Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Amanda Jack Yesterday at 5:16 pm


by Danica H. Coy Hétf. Szept. 18, 2017 5:21 pm


by Linda Colbert Hétf. Szept. 18, 2017 2:31 pm


by June Baek Hétf. Szept. 18, 2017 12:28 am


by Lora Norwood Vas. Szept. 17, 2017 12:28 am


by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 4:52 pm


by Rina Nakashima Vas. Szept. 10, 2017 10:56 pm


by Vendég Vas. Szept. 10, 2017 2:15 pm




Share| .

dancing on the finest line

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarRiver S. Yoon
honey, I'm down the line
× play by :
byg
× hsz-szám :
3

TémanyitásTárgy: dancing on the finest line Csüt. Szept. 14, 2017 2:38 am

Lora && River

Megis mit csinalhat az ember fia ejjel haromkor, amikor zihalva ebred fel az agyaban, a labai kore gabalyodott takaroval?
Erre a kerdesre tobb valasz is van es tobb megoldas; bar en csak addig jutottam, hogy rajojjek, kurvara nem is vagyok mar almos es hogy szivesen meginnek egy kavet, amennyiben lenne meg a haznal, de legutobb megint elfejetettem venni - es erosen ketelkedek abban, hogy barmelyik benzinkuton is arulnanak csokolade izesitesu cappucinot, mert mas kave tartalmu italt nem vagyok hajlando a szamba venni. Jo, mondjuk az is egy eleg kerdeses dolog, mit vagyok hajlando meg a szamba venni - biztosan egy cigarettat, az utolso szalat, amit a gyurott dunhilles dobozban talalok es egy elozo naprol szarmazo, megragott pizzaszeletet, meg annak ellenere is, hogy nem is voltam ehes. De az unalom ejjel haromkor hatalmas ur; a telefonom nyomkodasat is hamar untam meg, mivel senki sem valaszolt az uzeneteimre ket percen belul. A cigarettam is filterig egett kozben; a forrosaga az ajkamba mart, de kitartottam meg a maro fajdalom ellenere is, elvegre is kellett valami, hogy elterelje a figyelmem arrol, hogy egyebkent kurvara unatkoztam.
Nem mondom, hogy nem probaltam maszturbalni, de semmilyen gondolatra nem allt fel a farkam; pedig nem ezert fizettem ki a premium felhasznaloi fiokot tobb felnotteknek szant oldalon is, de hat mit tehettem? Nem hittem abban a mitoszban, amit valami komediaban lattam annak idejen, hogy ha az ember szerelembe esik, utana mar nem all fel neki minden alkalommal, amikor azt csak szeretne; mar csak azert sem, mert amilyen erzelmi nyomorek voltam, nem is nagyon hittem, hogy lehetnek meg szerelmes.
Nem is tudom, mennyi idombe telik rajonni, hogy talan egyszerubb lenne a varosban nezni valami szorakozas tan; igaz, most, hogy az iskolaev mar reg elkezdodott joval limitaltabb volt a szorakozasi helyek valaszteka, mint korabban; meg mindig bemehettem volna a tanciskolaba is gyakorolni, esetleg osszerakni a koreografiat, amit felskicceltem valamelyik nap a fuzetembe, de aztan rajottem, hogy folosleges lenne, hiszen nincsenek tancosa....im.
A felismeres villamcsapaskent hasitott belem; bar eredetileg nem terveztem ezt a bizonyos koreografiat bevezetni a tanciskola falai koze, szemelyes projektnek akartam, de hat hol talalhattam hozza jobb part, mint a csoportomban? Mar tudtam is, kire bizhattam ezt a projektet es ezt most rogton, nem torodve azzal, hogy ejjel harom ora volt, meg kellett vele osztanom.
Minden bizonnyal orultnek fog nezni.
Ez a gondolat visszhangzott a fejemben akkor is, mikor mar a motoromon ulve, minden kozlekedesi szabalyt megszegve szeltem a varos kihalt utcait; legalabb tizenhet kulonbozo kozlekedesi szabalyt szegtem meg, mire vegre leparkoltam az ismeretlenul ismeros haz elott; rengetegszer jartam erre, gyakran csak futoban, hogy felnezzek a kivilagitott ablakba, aztan tovabb hajtsak, mintha sose lettem volna ott, foleg, hogy altalaban olyankor, amikor o otthon volt, en mar kezdtem a masodik, nem hivatalos muszakom, olyan emberek kezei alatt, akiknek barmilyen mas, normalis ember a kozelebe sem menne, de most... Most megalltam a feljaron, ahol legutobb meg egy auto parkolt.
Eloszor jartam itt... Hivatalosan.
Erdeklodve neztem korul, apro kovek utan kutatva, hogy ne a telefonom kelljen a lany ablakaba hajitanom; nem mintha annyira fajt volna a szivem a jobb napokat is latott samsungert, egyebkent is terveztem lecserelni, de azt biztos az o ablaka is banta volna, igy csak korbejartam a kertet meg egyszer, abban a remenyben, hogy talalok majd benne valami hasznalhatot, de a szerencsem cserben hagyott... Tehetetlenul bamultam a telefonom; hajitsam be az ablakon vagy sem?
Vegul a gyerekkoromban megszokott modszerhez folyamodtam, megallva az ablaka alatt es igyekezve nem felebreszteni a szomszedokat, probaltam felszolni az ablakba es felebreszteni Ot, meg rabeszelni arra, hogy jojjon velem.
- Lora, psszt! Alszol?
Gratulalhatsz magadnak, River, ez egy rendkivul intelligens megnyilvanulas volt.

_________________
- 7 minutes in heaven -
I'm sitting out dances on the wall, Trying to forget everything that isn't you. I'm not going home alone, Cause I don't do too well on my own ▪️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLora Norwood
honey, I'm down the line
× play by :
dua lipa
× kor :
22
× hsz-szám :
4

TémanyitásTárgy: Re: dancing on the finest line Pént. Szept. 15, 2017 9:18 pm


River & Lora


Nyirkos tenyérrel markolok bele a vékony takaróba, amely jóleső melegséggel öleli körbe a testem. Jó pár perce közeledő szirénák hangját hallgatom és reménykedem benne, hogy ne a ház előtt álljanak meg. Rettegek, hogy kiderült a titok és bár Ethant még a saját anyja sem szerette, mégis hiányozni kezdett valakinek. Valaki olyannak, aki tudja, hogy Ethan nálunk volt utoljára. Fáradtan figyelem a függönyök között beszökő utcai lámpa fényét a plafonom sarkában és magamban imádkozom, hogy sikerüljön elaludnom, mielőtt a magány üresre kaparja a mellkasomat. Azóta a bizonyos éjszaka óta nem sikerül rendesen kialudnom magam. Reggelről-reggelre egyre sötétebbek a karikák a szemeim alatt, mintha csak a lelkiismeretem így próbálná meg velem megfizettetni, amit tettem.
Sóhajtva fordulok az oldalamra és gyűröm a kezembe a párna sarkát, szorosan behunyt szemmel próbálva elfelejteni a környéken szirénázó autót. Ha nem hallottam volna meg negyed órája, talán sikerült volna legalább három órára elaludnom és kikapcsolni az agyamat, ami száztíz százalékos teljesítménnyel dolgozik, mióta ki kellett találnom hogyan szabaduljunk meg a felhajtón parkoló autótól azon az estén. Még valahol az ébrenlét és álom között érzem, ahogy a testem valami csoda folytán mégis ellazul. Már nem feszül úgy meg az állkapcsom, mint alig két perccel ezelőtt, a vállam nem húzom védekezően fel, az ujjaim pedig ahelyett, hogy meg akarnák fojtani a párnát, már gyöngéden simulnak rá a finom anyagra.
Bármennyire meg akarok birkózni azzal, ami történt, képtelen vagyok nem gondolni az alig néhány méterre lévő szobában látott egyre növekvő vértócsára, ami beleitta magát a szőnyegbe. Amit azóta ki kellett dobnunk. A hányinger kerülget, amikor csak eszembe jut Ethan, és a hang, amellyel a teste földet ért az öltözőasztal mellett. Fogalmam sincs azok az emberek hogy tudnak nyugodtan aludni éjszaka, akik szemrebbenés nélkül lőnek le másokat, csak azért, mert az érdekük úgy kívánta.
Legszívesebben megosztanám a titkomat valakivel, Gemmán kívül, akivel azóta alig beszélünk. Egyszerűen nem tudom mit mondhatnék neki. Hallgatott volna rám és szabadult volna meg Ethantől, amikor még nem volt késő? Vagy miért nem hagyta inkább magát megerőszakolni? Nincsenek jó válaszok. A történteket pedig bármennyire is vissza szeretnénk csinálni, már nem lehet. Másrészt mégis kit hívhatnék fel azzal, hogy megadok pár koordinátát, ahol talál egy hullát, jó szórakozást hozzá és viszonthallásra?
Abban mindenesetre reménykedem, hogy idővel nem nehezedik majd akkora súly a mellkasomra, amitől néha úgy érzem levegőt is képtelen vagyok venni. Hogy nem riadok meg minden egyes alkalommal, amikor szirénát hallok. És hogy egyszer megszabadulok Ethan vöröslő vérének a képétől, ami még álmomban is kísért.
Hirtelen riadok fel, elkeseredetten realizálva, hogy odakint még mindig sötét van. Fülelni kezdek, a korábban halott szirénák után, amelyek idő közben már biztosan elhallgattak, a rendőrök pedig talán már dolgukat jól végezve visszatértek az őrsre. Nem hallok mást a szomszéd verandáján csilingelő szélcsengőn kívül. A közelgő lépések tompa zaját biztosan csak beképzelem magamnak. Jesszusom, már az eszem is elment!
Újabb sóhajjal a hátamra fordulok és a sarokba hűségesen befészkelt fénycsíkot figyelem, csak amíg sikerül magamat meggyőzni, hogy tényleg megbolondultam és a lépéseket csak kitaláltam magamnak. Amikor aztán pisszegést hallok odakintről, kis híján felsikítok. Kell pár másodperc, amíg a szívem már nem akar kiugrani a mellkasomból. Feltérdelek az ágyon és óvatosan kipillantok a sötételők között, le az udvarra, ahol ismerős alakot pillantok ugyan meg, mégsem hiszek a szemeimnek. Még mindig enyhén remegő kezekkel próbálom kinyitni az ablakot, ami sikerül is, miután kifújtam magam, s nem dübörög úgy a szívem, mint egy komolyabb edzés után.
- Mit keresel itt? - hajolok ki, mit sem törődve a szobába beszökő hideg levegővel, ami libabőrösre varázsolja a bőrömet. Nem a legkedvesebb üdvözlés egy olyan embernek, akiért - annak ellenére, hogy valószínűleg nem is érdekelné - odaadnám a félkaromat is. De az igazság az, hogy nem tudom elképzelni mit keres az ablakom alatt az éjszaka közepén.

let's be bad together, make the devil smile

_________________
Last night, my fantasies become oh-so true
You said you wanted me as much as I want you. If I said it hadn't crossed my mind, then though baby, I'd be lying. It just got complicated, I don't know what to do. Can I get it like that, that, that, let me know 'Cause I really like that, that, that, when you go.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarRiver S. Yoon
honey, I'm down the line
× play by :
byg
× hsz-szám :
3

TémanyitásTárgy: Re: dancing on the finest line Szomb. Szept. 16, 2017 4:13 pm

Lora && River

Nem tudom, mennyi ideje allhatok mar az ablak alatt; talan percek telnek el, talan orak, amik alatt csonkig ragott kormeimmel kaparaszom a buksosisakom, hatha a karmolaszas zaja felebreszti majd az emeleten alvo lanyt, de lassan mar kezdek lemondani arrol, hogy korabban latnam majd, mint a delutani orankon a tanciskolaban. Es igazabol mar epp tavozni keszulnek, amikor az ablak vegre kinyilik, aztan Lora kidugja rajta a fejet, es kicsit sem nez ki ugy, mintha epp az elobb ebresztettem volna fel. Lehet, nem is aludt? Vendege lenne? Erdeklodve vonom fel a szemoldokom, ahogy az utcai lampa halvany fenyeben probalom kivenni, megis mi az isten lehet rajta.
Minden bizonnyal tobb, mint csak a takaro.
Kicsit kar.
- Teged. - Meglepoen gyorsan hangzik el a szambol az egyertelmu valasz, raadasul tarsitok hozza meg egy ezer wattos mosolyt is, csak a szabaly kedveert; bar minden mas emberre minden bizonnyal ra hoznam a szivbajt, ha ejjel harom-negy korul feltunnek az ablaka elott teljesen feketebe oltozve, mint egy profi emberrablo - azzal a kulonbseggel talan csak, hogy az emberrablok altalaban fekete vannal kozlekednek, nem motoron. De lehet, epp itt lenne az ideje, hogy jarmuvet csereljenek? - Lett egy istentelenul jo otletem de csak te tudnad kivitelezni, szoval eljottem erted, hogy megismertessem veled.
Minden bizonnyal most fel fog merulni benne a kerdes, hogy miert nem mutathatnam be az oran azt, amit akarok - mar ha egyatalan megfordul a fejeben, hogy en ilyenkor nem bankot akarok rabolni, hanem tancolni, meghozza a studioban, amihez hivatalosan nem is lenne szabad, hogy legyen kulcsom. Ez mennyire is demoralizalt dolog tolem?
- Szoval ha epp nincs jobb dolgod, akar johetnel is, elvinnelek utana reggelizni, ha gondolod. - Mondjuk elobb celszeru lenne atrazni a zsebeimet, van-e nalam egyaltalan annyi, hogy mindketten ehessunk valami tobbet egy jobb napokat is latott piristosnal; de hat ezen raertem meg kesobb is gondolkodni, a'sszem, tekintve, hogy meg abba se egyezett bele, hogy velem jojjon. Legrosszabb esetben, ha most elutasit, egyedul megyek - de ez egyenerteku lesz azzal is, hogy ugrott a reszveteli lehetosege is a projektemben, mert aki egyszer pofara ejt, az maskor is fog, nem?
Tovabbra is csak bamulok fel az ablakaba; valami azt sugja, ne firtassam nagyon, egyaltalan mi a feneert volt meg ebren ilyen keson,
de a gondolat, hogy esetleg epp massal lenne... A fejem megrazva uzom el ezt az otletet, de addigra mar a szam kimondja a szavakat,
amiket egyebkent minden istensegre eskuszom, hogy le akartam nyelni.
- Hacsak nem vagy epp... elfoglalt, mert akkor nem zavarok.

_________________
- 7 minutes in heaven -
I'm sitting out dances on the wall, Trying to forget everything that isn't you. I'm not going home alone, Cause I don't do too well on my own ▪️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLora Norwood
honey, I'm down the line
× play by :
dua lipa
× kor :
22
× hsz-szám :
4

TémanyitásTárgy: Re: dancing on the finest line Vas. Szept. 17, 2017 12:28 am


River & Lora


Az ismerős alakot figyelve az ablakom alatt, megfordul a fejemben az a méltán jogos és egyszerű kérdés, hogy vajon mégis mi a büdös fenét keres itt hajnalban, mindenféle előzetes bejelentés nélkül. Aztán az kezd foglalkoztatni teljes huszonhat másodpercen át, hogy vajon honnan tudja, hogy itt lakom és miért felejtettem el, ha én magam mondtam el neki. A huszonhetedik másodpercben teszem fel neki a kérdésemet, és amikor a világ legegyszerűbb válaszát kapom, halkan nevetve rázom meg a fejemet. Mondjuk tényleg váratlan lett volna, ha azt mondja Gemmához jött. Valószínűleg nem is ismeri őt.
Ha nem az éjszaka közepe lenne, én pedig nem lennék kialvatlan, talán valamivel nagyobb jelentőséget is tulajdonítanék annak, hogy itt van. Az én udvaromon, az én házam előtt, az én ablakom alatt -technikailag ugyan sem a telek, sem a ház nem az enyém. Arra számítottam, hogy legközelebb csak délután látom őt újra, a tánciskolában, ahol alig vesz majd tudomást rólam, mert én csak egy huszonkét éves kis fruska vagyok, apakomplexussal és kötődési problémákkal.
- Az éjszaka közepén? - Legszívesebben fejbe vágnám magamat, amiért ennyire el vagyok veszve a helyzet részleteiben. Talán sokkal szívesebben lennék fent egész éjszaka, hogy Ethanre, a régi Mustangjára és a testéből kivesző melegre gondoljak? Bár az időpont, amit River választott, hogy megjelenjen itt nálunk  meglepően szokatlan, ugyanakkor életmentő is. Talán éppen arra van szükségem, hogy olyasmivel múlassam az időmet, ami még ki is verheti a fejemből a történteket, egy időre legalábbis mindenképpen.
Eszembe jut mennyire akartam, hogy felvegye a telefont, amikor szükségem lett volna rá. Bár fogalmam sincs mennyit javított volna a helyzeten, ha beavatom. Talán jobb is így. Most mégis érzek leheletnyi késztetést arra, hogy visszaadjam, amit kaptam és nemes egyszerűséggel becsapjam az ablakot, River pedig menjen, ahová tanulta.
De valami buta, nevetséges okból a szavai jóleső melegséggel töltik meg a szívemet és mégsem csukom vissza az ablakot, bármennyire megérdemelné néha, hogy valaki letörölje az arcáról azt a szívdöglesztő, ezer wattos mosolyt. Millió másik lány ablaka alatt megjelenhetett volna az ötletével és ők nem is gondolkodnának a válaszon, mégis az enyém alatt ácsorog. Én pedig érzem, hogy a horgony, amely hozzá köt, most még mélyebbre süllyed; még akkor is, ha tudom, hogy a ragaszkodásom szánalomra méltó.
- Jesszus.. dehogy - nevetek fel újra, halkan, csak hogy este ne azzal fogadjon a szomszéd, hogy kirúgat a házból, ha minden éjszaka vendégeim lesznek, akikkel az ablakból beszélgetek majd arról, hogy fekszik-e valaki az ágyamban rajtam kívül, vagy sem. Habár odafordítom egy pillanatra a fejem a szoba belseje felé, mintha legalábbis ellenőrizném, hogy nem emlékszem-e rosszul. De a szoba olyan, mint előtte, még velem együtt is üresnek tűnik.
- Felöltözöm és lemegyek. Várj meg. - Csak ezután csukom vissza az ablakomat és mászok át az ágy túloldalára, hogy felkattintsam azt a kislámpát az éjjeli szekrényemen, ami most halovány bár, de meleg, otthonos fénnyel tölti meg a helyiséget. Az ablaknak háttal lehúzom magamról a megfakult pólót, amiben aludtam, nem törődve azzal ki láthat, habár ezen a korai órán csak egy kukkolóm akadhat.
Igyekszem gyorsan szalonképes állapotba vágni magamat, miközben a szokásos csőtáskámba dobálom a cuccaimat, csak a legszükségesebbeket, amelyek kellhetnek és általában kellenek egy nőnek. A fekete bőrdzsekim a lépcsőn kerül rám, a szegecses bokacsizmámba pedig szabályosan beleugrom az ajtó mellett. Szabadulni akarok a házból, aminek a csöndje már kezdett nyomasztóan telepedni rám, így szinte feltépem a bejárati ajtót, amin kilépve mélyet szippantok a hűvös éjszakai levegőből.

let's be bad together, make the devil smile

_________________
Last night, my fantasies become oh-so true
You said you wanted me as much as I want you. If I said it hadn't crossed my mind, then though baby, I'd be lying. It just got complicated, I don't know what to do. Can I get it like that, that, that, let me know 'Cause I really like that, that, that, when you go.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: dancing on the finest line

Vissza az elejére Go down

dancing on the finest line

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: soho-