Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

cuz it's better when it feels wrong

Témanyitás by Utah T. Saito on Pént. Dec. 01, 2017 9:07 pm

Danica & Utah
Harom nap.
Az ember azt hinne, hogy ez a hetvenket ora egy olyan idointervallum, amit az illeto hatarozottan rovidnek fog itelni, es honapokkal korabban talan meg en is igy velekedtem volna rola, de most, ahogy a furdoszobamban alltam, homlokomat a zuhanykabin hideg csempejenek tamasztva, mar korantsem voltam biztos abban, hogy keszen allok arra, hogy elhagyjam a lakasom biztonsagos rejteket. Nem tudom, miert hittem meg hetfon, hogy keszen allok arra, hogy normalis ismeretsegbe kezdjek, de amikor ujra magamra maradtam a gondolataimmal es a macskammal, a sajat demonjaim utolertek; a moszkvai esemenyek ugy tertek vissza, mintha csak tegnap eltem volna at oket, es igazabol elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, bele akarom-e Ot rangatni ebbe az egesz fertobe.
Vajon ha tudna az igazat, akkor is beleegyezett volna abba, hogy elvigyem vacsorazni? Hiszen a munkamnak a velejaroja az, hogy rengeteg ellensegem van, es nem igazan hiszem, hogy pont ezekbol szeretne o is tobbet az eletebe - biztos igy is van benne eleg irritalo beteg es ostoba orvos, nem kellettek meg bele alarcos orosz gengszterek es pisztolyokkal hadonaszo, oltonyos figurak.
ennek ellenere vegul raveszem magam arra, hogy valamerre mozduljak; elvegre is megigertem Neki, hogy hetre erte megyek, es mar igy is legalabb fel oras kesesben voltam a tervemhez kepest, csak mert az egzisztencialis krizis pont a zuhany alatt ert utol. Igazabol pont csak az ilyen alkalmakra tartottam itthon hajszaritot, mert jelen pillanatban a meg gyogyulofelben levo lott seb melle nem hianyzott meg egy megfazas is; pedig tenyleg kivancsi voltam arra, hogy vajon az oldalamon levo lyukon at jobban fazott volna-e a jobb tudom, de hat... Harminegy eves vagyok, az isten szerelmere, es ez nem is annyira vicces, mint amilyennek a fejemben hangzott.
Husz perccel kesobb mar az automban ultem, lelekben szidva magam amiatt, hogy nem volt idom eljutni vele egy automosoig; szerettem volna a leheto legjobb elso benyomast tenni; marmint harmadik elsot, vagy masodikat, vagy igazabol kurva szar voltam az effele szamolgatasokban, igy inkabb fel is hagytam ezzel, mielott eltevesztettem volna a keresztezodest, ahol balra kellett volna fordulnom, az utcaba, ahol Danica lakott.
Hazudnek, ha azt mondanam, gyakran jartam erre; joforman meg a sajat keruletemben sem gyakran jartam, nem hogy a varos tobbi pontjan, de a buszkesegem nem engedte, hogy barmifele tajekozodast segito eszkozt segitsegul vegyek - meg ha egyebkent korantsem voltam annyira biztos abban, hogy a jo iranyba haladok, mint abban, hogy fogalmam sem volt, meddig fog kitartani a mai este. Nem akartam a potencialis, barmifele kapcsolatunkat azzal inditani, hogy hazudok, de ereztem, hogy elobb vagy utobb felmerul majd a tema es a kerdes, mi a jo fene tortent velem, amiert a korhazban joforman minden adatom titkositva volt, es hat nem mondhattam, hogy "ja, bocsi, az interpolnak dolgozok", mert egyreszt a pofamba rohoghetett volna, masreszt meg nem is volt szabad errol beszelnem. Nem akartam errol beszelni.
Vegul leparkoltam a megfelelo szamu epulet elott, halat adva minden egieknek, hogy elsore skerult eltalalnom az uti celomat; elvegre is szegyen lett volna csak azet eltevedni, mert szerencsetlen vagyok es tul buszke ahhoz, hogy bekapcsoljak egy GPS-t. Ennek oromere meg is engedem magamnak, hogy kiszalljak az autombol es vekony, mentolos cigarettara gyujtsak, vagy legalabbis intenziven probalkozzak egyszerre mukodokepesse tenni a benzines gyujtom es irni egy sms-t Danica-nak, hogy mar itt vagyok es varom, meg hogy tilosban parkolok igazabol, mar csak azert is, hogy addig se kelljen bevallanom, hogy az egesz izgatottsagtol kiment a fejembol, melyik hazszam ala kene becsengetnem.
Addig is varok; miutan visszasullyesztem a telefont a zsebembe, melyen szivom a tudombe a cigaretta fustjet - elgondolkodok azon, mennyire lenne vicces ugy ragyujtani, ha a tudom is at lenne love, de aztan elvetem az otletet annak, hogy ezt kiprobaljam es csak felbamulok az ablakokba, hogy melyikben alszik ki a kovetkezo par masodpercben a villany, jelezve, hogy a lako elhagyta a lakasat, mert ez lesz a jelem arra, hogy eldobjam a cigarettam es intenziven tagadjam, hogy valaha is ragyujtottam, de hat... Mit tehetek, ha ez az egyetlen dolog az alkoholon kivul, ami mostanaban lenyugtat?

_________________


don't it t a s t e like
 
h o l y w a t e r
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
Ishihara Takamasa

× kor :
31

× tartózkodási hely :
mostly london

× foglalkozás :
Interpol-ügynök

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: cuz it's better when it feels wrong

Témanyitás by Danica H. Coy on Pént. Dec. 08, 2017 11:36 pm


Him &I

A tükör előtt állok, és igyekszem meggyőzni magamat arról, hogy semmi szükség rá, hogy hatodik alkalommal is feltúrjam a már egyébként is gyalázatosan rendezetlenné vált szekrényemet, a ruháim egy olyan kombinációja után kutatva, amelyre azt mondhatnám, tökéletesen megfelelnek a vacsorára, amire olyasvalaki visz el, akinek már csak a puszta látványától is körülbelül félmillió érzés önt el egyszerre. Végigsimítok a fekete ruha puha anyagán és rögtön, már harmadjára merül fel bennem, hogy ez a ruha talán túl merész. Ha megint tizenhét éves lennék, és apám engedélyével mehetnék csak el otthonról, ebben a ruhában biztosan hét lakat alá zárt volna. Még szerencse, hogy már felnőttem és saját magam döntök arról, hogy mit veszek fel. Vagyis éppen ez a baj, hogy nem tudok dönteni. Azonban elég egy pillantást vetnem az órára, hogy rájöjjek: nem csak hogy nem lenne tanácsos még nagyobb rendetlenséget csinálnom a szekrényben, de az időm is elfogyott, hogy nyolc éves módjára folytathassam az öltözködős játékot. Ellenőrzöm a sminkemet és még legalább öt percet töltök azzal, hogy megpróbáljam megállapítani, vajon melyik oldalon voltam aszimmetrikus a szemceruzával.
Idegességemben még végigszaladok az egész lakáson, hogy meglocsoljam a virágokat, direkt a lehető legkevesebb időt hagyva magamnak arra, hogy kiválasszam a cipőt. Ha most nekiülnék, akkor valószínűleg hiába érkezne meg a vacsorapartnerem, fél napig kellene szobroznia a ház előtt, mire végre kiérnék, a tökéletes cipőben. Gondolatban már különben is három napja válogatok a cipőim között, igyekezvén megtalálni a megfelelőt.
Bizonyos szempontból értetlenül állok a tény előtt, amit a viselkedésem jelent. Úgy érzem magamat, mint egy tizenéves, akit meghívtak az első igazi randevújára és lelkesen készülődik a találkozóra azzal a sráccal, aki már harmadiktól kezdve a legmenőbb volt az osztályban és akibe minden kislány szerelmes lesz, már az oviban. Ez a bizonyos érzés már legalább azóta nem hagy nyugodni, hogy az a bizonyos John Doe megérkezett a kórházba. A számomra érthetetlen része mégis az, hogy a hasamban érzett bizonyos pillangókhoz úgy hittem már túl öreg vagyok.
Éppen az ajkaimat rúzsozom, amikor megrezzen a telefonom a könyökömnél, én pedig rögtön odapillantok és képtelen vagyok visszafojtani egy mosolyt. Ugyanakkor kis híján el is ejtem a rúzst, ami a ruhám csúfos végét jelentette volna - de szerencsére sikerült elkerülni a katasztrófát. Remélhetőleg a nap további része is legalább ilyen remekül fog sikerülni és nem járatom le teljesen magamat. Mert bizony az nem lenne túl nehéz a részemről. Belebújtatom a lábaimat a magassarkúmba és finoman remegő kezeim ellenére sikerül gyorsan bekapcsolnom a bokámat körülfogó vékony pántot ami egyenlő azzal, hogy elindulhatok lefelé. Lekattintom a villanyt a szobában, aztán letipegek a lépcsőn és mielőtt kilépnék az ajtón, magamra kapom a kabátomat is. Az eddigi idegességem sokkal inkább kezd átváltani várakozásba és izgalomba, ami csak fokozódik, amikor kilépek a házból és megpillantom Őt meg a kocsiját - amitől bevallom hirtelen nem is tudom melyik bámuljam tovább. Még eszembe jut ugyan bezárni a lakást, de aztán úgy sétálok oda Utah-hoz, mintha mágnesként vonzana, és a helyzet az, hogy ebben az egyszerű metaforában több az igazság, mint azt először gondolná az ember.
- Szia - szólalok meg mosollyal az arcomon, amikor végül ott állok előtte. És akár akarom, akár nem, kitör belőlem egy pillanatra az ápolónő, már csak azért is, mert nagyon is tisztában vagyok a közeljövőben dokumentált kórtörténetére. - Hogy vagy?



_________________

I've been hearing symphonies Before all I heard was silence A rhapsody for you and me And every melody is timeless Life was stringing me along Then you came and you cut me loose Was solo singing on my own Now I can't find the key without you And now your song is on repeat And I'm dancin' on to your heartbeat ----------
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
arden cho

× kor :
26

× tartózkodási hely :
london

× foglalkozás :
ápolónő

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: cuz it's better when it feels wrong

Témanyitás by Utah T. Saito on Csüt. Jan. 04, 2018 4:10 pm

Danica & Utah
Sietosen pockolom ez a csikket a kozeli csatorna iranyaban; igaz, azt mar nem tudom meg soha, hogy sikerult-e betalalnom a resek koze, vagy epp teljesen mellement, de ez annyira nem is izgat mar; a figyelmem sokkal inkabb az koti le, hogy az egyik, eddig kivilagitott ablakban kialszik a lampa, es ha Fortuna kegyes hozzam, akkor ez egyenerteku azzal, hogy Danica mar utban van hozzam. Szentul meg voltam gyozodve arrol, hogy kinottem mar azt az idoszakot, amikor izgatottan vartam egy randevut, de igazabol kezdek meggyozodni arrol, hogy erre nincsen konkret kor - foleg, ha az ember az utolso egy evtizedet nagyreszt arra szentelte, hogy atutazza a vilagot es kameleon modjara valtogassa a boret.
Most igy, jobban belegondolva, hatarozottan szerencsesnek mondhatom magam, hogy egy ennyire gyonyoru es intelligens no, mint Danica igent mondott a meghivasomra, meg annak ellenere is, hogy mar a legelejen mondtam neki, hogy mas helyre vinnem, mint a kavezo, amit o ajanlott hetfon. Valamiert biztos voltam benne, hogy a hely van annyira ismert, hogy a delutani es esti orakban zajossa valjon, amit igyekeztem elkerulni; inkabb megismerni akartam Ot, mint azon versenyezni, ki tudja tulbeszelni a hatterzajt, igy vegul a valasztasom egy valamivel fancybb, de csendesebb helyre esett - egy volt munkatarsam lokaljara.
Igazabol igy, belegondolva az egeszbe, nehez volt elhinnem, hogy mar annyi eve dolgoztam az Interpolnak, amennyi; neha hatarozottan ugy ereztem, hogy a nap, amikor eloszor betettem a labam a japan irodaba, tegnap volt, es minden, ami azota tortent, csak egy ostoba alom, amit azota is elek. Meg is kell csipnem magam, hogy elhiggyem, ebren vagyok; de igazabol nem sok idom marad arra, hogy ezen gondolkodjak, hiszen a latoterem legszelen becsukodik egy ajto, aztan meglatom Danica-t, aki most meg gyonyorubb, mint hetfon volt, mar ha ez egyaltalan lehetseges. Es egy pillanatig nem is tudom, mit mondjak; bar utana sem telik tolem tul ertelmes megnyilvanulasokra, mert csak pislogok parat, mielott azt mondanam, hogy:
- Wow... Gyonyoru vagy.
Ajkaim szinte maguktol huzodnak egy szeles mosolyra, bar azt mar nem veszem eszre, hogy az also ajkam legszelet is beharapom, ovatosan, ugyelve arra, hogy ne sertsem fel a mar korabban elragott, vekony bort. Le sem tagadhatnam, mennyire ideges vagyok - elvegre is utoljara talan a kozepiskolaban voltam barmifele randevun, vagy meg korabban. De valamelyest felengedek, amikor vegre olyan kerdest kapok, amit siman elviccelhetek, felolddva kicsit a hangulatot; legalabbis reszemrol, mert meg igy is, hogy az egyik kezem a zsebemben van, erzem, hogy remeg.
- Igazabol, mint latod... meg elek. - Es szorakozottan vonok vallat, lelekben csapva csak nyakon magam azert, mert a humorerzeken ketsegtelenul remes; igy egy pillanattal kesobb korrigalom is a hibam, aprot sohajtva elotte. - De ha szakmai szemmel kerdezed, akkor sokkal jobban, ugy tunik, nem volt annyira rossz dontes vegre rendeltetesszeruen bevenni a felirt gyogyszereimet.
Szeretnem ezt a temat valamelyest elkerulni, de tudom, hogy lehetetlen - elvegre is jobban ismeri az orvosi aktaimat, mint en magam, es ugyis rajonne, ha hazudnek vagy probalnam terelni a temat; ellenben azt szeretnem elkerulni, hogy ez az este rolam szoljon, igy meg mielott ideje lenne belemelyedni az egeszsegi allapotom analizalasaba, sietosen visszakerdezek, talan nem a legelragadobb stilusban, de azert megis.
- Es te? - Wow, Utah. A small talk mestere vagy. Remes vagyok ebben, igaz?

_________________


don't it t a s t e like
 
h o l y w a t e r
avatar

honey, I'm stronger than ever


× play by :
Ishihara Takamasa

× kor :
31

× tartózkodási hely :
mostly london

× foglalkozás :
Interpol-ügynök

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: cuz it's better when it feels wrong

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.