Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Csüt. Dec. 07, 2017 11:12 pm

Még most is a telefonomat szorongatom, s lassan már egy órája képtelen vagyok letenni a készüléket. Vagy ezerszer újraolvastam Erin üzenetét, de alig akarom elhinni, hogy ő pötyögte be az SMS-t. Már rég nem hallottam felőle, de tudtom szerint senki sem. Annyira kavarognak a gondolataim, hogy nehezen tudok kézzelfogható magyarázatot találni. Felötlik bennem, miközben az utolsó hűs whisky korty is lecsúszik a torkomon, hogy talán nem is ő akart velem kapcsolatba lépni, hanem általa valamelyik ellenségem. Mert hogy ellenségből akad bőven, az is biztos... Közben az a kicsiny gondolatfoszlány is átfut az agyamon, hogy talán valami baj történt, és saját érdekből el kellett tűnnie. Tudom, hogy megy ez, nekem is van egy tóparti házam, amiről senki sem tud, s az szolgál menedékként, ha el kell tűnnöm a világ elől. Vagy egyszerűen csak... Tett rám magasról?
Úgy érzem lassan széthasad fejem, úgyhogy inkább pontot teszek az ügy végére, s megpróbálok úszni az árral. Valószínűleg este úgyis kiderül ez az egész, addig viszont megpróbálom nem törni rajta az agyam, mert még idegesebb leszek, mire elérkezik a találkozó. Helyette most inkább beugrok a zuhany alá, s mivel érzem, hogy hamarosan ledönt az álmosság, nem is erőltetem az ébrenlétet. Sok volt mára a meló amúgy is, az egész kibaszott várost körbe kellett furikáznom, hogy megtaláljak egy tagot, akitől pénzt kellett behajtani. Nem adta magát könnyen a szemét, de szerencsére a pisztolyom hűs csöve mindig beszédre készteti őket! Erre viszont várnom kellett hajnalig, úgyhogy az éjjeli alvás kimaradt, helyette viszont ez a bizonyos üzenet fogadt az első napsugarakkal.
Hamar lepereg a fél óra, s mire feleszmélek, már megrohamoznak az álmok kicsiny képei. Hamar sikerül elaludnom, de annál zaklatottabbra sikeredik. Rengetegszer felébredek, össze-vissza forgolódok, s mire elérkezik a dél, amire felhúztam a telefonom, úgy érzem, hogy rosszabbul vagyok, mint mikor lefeküdtem. Ezért is döntök magamba egy hatalmas bögre kávét, s a napom nagy része innentől semmittevéssel telik el. Olvasok, megebédelek, vagy csak fekszek a tévé előtt. Mire eljön az este, s egyre inkább közeleg a találka időpontja, már alig bírok magammal. Előtte vagy két órával elkezdek készülődni, de mikor oda jutok, hogy indulnom kéne, még az utolsó pillanatban is képes vagyok kapkodni. Hiába, egy nőnek egy egész nap nem elég arra, hogy időben elkészüljön...
Egy térd alattig érő bakancsban, s egy térdig lenyúló fekete szövetkabátban lépek ki a felső emelet ajtaján, s ballagok le az autómig, amibe nagy sóhajjal szállok be. Rászorítom a kezem a kormányra, és... Nem tudok elindulni. Rettentően izgulok, persze nem attól, hogy esetleg valakit agyon kell lőnöm, mert Erinnek adta ki magát, hanem pont, hogy tőle tartok. Régen találkoztunk már, szó nélkül eltűnt, s most esély van rá, hogy itt van. Ha felsejlik bennem az arca, azok a csodálatos vonások, s az a leheletnyi pillanat, mikor ajkunk összeért, s ami nem teljesülhetett be, mert megzavartak... A húsomig megborzongok, s minden egyes porcikámmal azt kívánom, hogy tényleg Erin bukkanjon fel a vidámparkban, s folytassunk mindent onnan, ahol abbahagytuk...
Miután hidegvérrel újra végiggondoltam mindent, beindítom az autót, s talán fél óra kocsikázás után végre leállítom a motort a vidámpark parkolójában. Még hezitálok kicsit, mielőtt kiszállnék, de végül nagy erőt veszek magamon, s megindulok. A hó kicsiny pelyhekben szállingózik, finoman olvad szét a szőke, felkötött hajkoronámon, s így az esti megvilágítások mellett remek hangulatot ad. Lassan meg is indulok a fagylaltos felé, ahol már messziről látszik, hogy talán csak egy-két ember mászkál, Erinnek egyelőre nyoma sincs. A szívem a torkomban dobog, ahogy közeledek, s a várakozás sem segít rajtam. Megállok a bódé előtt, egyik kezem a zsebemben pihen, másik pedig a táskámon, melyben természetesen ott bujkál a fegyverem, hiszen sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. Adja az ég, hogy tényleg Erin legyen az...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Pént. Dec. 08, 2017 7:27 pm

Nehéz a piócákat levakarni magamról, ráadásul az egyik a Eric testvére. Egy darabig gondolkozom, hogy mit kaptam a halottól. Így rájövök, hogy a nyakláncot, ami jelenleg is a nyakamban lóg. Menekülésem közben megpillantok egy kukát, s abba beledobom. Reménykedem, hogy ezáltal megszabadulok a nyomkövetőtől. Ha nem, akkor valahol máshol kell lennie a szerkezetnek. Más magyarázat nincs arra, hogy miért tudnak ilyen jól követni. Megváltoztatom az útirányom, majd az egyik sötét rumlis sikátorban meghúzom magam. Nem foglalkozok azzal, hogy különböző szagok ingerelnek engem. 5 perc elteltével eljutok odáig, hogy kénytelen vagyok feladnom azt a biztos helyet. Lassan sétálok, miközben reménykedek, hogy leráztam üldözőim.
Mivel senki sem akar elkapni, sem megölni, így van időm kifújni magam. Ránézek a mobilomra, hogy Morthiana nem-e válaszolt rá, de pechemre semmi. Pedig abban a reményben voltam, hogy kapok tőle választ. Ezek szerint elfoglalt, úgy vélem, de ettől függetlenül mindenképpen elfogok menni a találka helyre. Ahogy így eldöntöm, úgy eszembe ötlik, hogy a fagylaltost jobb ha leváltom azon este. A legjobb álca lesz számomra, hogy beállok jégkrém eladónak. Előre mosolygok, hogy vajon a partnerem miként fog rá reagálni? Lassan hazaérek a búvóhelyemre, ahol az első dolgom, hogy megváljak a súlyos dolgoktól. Rejtett pisztolyok és tárak, mert sosem tudhatom, hogy mikor kerülök hosszadalmasabb lövöldözésbe. Ha ez megvan, akkor megválok a többi ruházattól. Fehérneműben terülök el az ágyamon.
~ Felhívjam őt? De miért zavarnám előtte? ~ morfondírozok magamban, aztán végül elnyom az álom. Sokáig alszom, s másnap délben ébredek fel. Az első dolgom, hogy zuhanyozzak egyet, majd új öltözetet öltsek magamra. Ha ez megvan, akkor némi kutakodás után kiderítem, hogy kit fogok úgymond helyettesíteni az este folyamán. Szerencsére nem lakik túlságosan messze, így elmegyek a férfi lakására. Mondanom sem kell, hogy elintézem, hogy másnap reggelig ne ébredjen fel. Mikor ezzel végeztem, akkor a kulcsait elveszem tőle, aztán irány haza. Egy gyors felfrissülés után, átöltözök valami praktikusba, hiszen sosem lehet tudni, hogy mikor kell meglógni. Mindent ellenőrzök, hogy minden szükséges dolgot viszek-e magammal, majd sietősen megyek a vidámparkba. Hamar megtalálom a fagylaltost, s természetesen kinyítok. A találka időpontja előtt kiszolgálok pár alakot, ám egyre inkább nézem környezetet. A szívem kalapál, s egyre inkább válok türelmetlenné. Remélhetőleg eljön Morthiana, s tudok vele majd beszélgetni.
Kiszúrom őt a távolban, ahogy közeledik. Hátat fordítok, s valamit matatok a fagylaltoknál, hogy ne egyből ismerjen fel. Telik múlik az idő, s abban reménykedek, hogy felismeri az alakom hátulról. Mikor befejezem a molyolást, akkor szembefordulok az én Morthianámmal, s csak úgy megszólítom.
- Szép estét kisasszony! Puncsosat szeretne, vagy csokoládésat? - teszem fel a kérdést, azonban nem tudok ennyivel megelégedni. Ennyi távollét után, valami erősebb köszöntést gondolok. Ott is hagyom a bódét, hogy Morthiana elé siessek. Ahogy közelebb érek hozzá, úgy a mosolyom is egyre szebb. Feleslegesnek érzem a szavakat, helyette inkább megölelem őt. De ezt sem érzem elégnek, hanem egyszerűen jobbommal megfogom a bal arcát, s megsimogatom egy kicsit. S mi a végkifejlet? Egy apró csók a bársonyos ajkaira.
Igen! Ezt rég meg kellett volna tennem, akkor amikor csak lehetett volna. Teljesen megsemmisülve állok előtte pár pillanatig. Az ölelésem szintén megenyhül, így ha az szeretne belőle kijutni, így van esélye rá. Nézek bele a két szemébe, s azt várom, hogy milyen szóáradatot zúdít majd rám. Biztosan van kérdése.


A hozzászólást Erin Pynlor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 07, 2018 6:21 pm-kor.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Szomb. Dec. 09, 2017 5:23 pm

Úgy toporgok egy helyben, mintha csak a végzetemre várnék, de a fenébe is, mi van, ha Erin a végzetem? Utoljára talán még iskolás koromban viselkedtem így, most pedig tényleg úgy érzem magam, mintha valami ostoba tini lennék, akinek ez lesz az első randevúja. Mit mondhatnék? Ez a nőszemély teljesen megbabonázott anno, s ez a tűz még akkor sem csitult, mikor egy jó ideig nem találkoztunk. Magányos éjszakáimon rengetegszer gondoltam rá, s jelenleg már a telefonomra is szinte tíz másodpercenként pillantok rá, hogy megnézzem az időt, vagy éppen az üzeneteim. Semmi... Kezdek egyre idegesebb lenni, így végül úgy döntök, hogy megszólítom a fagylaltárust, nem mintha ő sokkal többet tudna a hölgyeményről, de azért hátha, egy próbát megér. Óvatosan lépkedek felé, nyomom már a hóban is ott pihen, s anélkül, hogy megnézném magamnak közelebbről, megszólítom.
- Elnézést... - az alak háttal áll nekem, ám mikor megfordul, talán még több másodperc is szükséges ahhoz, hogy felfogjam, ki is áll előttem. Először csak bambán pillantok felé, aztán mikor végre tudatosul bennem, azonnal felsikoltok.
- Eriiin! - már szaladok is az ajtó felé, s ahogy kilép rajta, azonnal a nyakába ugrok, mint valami kis tinilány. Hihetetlen számomra ez egész, s olyan szorosan ölelem magamhoz, hogy lassan már összeroppantom szegényt. Az erre sétáló emberek kicsit furcsán is pillantanak felénk, de hát kit érdekel? Nagyon nehezen tudom csak őt elengedni, de a szorításomon az a halovány kis csók enyhít csupán, amitől ismét annyira meglepődök, hogy szóhoz sem jutok. Egész testemben beleborzongok a hirtelen jött érzelmi hullám miatt, s kis híján rosszul is leszek, tényleg úgy viselkedek, mint valami hülye kis csitri...
- El sem tudom mondani, mennyire hiányoztál! Mi történt veled? Hol voltál? Miért nem jelentkeztél? Tudod, hogy segítettem volna bármiben! Mindent el kell mondanod az elejétől a végéig! - hadarom el a szavakat, majd újra magamhoz ölelem őt, miközben a zihálásom is enyhül, s a nagy ködfelhő helyett már csak haloványan látszik a leheletem a levegőben.
- Ennyire unalmas volt a meló, hogy inkább fagylaltárusnak mentél? - engedem el Erint, s jóízűen felkacagok. Annyira őszintére sikerül, hogy még magam is meglepődök rajta, hiszen mostanság nem sok mindent említhetek, ami megnevettetett volna. Sőt, egyre mélyebb gödörben éreztem magam az utóbbi időben, s nehezen tudtam elképzelni, hogy innen lehet-e kiút. A leányzóról is egy ideje nem hallottam, s lassan kezdtem elveszíteni a reményt, hogy valaha előkerül. Ám most itt áll előttem, s úgy tűnik, hogy jól van. Még most is alig hiszem el...
- Kérlek mondd, hogy nem tűnsz el megint! Rengetegszer kerestelek, de senki semmit sem tudott. Hova tűntél? - teszem fel újra a kérdés, miközben csillogó íriszeim mélyén az aggódás jelei mutatkoznak.
- Gyere, sétáljunk egyet. Késő van már a munkához amúgy is! - biccentek a kis fagylaltos bódé felé, majd újra édesen felkacagok.

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Szomb. Dec. 09, 2017 7:14 pm

Megszólít az én Morthianám, s én azon nyomban megfordulok, hogy egymást nézegessük. Felteszem a kérdést, ahogy fagylaltárustól elvárható, ám a csodás nő meglep a sikoltásával. Szemöldököm feljebb kuszik, miközben hitetlenkedek magamban, hogy újra itt vagyunk egymásnak. Nincs semmi gondom azzal, hogy a nevemet elárulta mások előtt a jelenetével. Nem tudok rá haragudni. Végül ezt az álcát hamarosan eldobhatom, ennek az első lépése, hogy távozzak ebből a bódéból. Gyorsan lekapcsolok mindent, s az sem érdekel, ha valamit elrontottam. Az elmémet most egyetlen egy személy birtokolja. Ahogy kilépek, úgy annyi időm sincs, hogy bezárjam az ajtót, mert kedvesem rögtön a nyakamba veti magát. Fogadom ezen támadását, sőt hagyom, hogy úgy szorítson amennyire tud. Kettőnk közül én vagyok a bűnös, aki egy szó nélkül otthagyta. Érzem ebben az ölelésben a keserűséget és a magányt, de ott van a remény is.
Látom, hogy egyes emberek furán néznek ránk, bár látszik, hogy egyes férfiakban teljesen más dolog merült fel. Nos, nem tagadom, hogy egy meztelen nőnél, tán két egymást ölelő szépség lehet az erősebb hatást kiváltó látvány. A két tenyerem megpihen a párom hátán, s finoman megsimogatom, de csak addig, míg támadásba nem lépek. A kis csók után Morthiana ölelése megenyhül, ráadásul sikerül elérni, hogy egy darabig ne tudjon beszélni. Jó érzés tudni, hogy még mindig tudok rá hatni, ám ő szintén ezt teszi velem. Már attól emelkedett állapotban vagyok, hogy a karjaiban tart. Megszűnik körülöttem a világ és...és jön a várva várt kérdésözön. Aranyosnak vélem a partnerem, s válaszolnék neki, de az ölelésével belém fagyasztja a választ. Tán nevetségesen festhetek ebben a fagylaltárusi ruhában, ami nem az én méretem. Morthianám kacagása arra ösztönöz, hogy végre válaszoljak neki, de a lényemnek az a legszomorúbb dolog, hogy elenged. Hirtelen jött kettőnk közti távolság érzete olyan, mintha fulladoznék a vízben. Nem akarok megfulladni! Önkénytelenül lépek közelebb az én kedvesemhez, s ölelem meg őt. Újra felteszi a kérdést, miközben látom a csillogó tekintetében az aggódást. Ezután sétára hív, s a nevetése csilingelésétől megrészegülök. Cselekszem, hogy azzal minden kétséget eltöröljek belőle. Jobbom odaér az arcához, míg a bal a hátsóján pihen meg. Három,kettő, egy….igazi szenvedélyes csókot kap tőlem. Nem olyat, mint pár perccel ezelőtt. Érzékeim felrobbannak, s tán a balommal megbabusgatom Morthiana hátsóját. Mikor elválok tőle, akkor az ajkaim a füle mellett pihen meg.
- Itt vagyok, s most már nem hagylak el. Veled akarok lenni - vallom be, s sóhajtok egyet a végén. Elengedem, hogy megfordulva bezárjam a fagylaltárus bódét. Mikor visszafordulok felé, akkor egy szép mosolyt küldök neki, ami nem megjátszott. Ez csak neki szól, s az előbbi csók volt az én pecsétem, amivel megjelöltem őt. Hozzám tartozik, szóval pasiknak tilos.
- Csajos estét írtam...de én szeretném, ha valahol csak kettesben töltenénk el az éjszakát. - pirulok bele a szavakba, mert egészen úgy hangozhatott, mintha ki lennék éhezve rá. A lényére mindenképpen, de a többit nem szeretném elsietni.
- Dolgoztam, egy nagyon kényes ügyön. Azért szívódtam fel hirtelen, mert nem akartalak belekeverni. Megszakadt volna a szívem, ha rajtad keresztül zsaroltak volna meg. De vége, annak vége. - somolygok rá, miközben a fagylaltárus ruhát előtte leveszem, s marad a sajátom. Eldobom a földre, mit sem törődve a furcsa tekintetekkel.
- Van egy új csapat, akik holtan szeretnének látni. Eric testvére lehet, s annak emberei. De leráztam őket. Nem kell aggódnod. - meséltem el neki dióhéjban, hogy mi a helyzet velem. Félve nyúlok ki a kezemmel, s nagy lassan megfogom. Séta közben ez olyan meghitt dolog. Be kell vallanom magamnak, hogy erre vágytam. Ránézek, s majd tetőtől talpig végignézem őt. Ki is bukik ajkaimon ez a pár szó.
- Nagyon gyönyörű vagy ma este – nézem a reakcióját, leginkább tartom vele a szemkontaktust.


A hozzászólást Erin Pynlor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 07, 2018 6:20 pm-kor.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Szer. Dec. 20, 2017 9:49 pm

Nehéz leírni, hogy milyen érzések kavarognak a fejemben, azonban a nagy részük határozottan pozitív. Ugyanakkor mégis ott van egy apró kis mumus az egyik sötét sarokban, s onnan suttogja nekem ördögi szavait. Erin olyan... Más. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miben, de más. Közvetlenebb talán? Vagy inkább... Szabadabb? Igen, ez remek szó lehet rá. Szabadabb. Mintha felszakadt volna benne az a bizonyos gát, mely régen minket annyira elválasztott. Mintha két szikla peremén állnánk, s kettőnket csak egy alig pár méter széles szakadék választana el, melyek között mintha kitűnne a ködből egy arannyal borított, márványba öltözött, holdfényben úszó, csodás híd.
Titkon mindig is ezekre a lágy érintésekre vágytam, melyek kettőnk között mennek most végbe, de tudtam jól, hogy nem szabad túlságosan közel kerülnünk egymáshoz, hiszen a mi szakmánk ezt duplán sem teszi lehetővé. Nagyon veszélyes belemenni egy ilyenbe, mert könnyebben talál fogást rajtunk az ellenség. Most viszont mintha mindent magunk mögött hagynánk, mintha egy pillanatra elfelednénk, kik is vagyunk valójában, úgy zúg át rajtunk az őszinte öröm s megkönnyebbülés. Arcom lágyan fúródik bele Erin tenyerébe, én pedig egyik kezemmel átkarolom a nyakát, másikkal pedig derekát. A szívem a torkomban dübörög, nem mellesleg azért is, mert balja épp olyan helyre vándorolt, melyre mindig is akartam, hogy elkalandozzon... Hiába, ember tervez, isten végez! Mit sem törődök a nézőközönséggel, akik szenvedélyes csókunk láttán felhorkannak, hiszen engem már semmi és senki más nem foglalkoztat. Erre vártam már mióta, s nem telt el úgy nap, hogy Erin akár csak egy apró gondolatfoszlány erejéig felbukkanjon.
- Tényleg? Komolyan mondod? Olyan... Más vagy. - pillantok felé csillogó, hatalmas szemeimmel, miközben vonásait fürkészem. Automatikusan is próbálok rajta fogást keresni, s megfigyelni a hazugságra utaló jeleket, ám rá kell döbbennem, hogy ez így, ahogy van, a valóság. Itt nincs semmiféle színjáték, s bár eleinte erős gyanúm volt, hogy felhasználják őt ellenem, e gyanú árnyéka hamar elszállt akkor, mikor először tapadtak össze ajkaink. Jó emberismerő vagyok - talán túl jó is -, s hamar kiismerem őket. Erin mindig is titokzatos volt, nagyon spontán ember, s ez a rejtély, ez a különös báj még mindig ott ül vonásain.
- Féltem, hogy valami bajod esett. Ugye, elmesélsz mindent az elejétől? - pillantok felé kétségbeesve s aggódva, ám hamar dühössé válik az arcom.
- Eric... Az a büdös patkány! Hát soha nem fogsz megszabadulni tőlük? Mintha osztódással szaporodnának! - kacagok fel, azzal megragadom a kezét, s kicsit ügyeskedve belé is karolok. Olyan ez, mint egy édes álom... Este, a hóesésben, kacagva, nevetve, Erinnel... Adja az ég, hogy soha ne ébredjek fel! Számtalanszor pillantok felé, miközben az arcomról le sem lehet varázsolni a mosolyt, s talán a csodálatot. Még mindig mennyire erős, mennyire gyönyörű nő!
- Rengeteg mindent kell még átbeszélnünk, s reméltem, hogy nem akarsz tőlem ilyen gyorsan szabadulni! - nevetek fel, majd egy édes csókot lehelek az arcára, mely hangos cuppanással ér véget.
- Mit szólnál hozzá, ha beülnénk egy bárba, vennénk valami koktélt, aztán felmennénk hozzám, és rendelnénk pizzát? - emelem fel szemöldököm izgatottan, időközben pedig lépteink kezdenek meglátszani a szűz hó friss peremén. Kicsit hűvös van már, de annál jobb lesz bemenni a meleg lakásba.
- Van most hol laknod? - teszem fel a kérdést, miközben befordulunk az egyik kanyaron, ahol is váratlanul megállok, s magam felé fordítom a hölgyeményt. Egyik kezemmel megragadom kezét, másikkal pedig állát emelem fel óvatosan.
- Bánok minden egyes percet, hogy nem léptem. Magasról tennünk kellett volna mindenre s mindenkire... Úgyhogy ma felejtsük el, kik vagyunk. Csak legyünk Te, s Én. - azzal közelebb húzom magamhoz, s ajkam épp hogy csak érinti az övét, felidézve ezzel azt a bizonyos régi pillanatot, melynek nem lett folytatása. Kacsintással hajolok el végül, majd újra belé karolok, s mint valami két kis tinilány, úgy tűnünk el a fenyők alatt.

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Szer. Dec. 20, 2017 10:39 pm

- Komolyan mondom, miért hazudnék neked? És,...hogy érted a másságot? - nézek rá kicsit értetlenül, mert ezekkel a szavakkal egyenesen megtöri bennem az apró lelkesedést, ám egyelőre nem töri le a kedvem. Figyel engem, de leginkább a vonásaim, így hát hagyom neki. Nincs mitől félnem, mert nem titkolok előle semmit. Nem vagyok semmiféle drog hatása alatt, sem pedig távolról mondják a fülembe, hogy mit csináljak. Ez nem csapda, ez a színtiszta valóság. Jóleső érzés számomra, hogy megérint, sőt magához ölel a maga módján. Ebből én bizonyosodok meg, hogy ez nem csupán egy illúzió, vagy édes álom.
- Én attól féltem, hogy neked eshet bajod. De természetesen elmesélek neked majd mindent az elejéről. - ígérem meg könnyedén, mert a mai este vele akarok lenni, s ki tudja még mennyi ideig. Egyelőre a keresőim nem jelentkeznek, így nyugodtan lazíthatok a Kedvesemmel. Mikor dühössé válik az arca, s kimondja az Eric nevét, akkor önkénytelenül is körülnézek, hogy megvizsgáljam a közeli férfiak arcát.
- Csst! Jó lenne, ha nem ordibálnád egy halott nevét, mert ki tudja, hogy nem-e van a közelben valaki, aki erre vár. Szóval, ha következőre ordítani akarsz, akkor megbüntetlek – húzom el a szájam szélét, de az apró somolygás tán elveszi a komolyság élét. Remélem nem veszi rossz néven. Mikor a kacagását hallom, akkor én szintén vigyorogni kezdek. Ez a jókedv igen csak ragadós.
- Mindent el fogok mondani, még a kosárméretemet is! - pimaszkodok vele egy picit a magam módján természetesen. Hangos puszit kapok az arcomra, amit nem egyből viszonozok. Veszélyes dolog itt az elején elkényeztetni Morthianát. Ezután felvázolja nekem, hogy mi lenne, ha beülnénk valahova, s csak azután mennénk fel hozzá pizzázni. Nincs ellenemre az ötlete, sőt egészen jónak találom.
- Jól hangzik, de ne maradjunk sokáig a bárban. - szólok finoman neki, remélhetőleg nem elültetve benne, hogy esetleg tartok attól, hogy ránk találnak, s teljesen másképp alakul majd az esténk. Nem, egyáltalán más elképzelésem van az éjszakáról. Elindulunk végre, s én cseppet sem foglalkozom a friss hóval. Édesemre összpontosítok, s a vidám arcára.
- Van lakásom, de szükségtelenné válik, ha megengeded, hogy hozzád költözhessek. Tudod, rövid pórázon kell tartanod. - kacagok egyet, mert elképzelem a jelenetet. Ezt követően pedig itt az ideje, hogy viszonozzam ezt a hangos puszit. Könnyedén nyomom az ajkaim a szája széléhez, hogy aztán némi hanghatás után diadalittasan távolodjak el tőle egy picit. Az utolsó nagy kijelentésével egyetértek, de azt követő incselkedésre viszont mosolyogva válaszolok. Eltűnünk a fenyők alatt, amit egyáltalán nem bánok. Kíváncsi vagyok, hogy milyen bárba fog vinni.
- S te jól vagy? Minden rendben veled? Mert ha nem, akkor kénytelen leszek alaposan megvizsgálni az Édesemet – mondom felszabadultan, miközben csillognak a szemeim. Le nem veszem a tekintetem róla. Mivel ő belém karolt, így én kiveszem a kezem egy pár pillanatra. Egyik részről megpaskolom lágyan a hátsóját, aztán pedig sokkal romantikusabbra vagy idillibb képre cseréljem. Magamhoz karolom, s a túloldalt lágyan belekapaszkodok a derekába.
- Téged most nem üldöz senki?


A hozzászólást Erin Pynlor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 07, 2018 6:19 pm-kor.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Vas. Dec. 24, 2017 8:05 pm

Erinnek még az értetlen pillantássa is rettentően bájos, de hogy eloszlassam a kétségeit, csak vetek felé egy kedves, ám biztató mosolyt, s megszorítom kicsit a karját, hogy közelebb húzódjak hozzá.
- Régen érződött, hogy ott van benned valami torlasz, ami fogalmazzunk úgy, hogy nem engedett hozzám közelebb. Most pedig annyira szabadnak tűnsz, hogy esküszöm, jó rád nézni, még irigyellek is. Mintha semmi sem tudna már téged megállítani... - pillantok felé őszinte csodálattal, hiszen mindig is felnéztem rá. Egy határozott, tökéletes nő volt számomra, ez pedig az eltűnése után sem változott. Tény, hogy próbáltam titkolni még magam előtt is, hogy mennyire összetört az eltűnése, most pedig hogy itt van... Még nem tudtam megemészteni, még annyira hihetetlen számomra! Mint egy édes álom.
- Én a jég hátán is megélek! Viccet félretéve, persze, tudom, hogy néha az a legbiztonságosabb, ha szó nélkül eltűnsz. Hiába, ha embereket ölsz pénzért, az rohadt nagy felelősséggel jár. S van rosszabb a halálnál... - fújom ki magam ridegen, hiszen párszor már volt szerencsém megtapasztalni, milyen beteg dolgokra képes az emberi elme. A leleményességem sokszor mentett már ki a csávából, no meg az is, hogy eléggé hamar felhúzom magam, igazából mindenen. Főleg, ha férfiakról van szó, na, akkor hamar elpattan az a bizonyos húr. A düh pedig sokszor remek gyógyír.
- Te jó ég, megölted Ericket? Már mindet értek... - hajolok hozzá kicsit közelebb, s halk suttogásom enyhe ködfátyolba borítja arcunkat. A hópelyhek közben lágyan olvadnak szét bőrünkön, s hamarosan kezdem érezni, ahogy a tél beszökik a kabátom alá.
- Ha tényleg eltetted láb alól, akkor nagy bajban lehetsz. Sok emberrel vette magát körül az a szarházi mindig is. - hangomból remekül kiérződik, hogy mennyire aggódok Erinért. Egyből megoldásokat keresnek agytekervényeim, amiben természetesen már én is szerepet játszok. Nem fogom elengedni innentől. Nem fogom hagyni, hogy egyedül küzdjön meg azokkal a férgekkel!
- Ugyan, kérlek... Szerinted nem tudom a kosárméreted? A biztonság kedvéért azért majd le kell ellenőriznem, szigorúan szakmai szemmel! - vonom fel a szemöldököm, s közben kacsintok felé sejtelmesen. El sem tudja képzelni, hányszor libbent már be a gondolataimba ruha nélkül...
- Megmondom őszintén, nekem is ez jutott eszembe. - mosolygok felé megkönnyebbülve. - Nálam tökéletesen elférünk, s nem is lakok épp központi helyen. Elengedni pedig tényleg nem akarlak, úgyhogy póráz mellett bilincset is kell alkalmaznom, mert amilyen leleményes vagy, még kiszabadulsz! - kacagok fel sejtelmesen, miközben lassan kiérünk a park részről, s átlépdelünk az úton, a zebrán. Az üzletek már nincsenek nyitva, csak egy-két éjszakai hely, így talán még három sarkon fordulhatunk be, mikor elérkezünk a bárhoz.
- Segíteni szeretnék, csak kérlek, ne tűnj el legközelebb. Együtt megoldjuk, mindent megoldunk. Nem akarom, hogy egyedül csináld ezt végig... - hangom újra aggódóvá válik, mikor kinyitom a bár ajtaját, s előre engedem a hölgyeményt. Az illendőség mellett persze azért, hogy egy röpke pillantást vethessek a hátsójára is. Kihagyhatatlan! Utunk ezután a bárpulthoz vezet, ahol az egyik székre rögtön le is dobom magam.
- Nekem lesz egy Sex On The Beach. S te mit kérsz? - kacsintok felé titokzatosan, mintha csak valami első randin lennénk. Még akár mondhatnánk ezt is, hiszen ezelőtt a munkahelyi dolgokon kívül nem találkoztunk. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy nem szabadott találkoznunk. Ám ennek vége!
- Jól vagyok. Voltak mostanság keményebb melók... Jelenleg a bal oldalam úgy néz ki, mintha szarrá rúgták volna. Ami igaz is! - kacagok fel. - Egy alapos vizsgálat viszont rám férne. Hátha el van törve valamim, csak nem vettem észre a rózsaszín köd miatt... - a kabátomtól közben megválok, melyet magunk mellé lefektetek a pultra. Időközben a koktélok is készülnek, s én annyira vágyom már az édes italra, hogy szinte szárazak lesznek az ajkaim is.
- Téged ugye nem bántottak? Ha nem-et mondasz, még azt is elhinném, hiszen most is ugyanolyan édesen csillognak a szemeid... - pillantok felé vágyakozva, miközben óvatosan megsimítom arcát. Ennél többet nem teszek, hiszen nem szeretném magunkra vonni a figyelmet. Ó, pedig ha tudná, mik járnak a fejemben...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Hétf. Dec. 25, 2017 1:33 am

Hallgatom Morthiana válaszát, hogy mit fog mondani. Rettentően kíváncsi vagyok, s emellett kissé izgatott. Pont úgy, ahogy a randin szokás. Közelebb húzódik hozzám, amit nem veszek rossz néven, mert addig sem kell hangosan beszélnem. Mikor hallom, hogy régen bennem volt egy torlasz, akkor már az arcomra kiül az a bájos mosoly, amit csak ő láthat.
- Ühün, pedig úgy vélem, hogy benned szintén volt valami...mert egyes jelenetünknél teljesen megálltál... - szólok hozzá, hogy nem csak neki tűnt fel ez a dolog, s egyáltalán nem egyoldalú állapotról van szó. Szerintem mindketten tudatosan mondtunk ellen a vágyainknak, a kémiánknak. Nehéz volt megállni, hogy ne szenvedélyesen essek neki. S egy idő után nem kellemes érzés folyton visszafogni magad. Úgy vélem, hogy szerintem ő ugyanúgy élte át, mint én.
S csak most jön a lényeg! Mikor úgymond el kellett tűnnöm, akkor sem jókedvvel tettem. Sokat gondolkoztam kettőnkről, s az életünkről. Végül arra az elhatározásra jöttem, hogy felesleges visszafogni magam, mert csupán szerelmes vagyok. Nem leszek attól gyengébb és sebezhetőbb. Tudom, zsarolhatnak engem, ha őt elkapják, de azzal csupán azt érik el, hogy előhívják belőlem a kénköves poklot.
- Naná, hogy jól érzem magam, s szabadnak. S valóban, úgy érzem magam, hogy most már semmi sem állíthat meg. S ezen érzés neked köszönhetem, senki másnak… - somolygok rá, majd bizalmasan odahajolok a füléhez, mintha attól tartanék, hogy egy kobold csípné el a következő lényeges szavakat.
- Ez az érzés a szerelem, s annak útjába csak ne álljon senki. - nézek rá, s lényegében ezzel elég sokat mondtam. Nem tudom, hogy egy véleményen van-e velem, vagy kell neki egy noszogatás a részemről. Ezután ő beszél e csodás estén arról, hogy a szakmánk nem könnyű, s valóban az elmeháborodott emberek képesek olyan dolgokat művelni, ami gyomorforgató, vagy egyszerűen annyira fájdalmas, hogy hamar megtörik az ember. Kissé lehervad a mosoly az arcomról, mert beugrik pár eset a régi dolgaimból.
- Megöltem igen, a legkedvesebb macájával együtt. Este kissé spiccesen állított be a duó, én meg nyugodtam ültem a sötétben. A macát csak úgy fejbe lőttem, míg Eric erre rögtön becsinált a nadrágjába. Alkudozni akart velem, aztán meg szökni. Egy golyó a lábába, eggyel ellőttem a fülét. Aztán a radiátorhoz bilincseltettem őt, aztán gyorsan végeztem vele. Egyet a farkára, hogy aztán fejbe. - avatom be Kedvesem ebbe a titokba. Ezzel egyetemben ízelítőt kap abból a felemből, amit jobb ha nem piszkálnak. Képes vagyok arra, hogy kegyetlen legyek, vagy éppen kínzó. Hallom, hogy aggódik értem Morthiana, ettől mosolyognom kell.
- Én másként fogalmaznék, már ha megengeded. Szebbek az álmaim, mióta tudom, hogy halott. S eddig csak Eric öccse vagy bátyja az, aki utánam koslat. Nagyobb fejesek eddig még nem uszították rám a kutyuskáikat. Tán a hírnevem miatt.
Az utolsó szavaim igazán költőien mondom ki, hiszen magam is elmélkedek rajta picikét. A kosárméretes dolog rángat vissza a valóságba. Szavaira csupán kuncogok egy jót, aztán nem hagyom annyiban.
- Szóval, mikor volt a vetkőzős akciónk, akkor te meglestél? Sőt, biztosra veszem. Most lebuktál, te kis kukkolós! - kacagom el végét, de természetesen én szintén megnéztem magamnak. Dögös Szöszi Ikrek fedőnevet felvehetnénk, hiszen egyikünk alakjával sincs gond. Nem panaszkodhatunk arra, hogy nem kaptunk semmi jó alkatrészt a teremtőtől. Kicsit beharapom az az alsó ajkam jobb szélét, mert ezen gondolatokra kicsit kívánós lettem. Egyik részről, mert senki sem ért hozzám úgy, ahogy Morthiana bánik velem, másodszor pedig szívesen ellenőrizném azt a bizonyos testvonásokat.
~ Nem! Nem Erin! Nem rontunk rá ajtóstul! ~ sóhajtok egyet, miközben nem veszem le a szemem a társamról.
- Különben, ha annyira akarod ellenőrizni, akkor majd tedd is meg. - próbálom húzni a fejét, s ezt nem lehet másképp eladni, mint egy bájos mosollyal. A beszélgetésünk, amúgy nem áll meg, mert rögtön közös nevezőre jutunk, hogy ki, kihez költözik. Én őhozzá, amit nem ellenez.
- Te aztán tudod, hogy miként bókolj neked Édesem. Póráz és bilincs egyszerre? - kacagom el magam, s úgy tűnik ő szintén így tesz. Nos, ami azt illeti valóban leleményes vagyok, főleg ha szabadulni kell.
- Mindenesetre, úgy vélem a szavaidból, hogy szeretnéd, ha én lennék a házi cicád, ugye? - s amennyire én ki vagyok éhezve az érintéseire, úgy bizony nem rossz gondolat. Kiérünk a parkból, hogy a városba érkezzünk meg. Hamar elvezet egy szórakozóhelyre, ami nevezetesen egy bár.
- Most már nem tűnök el. Veled maradok, s együtt csinálunk mindent majd. - ejtem ki határozottan, hogy érezze azt, hogy nem csak ígéretnek szánom. Kinyitja előttem az ajtót, sőt nekem. Hálásan pillantok rá, emellett a kezem egy rövid időre belesimít a hátsójába, aztán fordul a kocka. Mivel előtte vagyok, így láthatja a szép formát, s azután már csak rajta múlik, hogy hozzáér-e vagy sem. A bárpultnál találunk két helyet, így oda ülünk le. Hamar rendel magának egy italt, így én sem akarok lemaradni róla.
- Én egy Cuba Librét – döntöm el gyorsan, hogy mit fogok elszürcsölgetni. Nem akarok berúgni, mert józan szeretnék maradni. Az este folyamán már sokadjára kacsint rám Morthiana, így most én válaszként elmosolyodom. Mikor említi, hogy mi történt vele, akkor együttérzően nézek rá. Tudom jól, hogy egyáltalán nem kellemes, ha megrugdossák az embert.
- Akkor majd nyomok rá gyógypuszit – jegyzem meg úgy, hogy senki más ne hallja, csakis a kedvesem.
- Különben, pedig át foglak nézni. - ám ezután nem bírok megszólalni, mert óvatosan megsimogatja az arcom. Ennél többet nem tesz, de ez pontosan elegendő arra, hogy minden gondolatot elűzzön belőlem. Legszívesebben nekitolnám finoman a bárpultnak, s hosszasan csókolnám. Ám ez természetesen még mindig nem az a hely, ahol teljesen bátrakká válhatnánk.
- Engem egy ideje nem bántott senki. Mivel azt sem tudták, hogy hol keressenek. Különben jut eszembe, ha így simogatod az arcom, akkor házi cicádnak érzem magam. - Somolygok rá, mert furán hangozhat.
- Szeretnéd, ha dorombolnék is neked? - fut ki az ajkaimon a pimaszság.


A hozzászólást Erin Pynlor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 07, 2018 6:18 pm-kor.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Pént. Dec. 29, 2017 6:45 pm

- Való igaz. Bennem is volt, nem is kevés. Így, hogy mindketten mélyen benne voltunk a dologban, nem tudtam nem arra gondolni, hogy mi lesz, ha közelebb kerülünk egymáshoz. Ha igazán közel... S mi lesz, ha ezt mások is meg tudják, majd kihasználják. Ezt el akartam kerülni, így balga módon inkább hárítottam ahelyett, hogy megoldást kerestem volna. - a magunk fajtáknak is vannak érzései, hiába gondolja azt mindenki, hogy szívtelen gyilkológépek vagyunk. Csupán képesek vagyunk átfordítani egy kapcsolót az agyunkban, s nem pazaroljuk el akárkikre az érzéseinket. Ki nem érdemli meg, s meg kell haljon, azt én bármikor, bárhol egy csepp lelkiismeretfurdalás nélkül küldök a túlvilágra.
- Te viszont megtörted a jeget. Nem tudom, hogy nekem sikerült-e volna elsőként komolyabban lépni. Ám le a kalappal, ez a kis jelenet nem volt semmi! - kuncogok halkan, miközben a fejemben újra lejátszódik a jelenet, s bár igen csak csípős hideg van, így visszagondolván az ínycsiklandó fagylaltokra, egy pillanatra megkordul a gyomrom. Be tudnék már tömni egy jó nagy adag pizzát!
- Hogy sikerült ezt összehoznod, Drága? - lehelem úgy a szavakat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, s mintha mi ketten mindig is egymás mellett lettünk volna. Holott annyi minden van már mögöttünk, az a temérdek szenvedés, kín, s veszély, hogy lassan tényleg ideje lenne már egy kicsit a saját boldogságunkra is figyelni. Sosem akartam, hogy a munka legyen az első, mégis e felé haladtam, ám ez a mai éjjelen megtörni látszik.
- A szerelem? Hatalmas szavak ezek... - hallgatok el egy pillanatra, mintha csak kétségek gyötörnének, ám ez nem így van. Csupán próbálom felfogni ép ésszel, amit mondott, hiszen annyira hihetetlen, hogy mi itt vagyunk ketten, s olyan őszintén beszélhetünk, mint még soha. Mennyiszer lejátszódott már bennem ez, s ehhez hasonló jelenetek, meg se tudnám számolni! S most tessék, a jég megtörni látszik.
- De én is így érzek. Ha nem éreznék így, nem tartottam volna ki melletted, s nem kerestelek volna a mai napig. Hiába nem történt köztünk semmi konkrét, s hiába nem beszéltünk az érzéseinkről. Az a bizsergés, ami köztünk volt, s van... Nem is kellettek ide szavak. - egy pillanatra beleborzongok az érzésbe, ahogy felé pillantok, s beszívom parfümjének édes illatát, melyet már majdnem elfelejtettem, mennyire csábító. Jó újra mellette lenni, jó újra érezni őt, s remélem, hogy innen már csak felfelé haladunk a lejtőn. Ha rajtam múlik, biztosan...
- Belelőttél a farkába?! Wáó!!! - visítok fel hatalmas, fanatikus vigyorral, persze azonnal halkabbra veszem, de ezt nem hagyhattam ki! Körülöttünk épp nem járt senki amúgy sem, így bár halkabban, de még mindig őrült mosollyal húzódok hozzá közelebb.
- Te egy állat vagy, Erin! - hörgöm felé lelkesen, aztán megpróbálom lecsillapítani magam, ami nem igazán sikerül. Imádtam mindig is, hogy Erin ennyire vad és kegyetlen, hiszen sosem vonzódtam a jó kislányokhoz, ez a nőszemély meg aztán a legrosszabbik fajtából van! A gyengém lenne a stílusa és megjelenése? Egyértelmű!
- Nos, mitagadás, a hírneved sok helyen megelőz! - kacsintok felé, s egy pillanatra visszagondolok az első közös küldetésünkre. Már akkor is meséltek róla, s jöttek az ostoba szövegek, hogy vigyázzak vele, mert egy őrült picsa, ám én már akkor tudtam, naaagyon jóban leszünk!
- Ohh, ne viccelj, amikor csak tehettem, kukkoltalak! Egy öltözőbe jártunk, egy mosdóba, minden percét kihasználtam! - villantom ki fogam fehérjét kacéran, miközben felszöknek a kellemes emlékek, mint például az a rettentően vonzó vérvörös, csipkés melltartó, ami egyszer rajta volt az egyik akciónk alatt. Tény, hogy akkor egy férfi környékezte meg őt, ahogy engem is, amit a munka miatt hagyni kellett, de ha tehettem volna, letéptem volna annak a patkánynak a farkát, és a szájába tömtem volna, hogy megfulladjon. Azok a kéjes pillantások, ahogy Erint vizslatta, a másiknak meg a gusztustalan lihegése a fülembe... Nagyon nehezen bírtam azt az estét, de legalább a hölgyeménnyel ittunk egy jót a meló után!
- Házi cica... Vagy külön bejáratú házi rabszolga! Mi van, ha titkon be akarlak fogni mosogatni, takarítani, ágyat vetni? - mosolyodok el sejtelmesen, mikor befordulunk a bárba. Alap esetben lassan kortyolgatnám el az italt, ám most nagyobb kortyokat húzok belőle, miután mindketten kikapjuk. Előttünk van még az egész este, ám én türelmetlennek érzem magam, hiszen rohadtul zavar ez a kurva sok ember körülöttünk. A pia viszont tényleg jó, s nem is árt megalapozni az estét azzal, hogy húzzuk kicsit egymást!
- Gyógypuszi? Uhh, tudod, elég sok mindenem fáj, ha már itt tartunk... - pillantok lefelé magamon vigyorogva, "enyhén" célozva bizonyos dolgokra. Egyre jobban vágyom az érintésére, s ezt nem is igazán sikerül titkolni. Miért is tenném?
- Majd én eltüntetlek odafent a lakásomon, ha szeretnéd... - húzom le az utolsó kortyot, majd lassan felállok a bárpultról, ám nem húzom fel a kabátom - amiben amúgy nincs semmi érték -, csupán a kis kézitáskámat kapom fel, majd közelebb hajolok Erinhez.
- Nem kísérsz el a mosdóba? A lányok úgyis mindig együtt mennek el... - lehelem a fülébe a direkt kétértelmű szavaim, mély hangom pedig csábítóan búg el füle mellett. Hogy terveznék-e bármit is? Ugyan, dehogy, ááá...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Pént. Dec. 29, 2017 9:23 pm

A nagy vallomások ideje? Igen, ez történik most közöttünk, ami nincs ellenemre. Mikor együtt dolgoztunk, akkor nagyon meg kellett válogatnom a szavaim, sőt én kínosan ügyeltem arra, hogy nehogy kiderüljön abból, hogy bármi lenne közöttünk. Csupán azok a titkos érintések voltak a mi kommunikációs eszközeink. Egy bizonyos határon túl nem mehettem. De ennek most, s mindenkorra vége!
- Semmi gond, túléltük a közös küldetéseket, aztán a másiktól való elszakadást. - mosolygok rá biztatóan, hogy mi bizony erős nők vagyunk, nem mindennapiak. Örülök annak, hogy elismeri azt, hogy nekem sikerült megtörni a jeget. Ez eléggé szép önbizalmat ad nekem, ám ettől függetlenül nem szeretnék nagyképű lenni.
- Az a jelenet csupán a kezdet – mondom ki minden további nélkül, hiszen előttünk még az éjszaka. Egy kellemes randinak tűnik az egész, aminek a vége szerintem a csillagos ég. Felfigyelek a kérdésére, aztán sejtelmesen somolygok rá egy darabig.
- Nos, szakmai titok – húzom egy picit az agyát, s ha már pimasz vagyok, akkor ennyivel nem érem be, így gyorsan hozzáteszem.
- De tán, kivarázsolható egy módszerrel belőlem a válasz. - hallgatok el, miközben a finom vonásait fürkészem. Gyönyörködök benne, s annak örülök leginkább, hogy itt lehetek vele. Ráadásul ezentúl együtt leszünk, mint a régi szép időkben, csak az új küldetéseket másképp fogjuk megélni. Legalábbis szerintem. Elhessegetem a munkával kapcsolatos gondolataim, hogy végül visszatérjek ránk, s bimbózó kapcsolatunkra.
- Hatalmas szavak, lehetséges. De ha tudnád mennyi ideig gondolkodtam az érzéseimen? Hogy mennyi idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek a megoldásra? Néha elég keveset aludtam amiatt, de ennek is vége. - nézek rá komolyan, aztán meghallgatom az ő véleményét. Mit gondol erről? Mit tett, míg távol voltunk egymástól? Bizsergés? Nos ha jobban belegondolok, akkor én nagyon is azt csinálom a közelében. Izgatott vagyok, s fel vagyok dobva. A meghitt beszélgetés pillanatát Morthiana visítása szakítja meg, így én aztán kérdően meredek felé, hogy ez meg mire volt jó? Megint olyan dolgot mondott ki hangosan, ami nem lenne túlságosan előnyös, ha meghallanák mások. Haragudnék ezért a Kedvesemre, mert így viselkedik?! Dehogy, épp ellenkezőleg. Van valami vonzó ebben a viselkedésében.
- Igen, vad – grrr- állat. - válaszolok a fülébe, aztán már folytatódik tovább a beszélgetésünk. A hírnevemmel kapcsolatos dologra különösebben nem reagálok. Sok helyen ismerik már a vadságomat. Macsó férfiak nyomulását töröm meg a vadságommal és szeszélyességemmel. Ám mégsem hagyom szó nélkül a dicséretet.
- Köszönöm, Drága. - ha már ő ilyen nyíltan nevez annak, akkor nekem sincs ellenvetésem. Elnevetem magam, mert beismeri végül, hogy milyen kis kukkolós nőszemély. Ha már itt tartunk, akkor én sem teszek másként.
- Nos, én faltam a látványod, amikor csak tehettem. Gondoltam tejszínhabra, s más finomsága... - jegyzem meg neki, s direkt nyitva hagyom a mondatot, hogy elkalandozzon a kicsi fantáziája. Vagy azon nyomban bevallja, hogy nála szintén ez játszódott le benne, amikor a vérvörös csipkés költeményemben láthatott. Hogy fog reagálni arra, mikor meglát benne? Mert ma azt vettem fel! Egy hosszabb szünet következik a beszélgetésünkben, mert úgy vélem valamerre elkalandozott a gondolata.
- Ez aztán érdekes, házi rabszolga? Szóval háztartásbelit szeretnél belőlem csinálni? - teszem fel a kérdést, ám ekkor érkezünk meg a bárba. Elég sokan vannak, de engem nem foglal le igazából. Minden egyes részem Morthianára összpontosít, legyen az simogatás, beszéd vagy egyéb más közléskód. Az italokat megrendeljük, s az én Drágám gyorsan, nagy kortyokkal fogyasztja el. Én követem a példáját, mert nem akarok lemaradni tőle.
- Azta! Akkor én leszek a személyes nővérkéd. - vágom rá kaján mosollyal, s bizony végiglesek újra az alakján. Nem egyszer, hanem egyenesen kétszer. Apró ajakharapás, aztán sejtelmes mosoly jelezheti, hogy valami nagyon pikáns dolog jutott az eszembe.
- A kis bűvész, aki eltüntet. Benne vagyok! - ejtem ki lelkesen, miközben megküzdök a koktélom maradékával. Ezután történik, hogy Morthiana a mosdóba szeretne menni. Nekem nincs ellenemre, főleg, mikor azokat a bűvös szavakat használja. Egyszerűen felpezsdül a vérem, s rögtön így szólok.
- Szóval egyedül nem megy? - vigyorgok rá, s még mielőtt bármi választ adhatna, inkább az ujjam rakom az ajkai elé, hogy ne mondjon semmit. S, hogy feloldjam ezt a varázslatos pillanatot valami meglepővel, akkor odalép hozzá, s ügyesen belemarkolok a hátsójába. Nem erősen. Ezután hagyom, hogy vezessen engem a mellék helységbe, ahol egy újabb fejezet történik az életünkben. Mikor megérkezünk, akkor én rögtön magaslati pontra ülök, vagyis arra a masszív tárgyra, ahol vannak a kézmosók.
- Vagy hhmm wc fülke?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Kedd Jan. 09, 2018 5:31 pm

- Tudod, jó szívvel emlékszek vissza azokra a küldetésekre. Mondhatnám úgyis, hogy kicsit hiányzik. Egyedül is jó, sőt, nem is nagyon tűrök meg mást az oldalamon, de mikor együtt voltunk, azt úgy igazán élveztem. Jó volt megosztani a kalandokat és izgalmakat egy olyan emberrel, aki hasonlóan jó a szakmában. Talán majd ha kicsit "kihevertük" az együtt töltött időt, újra belevághatnánk... Mit szólsz hozzá? - ábrándosan zúgnak felé szavaim egy lehetséges jövőbeli tervet felvázolva. A szavakon kívül nem szeretnék jelenleg más egyebet pazarolni a munkára, egyszerűen csak jó gondolni jövőbeli tervekre, melyeket már nem egyedül kell véghez vinnem, hanem Erinnel az oldalamon.
- Kicsit hiányzott már, hogy valakivel kötetlenül beszélhessek. Jó, ismered a családom, ők is nyakig benne vannak mindenben, de azért ez teljesen más. Velük a vér köt össze, veled pedig... Teljesen más. - válaszolom őszintén a hölgyeménynek, hangomból pedig csak úgy csöpög a megkönnyebbülés. Nem tagadom, tényleg hiányoztak már a hosszas pletykálások és csevegések igazából akár a semmiről is. Bár talán csak az kellett nekem, hogy a szavaim mögé végre ne kelljen hazugságot vinnem.
- Ó, Kedvesem, tudod, hogy jó vagyok abban, ha valakiből információt kell kihúzni... - nyújtom ki enyhén a nyelvem, majd elkacagom magam. Szinte minden problémára van egy módszerem, persze Erinen talán nem kell erőszakot alkalmaznom. Talán... Mindig fura leányzó volt ugyanakkor, sokszor sikerült meglepnie valami őrült ötletével, s örülök neki, hogy ez a játékossága mára sem tűnt el.
- Kár tagadnom, én is sokat rágódtam ezen, főleg, hogy nem igazán nyílok meg az emberek előtt. Hiába tűnök lazának, azért a dolgok nem ennyire egyszerűek. - húzom el a számat, de mielőtt negatív gondolataim támadnának, inkább megeresztek Erin felé egy kedves mosolyt. Tudni kell, hogy a mi munkánkban kénytelen vagyunk felölteni egy határozott, kemény, és törhetetlen álarcot, melynek segítségével vagyunk csak képesek előrébb lépni. Ám emögött sokkal több minden lapul, mint azt bárki is gondolná.
- Egy tejszínhabos, szép kis háztartásbeli! - csapok rá a hátsó felére. - Nekem kell vállalnom a férfi szerepét, ez van, Baby! - röhögök fel, így nagy jó kedvvel lépünk be mindketten a bárba. Nincsenek sokan a mai estén, elég nyugodt helynek tűnik a többi helyhez képest.
- Ide a te aranykezeid kellenek! - két kezembe szorítom az övét, s úgy lehelem bele a tenyerébe a szavakat. Szeretnék kicsit kettesben lenni vele, még ha ez csak pár percet is ölel át, s még ha ennek egy koszos mosdó is kell legyen a helyszíne. Ahogy beérünk, én pár pillanat erejéig megigazítom a sminkem, s az enyhén elmosódott rúzsomat is kiigazítom. Ezután azonban váratlanul megragadom Erin mindkét térdét, széthúzom a lábát, s beférkőzök közéjük. Megragadom a hátsó felét, majd szorosan magamhoz húzom őt, ám a vágy olyannyira tombol s üvölt bennem, hogy mohón elkezdem csókolni a nyakát. A vadságom szinte már az első mozdulatokból kiérződik, hiszen csókjaim egyáltalán nem gyengéden foszlanak szét a bőrén, hanem hevesen, s még kisebb harapásokat is felfedezhet ajkaim meleg ölelésén kívül. Azonban vissza kell fognom magam, nem is kicsit, hiszen ha nem teszem meg, akkor még a végén rendőrt fognak ránk hívni... Így ha Erin sem lép túlságosan tovább, úgy hátrálni kezdek kicsit, majd megfogom a kezét, magamhoz húzom őt, s halkan a fülébe súgok.
- Menjünk haza...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Szomb. Jan. 13, 2018 5:56 am

- Szavadon foglak, Kedvesem...s én szintén így gondoltam, nem másként – nézek rá Morthianámra, az én egyetlenemre. Nem győzöm az arcát fürkészni, hogy abban teljesen gyönyörködhessek. Újra, együtt vagyunk. Ezentúl úgy fogok hozzátapadni, hogy semmi sem vakarhat le róla. Ez az én titkos vágyam, ami a szerelemből táplálkozik.
- Kötetlenül való beszélgetés? Igen! A szakmánkban sokat hazudunk vagy ködösítünk. Nem tudom megszámolni, hogy hány embert ejtettem át mióta bérgyilkos vagyok. Te viszont, már a kezdetektől fogva különleges vagy a számomra. Már az első beszédváltásunkkor éreztem, s ez most sem változott semmit. Neked sosem hazudnék, nem is bírnék. - fejtem ki neki a saját gondolataim, közben mélázva az ég felé nézek, mintha csak vallásos lennék. Egyébként ahhoz, hogy idáig eljutottam, annak semmi köze sincs az egészhez.
- Remélem, kellemes kis vallatási módszereid vannak...a számomra – súgom oda szinte a fülébe az utolsó szót, hogy érzékelje benne a vágyam. Szeretném, ha az egész testem kínozná perzselő csókjaival, vagy akár hideg jégkockát is tologathatna rajta. Kár tagadnom, hogy egyre inkább ilyen gondolatok kezdenek keringeni a fejemben. Közben megosztja velem, hogy ő szintén sokat elmélkedett rólunk, amit jó dolognak tartok. Nem csak én gondoltam rá, hanem ő is rám. Ettől csupán egy szép mosoly kerül az arcomra. Főleg, mikor azt mondja, hogy milyen háztartásbeli leszek.
- Auuh..hmm – sandítok hátra, mikor rácsap a hátsómra. Tekintetem egyáltalán nem arról árulkodik, hogy rosszul esett volna ezen cselekedete. Tovább haladok, be a bárba. Elég nyugodt helynek tűnik, s hamar rendelünk magunknak italt. Épp időben, mert kezdtem megszomjazni. Ám ahelyett, hogy kiélveznénk ezt a légkört, inkább sietnénk, hogy csupán kettesben legyünk. Morthiana a Wc-be hív, s én tudnék valaha ellenmondani neki. Főleg úgy, hogy az én aranykezeim kellene neki? Nem! Beérünk, s tán szerencsénk van, hogy nincsenek a női mosdóban. Én felülök, s egy pimasz kérdést teszek fel, amire nem érkezik válasz. Ettől válik izgalmassá a helyzet, hogy nem tudom mi fog történni. Látom megigazítja magát, aztán támad. Heves vágya, cselekedete egyszerűen letaglóz engem, de számomra egyáltalán nem rémisztő. Sokkal inkább élvezetes, így nem áll ellen a testem neki. Szorosan egymáshoz tapadunk, hála a Kedvesemnek. Érzem, hogy a hátsóm markolja, amitől majd megvadulok. Heves csókok kezdenek el záporozni a nyakamon, ami harapásokkal párosul.
- Höh – kéjes sóhaj a válaszom, ráadásul azzal szintén segítek a másiknak, hogy az ostromolt területet még jobban felkínálom neki. Kezemmel azonban meg kell kapaszkodnom, így a bal hátul tápaszt, míg a jobbik lágyan beletúr Morthiana hajzuhatagába. Ameddig ez történik, az számomra egy nagyon nagy élmény, emellett egy nagyon nagy adósság is, egyelőre.Végül megáll, s ezzel egy hatalmas űrt hagyva maga után. Láthatja, hogy az eddigi nyugodt légzésem picit gyorsabbá vált. Ezután eltávolodik, de lehúz engem a helyemről. Önkénytelenül engedelmeskedek, közben azt suttogja nekem, hogy menjünk haza.
- Re..Rendben… - egyezek bele, s ezután nem marad más hátra, mint előre. Követem őt, mert fogalmam sincs, hogy hol lakik pontosan. Ha sikeresen letudjuk a bárt, mármint az italok árát kifizettük, akkor jólesik számomra a hideg. Azon kedélyem lehűti, hogy letámadjam én is hozzá hasonlóan. Keresem a szavakat, hogy mit mondhatnék neki, de inkább átkarolom őt, hogy kettesben haladjunk. Megjegyzem az útvonalat amerre haladunk. Ha megérkezünk a lakása elé, akkor engedem el, hiszen hadd bíbelődjön a zárral.  Mikor kitárul az ajtó, akkor én ügyesen osonok be. Kíváncsi tekintettel nézek szét, de pontosan addig a pillanatig, míg hallom, hogy el nem fordítja a kulcsot a zárban. Itt vagyunk nála, s kíváncsi és más tekintetek elől elbújva. Csupán a lábaim használom, hogy levegyem a cipőm...aztán Én következem! Alig fordul felém Kedvesem, de én támadok. Lágy erőszakkal tolom neki a bejárati ajtajának. A bal térdem befurakszik a két lába közé, miközben vadul hozzásimulok. Ajkaim finom ráharap az ő alsójára,aztán jön egy rendes heves nyelves csók. Mikor nem kapok levegőt, akkor pillanat erejére elválok tőle, hogy aztán a nyakát kezdjem el ostromolni. Két kezem eközben a két oldalát karmolom az ujjbegyeim segítségével. Fél percig kényeztetem így, hogy aztán elváljak tőle, már ha enged. Szépen hátrálni kezdek, egy hívogató pimasz mosollyal. A szórakozottság kedvéért két kezem segítségével egy szívecskét próbálok formálni neki.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Hétf. Jan. 22, 2018 8:55 pm

- Én is éreztem már az első pillanatban, hogy kettőnk között nagyon bizsereg a levegő. Egyáltalán nem kellett arra figyelnem, hogy hogyan csavarjam a szavakat, és annyira őszintén jött mindig minden, hogy még talán a mai napig is meglepődök rajta. Aztán mikor elmentél... - sóhajtok egy nagyot, de enyhén megrázom a fejem, s próbálom elhessegetni a negatív gondolatokat, melyek egészen addig a pillanatig nyomasztottak, míg újra nem láttam a hölgyeményt. Nem telt el úgy egy magányos és csendes este sem, hogy ne azon töprengtem volna, hogy vajon mi történt Erinnel. Sokszor magamat hibáztattam, hiszen olyan vagyok, mint a bajnak a két lábon járó hírnöke. Amibe belemártom magam, annak vége. Most is ezt gondoltam, de hála az égnek, ez egyszer tévedtem!
- Kegyetlenebb lettem, mióta nem találkoztunk. - kacsintok felé sejtelmes mosollyal, mely alól kibukik fehér szemfogam is. Anno Erin táplált bennem némi érzékenységet a világ ellen, s észrevettem magamon, hogy az idő alatt, míg nem tűnt el, talán nem voltam annyira mocskos nőszemély, mint utána. Aztán mikor nem hallottam felőle, s nem csak én, hanem senki, akkor a dühömet mélyen az áldozatokba ültettem. Nem számított már semmi, s néhányszor tényleg egy hideg, érzelmek nélküli gyilkológépnek tartottam magam. Ezért sem tudok most jelenleg az ölésre gondolni, hiszen a hölgyemény bájos orcája s varázslatos mosolya mindent elfeledtet velem. Mintha egy különleges búra alá csöppentünk volna ketten, melyen kívül tombol a vihar, zúg az orkán, legbelül pedig ott csücsülünk mi ketten egy békés tölgyfa tövében. Kell ennél több?
- Már nagyon régóta várok erre... - súgom a fülébe egy erősebb harapás után, melyet oly' élvezettel csinálok, hogy hamar nyoma marad vad érintésemnek. Az érzések közben záporoznak bennem, s néha nem tudom eldönteni, hogy érzéki és romantikus érintések akarnak feltörni belőlem, vagy vagy mohó, erőszakos, kisajátító mozdulatok. Jelenleg utóbbi dominál, ám egyelőre megálljt tudok neki parancsolni, bár tudom jól, hogy nagyon nehezen. Pár saroknyira lakok innen, addig ki kell bírni! Így mikor Erin hozzám simul még utoljára a mosdóban, a nyelvem átszökik ajkain, melyek csak akkor válnak el egymástól, mikor az ajtó halkan felnyikorog, s megindulunk kifelé. Nem akarok tovább időzni sehol, így hamar legurítom a csaposnak a két koktél árát, majd kapom is fel a kabátom, s kilépünk a kellemes hűvösre. A hópelyhek még mindig édesen olvadnak szét arcunkon, miközben egymásba karolva, kicsit gyorsabb tempóban haladunk. Én sem szólalok meg, egyszerűen csak ki akarom élvezni a pillanatot, ezeket a szótlan perceket, melyek tökéletesebbek minden eddigi csendes pillanatnál, amit egymagamban töltöttem.
Mivel pár saroknyira van a több szintes ház, ahol élek, így talán tíz percet ölelhet át a séta, nem többet. Odaérvén kinyitom az ajtót, s a lifttel pillanatok alatt a legfelső szinten vagyunk. Onnan már csak pár másodperc, a kulcs loholva fordul el a zárban, feltárva elénk a béke szigetét, majd újra elrejtve azt a világ elől, mikor a zár végleg kattan egyet, immáron belülről. Nem is kell több...
A kabátom a földön landol, ahogy a cipőmet is szinte rögtön lerúgom magamról. Már épp indulnék meg a hölgyemény után, ám ő beelőz, s a falnak présel. Egyik kezemmel a nyakát karolom át, másikkal pedig hátsójára markolok rá. Nem tudok betelni vele, legszívesebb egész nap ott legeltetném a kezem! Ennyire formás és tökéletes idomokat még soha nem láttam... Ajkaink kezdetben lágyan tapadnak egymáshoz, de alig telik el pár pillanat, érzem, hogy eltelít a vágy, s ki akar törni onnan mélyről, ahol eddig szunnyadt. Közben Erin is játszadozva távolodik el, s mikor meglátom a szívecskét a levegőben, szélesen elvigyorodok.
- De rossz lány vagy te! - lassan indulok meg felé, mint egy vad, aki épp becserkészi áldozatát. Csípőm kecsesen ring, s a járásom versenghetne egy modellével is. Ahogy kicsit beljebb érünk, balra található a nyitott konyha, szemben-jobbra pedig a nappali, közepén egy kanapéval, ami előtt egy dohányzóasztal után egy nagyobbacska tévé pihen. A falak mentén szekrények, polcok, növények díszelegnek. A bal oldali falnál, a konyha után van a fürdőszoba, míg a szemközti falnál két ajtó van. A jobb oldalit amolyan tárolónak használom, míg a másik a hálószobám.
- Nem ígérem, hogy kedves leszek... - mindvégig a kanapé felé terelem őt, s ha elértük, váratlanul lelököm rá, majd széttett lábakkal az ölébe ülök vele szemben. Még nem csókolom meg, csupán egy kacér mosoly ül ki arcomra, mikor is szép lassan elkezdem felfelé húzni a felsőjét. Ám mikor megpillantom a hasát... Mintha újra elvágtak volna bennem valamit, a lassú mozdulat mohóvá változik, s onnantól szinte letépem róla a felsőt, hogy már szabadulhassanak is ki ajkai, melyekre érzékien rátapadok. Innentől nincs megállás, ketten vagyunk, s túl régen találkoztunk már ahhoz, hogy visszafojtsuk azt a temérdek felgyülemlett érzést...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Csüt. Jan. 25, 2018 6:24 pm

18+

Miközben én őt az ajtónak tolom, addig ő az egyik kezével a nyakamat karolja át, míg a másik keze belemarkol megint a hátsómba! Így legyek én érzéki? Hát ettől csupán megjön a kedvem a vadsághoz, de ezt egyelőre elhallgatom a másik elől. Mikor sikeresen eltávolodok az áldozatomtól, akkor utána még szívecskét küldök neki. Nem hagyja szó nélkül, így én követem a példáját, s megtöröm a kettőnk közti csendet.
- Rossz lány? Azt el szokták fenekelni, s nem pedig megfogdosni a hátsóját. - incselkedek vele, miközben ő odaér hozzám. Megfog engem a kezemmel, így terelve engem, mint egy kezesbárányt. Nézem a lakását, hogy miként van berendezve, hogy miként van kialakítva. Magamban csodálkozok, azonban nem sokáig tehetem, mert a szavai kiáltanak felém, hogy rá figyeljek.
- Magyarán  le akarod rólam tépni az összes ruhám? - kacérkodok vele, ám egyszer csak meglepetté válik az arcom, mikor lelök a kanapéra. A következő reakció, hogy egy picit felnevetek, de aztán megint más reakciót vált ki belőlem a Kedvesem. Mikor erotikusan, széttett lábakkal az ölembe ül, akkor nagyon is kívánóssá válok. Meg akarom érinteni őt valahol, ami nem az arca! Így csúszik rá mindkét kezem a formás combjaira, s lassan simítok egyet befelé. Ajkaim szétnyílva, míg közben láthatja, hogy a szemem nem rá néz, hanem a telt idomait bámulom. A felsőm aljához nyúl végül, így a két kezem elveszem a helyéről. Fölfelé húzza a ruhadarabot, de aztán a következő pillanatban valami nála történik, mert eszeveszettül lerángatja rólam, aztán bumm! Ajkai érintkezik az enyémmel, ami pontosan átprogramoz engem is. De nem hagyom az ajkai játékát viszonzatlanul, hanem hevesen, de mégis érzékien. Minden egyes csepp érzés ott van benne. Kezem önkénytelenül nyúl az ő felsőjéhez, s hasonló hévvel próbálom lehúzni róla. Hogy hová teszem? Egyszerűen eldobom a francba, csak útba lenne.
- Kicsim, ha így haladunk megfogjuk dönteni a vetkőzés világcsúcsát – jegyzem meg, miközben a kezem újra a combján pihen. De csupán egy darabig, mert a simítással veszettül haladok felfelé, s a telt idomain áll meg. Nyelek egyet, hiszen még nem puszta valójában érzem, de már most szép élményekkel kecsegtet. A kissé lehangoló tény, hogy fedi némi védelem azt a testrészt, de ha rajtam múlik, akkor nem sokáig.
- Kívánatos vagy – bókolok neki, mert ki kell fejeznem valahogy csodálatomat felé. Izgatott vagyok, tele vagyok vággyal, és most álmaim nője itt ül az ölemben. Kell ennél szebb dolog ebben a pillanatban? Nem. Élvezni akarom minden eltöltött pillanatát. S hogy én se maradjak ki a bemutatóból, akkor zsebkésemért nyúlok a zsebembe, hogy annak segítségével Morthiana következő réteg ruháját varázsoljam le. De csak ügyesen, egyáltalán távol áll tőlem, hogy megsértsem. Kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhaneműt rejteget még a felsőteste! Nem kegyelmezek egy ruhadarabnak sem. A művelet végén eldobom az éles eszközt, majd várok, hogy ő mindezekre a cselekedetekre mit reagál?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Szomb. Jan. 27, 2018 7:30 pm

18+

- Kedvesem, elő kell készítenem a terepet, és be kell melegítenem a popód, hogy ne fájjon annyira! - kacagok fel, s lágyan, épp hogy csak érintve a hátsó felét rásimítom a kezem. Nehéz visszafogni a késztetést, hogy ne tépjem le róla azonnal a nadrágot, s harapjak bele egy nagyot édesen ringó domborulataiba, de kérem, én szeretem húzni az időt. Szeretem feszíteni a húrt, s feszegetni a határokat. Így csak még élvezetesebb a játék...
- Nem csak le akarom, le is fogom! Ne is próbálj ellenkezni, úgysem sikerülne. - széles vigyorra húzom ajkaim, s kacsintok felé egyet, mielőtt még elérnénk a kanapét. Lépteim lassúak és kimértek, egészen addig a pillanatig, míg combom az övére nem simul. Teljesen megbabonáz a közelsége, s azok a kacér pillantások, melyekkel engem illet. Varázslatos egy nő, mindig is annak tartottam, s most, hogy végre együtt vagyunk, úgy érzem, hogy megőrjít a vágy, mely egyre inkább csak gyülemlett bennem az évek alatt. Most végre kitörhet...
- Másféle csúcsokat is meg fogunk dönteni, ígérem! - mosolyodom el sejtelmesen, s szinte pillanatok alatt repül le az én felsőm is, ki tudja, hogy hova. Ahogy keze végigsimít rajtam, szinte beleborzongok az érzésbe, s úgy falom ajkait, mintha valami mennyei manna lenne, melyből életet nyerek. Nyelvem heves párbajt vív Erinével, azonban mikor keze a keblemre simul, elhajolok tőle. A levegőt gyorsan kapkodom, s kacér pillantásaimmal egyre csak őt vizslatom szótlanul, míg nem elő kerül egy éles penge. Halkan felnyögök a látványától, s megint csak elképedve pislogok felé, hogy milyen váratlan ötletekkel képes még most is előállni. Ezt a leleményességet mindig is csodáltam benne, s ki vagyok én, hogy bármi jót elrontsak? Az elmém kicsit beteg bugyrokból táplálkozik, így mikor felém halad a kés, én úgy húzódok el tőle, mint egy ártatlan és félénk lányka, ám váratlanul kicsit előrébb lököm magam pont úgy, hogy a penge enyhén felsértse az oldalam, ahonnan megindul egy halovány vérpatakocska lefelé a derekamon.
- Hoppá! - nyögöm fel álcázott naivitással, ám mikor a kés segítségével erőtlenül hullik le rólam a melltartó, újra elkap valami hév, s erősen ragadom meg jobbommal Erin combomon pihenő kezét. Balommal belekapaszkodok hajkoronájába, kicsit hátratolom a fejét, s talán pár másodperc alatt siklanak le ujjaim a bódító vörös szépségre, hogy egy precíz mozdulattal kapcsoljam azt ki. Aztán már tépem is le róla, s hajítom le a földre. Balom újra visszakúszik hajába, s miközben közelebb simulok hozzá úgy, hogy kebleink édesen tapadjanak egymáshoz, addig a kezét, amit még mindig erősen szorítok, egy váratlan mozdulattal feljebb tolom a combomon, pont az érzékeny testrészemre, melyből ugyan nem sokat érezni, hiszen a nadrág még mindkettőnkön ott éktelenkedik. Egészen eddig a pillanatig... Elengedem őt, s egy érzéki csók után nyelvem a nyakára siklik, onnan pedig szép lassan kúszik le egészen kebléig, ahol enyhén belemélyesztem fogaimat, s immáron erősebb sóhajokkal mászok le hasára, édes kört csókolva köldöke köré. Majd megragadom nadrágjának az övét, s ismét mérhetetlen mohósággal próbálom lecibálni róla ezt a kellemetlen szövetet, mely elválaszt az édes gyönyörtől...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Kedd Jan. 30, 2018 5:44 pm

18+

Nem úgy sikerül a ruha vágásom, ahogy éppen elterveztem, de tán ebben a dologban Morthiana keze van benne. Nem tehetek mást, mint végignézem, hogy a halovány vérpatakocska megindul az oldalán. Nem sokáig hódolok ennek a tevékenységnek, mert megragadja a kezem, ami a combjánál pihen, míg a másikkal a hajkoronámba mar. Ettől a mozdulatától az arcára figyelek, miközben engedek az ő irányításának. Hamar érzem, hogy megtalálja a vörös melltartóm gyenge pontját, s ügyes mozdulattal kikapcsolja. Ám a következő mozdulatnál a finom szövet elszakad, ám én cseppet sem kesergek amiatt. Sokkal inkább nagyobb levegővétellel ajándékozom meg a kedvesem. Már cseppet sem olyan egyenletes, mint mikor még találkoztunk a parkban. Eldobja a használhatatlanná vált anyagot, s én utána sem nézek.
- Tépd le bugyim is, te vadmacska! - biztatom ekképpen, hogy egyáltalán nincs ellenemre az durvaság, vagy hév, amit tesz. Jön azonban a figyelem elterelés a részéről, ami édesebb sem lehetne. A telt idomai az enyémekhez tapadnak, s én kéjesen sóhajtok fel az érzéstől. Mint ha erre vártam volna, s most itt van.
Teljes megsemmisülés, így jobbára nem is arra figyelek, hogy éppenséggel a kezemet az öléhez simítja. Nem sokáig maradunk ebben a pillanatban, mert átváltunk egy másikba. Az érzéki csókot fogadom, s viszonoznám is, ha nem szökne meg előlem. Nyelve a nyakamat éri, így önkénytelenül billentem a fejecském a megfelelő irányba. Felfedező útra indul, én pedig egy mesés hangszerré változom. Ahogy érzékenyebb a testem, ott mélyebb sóhajok törnek fel belőlem, ahol pedig kevésbé, ott csupán pihegek. Az első igazi meglepetésszerű kéjes hang akkor tör fel belőlem, mikor enyhén belemélyeszti a fogait a telt idomaimba.
- Höööh – nyögök fel, sőt azon nyomban beletúrok a hajába. Ám szívem szerelme nem áll le, hanem úgy tűnik élvezettel fedezi fel az újdonsült hangszerét, hogy miből áll. Hagyom a kényeztetést a részéről. Testem pozitívan jelez vissza a kényeztetésére, hiszen a hasam édesen hullámzik neki. Majd jön a nadrág cibálás. Nincs hozzá övem, csupán egy gomb elől. Ráncigálásának hála, az szintén megadja magát, aztán mivel a szövet tapad bugyimhoz, így az szintén megindul. Alig térek észhez, s én teljesen meztelenül ülök a kanapén. A kedvesemtől semmit se fedek el, hanem hagyok neki időt, hogy végignézzen.
- Ilyennek képzeltél el ruha nélkül, vagy minden képzeleted felülmúlom? - kérdezek rá pimasz módon, abban a reményben, hogy ezzel kizökkentsem őt. Kihasználom a pillanatot, s felkelek a kanapéról, miközben őt felhúzom szintén a helyzetéből. Vad csókot váltok vele, miközben hozzátapadok a testemmel. Ezután pedig jobb hóna alatt kisurranok előle, hogy mögé menjek. Megfogom a két kezemmel az ő kezeit, majd némi erővel úgy igazítom el Morthianát, hogy félig rátérdel a kanapéra, miközben a két kezével támaszkodik kapaszkodik az ülőalkalmatosság tetejébe.
Most én következem! Hátulról simulok a hátának, majd elkezdek puszit osztogatni a nyakára. Ehhez némi segítséget hívok a bal kezemtől, hogy félrehúzzam szép hajzuhatagát. Jobbom eközben simogatja a hasát, ám mikor a puszikkal lefelé indulok, úgy a jobb felfelé szalad a telt idomokig, s rögtön belemarkolok egyikbe és másikba is, s hangosan felsóhajtok. Egész nap a melleit fogdosnám, ha tehetném! Visszatérek amúgy a mellsimogatáshoz, ahogy a derekához érek, ám mikor a csípője következne, akkor elkezdem lágyan a dombjai ékességét lágyan morzsolni ujjaim közt. Csupán öt másodperc erejéig, mert ezután hirtelen lesiklik az alsó öltözetéhez. Ott bizony nem csinálok mást, mint a ruhalevétel helyett besurranok teljesen az öléhez, s megérintem odalenn. Szűkösen van a kezem, de ez nem tántorít el attól, hogy odalenn elkezdjem kényeztetni, sőt egy nyakcsók után egyik ujjam barlangászni megy. Nem kényeztetem így sokáig, hiszen ez csupán előjáték a részemről.
- Vetkőzz édes! - suttogom a fülébe, mert szeretném, ha ő dobná le a textilt.  Vagy éppenséggel milyen reakciót váltok ki Morthianából? Majd meglátom.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Szomb. Feb. 17, 2018 8:11 pm

18+

Az Erinre simuló csábító ruhák számos kéjes fantáziát szültek elmémben, ám így teljes egészében, minden felesleges szövet nélkül, ahogy ül a kanapén... Olyan, mint egy tökéletesre faragott baba, kinek minden egyes porcikája olyan, mint a legcsodásabb drágakő. Egy drágakő, melyet mindenki csak magáénak akar azonnal. Ezzel én sem vagyok másként, de pár pillanat mégis szükséges ahhoz, hogy gyönyörködjek fedetlen testében, miközben a lélegzetvételeim egyre szaporábban pihegnek ki vágyakozó ajkaim közül. Beleharapok erősen az alsóba, s egy gonoszkás vigyor tükrözi az arcomon, hogy micsoda kacér gondolatok szöktek a fejembe, melyeket hamarosan meg is valósítok.
Előbb azonban Erin mögém siklik, s kéjesen sóhajtok fel, miközben keze rám simul. Egész testemben beleborzongok az érzésbe, s már szinte minden lélegzetem végén egy halk nyögés töri meg a csendet. Mikor pedig ujjai elkalandoznak... Egy erősebb sóhaj tör fel belőlem, s mohón kapok keze után, mint valami feltüzelt démon, kinek semmi sem elég. Édesen ringó csípővel táncolok bele a mozdulatba, másik kezem pedig erősen szorítja a kanapé felső részét, körmeim szinte az anyagba is belevájnak. Hátsó felem enyhén kitolom lágyan simulva Erin öléhez, s szinte hallom a nadrág sikítását, hogy le akar rólam szakadni, ennek pedig a hölgyemény hangot is ad.
Két lépést hátrálok hát tőle - bár az érintése után maradt sóvárgó  űr már most nyomaszt -, s lassú mozdulattal válok meg az övemtől, hogy onnan még lassabban bontsam ki magam a nadrág fogságából, mint valami ócska sztriptízes ribanc. Kacér pillantásaimmal felcsigázni akarom őt, kicsit húzni az agyát, bár ez majdnem fordítva sül el, hiszen én is alig bírok magammal, ahogy figyelem meztelen testét. A nadrágot a fekete, csipkés, talán kissé kurvás fehérneművel együtt letolom, majd óvatosan kilépek belőle, ám mikor hajolnék vissza, egy lépést teszek Erin felé, s a mozdulatban nyelven erősen csusszan rá odalent édes és rettentően csábító érzékeny pontjára, hogy onnan egy mozdulattal kússzon fel testén, keblei közt, egészen ajkáig, ahol egy forró csókkal pecsételem meg mozdulatom végét. Azonban nem lépek el tőle, mindvégig a szemébe nézve veszejtem el két ujjam ajkaim közt, hogy aztán azokkal megtegyem ugyanazt az utat, melyet nyelvemmel, csak az ellenkező irányba. Gyengéden simítok le hasán, s forró, s egyre gyorsuló kis köröket leírva kezdem kényeztetni odalent, miközben ajkammal épp hogy csak érintem az övét, ezzel még jobban feltüzelve a kisasszonyt.
Egy ponton azonban ellépek tőle, s egy gonoszkás, széles vigyorral az arcomon váratlanul megindulok a fürdőszoba felé, s ahogy beértem, megindítom a vizet a kádban, mely nagy robajjal zúg fel. Löttyintek bele némi kellemes aromájú olajat és habfürdőt, majd ringó keblekkel s táncoló csípővel lépek ki újra a nappaliba. Ha Erin utánam jött volna, akkor egy csók után lépek ki újra, ha odakint van, akkor pedig kacsintok felé egyet. A hűtőhöz lépve előszedek onnan egy jól behűtött minőségi bort, majd a felső szekrényből két üvegpoharat. Ezzel lépek vissza a hölgyeményhez, s egy kaján mosoly kíséretében a hideg üveggel végigsimítom mindkét keblét.
- Csak nem gondoltad, hogy ilyen könnyen megkapsz? - mosolyodok el gonoszan, azzal miután kinyitottam az üveget, újra ringó csípővel sétálok vissza a fürdőszobába, majd a mosógépre helyezem a két poharak, s töltök mindkettőbe egy kis bort. Az egyiket Erin felé nyújtom, a másik peremére pedig saját ajkaim fonódnak rá. Ezután visszahelyezem az üveg mellé a poharat, majd egy kecses mozdulattal beszállok a kádba, csábító és hívogató pillantásokat vetve közben Erin felé. Remélem csatlakozik, hiszen nagy terveim vannak még vele...

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Kedd Feb. 20, 2018 7:50 pm

18+

Eltávolodik tőlem, így kíváncsian várom a műsorát. Remélem, hogy megteszi azt, amit mondtam, mert különben kénytelen leszek róla letépni.Nem kell csalódnom benne, mert egyáltalán nem ellenkezik, hanem megteszi. Nem sieti el a dolgokat, amit egyáltalán nem bánok. Izgatottan nézem végig, ahogy itt ribancoskodik előttem. Egy széles mosoly jelenik meg az arcomon, semmi több. Mikor meztelenné válik, akkor nézem magam előtt ezt a rettentően jól kinéző formás nőt. Be kell valljam magamnak, hogy cseppet sem vagyok csalódott.
A vágy ostromol, s ösztönözne engem a cselekedetre, azonban én csupán szótlanul élvezkedek. Kelnék fel helyemről, de a mozdulat rögtön félbe marad, ahogy nyelve odalent erősen hozzám ér. Összerezzenek, mint egy kísérleti békacomb, bár én hangot is adok hozzá.
- Öhh – túl jó volt! Akarom még! De nem kapok odalenn támadást, mert az a bizonyos út felfedező útra indul. Néha megrezzenek, de a végén mikor a csókot kapom, akkor vadul viszonozom Morthinak. A terve azonban nem itt akad meg, mert nemsokára érzem, ahogy a kezével halad lefelé. Már várom, hogy ő szintén játszadozzon velem egy picit.
- Igen..ighe..igghen – kéjesen sóhajtozok neki, mikor kezelésbe vesz.  Egyre jobban feltüzel a Kedvesem, amikor hirtelen faképnél hagy. Az a jó érzés hirtelen megszűnik, ami olyan számomra, mint ha egy férfi arcon csapott volna. Nézem, hogy távolodik tőlem, s én meg pillanatok alatt indulok utána. Hová megy most? Mit akar csinálni? A fürdőszoba ajtajában megállok, s onnan figyelem a ténykedését. Mikor felém indul, akkor rásomolygok, mert remélem folytatjuk azt, amit nemrég elkezdtünk. Csalódnék, ha nem érnénk a végére. Odalép hozzám, s megcsókol engem. Nem ellenkezek ellene, inkább olvadozok. Ezután látványos kívánatos mozgásával a hűtőt célozza meg, ahonnan előkerül egy bor. Nincs ellenemre az ital, bár jelen állapotomban semmi sem tudna engem lehűteni. A csípőjének mozgása egy táncoló kígyókéhoz hasonlatos, míg keblei ringása cselekedetre ad okot. De nem teperhetem le, mert látom elég minőségi bort vett ahhoz, hogy én ne legyek meggondolatlan. A francba!
Odaérkezik elém, s megint csak rezzenést idéz nálam, ahogy a hűtött üveg a forró kebleimhez ér. Másik részről libabőrös. Sóhajtozok rendesen, míg a művelet tart.
- Azt hittem, hogy nekem fogsz esni Szívem a nyelveddel és…- beleharapok az alsó ajkaimba, mert nem csupán fantáziálni kellene róla, hanem átélni is. S jelen esetben minden megvan hozzá, hogy megvalósuljon. Bemegyünk a fürdőbe, mert nem hagynám most faképnél, ráadásul perverz mód szeretném a folytatást.
Átnyújt nekem egy pohár bort, amit elveszek tőle. Én nem iszom meg, csupán nézem az ital színét. Mikor Kedvesem a kádban van, akkor iszom meg az adagom. Lepakolom a poharam az övé mellé, aztán nyugodt léptekkel indulok a kádhoz. Kebleim édesen ringanak, járásom pedig egy vadmacskáéhoz hasonló. A kád túlsó végét célzom meg, sőt belépek oda. Nem a vízben merülök el, hanem tüntetőleg ülök a kád szélére, s vetem a hátam a fürdőszoba csempézett falának. Ha ő így, akkor én máshogy! Lassan széttárom előtte lábam, de nagyon lassan. A műveletem nem itt ér véget, mert a bal kezem rögtön a nyakamhoz ér, ahonnan erotikusan lekúszik a telt kebleimre. Megmarkolom, miközben kéjesen sóhajtok egyet, ami kezd egy igéző szirén énekéhez hasonlítani. A jobbom a combomra siklik, s onnan pedig egyre beljebb és beljebb. Mikor magamhoz érek, akkor nyögök egyet. Elkezdem magam simogatni, ám a vágy telhetetlenné tesz és türelmetlenné.  Hát becsusszan egy ujjam odalenn, ami jól hallható nyögéseket vált ki belőlem. Szívem előtt kezdem magam kielégíteni, ám picit észbe kapok, így a tempót lelassítom. Nemsokára annyira nedvessé válok odalenn, hogy Morthiana is jól láthatja. Még mielőtt tovább folytathatnám a dolgot, akkor megállok. Ajkaim gonosz kis vigyorrá fordulnak, miközben felemelkedem a kádban, aztán pár lépés után megállok. Most rajtam a sor, hogy szétvetett lábakkal üljek rá a lábára. Amelyik kezem odabent volt, azzal most végigsimítok az édes ajkain.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Morthiana Wherghoul on Pént. Feb. 23, 2018 6:35 pm

18+

Erin kéjes hangja s halk nyögései még inkább beindítják a fantáziám, bár jelen esetben még ha mozdulatlanul, szótlanul, s nyakig bebugyolálva állna előttem, akkor sem csillapodna ez az őrült szenvedély, amit bennem gerjeszt. Már az első találkozásunkkor éreztem ezt a felemésztő tüzet, s már akkor arról fantáziáltam, milyen jó lenne, ha nyelve kicsit közelebbről is megvizsgálna odalent... Állandóan a fejemben járt akkor is, ezzel kellemes kis perceket okozva a magányos éjszakáimon, s jelenleg úgy érzem, hogy felgyulladok a vágytól. Alig vagyok már képes visszafogni magam, hogy ne döntsem le durván az ágyra, s olyat adjak neki, amire örök életére emlékezni fog, de tudom, hogy ha még tovább húzom a kis játékunkat, attól csak sokkal élvezetesebb lesz a végkifejlet. Ezt pedig Erin ki is használja, hiszen ahelyett, hogy hozzám jönne, inkább a kád másik végébe szökik. Mikor pedig szétteszi a lábait, én halk nyögéssel ajkaimat beharapva figyelem, mire készül ez a vérmes nőszemély. Mikor magához ér, é egyik kezemmel erősen rászorítok a kád szélére, másik kezem pedig lassan a víz alá kúszik. Mozdulatomból és egyre gyorsuló sóhajaimból könnyen lehet következtetni, hogy mit csinálok, hiszen a szemem le sem veszem Erin kebleiről és kezéről. Csak egy kis előjáték... Ám ebből elég, már őt akarom, s mikor hozzám csusszan, én erősen magamra húzom őt. Mikor ujjai végigsimítanak ajkaimon, én nyelvemmel kacéran végignyalom őket lassan, de már tényleg nem bírok magammal, így jobb lábamat kihúzom alóla, s oldalánál simítom végig, hogy aztán hátulról ráfonódjon. Másik lábamat kicsit kijjebb tolom, bőven van hely, hiszen elég méretes a kád, nagyon kényelmesen elférünk minden pozícióban... Ahogy széttolom lábaim, megragadom Erin derekát, s szorosan magamhoz húzom, pont úgy, hogy odalent egymáshoz simuljunk. Kacér mozdulattal kezd ringani a csípőm előre, hátra, s közben egyik kezemmel rámarkolok a keblére, másikkal pedig egyre jobban szorítom a derekát. A nyögéseim és sóhajaim egyre erősödnek, ahogy egyre vadabbul simulunk egymáshoz. A víz erotikusan csillan vissza testéről, s úgy érzem, hogy minden porcikáját magamon és magamban akarok érezni, így kénytelen vagyok én magam is felfedező útra indulni, hiszen vágyom rá, vágyom az ízére, s odakint az a pillanatnyi kis rosszalkodás nem volt elég! Így a csípőm megáll, s kicsit hátrébb csusszanok, hogy én magam is térdeljek. Ezután egy forró csókot lehelek ajkaira, miközben nyelvem elveszik szájában, ám ez nem nem tart sokáig, hiszen lesiklok nyakára, onnan pedig keblére. Nyelvem s fogaim segítségével heves játékba kezdek, miközben bal kezem két ujja odalentre siklik, hogy előkészítse a terepet. Pár perc után felegyenesedek, kebleink mohón siklanak végig egymáson, mikor egy újabb csókot lehelek ajkaira.
- A nyelvemet szeretnéd? Megkaphatod... - vigyorodom el gonoszan, majd a szemközti falhoz lököm őt, oda, ahol nemrég játszadozott magával. Vadul kapaszkodok meg lábaiban, hogy aztán szétvessem őket, s befurakodjak közéjük. A vágy már teljesen elborítja elmém, így erősen beleharapok csípőjébe egy hangos nyögés kíséretében, majd ajkaim lassan siklanak odalentre. Először csak húzni próbálom kicsit az agyát, így épp hogy csak érintem, nyelvem hegye is szinte alig ér hozzá, ám egy váratlan pillanatban mohón kezdem csókolni, nyelvem pedig mélyen eltűnik odabent, miközben ujjaim is beszállnak, s körkörös mozdulattal kezdik meg a játszadozást. Olykor felváltom a kettőt, s szám érzékien siklik feljebb, hogy helyet adjon ujjaimnak, melyek egyre mélyebbre szöknek s gyorsabban mozognak. Mikor azonban érzem, hogy Erin egyre jobban felizgul, egy mérhetetlenül gonosz vigyorral húzódok el teljesen tőle a kád másik széléhez.
- Van a szobában pár játékszer, ha érdekel... - vonom fel a szemöldököm egy sejtelmes mosollyal, közben pedig jobb lábam végigsimítom a hasán, s megállapodik odalent.

_________________


Who's next?
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Amanda Seyfried

× kor :
27

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
41


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Erin Pynlor on Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am

18+

Miközben én magamhoz nyúlok, akkor Kedvesem sem tesz másképp. Jól látom, hiszen a kád túlsó végében van. Az egyik keze a vízfelszín alá merült, amiből úgy vélem, hogy magával kezd el játszadozni. Másik árulkodó jel, hogy a mellkasa nyughatatlanul emelkedik fel és le. Magamban elégedetten nyugtázom, hogy sikerült Morthi tűzét jobban feltüzelni, s cselekvésre késztetni a kijelentése után. Ettől a gondolattól csupán pimaszul somolyognom kell, legalábbis addig, amíg oda nem kerülök hozzá. Érzem, hogy az ő idegei pattanásig vannak feszülve, de nálam sincs másképp. Szeretnék már azt a bizonyos jó érzést, amit csak ő tud elővarázsolni.
Erősen magához húz, így elvágva tőlem az ellenkezést, de leginkább az incselkedést. Lenyalja az ujjam, amit aranyosan tesz. Arra leszek ezután figyelmes, hogy fészkelődik alattam. Nem vagyok szörnyű nőszemély, ezért pár mozdulatából próbálok rájönni, hogy mi a kívánsága. Egyáltalán nem bonyolult kitalálni, ám Morthin érezni, hogy teljesen eluralkodott a vágy. Mozdulatai, nem kérő jellegűek, sokkal inkább mohó. Elveszi ő, amit csak akar. Bevallom, hogy ezen mozdulatai kétség kivűl tetszenek, főleg akkor mikor odalenn egymáshoz érünk. Hangos sóhaj szökik ki ajkaimon ezen fergeteges új érzéstől, ami aztán átvált kéjes nyögésbe, ahogy mozogni kezd Kedvesem. Fokozza az a tény az élveztet, hogy rámarkol a szép telt kebleimre. Nekem ebben a játékban annyi szerepem jut, hogy könnyítek a helyzetén a tartásommal. Ugyanabban a helyzetben kell maradjak, amiben beállított. Bár akarva és akaratlanul mozdulok én is egy picit, de az sokkal inkább az élvezetem miatt történik. Visszatérve a felsőtestem kényeztetéséhez, az jut eszembe tőle, hogy az övé vagyok teljesen. S valójában nincs is másképp, s nem is lesz máshogy. CSAK AZ ÖVÉ! Kéjes élvezet után, újabb űr következik, amit először Morthi egy forró csókkal tölt meg. Mohón kapok az ajkaimon, s amennyire sikerül próbálok ráharapni édesen az ajkaira, aztán nyelvezünk egy jót.
Végül csak rátér a nyakamra, amitől mély sóhaj tőr fel belőlem, aztán eljutok a kéjes nyögésig, mikor a két keblemet kezdi el ingerelni, miközben odalenn előkészít. Ennek a résznek a lezárása, hogy egymáshoz simulunk, miközben térdepelünk a kádban. Gyorsan veszem a levegőt, hangosan pihegek, hiszen a gyönyör ostromolt engem. Érzem, hogy szépen lassan elindultam a beteljesülés nevezetű úton.
- Iggen, a szexi nyelvedet akarom! - válaszolom úgy, hogy kissé az se tudom, hogy hol vagyok valójában, s ez Morthi érdeme. Bumm! A hátam találkozott a fali csempével? Fogalmam sincs, mert nincs időm ezen elmélkedni, mert Kedvesem szétveti a lábam és megadja azt amire vágyom. Első érintésétől rezzenek egyet egész testemben, s mikor hozzálát erősebben csinálni, akkor bizony fognia kell, s nekem pedig kapaszkodni. Nyögök? Mi az hogy! Sőt talán némileg sikoltok, mert annyira ügyesen csinálja. Eszembe se jut, hogy halkítsak a hangomon, s némileg úgy érzem, hogy nem is tudnék. Nem marad más, mint az élvezet. Annyit tudok tenni, hogy egyik kezemmel megragadom Morthi fejét, hogy toljam beljebb és beljebb. Mélyebben szeretném érezni a varázslatos nyelvét. Annyira eljutok ezen a bizonyos beteljesülés úton, hogy nagyon elő vagyok készítve. Teljesen nedves vagyok odalent. Még nem mentem el, de ha tovább folytatta volna, akkor nem bírtam volna sokáig. A francba! Megint ügyesen játszadozik velem Szívem szerelme a nagy örömömre. Hallom, hogy mit mond, mire én csupán finom úrinőket megszégyenítő alpári szavakkal adom tudtára Kedvesemnek mi a nagy büdös helyzet!
- Bassz meg Szívem!
Erősen pihegek, s arra várok picit, hogy az a bizonyos fátyolos kép tisztuljon. Megérzem a lábát odalenn, de én ekkor felkelek a helyemről és kilépek óvatosan a kádból. Ha követi a példám Morthi, akkor arra a pillanatra várok, hogy elforduljon egy picit matatni máshol, tán némi száraz törölköző után. Nem hagyom ki a pillanatot, hogy ne csapjak rá a vizes hátsójára. Azután odahajolva füléhez ennyit mondok neki.
- Rossz kislány vagy! Nagy.. nagyon rossz! - s eltávolodás után rácsapok a hátsója másik felére. Kuncogva távolodok, s indulok meg a hálószobába. Minden egyes lépésemre ügyelek, hogy kellő erotikával párosuljon. Mikor megérkezek a szoba ajtajához, akkor megfordulok, hogy elálljam Kedvesem útját. Kihívóan állok be, hogy csupán a testemen keresztül engedem be.
avatar

honey, I'm a monster


× play by :
Andrieli Bergmann

× kor :
25

× tartózkodási hely :
Változó

× foglalkozás :
Bérgyilkos

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erin & Morthiana

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.