az érkező kocsi elől. Hatalmas, fekete autó, sötétített ablakokkal, mely visszafogott eleganciát kölcsönöz a beszélgetésünket megzavarónak.
- Még nem is mondtad a neved. - pillantok hátra egy csábító mosoly kíséretében, majd ha elárulja oly' becses nevét, kimondom magamnak a nyelvtörőnek is ható címkét. - Gyönyörű neved van Morthiana...
avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Cate Blanchett

× kor :
42

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Főszerkesztő

× hsz-szám :
18


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Szomb. Aug. 26, 2017 7:14 pm

Meglepően tapasztalom azt a szokatlan összhangot, ami kettőnk között megy végbe apró kis szikrákon keresztül, melyek mikor bőrömön pattannak szét, szinte belebizsergek az érzésbe. Mikor odahaza késő éjjel egy bögre gőzölgő kávé - és whisky - társaságában bújtam az összegyűjtött lapokat, már akkor szinte arcon csapott az a mérhetetlen energia, mely Lindából árad. Hiába, aki ennyire sikeres, annak tipornia kell. El kell tipornia az útból azokat a mitugrászokat, akik hátráltathatják, vagy akik éppen bemocskolhatják a hírnevét. Jeffrey pont ezt próbálta megkísérelni. Nehezen tudom elképzelni a helyzetet, hogy mi vezérelhette ezt a pasast arra, hogy egyáltalán megszólítson egy ilyen nőt. Azért, mert kurva sok pénze van? És? Lindának is! A hatalmat, ami jelenleg a pénz, tudni kell "cipelni". Ez a tag nem tudja. Így fizet egy rakat zöldhasút azért, hogy féltékenységből és bosszúból megöljön és megerőszakoljon egy olyan nőt, aki gondolkodás nélkül nemet mondott neki. Van egy határ azért, kérem szépen...
- A ritka pillanatok egyike... - lehelem a levegőbe erőtlenül, s mikor lép felém egyet, meghátrálok, azonban egy lépésnél nem jutok tovább. Más esetben ilyen próbálkozásnál valószínűleg eltörném az egyén állkapcsát, ám most semmi ilyen mozdulat nem történik, a pisztoly megadóan omlik le a kezemben, és simul hozzá combomhoz. Őszintén szólva rettentően meglepődök a saját reakcióimon, hiszen még számomra is új, hogy így viselkedek. A célpontjaim jó nagy része eddig férfi volt, akik még ha éppen próbálkozni is akartak azzal az ostoba dologgal, hogy elcsábítanak, inkább az ellenkezője sikeredett. A nők pedig... Miért akartak volna próbálkozni ilyesmivel?
Első pillantásra egy igazán szenvedélyes hölgynek tűnök, aki falja a férfiakat, s minden éjszakán mást cipel az ágyába. Másodjára már fel lehet fedezni íriszeim mélyén valami hideg közönyt, mikor velük beszélek. Hiába, remekül meg tudom téveszteni az embereket. Jelenleg azonban nem tudom eldönteni, hogy Linda ennyire látja bennem, hogy a nőkhöz vonzódok, vagy csak éppen egy utolsó leheletnyi próbálkozás akar ez lenni, nincs mit veszíteni alapon. Meg kell hagyni, nagyon is célba ér a dolog, mert szinte egész testemben megborzongok, ahogy hozzáér kezemhez. Emberből vagyok én is, s bár nehéz rájönni arra, hogy mi is az a momentum, amikor egyből le lehet venni a lábamról... Nos, ez most sikerül. Mérgezett szemeimmel Lindáét fürkészem, s szinte a lélegzetem alatt is alig emelkedik a mellkasom, miközben érzem, hogy a szívem egyre hevesebben pumpálja a vért. Ez pedig hiba, hiszen ha akarna, most könnyedén belém döfhetne egy kést, vagy kitéphetné a kezemből a pisztolyt. A reakcióidőm épp egy lassú fázisát éli, így teljesen biztosan sikerrel járna.
Ha nem használja ki a helyzetet, akkor pillanatokon belül viszont visszatérek a valós világba, s mikor meglátom az autót, váratlanul lökök egyet Lindán előre, s újra ráemelem a fegyvert, enyhén nekitolva a fejének.
- Morthiana... - lehelem a fülébe, s mikor meghallom a bókot, egy pillanatra lehunyom a szemem. Nagyot nyelek. Nem tudom, mi fog ebből kisülni, de hogy semmi jó, az is biztos.
- Inkább ne szólj egy szót sem, próbálj meg egy kicsit... Nem önmagad lenni. - ezt nem utasításnak szánom, hanem inkább jó tanácsnak, mintegy a szavaim mögé rejtve azt az elhallgatott kis mondatot, hogy "...amíg kitalálok valamit". Ha Linda nem ellenkezik, akkor a bilincset is gyorsan a kezére pattintom, ha viszont igen, akkor hamar visszadugom a kis bőrtok szélébe. Az autó türelmetlenül robog be. Én már akkor tudom, ki vezeti, mikor megpillantom azt a távolból. Nehéz csend telepedik részemről kettőnk közé, egészen addig, míg előttünk le nem parkol a kocsi, s ki nem lép belőle kissé dühösen ez a bizonyos kerti törpe.
- Nem megmondtam, te kurva, hogy időre hozd el nekem?! - a nyál szinte fröcsög a szájából, mikor ő is előhúz egy pisztolyt. A kezem pedig megremeg. Már nem a félelemtől, vagy bármi hasonlótól, hogy ez itt hadonászik azzal a szarral... Nem. Az ideg rezgeti meg ujjaim alatt a fémet, amit Linda is remekül érezhet.
- Hogy... Mit mondtál? - kérdezek vissza enyhén félrebiccentett fejjel, azonban Jeffrey újra türelmetlenül kezd hadonászni.
- Ne pofázz már annyit, megkapod az egész kurva pénzt, de most húzz a picsába, innentől nem kellesz. - épp hogy szóra nyitnám vöröslő ajkaim, már folytatja is. - Ja, és bármivel is próbálkozol, kedves Linda, neked már annyi! - röhögi el magát, én meg úgy érzem, hogy egy disznónak is előbb hagynám, hogy megdugjon, mint ennek... Bár egyelőre nem lépek semmit, csak várok, hiszen látom rajta, hogy valamit még nagyon el akar mondani.
- Tudod, sikeres ügyvéd lettem. Mocskosul sok pénzem van. Úgyhogy bár elég sok időbe került, de elintéztem, hogy bevarrjanak téged. Ha valamilyen oknál fogva sikerül kijutnod, és átbasznod engem... A rendőrök már keresnek. - önelégült vigyora ocsmányan terül el arcán. Sajnos én tudom, hogy nem hazudik, hiszen láttam ezekről a tevékenységeiről pár papírkát. Bárhogy is legyen, kellemetlen hónapok várnak Lindára, amíg a pénzes kis emberkéi el nem sikálják a vádakat. Persze, ha túléli...
- Na, told ide magad, te meg húzz innen. - rángatja a fegyvert, mire én óvatosan meglököm Lindát, jelezve, hogy induljon meg. Az érintésem pedig nem fenyegető, sokkal inkább... Biztató. A kérdés már csak az, hogy ez a faszkalap tud jobban célozni egy olyan fegyverrel, amit még sosem fogott a kezében, vagy én, aki már tíz éves kora óta ezt csinálja? A neheze csak most kezdődik...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Linda Colbert on Szomb. Aug. 26, 2017 8:04 pm

Meg szeretném nyugtatni, amikor egy lépést hátrál, de szerencsére nem kell, hiszen nem menekül tovább. Erőtlen válasza sóhajt fakaszt az én ajkaimról is, majd figyelem, ahogyan a fegyver a combjához tapad, ahogyan ernyednek arcának vonásai, amit lélegzetvételei szinte megállnak attól az apró ténytől, hogy közelebb lépek hozzá. Nem szólok, csak figyelem, magamba fogadom látványát, s nyelek egy újat, kiszáradt ajkaimat pedig nyelvemmel nedvesíteném, de nem tehetem, mert a kocsi, a tökéletes pillanatot megzavaró kocsi megérkezik.
Majdnem felnevetek tanácsára, és hatalmas erőfeszítésbe kerül, hogy végül ne tegyem meg. Szemeimet becsukom és nagyot sóhajtok, amikor csuklóimon kattan a bilincs, és fájdalommal kellett fogadnom a hideg acél okozta bevágást. Nem, gyűlölöm a fájdalmat, kapni és adni egyaránt, nem találom örömöm egyik opcióban sem, így most is fintorral arcomon tűrök. Mert tűrnöm kell!
- Ugye tudod, hogy lehetetlent kérsz... - fordulok ismét hátra, majd mosollyal zárom szavaimat, hogy aztán tekintetem a köpcös felé fordítsam. - Te szarfaszú köcsög, mégis mi a faszt képzelsz te magadról?!
Majd egyszer elnézést fogok kérni ezért Morthianatól, de nem tudom meghazudtolni magam. Aminek ki kell jönnie, az ki fog jönni belőlem, s bármennyire is moderálnám a mondandómat, rohadtul nem sikerül. Előrébb lépek, pontosan úgy, ahogyan kérte tőlem, bár ő inkább a told ide fordulatot használta, s nem a hívás egy udvariasabb formáját.
- Sikeres ügyvéd, mocskosul sok pénzzel? És plasztikai sebészre mégsem telik? - nevettem el magam, majd egészen közel léptem hozzá. - Egy szar, szemét senkiházi vagy Jeffrey és ezen az sem fog változtatni, ha ma megölsz és tudod miért? Azon egyszerű és nyilvánvaló ok miatt, mert trágya vagy, guánó, bélsár, ürülék, ganaj...
Ebben a pillanatban fogytam ki a szinonímákból, ami pont kapóra jött, hiszen már olyan közelségbe kerültem hozzá, hogy csak lendítenem kellett a lábamat, és ha sikerült, akkor tökön tudtam rúgni. Méghogy ne legyek önmagam? Hát ki más lehetnék? Nem érdekelt, hogy vajon talált-e a rúgásom vagy mellé ment. Nem érdekelt, hogy elsüti-e a fegyverét ez a gnóm itt előttem vagy a fájdalomtól eldobja azt. Nem érdekelt, hogy Morthiana milyen tervet eszelt ki életem esetleges megrontója ellen vagy rám hagyja az egész megoldását. Itt engem sérelem ért ezen az éjszakán és a sérelmet meg fogom torolni, minden eszközzel és a lehető legbrutálisabban. Szóval, ha sikerült tökönrúgnom Jeffreyt, akkor még egy tizenegyes lövőket megszégyenítő erősségű támadást mérek a gyomrára, reménykedve abban, hogy kipukkad. Mert megérdemelné a fattya!
avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Cate Blanchett

× kor :
42

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Főszerkesztő

× hsz-szám :
18


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Vas. Aug. 27, 2017 12:37 pm

A bilincs végül vészjóslóan kattan Linda kezén, s ezzel a megadásával lényegében az életét az én kezembe adta. Pedig érzem, hogy a saját személyisége ennek teljesen az ellentétét sugallná neki, mégis úgy tűnik, hogy ezen az estén rajtam fog múlni minden, ezt pedig nem igazán szeretem. Jobb az, ha minden úgy történik, ahogy azt lépésről lépésre elterveztem, s ahogy azzal megbíztak engem. Ha valamit elvállalok, általában nem szoktam spontán cselekedni, ez a pöcs azonban kikényszeríti belőlem azt, hogy valakinek az oldalára álljak. Kit válasszak? Válasszam a pénzt, amivel bő egy évig remekül kihúznám úgy, hogy szinte luxus körülmények között éldegélek, vagy válasszam a nőt, azt, aki ott él bennem is, aki ott él Lindában is, s akit aljas módon akarnak megszégyeníteni? Válasszam a biztos megmenekülést a zöldhasúval, vagy a biztos üldözést anélkül...
- Linda! - préselem ki ajkaim közül nehezen, mikor szinte az első pillanatban már meg is mutatja magát a hölgyemény. No igen, nagyjából valahogy így képzelem el azt a bizonyos régi találkát, mikor kiadta az útját ennek a patkánynak. Megmondom őszintén, bármennyire is kényes a helyzet, majdnem elröhögöm magam, mert egyszerűen látom azokban a bamba szemekben, mennyire kurvára zavarban van így, hogy Linda bizony nem hogy nem rezzen össze azon, hogy egy fegyver van a kezében, s biz' éppen el akarják rabolni, ellenkezőleg, olyan bátorságot és vakmerőséget mutat, amit még soha életemben nem láttam. Ámulva figyelem az eseményeket, bár én magam nem szólok közbe, csendben állok hátul pártatlanul, miközben a szőkeségre fogom a pisztolyt. Magamban szinte én is tátogom a szavakat, s kárörvendve figyelem, ahogy Jeffrey arcvonásain látszik, hogy kezd összeomlani a sok ocsmányság alatt, amit Linda a fejéhez vág.
Azonban úgy tűnik, nem csak a levegőbe beszél, szavai mögött tettek is lapulnak, hiszen lába úgy fúródik a dagadék ágyékába, hogy még én is felszisszenek a fájdalomtól. Ennek se lesz már gyereke. Hál' istennek! A férfi eléggé megrogyik, bár a fegyvert még mindig erősen szorongatja, ám mikor ki akar egyenesedni, egy újabb igen nagy fájdalom hasít gyomrába. Micsoda nő... Most már tényleg csodálva figyelem Lindát, ám a rózsaszín köd hamar szertefoszlik, mikor a dulakodás hangját egy hangos lövés hasítja ketté, mely után még a fülem is csengeni kezd. Hirtelen kapom a fejem az autónak támaszkodó Jeffrey felé, kinek elsült a fegyvere, láthatóan véletlenül, hiszen ő maga is meglepődve figyeli a pisztolyt. Ennek azonban három kimenetele volt lehetséges... Ha Linda újra támadni akart volna, s megindult volna Jeffrey felé, akkor a golyó bizony keresztül megy a vállán. Ha ugyanabban a helyzetben maradt, akkor csupán súrolja a kezét, persze ez sem éppen fájdalommentes, ám ha odébb lépett, a fegyvertől távolabb, akkor sikeresen megúszhatta a balszerencsés mozdulatot. Reméljük, több verzió nem létezik...
Bárhogy is történt, Jeffrey arca vöröslik az idegességtől. Látom rajta, hogy kezdi teljesen elveszíteni a józan eszét. Engem már észre sem vesz, nem kér segítséget, egyedül csak Lindára fókuszál, akire ráemeli a pisztolyt, dagadt ujját pedig a ravaszra helyezi.
- Változott a terv. A szétlyuggatott, véres hulládat fogom megdugni újra és újra, amíg el nem rohadsz alattam... - ekkor minden olyan gyorsan történik. Most jött el az a pillanat, amikor döntenem kell. Látom, hogy nem hezitál tovább ez a férfi. Látom a szemeiben, hogy meg fogja ölni ezt a nőt, ha nem teszek semmit. Szinte egy pillanatra hunyom le a szemem, amíg kiszedem a gondolatokat agyam mélyéről, s mikor újra kinyitom, ismét egy lövés szakítja ketté a mélygarázs csendjét. Majd még egy...
Linda szinte érezheti, ahogy elsüvít a golyó a teste mellett, mely oly erővel fúródik ennek a disznónak a kezébe, hogy kitépve némi húscafatot, s átfúrva magát a csontok között, megfogja az autó. Nem tévesztettem el a lövést, pontosan oda céloztam. Ilyenkor akár pár tized másodpercek is számítanak, s mielőtt elkéstem volna, cselekednem kellett. Talán elég lett volna ennyi. Talán megadta volna magát, s talán máshogy történtek volna a dolgok. Ám nem így történt. A következő golyó a bal szemébe fúródik szétroncsolva azt, s áthaladva agytekervényein, majd megállapodik a koponyája hátulsó részén, egy nagy fröccsenés kíséretében, mely beteríti az autója első ajtajának ablakát vérrel.
A fegyvert végül leeresztem. Pár másodpercig csak hűvösen és némán állok, lefotózva, s elraktározva az emlékeimbe ennek a féregnek a lélektelen testét. S hogy mi következik? Újratervezés... El kell innen tűnnünk. Azonnal...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Linda Colbert on Vas. Aug. 27, 2017 6:42 pm

Örülnöm kellett volna, hogy betalál az első rúgásom, de nem éreztem mást a szívemben, mint szánalmat. Úgy értem, mi mást is érezhetnék Jeffreyvel kapcsolatban? Megvetést? Gyűlöletet? Dühöt? Nem, egyik érzés sem vert gyökerent iránta bennem, s a szánalom is csak felszínes, érintőleges foszlányként gyúlt meg bennem. Többet kellene éreznem, de egyszerűen nem megy, kikapcsoltam már azokat a részeket mind a szívemben, mind az elmémben, ami a logikus és tiszta gondolkodást megakadályozza. S ha most annál a pár morzsányi gondolatnál többet fecsérelnék a zsírgolyóra, akkor biztosan másképp alakulnának a dolgok.
Második rúgásom is betalál, s már készítettem volna elő a harmadikat is, de mozdulatomat kettévágja a férfi kezében eldördülő fegyver robaja. Hallottam már pisztolyt elsülni, de a parkolóház akusztikája felerősíti, elviselhetetlenné és fájdalmassá teszi az élményt, összerezzenek tőle és kínokat élek át, melynek origója a vállam. Hófehér ruhám vérvörös árnyalatba váltott, s egy pillanatra úgy éreztem, hogy megállt az idő. Nem vettem levegőt, a szívem sem dobogott, csak az előbuggyanó vér látványa kötött le, a sebesülésé, amire nem számítottam. Veszélyesen, sőt felelőtlenül álltam a dolgokhoz, nem kellett volna Jeffreyre támadnom, nem kellett volna hősködnöm, nem kellett volna bemutatót tartanom a lánynak, akihez egyébként semmi közöm nincs.
A vörös folt lassan, de biztosan nőtt, nekem pedig elfehéredett az arcom, amint saját halandóságommal szembesültem. Nem, eddig soha nem kellett erre gondolnom, soha nem volt olyan, hogy veszélyben éreztem az életemet, de úgy tűnik, egyszer mindennek el kell jönnie, s az én vízválasztom ez az éjszaka lesz. Tekintetemet a férfira vetettem, akinek fegyvert tartó keze abban a pillanatban hasadt ketté, majd a következő pillanatban a feje robbant szét. Lassan nyeltem egy hatalmasat, majd Morthiana felé tekintettem, aki fegyverével még mindig a zsírgolyó felé célzott.
- A rohadt, kurva életbe! - adtam ki minden dühömet egyetlen mondatban, majd a vállamhoz kaptam és próbáltam elállítani a vérzést. A mozdulat azonban fájdalommal járt, sakálként üvöltöttem az eltűrni vágyott kínra, de nem bírtam, le kellett ülnöm, s ahogyan zuhantam, Jeffrey vértől mocskos arcát figyeltem. - Mégis mi az Isten ez az egész? Azt hittem, ez valami játék! Egy kibaszott játék!
Eltört bennem a mécses, mert eddig meg voltam arról győződve, hogy csak szórakoznak velem, hogy a kezükben tartott fegyverek csak játékszerek egy bonyolult színpadi előadásban, s most itt vagyok lőtt vállal és egy kibaszott hullával. - De te megölted, kurvára megölted! Uram Isten! Te megölted!
Fejemhez kapok, elfelejtem, hogy véres a kezem, így a hajamat és homlokomat vörösre festem, mert érzem, hogy valami nincs rendben. Túl sok vért veszítek, és az ájulás kezd kerülgetni. Még Morthianara nézek, mondani akarok valamit, de már nem jön ki szó a számon, hiszen elmém kikapcsol, s elszenderedik.
avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
Cate Blanchett

× kor :
42

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Főszerkesztő

× hsz-szám :
18


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Vas. Aug. 27, 2017 8:28 pm

Újratervezés. Az agyam oly' hevesen kezd el megoldást keresni, hogy az ide-oda zakatoló szemeim szinte ki akarnak robbanni üregükből, hogy még alaposabban tanulmányozzák a helyszínt, hogy minden apró kis részletet megjegyezzenek, hogy a látott adatokat tökéletesen betáplálják... Ezért az a pár pillanatnyi szótlan mozdulatlanság, mintha csak az én elmém akarna megbomlani a hirtelen jött tettem súlya alatt. Nem. Csupán összegzek magamban s kiutat keresek ebből a pöcegödörből. S mikor megtalálom...
A fegyvert hirtelen mozdulattal rakom vissza a helyére, s mint valami katona, ki milliószor begyakorolta már ezt, úgy lépek a hulla mellé, majd a combom takarásából előhúzok egy kisebb kést. Nem, nem akarom kibelezni, pedig az iránta érzett hideg gyűlöletem alig akar visszatartani. Ehelyett inkább ingéből vágok két jókora darabot, amikkel odalépek Linda mellé, s innentől nem hagyok számára ellenkezést. Nagyon gyorsan pár mozdulattal összehajtogatom az egyiket, melyet ráhelyezek a sebre, majd a következővel hamar áttekerem, a végét pedig erősen megkötöm. Ezzel legalább egy kis időre tudom csillapítani a vérzést, persze semmi sincs megoldva, hiszen a golyó bizony nem jött ki sehol. Ettől féltem...
- Ez nem játék. Kezdjük is akkor az elejéről... - a hangom loholásban hal el, hiszen gyorsan megkerülöm az autót, aminek felnyitom a csomagtartóját, majd visszaérve már ragadom is meg Jeffrey gusztustalan holttestét, s vonszolom hátrafelé. Eléggé nehezen megy, bár mondhatjuk, hogy gyakorlott vagyok ebben, hiszen már nem egy embert tömtem a csomagtartóba. Azonban egyik sem volt ekkora, így tényleg fel kell szívnom magam.
- A nevem Morthiana, bérgyilkos vagyok, ez a tag pedig azért bérelt fel engem, hogy elvigyelek hozzá azért, hogy brutális módon megerőszakoljon, majd megöljön téged. - ekkor egy újabb erősebb nyögés hallatszik felőlem, immáron hátulról, hiszen épp gyürködöm befelé a vértől csöpögő testét. Ez is lassan megy, hiszen először egyik kezét emelem fel, majd egyik lábát, végül nagy nehezen a felső testét is feltolom, majd jó erősen rábaszom az ajtót, azt a kibaszott ajtót, amit erősen odacsapok, hiszen alig fér be.
- Ha nem ölöm meg, neked annyi. - jegyzem meg a levegőbe, s már lépek is oda Lindához, majd miután kicsaptam a hátsó ajtót, megragadom a derekánál. Ekkorra már eszméletlen, így megint csak nincs könnyű dolgom, persze ez a hölgy ennek a dagadéknak a felét sem teszi, így őt már gyorsabban tuszkolom be a hátsó ülésre, óvatosan elfektetve, majd bekötve őt kicsit szerencsétlenül a biztonsági övvel. Ekkora már én is tiszta vér vagyok, keveredik rajtam minden mi szem-szájnak ingere...
- Gyerünk már! - mondom hangosabban magamat biztatva, majd felkapom Linda táskáját, Jeffrey pisztolyát, behajítom őket az ülés alá, gyorsan bepattanok a vezetőülésre, s már indítom is az autót. Úgy lövellek ki, mint valami puskagolyó, kis híján nekimenvén egy másik autónak, de semmi gond, tudok vezetni. Pont úgy, mint egy nő... Egy nagy vértócsát hagyok magam mögött, melyre visszanézve a visszapillantó tükörből, egyáltalán nem lehet kideríteni, mi történhetett. Valami szörnyű, az viszont biztos...
Úgy szlalomozok az oszlopok közt, mint valami profi, ám mikor a kijárathoz érek, az a szerencsétlen pöcs, akinek őrködnie kellett volna, természetes megáll majdnem sorompó előtt, aminél én viszont nem állok meg. A szerkezet eltörik, a pasas pedig úgy repül rá a szélvédőre, hogy amaz majd kitörik.
- Hát ez kurva jó! - ordítom, miközben legurul a kocsiról, ám én nem állok meg. Balra veszem a kanyart, s mikor gyorsan kiérek a szűk kis utcából, immáron lassabbra váltok, mintegy elvegyülve a többi szerencsétlen közt. Az ablakokon nem lehet belátni, így senki sem sejti, hogy egy hullát cipelek a csomagtartóban, a hátsó ülésen pedig egy sebesültet. Komolyan, lassan már valami kibaszott akciófilmben érzem magam... Hosszú út vár ránk. Bár nagyjából másfél óra vezetés áll előttem, mégis már most úgy érzem, hogy örökké fog tartani. S mire a rendőrök egyáltalán megszimatolják, hogy történt valami a mélygarázsban... Mi már messze leszünk. Messze, egy eldugott kis erdei viskóban, azon a helyen, melyet még a térképek sem jelölnek. S ez még csak a kezdet. Egyelőre úgy néz ki, hogy el kell tüntetnem egy hullát, s meg kell mentenem egy nő életét. Ennyit arról, hogy álomba piálom magam egy valag pénzben fürödve...

// Folyt. köv.: A menedék //

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Morthiana && Linda

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.