Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.



Latest topics


by Erin Pynlor Szomb. Dec. 09, 2017 7:14 pm


by Vendég Szomb. Dec. 09, 2017 8:25 am


by Danica H. Coy Pént. Dec. 08, 2017 11:36 pm


by Erin Pynlor Csüt. Dec. 07, 2017 6:06 pm


by Hugo Norton Kedd Dec. 05, 2017 10:59 pm


by Daniel Osmer Vas. Dec. 03, 2017 8:52 am


by Lana Evens Csüt. Nov. 30, 2017 8:47 am


by Daniel Osmer Kedd Nov. 28, 2017 7:01 pm




Share| .

Linda & Tamara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatarTamara J. Curtis
honey, I'm stronger than ever
× play by :
Mélanie Laurent
× kor :
33
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
kriminálpszichológus
× hsz-szám :
6

TémanyitásTárgy: Linda & Tamara Szer. Okt. 25, 2017 6:53 pm


Linda & Tamara

Van egy napi rituálém reggel és este. Az egyik kávézó, amelyik a Wood Street-i rendőrséghez közel van. Minden áldott megfordulok ott, mert isteni finom kávék és hozzájuk illő sütemények illatai becsábítják szinte az embert folyton oda, engem legalábbis mindig. Honnan lett ez a fajta "hóbortom"? Nem tudom, de ha nagyon beletekintek magamba, ez a New York-i tanulmányaimra vezethető vissza, amikor kriminológiát tanultam ott. Bizony, pár éven át élveztem az amerikai életet, és talán ott szerettem bele ebbe a mindennapos kávé-süti-fánk dologba. A franc vigye el. Nem baj, legalább nem valami idióta mániákus valamibe szerettem bele.
Szeretek sétálni, de persze, autózni és metrózni is. Mindegyik tökéletes időtöltés, zenehallgatás mellett pedig a külső zajforrások nem is zavarják az ember nyugalmát. Én mindig nagyon körültekintő, figyelmes vagyok, a szabadidőmben sem tudok teljesen kikapcsolni, bármennyire is szeretnék. Belém vésődtek a megfigyelések, elemzések, a viselkedés megfigyelése... Eleget tanultam a rendőröktől, nyomozóktól ahhoz, hogy ezeket még jobban elsajátítsam.
Egy szőke hölgy követ engem, vagy csak én gondolom így? Az utca túloldalán van, de már láttam őt nem is olyan rég. Lehet csak nekem van egy téveszmém ezzel kapcsolatban? Bementem az ajtón, ami csilingel, miután valaki kinyitja. Különleges hangocska, de tetszik, nem fülsüketítő, hanem lágy, kellemes. Akárcsak az a csokitorta, amit legutóbb hazavittem. Itt már jól ismernek, mosolyognak mindig rám, és tudják, hogy mit szoktam kérni, épp ezért ki sem kell mondanom már, és már készítik is a mokaccino-t, addig pedig körülnézek a sütik közt. Rámutattam egy karamellás-mogyorós sütire, amit pillanatokon belül meg is kaptam a rendelt kávékülönlegességgel. Azt valóban nem figyeltem ki, hogy az a szőke nő már itt volt előttem, mert mással foglalkoztam. Kint üldögéltek páran, az üvegablakon keresztül megpillantottam a szőkeséget, aki ott ült az egyik asztalnál. Felismertem, az arcmemóriám kiváló.
- Kicsi a világ... - miután kimentem én is, szemtelenül megszólaltam. - Követ engem? - nyíltan és magabiztosan kérdeztem rá, nem érdemes hazudnia nekem.

music: release me | note: hey, stranger

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatarLinda Colbert
honey, I'm on my cloud
× play by :
Cate Blanchett
× kor :
42
× tartózkodási hely :
London
× foglalkozás :
Főszerkesztő
× hsz-szám :
18

TémanyitásTárgy: Re: Linda & Tamara Csüt. Okt. 26, 2017 7:28 am

Gondolataimba merülve sétálok az utcán. A sofőrt elküldtem, nem volt kedvem még visszatérni az irodába, a szerkesztőségbe, csak magam akartam lenni azokkal a szenvedést okozó gondolatokkal, melyek szinte megőrjítenek. Jeffrey halála, a múltamból visszakúszó lezáratlan ügyek, sajgó sebem a vállamban, Morthiana ... és az a gyönyörű éjszaka vele. Egy mobiljába süppedő bankár típust kerülök ki, robosztus lépései elől szinte magassarkút törő mutatvány volt kitérni, s még csak bocsánatot sem kért a faraglanságáért. Egy másik helyzetben kikértem volna magamnak a disznóságot, de most elengedem a förtelmes modorát és tovább lépkedek nyugodt tempómban.
A rendőrségen voltam. Jeffrey miatt. S hazudtam nekik. Nem először és valószínűleg nem utoljára. Csak azt tudtam, hogy nem mondhatom el nekik az igazat, mert akkor bajba keverem Őt. Vajon én is annyit jelentettem neki, mint ő nekem? Vajon nevemmel az ajkán hajtja le a fejét, mint ahogy én az övét morzsolva el szám sarkában? Vajon ő is ugyanúgy vágyja a közelségem, mint ahogyan én kívánom testének melegét? S különben is, mikor lettem újra bakfis tinédzser, aki egy csodálatos éjszaka után szerelembe esett? Csak nevetni tudtam, a fejemet rázni, s bármennyire kerestem a megoldás, bármennyire törtem a fejem, nem találtam kulcsot a közöttünk kialakult kötelék megoldására.
Cigarettára gyújtottam, s a pincértől egy mentateát kértem. Arcomra mázolt mosollyal palástoltam a gondolataim között lévő kuszaságot, majd a telefonom névjegylistáját böngésztem egy bizonyos telefonszám után kutatva. Tétováztam, hiszen a szívem, a lelkem vágyta, követelte magának a hívás kezdeményezését, hogy elmondhassam neki, csak ő tölti ki a gondolataimat, hogy újra látnám és érezném, csókolnám ... az elmém viszont megálljt parancsol, analitikusan áll az problémához, logikát használva zárja be az alkalmazást és kényszerít a mobil eltételére. Egy hang repít vissza a jelenbe, s amint felnézek a helyemről, a pincér is megérkezik a rendelésemmel.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem volna magát más körülmények között látni, de attól teljes körűen elhatárolódom, hogy követtem volna. Ha tényleg találkozni szerettem volna magával, meghívom vacsorára és nem a véletlenre bízom az esetet. - nevetek a lányra, majd hellyel kínálom. - Ha már így esett, kérem, foglaljon helyet. Terelje el a gondolataimat Tamara!
Ujjaimat a csészére fonom, jól eső sóhajjal fogadom melengető kényeztetését.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Linda & Tamara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LONDON LIFE :: London :: a city-