Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

~ dancing shadows on the wall

Témanyitás by Becca M. Hawkins on Szomb. Szept. 30, 2017 11:22 pm


- Ronnie & Becca -

Mi nők szörnyen szeretünk férjhez menni. Kislány korunktól kezdve szépen felöltöztetett babákban gyönyörködünk, hatalmas esküvőről álmodunk, megtanuljuk milyen klassz mulatság, és hogy az a mesebeli menyasszonyok életének legszebb napja. De csupán résztvevőnek is legalább olyan jó lenni benne, mint főszereplőnek. Különösen akkor, amikor az ember egyik legjobb barátnője megy férjhez, jelen esetben Autumn barátnőm. Már várom, hogy lássam azt a boldog mosolyt az arcán a ceremónia után, amit hetek óta le sem lehet vakarni onnan.
Az Autumn-ot megkörnyékező idegesség az esküvővel kapcsolatban ma már engem is gyötörni kezdett, habár sokkal inkább azért, mert képtelen voltam kiverni a fejemből a lánybúcsú estéjén történteket. Hiányos emlékeim újra és újra lejátszódtak bennem, a szórakozóhelytől kezdve, inkább nagyobb, mint kisebb kihagyásokkal egészen addig, amíg el nem nyomott az álom Ronnie ágyában, az Ő illatával körülvéve. Bár saját idegességem talán sokkal inkább annak köszönhető, hogy apám volt olyan kedves és elintézte, hogy legyen kísérőm a barátnőm esküvőjére, mégpedig az egyik legjobb detektívje személyében. Mindenesetre még mindig ez a jobbik eset, a házi őrizettel, lábbilinccsel, vagy épp a nyomkövetővel ellentétben. És titokban netalántán örülök is neki, hogy Ronnie kísér el az esküvőre, nem pedig valaki más - amit persze apámnak soha nem vallanék be, sőt magam sem értem igazán miért érzek így.
Annak köszönhetően, hogy az esküvőn, mint koszorúslány fogok részt venni, tulajdonképpen nem kellene különösebben izgulnom a mai nap miatt. A ruhám úgy érzem, már ezer éve megvan és a gondos varrónőnek köszönhetően tökéletesen illik rám. Egyedül talán arra kell figyelnem, hogy ne essek el benne és csináljak magamból totál idiótát.
De ha már ott tartunk, hogy ki előtt és mennyire sikerült már magamat lejáratni, sokkal inkább amiatt kellene aggódnom, hogy mégis miket gondolhat most rólam Ronnie, aki alig tért vissza Londonba, rögtön ugyanúgy rám kell vigyáznia, pont mint tíz évvel ezelőtt. Igyekezhetek én bebizonyítani, hogy eléggé felnőttem már ahhoz, hogy tudjak vigyázni magamra, történik egy ilyen, én pedig legszívesebben elásnám magamat.
Szerencsémre a mai napon nem kell azon aggódnom, hogy újra Ronnienál kötök majd ki, mert valaki drogot rakott az italomba, aztán megpróbált elrabolni, ki tudja pontosan milyen céllal. Ma koncentrálhatok arra, hogy a tanúja legyek annak, ahogyan az egyik legjobb barátnőm férjhez megy és remélhetőleg átéli élete egyik, ha nem a legszebb napját. Nem mellesleg abban is reménykedem, hogy a kísérőm nem feladatnak fogja majd tekinteni a jelenlétet, hanem jól fogja magát érezni - Samantha barátnőm beszólásai mellett is.
Amikor Autumn azt mondta nekem, hogy szép helyet sikerült választaniuk a ceremóniához és az azt követő ünnepléshez, bevallom nem gondoltam, hogy egy olyan csodaszép kastélyra gondol, mint amilyenhez megérkeztünk. Alig érkeztünk meg, és a dekorációhoz még közel sem járunk, nekem máris mosoly költözik az arcomra.
- Nem tudom, végül említettem-e, vagy elfelejtettem mondani, de foglaltak neked is szobát a hotelben. - szólalok meg rövid hallgatás után, a fülbevalómat piszkálva. A távolról érkező vendégek mellett a leendő ifjú pár és a szüleik ugyanis arra gondoltak, hogy nem teszik ki a vendégeiket az éjszakai utazás kellemetlenségeinek - nem mellesleg így bárki bármilyen mennyiségben fogyaszthat alkoholt, ami jó néhány úriembernek okozott megkönnyebbülést, ahogyan azt a barátnőmtől hallottam.



_________________
NOW I'M RUNNING AWAY MY DEAR

From myself and the truth I fear. My heart is beating I can't see clear. How I'm wishing that you were here You said you'd follow me anywhere But your eyes tell me you won't be there
avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
♡ annalynne mccord

× kor :
27

× tartózkodási hely :
♡ london

× foglalkozás :
♡ tánctanár, anyuka

× hsz-szám :
444


Felhasználó profiljának megtekintése http://london-life.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: ~ dancing shadows on the wall

Témanyitás by Ronald A. Cheshire on Vas. Okt. 29, 2017 11:47 am

Nem is tudom mi lenne az egyszerűbb. Ha úgy tekintenénk az előttem álló estére, mint egy megbízásra, amit tökéletesen kell teljesítenem vagy pedig egy szimpla esküvőre, egy régi barát társaságában – már amennyire lehet barátnak nevezni a főnököd lányát, akire kiskorában vigyáztál és valahogy megint ugyanott tartasz, mint sok évvel ezelőtt, amikor még kis kezdő voltál a kapitányságon. Annyi különbséggel, hogy most sokkal nagyobb örömömet lelem a feladatban, mint akkor. Ennek okát pedig igyekszem nem firtatni magamban, mert csupa olyan dolog jutna az eszembe, aminek nem szabadna. Remélem, hogy Becca nem szerzett még tudomást az apjától arról, hogy amikor Mr. Hawkins kiadta egy frissen bekerült srácnak a lánya felügyeletét én bőszen ellenkeztem és javasoltam, hogy majd én vigyázok rá elvégre az amibe keveredett az én ügyemhez kapcsolódik. A probléma, hogy Becca apja nem hülye – és képtelen vagyok kitörölni az emlékezetemből azt, ahogy a szemöldöke kérdőn a magasba szaladt, amikor felvetettem az ötletet. Bár inkább volt nevezhető követelésnek, mint felvetésnek. Talán egy kicsit elszaladt velem a ló.
Most pedig itt állok a tükör előtt, a csokornyakkendőmet igazgatom és arra gondolok, hogy legutóbbi esküvő amin voltam mennyire szarul végződött. A volt nejem barátnőjének egybekelése egy kollégával, akivel az első naptól kezdve utáltuk egymást, veszekedés, tűzszünet a ceremónia alatt majd két pohár pezsgő után újból háború. Szerencsére a mai napra nincsenek ilyen kilátások.

Igazából fogalmam sincs, hogy mit vártam. Mármint persze, hogy az ember jól néz ki, amikor egy esküvőre megy. Főleg, ha koszorúslány. Valahogy azonban mégis tökéletesen felmondta a szolgálatot az agyam és jó pár másodpercig úgy néztem Beccát, ahogy az autóhoz sétál, mint egy perverz kukkoló. Annyira elvesztem a tökéletességében, hogy még egy épkézláb bókot is képtelen voltam kinyögni. Az alapvető udvariassági formáknak szerencsére még képes vagyok eleget  tenni, kinyitom neki a kocsi ajtaját, köszönök is, sőt még amikor megérkezünk akkor is rohanok, hogy kisegítsem a járműből.
- Hu, ez aztán a helyszín – nézek körbe, miközben haladunk beljebb és csupa olyan emberek mellett megyünk el, akiket nem ismerek de jelen pillanatban ez nem zavar. Akad ugyan egy-két látásból ismerős férfi és nő, akik egy suta biccentéssel köszönnek, mintha ők sem lennének biztosak benne, hogy ismerjük-e egymást.
- Nem mondtad, de azt hiszem ez nagyban megkönnyíti a dolgokat – nézek le a mellettem haladó nőre – Majd megköszönném, ha egy rövid eligazítást tartanál, hogy kiről mit kell tudnom – jegyzem meg – Csak, hogy kivel kell kedvesnek lennem meg hasonlók – ahogy szemrevételezem a helyiséget eszembe jut, hogy Ő akit már nem nevezünk nevén, mennyire irigy lenne és biztosan hallgathatnám a piszkálódó megjegyzéseit miközben keresné a hibát a lakodalom megszervezésében.
- És akkor neked most még vannak koszorúslányi teendőid? - érdeklődve nézek körbe – Mármint az én esküvőmön a koszorúslányok folyton az ex-nejem körül voltak és megvető pillantásokat küldtek minden női vendég felé vagy valami hasonló – elvigyorodok,  természetesen nem gondolom, hogy Beccának ilyen feladatai lennének de valamennyi igazság mégis van abban amit mondok.
- Egyébként pedig gyönyörű a hely, biztos vagyok benne, hogy nehéz volt összehozni, hogy minden ilyen tökéletes legyen – ennél a pontnál a terem szemrevételezések közben valamiért a tekintetem megállapodik Beccán pár másodperc erejéig majd egy zavart torokköszörülés után találok egy nagyon érdekes pontot a falon, amit vizsgálhatok. Szükségem lenne egy feszültségoldó pohár akármire, de nem akarom rögtön egy alkoholista nyomozó benyomását kelteni.
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
arthur kulkov

× hsz-szám :
19


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: ~ dancing shadows on the wall

Témanyitás by Becca M. Hawkins on Szomb. Nov. 04, 2017 5:21 pm


- Ronnie & Becca -

Ha valaki megkérdezné akkor voltam-e izgatottabb a barátnőm esküvőjével kapcsolatban, amikor Autumn megkért rá, hogy legyek a koszorúslánya, vagy amikor kiderült, hogy Ronnie lesz a kísérőm, bevallom nem biztos, hogy olyan egyszerűen tudnék dönteni.  Bár ha már azt is számításba kell venni, hogy köztem és Ronnie között nincs több barátságnál - legalábbis szeretném azt hinni, hogy barátok vagyunk -, akkor... Nos, még akkor sem mondhatom biztosan, hogy izgatottabb vagyok a koszorúslány teendőkkel kapcsolatban. Hiszen ha így lenne, nem liftezett volna gyomrom annyira, amikor a férfira vártam és nem kezdett volna el kétszer olyan gyorsan dobogni a szívem, amikor megláttam öltönyben. (Legalább annyira, mint amikor tíz évvel ezelőtt megláttam egyenruhában.)
Ismerem ugyan apámat és tudom, hogy feleslegesen nem akarna megalázni, legfőképpen olyan dolog miatt, ami önhibámon kívül történt. Az esküvő előtt mégis kicsit féltem attól, hogy mit talál ki. Huszonhat évesen bevallom nem sok lelkesedéssel töltöttem volna a napomat egy velem egyidős újonccal a Scotland Yardról. Aztán a köztiszteletben álló Mr. Hawkins volt olyan szíves megosztani velem, hogy a legjobb nyomozóját bízta meg azzal a nemes feladattal, hogy vigyázzon a hátsómra. Amivel kapcsolatban egész reggel szörnyen éreztem magam, tekintve, hogy Ronnie évekig arra volt kérve, hogy figyeljen oda rám, én pedig nem könnyítettem meg a dolgát, még akkor is, ha játszi könnyedséggel sarokba szorított, ha éppen meg akartam szökni előle. Erre alig jön vissza a városba, megint rám kell vigyáznia. Biztosan unja is már. Végül arra jutottam, egy esküvő még egészen élvezetes is lehet, különösen, ha igyekszem azzá tenni. Akkor talán nem csak egy feladatnak tűnik majd az egész.
A társaságom ellenére azonban nem felejthetem el, hogy elsősorban azért vagyok ma itt, hogy részese legyek a barátnőm legszebb napjának. És miért is ne lehetne ez a legszebb napja? A vőlegénye rendes srác, szeretik egymást, jó ideje készülnek erre a napra és egy elképesztően szép helyen fognak egybekelni. Lehetne ennél jobb?
- Tényleg nagyon szép. Ezer éve itt élek és még mindig vannak ilyen gyönyörű helyek, amikről soha nem hallottam. - Jegyzem meg halkan nevetve. Tulajdonképpen mindennapos, hogy ekkora szabású esküvőkre igyekezzenek egy különösen szép helyszínt kiválasztani, ami nem csak a fiatal pár számára lesz emlékezetes, de még a vendégeknek is.
- Ó, persze, mindenképpen - jegyzem meg mosolyogva, miközben bólogatok néhányat, és érzem, ahogyan néhány göndör tincsem a hátamat csiklandozza. Nem mintha én úgy ismerném a komplett vendéglistát, mint a tenyeremet, de tény, hogy több emberrel találkoztam már ebből a társaságból, mint Ronnie. - Bár lehet, hogy előbb jeleznünk kellene Autumnak, hogy megérkeztünk. - Teszem hozzá elgondolkodva, miközben körbepillantok, hátha meglátok valakit ugyanolyan koszorúslány ruhában, vagy netán valakit az örömszülők közül.
- Azt hiszem én arról a részéről már sajnos lekéstem - nevetek fel hangosan. - Bár mi valószínűleg fogadásokat kötöttünk volna arról, ki mennyit fog inni. Most már viszont biztosan ránk is fogadtak. - Magyarázom jókedvűen, miközben mosolyogva felpillantok kísérőmre. Éppen, amikor Ő a tökéletes helyszínről beszél és visszanéz rám. Az arcom rögtön kipirul, én pedig hirtelen azt sem tudom hova nézzek. - Egyetértek. - Jegyzem meg halvány mosollyal az arcomon. - Már el is felejtettem mennyi munka megszervezni egy esküvőt. Még akkor is, ha van,
aki segítsen benne.
- Elhessegetem a gondolatot, hogy talán ez a mai nap sokkal kevésbé feladat Ronnie számára, mint korábban gondoltam, mert bármennyire szeretném úgy hinni, lehet hogy nagyon is rosszul gondolom.
- Mit szólnál hozzá, ha kimennénk a kertbe? Ott biztosan lesz valaki, akinek szólhatunk, hogy megérkeztünk.



_________________
NOW I'M RUNNING AWAY MY DEAR

From myself and the truth I fear. My heart is beating I can't see clear. How I'm wishing that you were here You said you'd follow me anywhere But your eyes tell me you won't be there
avatar

honey, I'm on my cloud


× play by :
♡ annalynne mccord

× kor :
27

× tartózkodási hely :
♡ london

× foglalkozás :
♡ tánctanár, anyuka

× hsz-szám :
444


Felhasználó profiljának megtekintése http://london-life.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: ~ dancing shadows on the wall

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.