Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Morthiana Wherghoul Szomb. Feb. 17, 2018 8:11 pm


by Vendég Pént. Feb. 16, 2018 3:42 pm


by Vendég Szer. Feb. 14, 2018 10:23 am


by Elena Zaria Craig Pént. Feb. 09, 2018 4:54 pm


by Léon Salieri Kedd Feb. 06, 2018 2:43 am


by Soren Lindahl Vas. Feb. 04, 2018 9:53 pm


by Lana Evens Vas. Feb. 04, 2018 8:39 pm


by Onyx S. Lowell Vas. Feb. 04, 2018 5:01 pm


1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Csüt. Jan. 18, 2018 9:38 pm

A mai napon tán még nehezebben keltem, mint szoktam. Ébredésemkor az óra reggel tíz órát mutatott, ami nálam szokatlanul késői időpont, ha azt vesszük, általában hajnali hatkor már kukorékolok. Hatott a dupla adag nyugtató, de nem is bánom, hiszen így gyorsabban elmegy a nap. Általában nincs túl sok értelme egyiknek sem, hiszen minden egyes próbálkozásom vagy kudarcba fullad, vagy egész egyszerűen nem ér semmit.
Színház? Ugyan már, négyből négyszer utasítottak el, hiába volt nálam az angol feliratos DVD a Mozart l'Opéra Rockról, amivel még Koreában is felléptünk. Senkit nem érdekel. Nem beszélek olyan gyönyörűen, mint egy igazi "posh Bri'ish", innentől kezdve nyaljam ki a... Na, persze. Sértően bánnak velem, én pedig ezt elég nehezen tolerálom... Hülye angolok akkorára tartják magukat... Van egyáltalán értelmes köztük?
Egy hét alatt elérték, hogy utáljam őket meg a nyomorult fővárosukat, és ezzel együtt az életemet is. De elköltöztem otthonról, vissza már csak látogatóba megyek. Ha ez a hely nem is kellemes, otthon naponta élném meg a földi Poklot. És ez az, amit nem akarok...
Bámultam hosszasan a plafont, s mire feltápászkodtam az ágyból, már dél volt, s a déli harangszó hangját azzal a lendülettel el is nyomta a kávéfőzöm zaja. Csak egy ilyen régi ócskaságra futottam ami a csodaital készítése közben olyan hangot ereszt ki magából, mintha valami házat bontanának. Legalább az otthonról hozott kávé enyhít a kultúrsokkon, ami erősebbet ütött a mellkasomba, mint amekkorára én számítottam.
Drága Párizsom... Hiányzol, ezt tudnod kell. Vágyom rád, hogy érintsen atmoszférád, hogy lássalak, hogy ismét a La Cigale színpadán állhassak és mosolyt csaljak honfitársaim kedves, ismerős arcára. De bántasz. Minden négyzetcentiméteredhez ezernyi emlék kapcsolódik, mely megsebez. Hegeim sosem gyógyulnak be, ha minden alkalommal feltépjük őket. El kellett hagyjalak, Drága Párizsom.
A családomat is hátrahagytam. Hugot, az öcsémet a pumukli hajával, a heterokróm szemeivel és a szeleburdi, szívből jövő mosolyával. Camillet, Hugo feleségét a szőke hajával, acélkék szemeiben rejtőző melegséggel és mindig bíztató szavaival. A kis Janellet, aki mindig olyan lelkesen üdvözölt a szokásos "Léon bácsiiii!" féle csatakiáltással. És nem leszek jelen a pici Louis születésénél sem.
Megittam a kávém, s minden egyes korttyal éberebb lettem. Letusoltam, s összeszedtem magam. Még hátravan pár színház, aminek a címét az internetről néztem le.
Bő másfél óra séta után értem el az ötödik színházhoz, amit ittlétem alatt megnézek. Hatalmas, barokk épület ráadásul egészen újszerű. Az a sejtésem, hogy nemrégiben újították fel. Gyönyörű, aprólékos motívumok díszítik a márványlépcsős bejárat két oldalán elhelyezkedő hatalmas oszlopokat. Még a közel két méteres magasságommal is aprónak érzem magam. Az épület erőteljes kisugárzása alázatra késztet, úgy kell visszafognom magam, hogy ne hajoljak meg előtte mélyen. Vagy úgy egyáltalán...
Még várok egy kicsit. Pihentetem megfáradt lábaim egy cigaretta erejéig. Azok sem a régiek már.
Egy padon foglaltam helyet, s rágyújtottam egy cigarettára, de gesztenyebarna szemeim egyetlen pillanatra sem vettem le a kolosszus épületről.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Csüt. Jan. 18, 2018 11:45 pm

Ma is korán keltem, de ez nem volt újdonság. Mostanság sűrűek voltak a napjaim, amit igazából nem bántam, mert azzal foglalkoztam, amivel mindig is szerettem volna és szerencsére munkából nem volt hiány. Voltak időszakok, amikor kifejezetten megviselt a zsongás, ami ezzel járt, de ha túlléptem azon, hogy éppen vagy fáradt, vagy nyűgös voltam, akkor abszolút tudtam élvezni azt, ami körülöttem folyt. Tudtam, hogy mire vállalkozok, amikor belevágtam, hiszen a rokonaim közül nem egy csinálta ugyanezt és pontosan ismertem az előnyeit és hátrányait is a szakmának. Apropó rokonok, nem igazán volt időm hazalátogatni eddig, de a szüleim már meglátogattak az alatt a nyolc hónap alatt, mióta hivatalosan is Londonban élek, plusz az ünnepekre azért sikerült elszabadulnom.
Próbáltam pozitív gondolatokkal nekiindulni a napnak, miközben a rutint elvégeztem, ittam egy reggeli kávét, aztán összeszedelőzködtem és irány a színház, ahol többek között dolgoztam. Szerencsére elég sokrétű volt a repertoár amilyen műfajokban és akikkel dolgoztunk, de őszintén bevallom, a színházi darabokat tényleg szerettem. Jó érzés volt, hogy annyi ember együttesen tud alkotni valami egészen kivételeset és mindannyian részei vagyunk ennek a folyamatnak egy nagyobb jó érdekében. Ha rossz kedvem volt, mindig erre gondoltam és ez átsegített a legnagyobb holtpontjaimon is, amik azt hiszem, mindenki életében megtalálhatók.
Mire odaértem, igénybe véve a tömegközlekedést, egészen jó kedvem lett. A reggeli próba a színészekkel együtt van, aztán irány haza enni valamit, átöltözni, vissza egy zenekari főpróbára és délután előadás. Sűrű nap lesz.
A reggeli próba még viszonylag zökkenőmentesen alakult. Ezt a darabot most tűzték műsorra hosszú idő után és ma lesz az első előadás belőle, úgyhogy a várakozás és a feszültség érezhető volt a légkörben. Azt hiszem, a rendező is némileg bekeményített, és az egyébként is elég vaskalapos karmesterünk is, akivel nem volt problémám, a maga módján humoros volt és minden kétséget kizárólag értette a dolgát, ugyanakkor meg is követelte a jó munkát és azt hiszem, én az ilyen embereket tényleg kedvelem és tisztelem is. Olajozottan működött a dolog, hiszen rengeteget készültünk rá közösen és külön is. Nagyon kíváncsi voltam, a közönség hogyan fogadja majd.
Miután a reggeli műszaknak vége lett, rekordidő alatt értem haza, hogy összeüssek valami ebédet. Rendelhettem volna, de akkor és ott valahogy ahhoz volt kedvem, hogy birtokba vegyem a konyhát. Szeretek főzni, de ritkán veszem rá magam, olyankor viszont annál nagyobb a lelkesedésem és mások szerint nem is csinálom túl rosszul. Szóval bíztam benne, hogy legalább a magam számára valami ehetőt tudok összehozni és mikor végül leültem ebédelni úgy tűnt, ez sikerült is.
Ezután sem volt sok időm, pont annyi, hogy miközben készülődtem, tudtam pár szót váltani anyummal, aki épp felhívott telefonon. Nagyon lelkes volt a bemutató miatt, az izgatottsága pedig rám is teljesen átragadt. Amikor az előkészületekkel végeztem, vetettem magamra egy utolsó pillantást a tükörben és úgy gondoltam, így elfogadható leszek. Nem hiába, nekünk is meg kellett adni a módját, nem is volt bajom a kiöltözéssel, bár furcsa volt így végigmenni a városon. Pedig megszokhattam volna már ennyi idő alatt.
Amilyen gyorsan hazaértem, olyan lassan értem vissza, már komolyan azon aggódtam, hogy elkések. Ezek az előadás előtti utolsó úgynevezett bemelgítések mindig nagyon húzósak voltak.
Amint beértem, a színfalak mögött már hatalmas volt a pörgés. Mindenki máshogy vezette le a feszültséget, de legtöbbször csak ugrattuk egymást. Már elég jól összeismerkedtem szinte mindenkivel, szerencsére alapvetően jól ki is jöttünk. Szóval tényleg úgy éreztem, megtaláltam a helyem.
Nem tudom, hányszor állítottak le minket, de a próba első része végtelenül hosszúnak tűnt. Nem szoktam türelmetlen lenni, de itt egy idő után már igencsak mehetnékem volt, így megörültem, amikor szünetet kaptunk. Szerintem egy kicsit mindenki fellélegzett. Ami engem illet, miután lepakoltam hátul, elmentem a büfébe és vettem egy kávét. Nem igazán vagyok kávéimádó, de ilyenkor előfordult, hogy határozottan szükségem volt rá, ahogy a friss levegőre is. A szerzett italommal visszamentem a kabátomért, amit a ruhám fölé vettem, így elkerülhettem azt is, hogy összekoszoljam magam, illetve talán nem is fogo kannyira fázni.
Szinte megváltás volt, amikor kiléptem az épületből, még akkor is, ha elég hideg volt. Az előadás időpontja még viszonylag messze volt, így a nézők nem népesítették még be a teret. Páran lézengtek csak a környéken, de ők is inkább csak járó-kelők voltak, illetve az egyik közelebbi padon egy körülbelül velem egykorú fiatalember múlatta az időt, ránézésre egy kicsit elveszetten. Nem igazán volt kedvem egyedül ücsörögni, így fél kezemben a kávéspoharamat egyensúlyozva felé vettem az irányt. Kicsit talán furán jöhetett ki a helyzet, de akkor ezt éreztem helyesnek.
- Szia - köszöntem rá egy halvány mosollyal, amikor odaértem hozzá. - Nem lenne gond, ha egy kis időre csatlakoznék? - Biccentettem a pad szabadon maradt része felé, hátha nem bánja. Hátranézve láttam, hogy még páran szintén kint töltik a szünetüket, szóval ha elfelejtenék az órámra nézni, akkor is tudom, hogy mennem kell, ha ők elindulnak befelé. Tekintetem visszatért a padon ülőre, érdeklődve vártam a válaszát.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Pént. Jan. 19, 2018 1:47 am

Hosszasan elmélkedtem a padon ülve. Észre sem vettem sokszor, hogy csak ég a cigaretta a kezemben, pedig nem engedhetek meg magamnak efféle pazarlást. Most, a jelenlegi anyagi helyzetemet tekintve nem. Munka nélkül, a magammal hozott tartalékaimat felélve nem épp szerencsés ötlet ez.
Ismét eszembe jutottak az otthoniak, hogy vajon mi lenne a mai program, ha otthon lennénk. Camille kikergetne a konyhából, mielőtt robbantom a házat, mert egy salátával is képes vagyok rá. Kész természeti katasztrófa vagyok a konyhában. Ezen okból Hugoval zenélnénk, és Janellet szórakoztatnánk ezzel. Ő is a muzsika és a színház világában nőhet fel, ahogy annak idején mi is fivéremmel. Isteni volt. Bevonzott, és szerető öleléséből azóta sem enged.
A színház terén ülve figyelmes lettem az ott dolgozókra. Szerencsések, hogy ott dolgozhatnak, míg én újabban csak vágyakozom egy színházi állás után. otthon egészen egyszerű volna, ám itt kevésbé. Ha itt is ismert lennék, könnyebb lenne az egész, de nem így van. Pedig még csak nem is az a bizonyos „apuci pénzén” vagy „rokoni kapcsolat” alapján volna. Én valamit mér letettem arra a bizonyos asztalra, hogy legyen helyem a pályán. Ha lenne valami francia hely esetleg… egy intézmény a francia kultúrának hódolva, s esetleg színházi tevékenységet is folytatnának… Ez is egy opció.
Merengésemből egy női hang ébresztett fel. Mélybarna szemeim ráemeltem, s biccentettem egy aprót.
- Tessék csak. – szóltam, s már ebből a két szóból tökéletesen hallott az a nevetséges francia akcentus, amiért mióta itt vagyok, kapom az ívet.
A nő sminkjének erősségéből sejtettem, hogy a színházban dolgozik, illetve előadás lesz, hiszen ilyen volumenű alkotásokat ilyenkor kreálnak a sminkmesterek. Tekintetem elidőzött a nő arcán elmélkedve, ám végül mégis csak rávettem magam, hogy megszólaljak.
- Sok sikert az előadáshoz. – mondtam, majd ismét mélyet szívtam a szálnyi tüdőrákba. Az, hogy levágja-e, hogy szakmabeli vagyok, vagy sem, az innentől kezdve nem rajtam áll.
Ha levágja, talán segíthet is rajtam. Bár alapvetően nem célom kihasználni senkit, szóval őt sem. Ennyire alávaló és elkeseredett nem vagyok. Csupán egy aprócska, kósza gondolat volt, mely azzal a gyorsasággal suhant tovább, amilyen gyorsan jött.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Pént. Jan. 19, 2018 12:40 pm

- Köszönöm - biccentettem én is mosolyogva, aztán helyet foglaltam én is. Nem, mintha az utóbbi körülbelül másfél órát ne ültem volna végig, de a friss levegőn azért ez egészen más volt. Komolyan jól esett, főleg egy kis koffeinnel a tárházban, amire most egyszerűen szükségem volt. Általában csak amikor végeztünk, akkor vettem észre, hogy egy nehezebb előadás bizony többet kivett belőlem, de ez amolyan jóleső fáradtság volt. A leghúzósabbak a dupla előadásos napok voltak, így a decemberi szezonzáró mindenkinek elég feszülten alakult, ahogy várható is volt, de persze egy olyan dolgozó sem akadt, kezdve a jelmeztervezőktől és a díszletesektől kezdve, aki ne örült volna a nagy érdeklődésnek és a sikernek, bár nem mondom, volt konkurencia bőven, mivel egy nagy és ismert városról beszélünk.
Az elmúlt hónapok eseményein elmélkedtem, mikor a mellettem ülő ismét megszólított. Érdeklődve fordítottam rá a pillantásom, jól esett, hogy sok sikert kívánt így tényleg abszolút ismeretlenül is.
- Köszönöm - feleltem halvány mosollyal -, bár személy szerint aligha tudok jelentősebben hozzátenni a sikerhez, a zenekarban dolgozom - magyaráztam. Nem, mintha ez nekem nem lett volna így elég, pont azt szerettem benne sok más mellett, hogy sok emberrel kellett együtt dolgoznom és a munkánk összessége hozta meg a sikert, persze a színészeket és mindenki mást is beleértve, hiszen az oroszlánrész az ő érdemük. Abszolút nem bántam, hogy én meg úgymond a háttérből tevékenykedhetek.
Belekortyoltam a kávémba, ami a csípős hőmérsékletnek köszönhetően elég hamar hűlni kezdett, de még így is jól esett, aztán egy idő után megint ránéztem a padszomszédomra.
- Az előadásra jöttél? - Érdeklődtem, habár sok közöm nem volt hozzá, de úgy gondoltam, egy ilyen ártatlan kérdésből még nem lehet gond. Nem tűnt túl közvetlennek és persze én sem akartam letámadni, ez csupán egy kedves kérdés volt, de nemcsak azért, hogy ne legyen csend és közben ne érdekeljen a válasz, mert érdekelt. Ellenkező esetben meg sem kérdeztem volna. Nem zavaróan, csak érdeklődve figyeltem, várva a válaszát. Még biztosan volt időm, így egyelőre nem siettem sehova. Visszatérve, ha az előadásra jött, még elég sok ideje volt, de hát ő tudja. Csak ne fagyjon meg itt kint, mert ahhoz képest, hogy annyira nem volt durva a tél, most elég hideg volt. Ma már mindenhol megbolondult az éghajlat, én sem terveztem hosszú időre kint tartózkodni. Szerencsére a próba és az előadás között már nem kell túl sokat várnunk.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Pént. Jan. 19, 2018 1:34 pm

Tehát valóban beletrafáltam, és előadásuk lesz. Azt viszont nem szűrtem le, hogy a zenekar tagja.
Mikor azt mondta, hogy nem tesz hozzá olyan mértékben a sikerhez, megemeltem a szemöldököm. Ezt ki mondhatta vajon neki? Megcsóváltam a fejem.
- Lehet, hogy a közönség nem látja önöket, de épp oly fontos szerepet játszanak, mint a színészek. – mondtam.
Az ő felelősségük a hangulat pontos megalkotása, ami passzol a színpadon lévő jelenethez, a színészek játékához, ráadásul mindezt együtt kell megoldaniuk. Tökéletes összhang kell, ami nagy koncentrációt igényel.
A kérdésére picit összepréseltem az ajkaim.
- Non, az önéletrajzomat szeretném leadni. – feleltem. Talán vesznek fel tagokat.
Bár, mintha láttam volna ilyesmit kiírva, de nem tudhatom pontosan. Elterelte a figyelmem az épület gyönyörűsége. Az a varázs, ami körüllengi, egyszerűen megbabonáz. Túlságosan is jó érzés a közelében lenni. Olyan nekem ez, mint amikor az ember szerelmes. Ilyenkor reszket szíve választottjáért, hogy a közelében lehessen, hogy érinthesse, hogy együtt lehessenek. Én pontosan így lángolok a színházért. A művészetek szentélye, temploma ez.
A jelentkezésemet a cigarettám elszívása után terveztem megejteni, de nem szeretném magára hagyni a nőt. Talán ő eddig az egyetlen, aki kedvességgel és tisztelettel fordult felém, és ez jól esett. No, persze ezt nem árulom el neki, az már nem én volnék. Nem kezdek el panaszkodni senkinek, főleg nem ismeretlennek. Magamban elkönyvelem ezt, és tán ennyi is részemről.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Pént. Jan. 19, 2018 8:32 pm

Figyelmesen vártam a válaszát, talán egy kis meglepetést, vagy megütközést láttam az arcán, de nem tudtam, hogy ez most a munkámnak vagy az utána következő megjegyzésemnek szólt-e. Aztán, amikor válaszolt, vagy inkább továbbfűzte a beszélgetést, rögtön megvilágosodtam és ki is érdemelt tőlem egy őszinte mosolyt. Örültem, hogy így vélekedik erről, sokan azt gondolják, hogy nekünk olyan könnyű dolgunk van, de ez egyáltalán nem volt igaz. Persze sokaknak ezt nem is álltam neki elmagyarázni, mert a többséget nem érdekelte annyira, hogy bele is mélyedjünk. Ezzel persze nem is volt bajom, mindenkit nem érdekelhet az ilyesmi. De ő látszólag tudta, hogy miről beszél. Hamarosan ki is derült, miért ilyen tájékozott, vagy legalábbis több, mint egy átlag színházlátogató:
- Ó, értem - bólintottam rá kissé elgondolkozva. - Nem igazán tudom a részleteket, de mintha belefutottam volna egy ilyen felhívásba, hogy tagfelvételt hirdettek, de azt sem tudom, ki ezért a felelős - magyaráztam tovább kissé feszülten, mert szívesen segítettem volna neki, de semmilyen információ nem volt a birtokomban. Tovább gondolkodtam, hogyan is mozdíthatnám elő az ügyet, miközben a hűlőfélben lévő kávémat kortyolgattam. Közben azon gondolkodtam, valószínűleg ő is úgy költözhetett ide és most munkát keres, vélhetőleg francia, legalábbis az előbbi válaszából és a beszédéből ítélve. Amivel mellesleg egyáltalán nem volt bajom, én sem szólhattam volna semmit, bár lehet, mióta itt tanulok és most már dolgozom is, némileg változott. - Esetleg segíthetek keresni valakit, van még időm - ajánlottam fel végül, mert úgy éreztem, valamit muszáj mondanom, ráadásul bűntudatom lett volna, ha itt vagyok és mégsem segítek neki.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Szomb. Jan. 20, 2018 3:54 pm

- Oui, én is láttam egy ilyen hirdetést. Talán érdemes megpróbálnom. – mondtam és meglapogattam finoman a táskám, amelyben ott lapult az önéletrajzom valamint a DVD is.
Nem vagyok hajlandó, hogy a rohadt akcentus miatt ne vennének fel. Képes volnék figyelni rá a színpadon. Valószínűleg, hiszen ha egy kőkeményen meleg karaktert eljátszom, és a medvemozgásomat lecserélem plázacicás tipegésre, a beszéd nem lehet akkora falat egy színdarab erejéig.
Odahaza rendeztem és szerepeltem egyszerre darabokban, könyörgöm. Nem hiszem el, hogy ne kapnék állást egy szaros londoni színházban. Dühítő tud lenni néha ez az egész huza-vona…
Az ajánlatára viszont igen csak elgondolkoztam. Közben tudna járni az érdekemben. De vajon etikus volna megkérnem rá? Hiszen nincs öt perce, hogy egyáltalán tudomást szereztünk egymás létezéséről, s a nevét sem tudom. Lehet, hogy hasznos lenne, ha segítene, bár az is lehet, hogy nem használna túl sokat. Ha mégis, akkor viszont a lelkem nem lenne rendben, hogy protekcióval kerültem be, kihasználva egy kedves lány segítőkészségét. Ha nem is igazi protekció, én annak érezném. Mondjuk az, ha segít keresni valakit, az nem is olyan közbenjárás, ami protekció volna. Én agyalok túl mindent. Talán jobb is volna, ha nem állnék neki bolyongani a színházban, hanem egyből az igazgatót, vagy a HR-est, vagy a tudom is én kit találnám meg.
- Esetleg ha az igazgatói irodát, megmutatná, azért hálás volnék, Mademoiselle. – Szólaltam meg a talán kicsit hosszabbra sikerült hezitálásom után.
Az igazgató talán többet tudna segíteni. Ha nem is ő a felelős, valószínű, hogy a szükséges információt megkapnám tőle.
- Meddig tart a szünet? – érdeklődtem. Nem akarom munka közben zavarni a társulat egy tagját sem, így még a szünet vége előtt szeretnék bemenni. Illetve, ha már túl kevés idő van a kezdésig, akkor inkább halasztom másnapra.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Szomb. Jan. 20, 2018 5:39 pm

- Mindenképpen érdemes megpróbálnia - bólintottam. Pontosan ismertem, milyen nehéz ez az egész. Az ismeretségi körömben több olyan is volt, aki színészi pályára ment és meséltek róla, mennyire nehéz elhelyezkedni. De persze könnyen elképzelhető, hogy a mellettem ülőnek már volt tapasztalata a pályán, ami valószínűleg előmozdítja majd az ügyét. Bár őszintén elég elveszettnek tűnt itt, amikor idejöttem, de ez persze akármi másnak is lehetett a következménye és persze az egészhez semmi közöm. Tényleg szerettem volna segíteni neki, mert én már csak ilyen vagyok, ha még szinte teljesen ismeretlenül is. Reméltem, hogy legalább egy kicsit hozzá tudom segíteni ahhoz, hogy beadja a jelentkezését, pontosan a követelményeket sem ismertem.
Láttam, hogy sokáig hezitál azon, mit is mondjon. Én tényleg őszintén, mindenféle hátsó szándék nélkül ajánlottam fel, hogy legalább valakit segítek találni, hogy valahogy el tudjon indulni. Megspórol magának némi bolyongást.
- Persze, szívesen megmutatom - feleltem halvány mosollyal. Ha kevésbé lett volna komoly az ügy, talán zavarba is jövök az udvariasságától, ami nem mondom, hogy nem tetszett, de nem igazán voltam hozzászokva. De úgy tűnt, legalább jól tippeltem, hogy francia, vagy csak jól tud franciául, bár az az akcentust nem magyarázná.
Gyorsan megittam a maradék kávém, igaz már nem volt sok belőle, reméltem, tényleg segíteni fog. Bár ha úgy vesszük, eddig már így is hasznosan töltöttem a szünetem.
- Ha gondolja, mehetünk - álltam fel végül, s kissé arrébb sétáltam, hogy a szemetesbe tudjam dobni a műanyag poharat, aztán visszafordultam a férfi felé. Vártam, hogy végül beleegyezik-e, így ha igenlő választ adott, elindulhattunk az épület felé.
- Hogy zajlik pontosan a jelentkezési procedúra? - Érdeklődtem, csak mert kíváncsi voltam rá. Gondolom nekik is kell valamit előadniuk, de könnyen lehet, hogy az ő esetükben is több körös a rendszer. Úgyhogy sejtettem, egyáltalán nem lesz könnyű, ha be szeretne kerülni.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Szomb. Jan. 20, 2018 6:05 pm

Mikor beleegyezett és felkelt, én is felkeltem a magam majdnem két méterével és nyújtóztam egy kicsit. A kukán elnyomtam a cigarettám, majd egy könnyed mozdulattal ejtettem bele a csikket, s mikor indult, mellette sétáltam a színház felé.
Minél közelebb értünk annál erősebben éreztem a helyet körülvevő mágikus energiát, s ez egyre inkább hatalmába kerített. Külsőleg talán nem is igazán látszott rajtam, de egy teljesen más világban éreztem magam. Csodálatos ez az épület. Jártam én már új építésű, minimalista intézményben is, aminek őszintén szólva a hangulata közelébe sem ért a La Cigalenak, vagy ennek.
Néha, amikor léptem, mintha valami nyikorgott volna egészen halkan. Hallottam én is, ráadásul teljesen, tökéletesen tisztában voltam a hang forrásával és miértjével, de nem igazán foglalkoztam vele. Megvan a megoldás is rá, de azt otthon tudom csak elintézni. Nem reagáltam semmit a hangra és reméltem, hogy a lánynak sem tűnik fel. Apropó…
- Elnézést… - álltam meg. – a modortalanságomért. – fejeztem be a mondatot és nyújtottam a kezem. – Léon Salieri. – mutatkoztam be. – Úgy vélem, illendő bemutatkoznom kedves segítőmnek. – tettem még hozzá, és őszintén reméltem, hogy nem veszi tolakodásnak vagy érzi soknak.
Valóban úgy voltam vele, hogy ha már segít, illetve kint egész jól elbeszélgettünk, illik bemutatkoznom, valamint én is kíváncsi volnék az ő nevére. Főleg, ha van rá esély, hogy együtt fogunk dolgozni.
Mindig nagy reményekkel indulok neki egy ilyen jelentkezésnek, főleg, ha már az épületben vagyok, és az egész atmoszféra hatása alá kerülök. Aztán hatalmas pofáraesésként élem meg, amikor megkapom a nemleges választ.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Szomb. Jan. 20, 2018 8:47 pm

Nehezen lepleztem a meglepettségem, mikor ő is felkelt és megláttam, milyen magas. Valahova két méter környékére saccoltam, de ami engem illet, szabályosan hátra kellett hajtanom a fejem, hogy fel tudjak nézni rá.
Egymás mellett indultunk el a színház felé. Úgy tűnt, hogy nyugodt, vagy csak nem mutatja, hogy mennyire izgul, inkább úgy tűnt, hogy egy kicsit elmerült a gondolataiban. Én közel sem mondhattam el magamról, hogy ilyen nyugodt voltam, amikor a próbajátékra jöttem. Olyan fejfájást kaptam, hogy még életemben nem tapasztaltam hasonlót, azóta sem. Mire odáig jutottam, hogy sorra kerüljek, majd megőrültem, hiába vettem be egy fájdalomcsillapítót is. Ráadásul ez nem egy egyszeri folyamat, úgyhogy mire a végére ért az egész többszörös kieséses rendszer, holt fáradtnak éreztem magam. Nem beszélve arról, mire megjött az eredmény, hogy végül is van-e állásom, vagy nincs. Szóval, akárhogy is zajlik a színészek válogatása, tudom miről van szó, ha szóba kerül a munkakeresés.
Amikor megállt, én is megtorpantam. Először nem tudtam, mit is szeretne, járt az agyam is rendesen, de aztán hamar fény derült a megtorpanása okára, mire egy kicsit zavarba is jöttem, mert erről megfeledkeztem én is.
- Rhiannon McAdams - fogtam vele kezet. - Ugyan, nekem is eszembe juthatott volna, ráztam meg enyhén a fejem. Ha ezt megbeszéltük, továbbindultunk, nekem meg eszembe jutott egy korábbi kérdése.
- Még az előbb kérdésre válaszolva, még van negyed óra a szünetből, az alatt simán elkísérem - nyugtattam meg. Úgysem maradhatok bent, ha tud beszélni az igazgatóval és nem is alkalmatlankodnék, úgyhogy biztos időben visszaérek.
Hamar beértünk az épületbe, én pedig rutinosan vezettem végig a folyosón Léont. Nem sokan voltak az épületben, így viszonylagos csend fogadott bennünket. - Ha bent van az igazgató, biztosan fogadja, bár gyakran tárgyal, de akkor biztosan tud kérni másik időpontot - fogalmam sem volt, hogy előre kellett-e esetleg jelentkezni, de ezek szerint nem, ha azt mondta, a hirdetés alapján próbálkozik meg a dologgal. Egy rejtettebb folyosóra értünk az épület egyik félreesőbb zugában, ahol az irodák is voltak. Nem jártam gyakran erre, de azért ismertem, mint az intézmény más részeit is, még akkor is, ha nem csak itt dolgoztam.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Szomb. Jan. 20, 2018 9:39 pm

Mikor felkeltem, láttam az arcán a meglepettséget. Valahogy mindenki hasonlóan reagál. „Haver, mekkora vagy…” Van, aki szóvá teszi, s van, aki nem, szóval volt időm és alkalmam hozzászokni. A bemutatkozásunk után továbbra is mentem arra, amerre a nő vezetett. Meg kell hagyni, szép arca van. Most, hogy jobban megnéztem. Karakteres és természetesen szép. Nem az az ajakfeltöltött botox-szaurusz, akik belefejelnek egy vödör sminkbe, kikenik magukat mosómacinak és úgy járkálnak az utcán. Van, hogy egy-egy nő a színpadi sminken is túllő civilben, pedig arról azt hinné az ember, hogy abban nincs határ. Ezek megmutatják, hogy de. Van.
Rhiannon McAdams. Érdekes és hangzatos név, el tudom képzelni kivilágítva, ám nekem kerülnöm kell azt, hogy a nevén szólítsam, mert attól tartok, mélységesen meg fog botránkozni a kiejtésemen. Ha egyáltalán megismeri, hogy az ő nevét mondtam.
- Ezt örömmel hallom. – feleltem, mikor a szünet időtartamáról beszélt. Negyed óra kiváló arra, hogy megbeszéljük az igazgatóval azt, amit kell.
A rutin, amivel a színházban sétált, mintha csak a saját otthonában járkálna. Ahogy én tettem a La Cigaleban, az volt a második otthonom… Végül az apró folyosó legutolsó ajtaja volt az igazgatóé. Megálltam előtte és előkotortam az önéletrajzom, valamint a DVD-t. Talán az idegesség aprócska jele látszott rajtam most, az is egy parányi ránc formájában a homlokomon, a két szemöldököm között.
Végül a nő felé fordultam és megeresztettem neki egy pillanatra egy egészen halovány mosolyt hálám jeléül. Vannak, akik egyből azt vágják le, nem kedvelem őket, vagy nem szimpatikusak nekem pedig egyszerűen… nagyon ritka nálam a mosoly. Szó sincs arról, hogy ne kedvelnék vagy elutasítanék bárkit, szimplán ilyen a természetem.
- Köszönöm szépen a segítségét. – biccentettem hálásan. Nem csak a segítségéért voltam hálás, hanem a kedvességéért is. Amit elég ritkán tapasztaltam itt, Londonban. – Ha esetleg ideje engedi… Valószínűleg pár perc és kijövök. – mondtam megemelve a szemöldököm. Hátha megvár. De ha nem, azt is megértem.

avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Szomb. Jan. 20, 2018 9:56 pm

Csendben sétáltunk tovább, úgy tűnt, Léon továbbra is a gondolataiba mélyedt. Nem ibáztattam érte. Általánosságban azt vettem észre az embereken, hogy életük fontosabb eseményei előtt inkább befelé fordulnak. Legalábbis sokan így tesznek. Persze van az a csoport, aki ilyenkor inkább más agyára megy. De Léon például határozottan az előbbi típusba tartozott és azt hiszem, én is. Nem igazán kötöttem mások orrára, ha ideges voltam valami miatt, inkább azokkal beszéltem meg az ilyesmit, akikben tényleg megbíztam. Igaz, ilyenből annyira nem akadt sok, mert én soha nem az a fajta voltam, aki halmozza a barátokat, ahogy mondani szokták, a minőség a fontos, nem a mennyiség, noha ez emberekre vonatkoztatva elég csúnyán hangzik, kevésbé hangzik tapintatlannak a kapcsolatok számát illetően.
Megálltunk az utolsó ajtó előtt, ami az igazgató irodája volt. Biztos voltam benne, hogy itt van, kevés nála pedánsabb embert ismertem és nem igazán mulasztott, ha munkáról volt szó. Háromszor találkoztam vele, mióta itt voltam, amit pedig eddig leszűrtem, hogy ő is egy művészlélek, nem lehetne ráhúzni a szigorú igazgatókat illető sztereotípiát, kissé szórakozott volt, de azt egy pillanatra sme vontam volna kétségbe, hogy a szakmájához ért.
Miután megálltunk, beállt egy kis csend, én a magam részéről nem tudtam, mit is kellene mondanom, így csak figyeltem, ahogy Léon előveszi a táskájából a szükséges dolgokat. Nem sokkal ezután felém fordul, az arcán még egy halvány mosoly is megjelent, talán az első, mióta találkoztunk és ezt igen is nagy dolognak tartottam, főleg a jelenlegi szituáció ismeretében.
- Igazán nincs mit, örülök, hogy segíthettem, őszintén - viszonoztam a mosolyát. - És sok sikert - tettem hozzá, még mindig mosolyogva. Tényleg szerettem volna, ha bejut. A maga zárkózottsága ellenére valahogy éreztem, hogy jó abban, amit csinál és általában hallgattam a megérzéseire. Persze én csak annyit értek a színészekhez, amennyit a zenekari árokból meg tudok figyelni, vagy néha akkor, ha a nézőtéren vagyok.
- Szívesen megvárom - bólintottam. Volt pár szék a folyosón, így, ha bement, én az egyiken foglaltam helyet. Hogy elüssem az időt, ránéztem a telefonomra, nem voltam az, aki folyton a neten lóg, de azért szerettem tudni, mi történik. Hamar a kis táskámba süllyesztettem a készüléket, aztán csak hallgattam az épület megszokott zajait. Még bőven időben voltunk, én meg gyorsan visszaérek. Azon gondolkoztam, vajon mi történik odabent az irodában. Reméltem, tényleg jól fognak alakulni Léon dolgai.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Szomb. Jan. 20, 2018 10:26 pm

- Merci. – köszöntem meg, majd bekopogtam az ajtón, s mikor az igazgató invitálását hallottam, benyitotta és beléptem. Összeszedtem minden erőmet, hogy ne kezdjek el idegességemben franciául karattyolni. – Üdvözlöm. – köszöntem. - A nevem Léon Salieri, úgy hallottam, tagfelvétel van a színházban. – mondtam.
Az igazgató hellyel kínált, én pedig engedelmesen leültem. Az idegesség szikrája sem látszott rajtam. Magabiztosnak tűntem, de nem nagyképűnek. Tisztában voltam a képességeimmel, ahogy az alázat fogalmával is.
Egy darabig bent voltam nála. Elkérte és átnézte az önéletrajzom, kérdezett pár dolgot, amire feleltem, s úgy tűnt, tetszett neki a válaszom. A DVD-t vette a kezeibe, s megnézte a borítóját. Hivatalos DVD volt, ami megint csak növeli az esélyeim. A karomat odaadnám ezért a melóért…
Egy ideig csak hümmögött, aztán olyasmi történt, amire nem igazán számítottam. A borítóra nézett, majd rám mintegy megvilágosodva.
- Hát persze, ezt a darabot láttam is! – mondta, én pedig felhúztam a szemöldököm. – Az az olasz fickó játszotta Mozartot, hogy is hívják? Mikel… Mike…
- Mikelangelo Loconte. – mondtam, ő pedig csettintett és rám mutatott.
- Igen! Maga pedig a névrokonát. Találó! – mondta lelkesen.
Jól esett, hogy megvolt neki a darab, még ha azt nem is tudtam meg, mit gondol róla. Csak azt, hogy látta. Bár a lelkesedése alapján következtethetek arra, hogy nem tartozott a top 5 legrosszabba, ami jó jel.
Végül megígérte, hogy holnapra megnézi a DVD-t. A kezembe nyomott egy kisebb füzetet, amelyekben jelenetek vannak, s közölte, hogy készüljek fel belőle. Másnap délután kettőkor meghallgatás, s az alapján dönt majd a sorsom felől.
- Ja, és… örülnék, ha dolgozna az akcentusán, Mr. Salieri. – jegyezte meg kedvesen.
- Hogyne. – bólintottam egyet, majd elköszöntem és kiléptem.
Becsukva az ajtót szusszantam egyet és a szemeimmel Rhiannont kerestem.
- Holnap kettőkor meghallgatás. – informáltam a végeredményről. Valamivel könnyebb lett a lelkem.
Egész gyorsan végeztünk, szóval még neki is volt ideje visszaérni. Már a én órám szerint.
- Még egyszer köszönöm a segítséget és sok sikert a darabhoz. – mondtam neki biccentve egy aprót a fejemmel.
Lesz otthon dolgom. Alaposan át kell tanulmányoznom ezt a kis füzetet, s valószínű, hogy dalokkal sem árt készülnöm. Mondjuk zongora nélkül egy zongorás darabot nehéz lesz gyakorolni, de nem lehetetlen. Maximum letöltöm az alapot, és arra éneklek a meghallgatáson is. Előre el van már tervezve, mi a mai menetrendem. Mintha valamivel több értelmét látnám az életnek.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Szomb. Jan. 20, 2018 11:05 pm

Elég hosszú időnek tűnt, míg Léon bent volt, pedig egyáltalán nem volt sok. Akkor volt rám jellemző, hogy elveszítsem az időérzékem, mikor valami nagyon jelentős dolog közeledett, ennyire fontos lenne számomra, hogy mi lesz vele? Lehet, én vagyok túl empatikus, de végül úgy döntöttem, nem is akarom ezt túlagyalni. Segítek neki, ennyi az egész, ezen túl természetes, hogy aggódom egy kicsit, mi is történik vele az irodában. Közben azon gondolkodtam, még mivel tudok egy kicsit segíteni neki, hogy otthonosabban érezze magát itt, vagy inkább némi bepillantást nyerjen abba, hogyan is folynak itt a dolgok, s nem tartott túl sokáig, hogy kitaláljak valami egész használhatót.
Ahogy Léon kilépett az irodából, én is felálltam. Pont megkérdeztem volna, hogy ment, de erre nem is volt szükség, mert ő megelőzött a válasszal.
- Ez jó hír, azt hiszem - mosolyodtam el ismét. Sokat jelent, ha az embernek minden kétely nélkül megadják az esélyt és rögtön időpontot is kap, hogy meghallgassák, mit is tud.
- És mikből kell készülni? Gondolom, bevetettek pár klasszikust is - kérdeztem, nem igazán voltam járatos ebben, de ettől függetlenül elég sok darabot ismertem, így azért valamilyen szinte nbe tudtam volna lőni, milyen nehézségű anyagot állítottak össze.
- Szívesen tettem - feleltem. Ezt így is gondoltam. Jól sült el, hogy csak úgy összefutottunk ott a padnál, bár amikor odaléptem és megkérdeztem, hogy leüljek, nem gondoltam volna, hogy a jövőbeli egyik esetleges színészünkkel beszélgetk. Meg kell hagyni, Léon karakteres, egyedi és figyelemfelkeltő jelenség volt, külön egyéniség és gondolom, értett ahhoz, hogyan legyen jó a szakmájában.
- Gondolkoztam egy kicsit, amíg az igazgatóval beszélt - kezdtem lassan, mert nem tudtam, hogyan is fogja fogadni ezt a dolgot. - Tényleg szívesen segítettem és amiben tudok, segítek a továbbiakban is, éppen ezért van egy kisebb ötletem, hogyan tudna némileg bepillantani az itteni munkába, illetve megtapasztalni egy kicsit a hely atmoszféráját. Minden hónapban kapunk pár szakmai jegyet, amivel behozhatunk pár embert előadásra, illetve az előtte lévő főpróbára. Általában teljes főpróbáról van szó, ami ugyan a mai nap változott kissé, és ezt reggel tartották, most pedig már csak a zenekari próba második fele jn és az előadás, de ha elfogadja, akkor a továbbiakban örülnék, ha esetleg maradna és megnézné - nyújtottam felé a táskámból már előkészített kérdéses jegyet, mivel már akkorra kész volt a tervem, mikor még ő bent volt. Kíváncsian vártam a válaszát, de ha ő sem bánta, közben elindultunk, hogy ha úgy adódik, felkísérhessem még a helyére, ahonnan egyébként kifejezetten jó kilátás nyúlt a színpadra, vagy elbúcsúzhassunk esetleg, ha mégis menne. Persze tudtam, hogy készülnie kell a holnapi meghallgatásra, nem szerettem volna zavarni vagy akadályozni ebben, de talán ez is egy módja volt a felkészülésnek. Még volt öt percem, szóval időben voltam, láttam, hogy már a kollégáim is elkezdtek beszállingózni.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Szomb. Jan. 20, 2018 11:40 pm

- Oui, ez mindenképpen jó. Itt legalább az esélyt megadják. – mondom, majd felmutatom a füzetet, benne a válogatással különböző darabok különféle jeleneteiről. Biztosra veszem, hogy Rómeó és Júlia jelenet van benne, nem is egy. Ahogy Amadeus is lehet, meg egyéb hasonló, igen csak híres mű jelenete is.
Azon gondolkozom, milyen karaktert kéne választanom. Amelyik ellentétes velem, vagy amelyik közel áll a személyiségemhez? Az angol és francia dalom megvan. De készülök párral, az egyszer biztos. Nagyon elindult most bennem a vezérhangya, hogy mikor mit és hogyan fogok próbálni, és a pontos íve, magassága és vastagsága is megvan annak, mennyire tojom le, hogy a szomszédoknak ez tetszik-e, vagy sem.
- Még nem néztem bele. – mondtam, majd gyorsan belelapoztam, s a sejtéseknek megfelelően jó pár klasszikus mű címe volt a lapok tetején, s ahogy elnézem, dalok is voltak.
Végül a füzetet a táskámba süllyesztettem, pontosan az önéletrajzom és a DVD-m egykori helyére. Feltehetőleg most hasznosabb helyen vannak, mint az én sötétszürke vászontáskám.
Figyeltem, amit mond, s kicsit elbillentettem a fejét. Egy vadidegen vagyok, és mégis segít. Hogyan szorult ennyi kedvesség egy lányba? Van egy olyan tippem hogy nem idevalósi. Ha mégis, hát nem értettem, hogy lehet ekkora a különbség bánásmódban. De olyan nekem Rhiannon most, mint a megváltás. És kicsit értetlenül is pislogtam rá, majd le a jegyre.
- A.. azt hiszem… - kezdtem, majd megráztam a fejem. – Kérem, cserébe had hívjam meg valamire. Úgy láttam, szereti a kávét. – mondtam. Illetve kértem. Neki is előnyös a kávé.
Mikor elindult, mentem vele arra, amerre vezetett. Nagy ez a színház, és belülről is mesés. Vörös szőnyeg mindenhol, márványoszlopok, aranyozott díszítések, aprólékos, precíz kidolgozása minden egyes részletre, s persze a csillogó tisztaság, valamint a belmagasság is olyan fenségessé varázsolja az egészet. Órákig képes lennék áradozni a színházról, ódákat tudnék zengeni, de tán legyen elég annyi, hogy… megtisztelve érezném magam, ha a társulat tagja lehetnék. És megkaptam az esélyt, hogy bebizonyítsam, hogy méltó vagyok rá.
- Miért segít nekem? – bukott ki belőlem a kérdés.
Egész egyszerűen kíváncsi voltam. Nem volt a hangomban semmi gyanakvás, vagy bármi egyéb negatív, egyszerűen a színtiszta kíváncsiság. Vajon miért segít még a darab előtti utolsó percekben is nekünk? Hiszen csak pár szót váltottunk a padon ülve.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Vas. Jan. 21, 2018 12:20 am

- Ez így van - bólintottam. Megint csak a saját emlékeim jutottak eszembe. Mikor az évfolyam végzett az egyetemen, volt akinek a tanára ajánlott egy pár helyet, ahol esetleg el tud helyezkedni, én mondjuk másfelől közelítettem meg a helyzetet, ugyanis a zenekart, ahol kikötöttem, már többször is hallottam és tudtam, hogy meg akarom próbálni, ha már egyszer pont Londonban vagyok. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy pont próbajátékot hirdettek nem sokkal az után, hogy végeztem, de a felkészülés annál rázósabb lett, mivel sietnem kellett. Még akkor sem voltam biztos magamban, mikor már a függöny mögött álltam, akik hallgattak konkrétan azt sem tudták, ki vagyok, vagy miért is szeretném én az állást. Csak az alapján ítéltek, amit hallottak és én ezt fairnek is tartom, bár őszintén szólva elég ijesztő, de legalább a zavaró tényezőket kizárta. Legalábbis jó néhányat.
Kizökkenve a gondolataimból konstatáltam, hogy Léon jócskán meglepődik, amikor felajánlottam neki a jegyet. Őszintén valószínűleg én is így tettem volna az ő helyében, de végül is csak átvette.
- Hát... Rendben, köszönöm - fogadtam el én is végül a meghívását, bár én is meglepődtem egy kissé, de illetlenség lett volna visszautasítani. Kedves volt tőle, ha addigra túl lesz ezen az egész munkaügyön, talán lesz mit ünnepelnünk is.
Elindultunk hát a nézőtér felé, hogy oda tudjam kísérni. - Akkor megmutatom gyorsan a helyet - tájékoztattam szóban is a tervemről, s céltudatosan haladtam tovább vele. Örültem, hogy elfogadta a jegyet és őszintén kíváncsi voltam rá, mi lesz a véleménye a próbáról, vagy legalábbis a második feléről, meg az előadásról, hiszen az első benyomás igencsak fontos. Én jónak tartottam a társulatot, de nagyon érdekelt volna, Léon hogy látja mindezt szakmai szemmel.
Kicsit meglepett a kérdése, de nagyon is értékeltem az egyenességét és azt, hogy egyáltalán nem tétovázott, hanem a közepébe csapott. Nagyot sóhajtottam, mert ez nem egy két szavas magyarázat lesz, de tartoztam neki ennyivel:
- Mert pontosan tudom, mennyire nehéz ebben a szakmában találni egy stabil helyet és mert én is voltam hasonló helyzetben. Nem, mintha azt feltételezném, hogy nem áll meg a saját lábán, de úgy gondolom, az ember nem jöhet ki rosszul, ha van mellette valaki, aki ha még csekély mértékben is, de támogatja. Amikor elmondta, hogy munkát keres, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy csak úgy sok szerencsét kívánjak és otthagyjam. Mindezt egy valószínűleg egy elég új városban, ahol bele telik egy kis időbe, míg az ember kiismeri magát és sínre teszi az életét még akkor is, ha egy határozott egyénről beszélünk. Nem tudok sokat magáról, de az világos, hogy tudja, mit akar és tesz is érte, nem is keveset, ezt pedig értékelem, nagyjából ismeretlenül is. Többek között ezért - magyaráztam és reméltem, a kisebb monológom nem rettenti el, vagy nem bántom meg semmivel. Annyira mindenképp jó volt, hogy közben oda is értünk az említett helyre, miután a bejáratnál álló simán továbbengedett minket a jeggyel.
- Ez lenne az - biccentettem a kérdéses szék felé. - A próba és az előadás között valószínűleg nem tudok majd elszabadulni, de ha gondolja, szünetben elnézhetek erre. Érdekelne a véleménye - mondtam minden hátsó szándék nélkül. Komolyan kíváncsi voltam. Megvártam a válaszát, s amíg elhelyezkedik, aztán elköszöntem.
- Jó szórakozást - tettem hozzá halvány mosoly kíséretében, mielőtt elsurrantam volna a színfalak mögé, hogy aztán pár perccel később már a helyemen találjam magam lent az árokban. Végeztünk egy rövid hangolást és kis ideig az ekkor jellemző rendezett káosz töltötte be az étert, ahogy jó páran még az utolsó pillanatokban is igyekeztek ráhangolódni pár gyakorlattal a második felvonás zenei részére. Láttam, hogy páran lézengenek a nézőtéren, ez megszokott volt, Léont is láttam innen, rá is pillantottam egy kis ideig, aztán mikor megjelent a karmester, akkor már rá figyeltem.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Vas. Jan. 21, 2018 12:54 am

A kérdésem egyáltalán nem volt tervezett. Még ha nem is vette bunkóságnak, meglepő lehetett számára. Ezt láttam is rajta, de én is meglepődtem volna. Annak viszont kiváltképp örültem, hogy nem találta sértőnek. Olykor különösen kifinomult érzékem van ahhoz, hogyan bántsak meg embereket az akaratomon kívül. Elég, ha feszült vagyok, és pontosan úgy bukik ki belőlem pár szó, mint most ez a kérdés. És ha a másik fél lelke kicsit érzékenyebb, és a keresetlen szavaim pont oda találnak, ahova nem kéne… Camillet, az öcsé nejét már sikerült megsiratnom vele.
Két szó, és egy órát könyörögtem neki, hogy jöjjön ki a szobájából és beszéljük meg. Nem is akarok rá visszagondolni, azóta is bűntudatom van. Bár abban a bizonyos időszakban, mikor abszolút életem legszarabb időszakát éltem, sok embert martam el magam elől. Főleg, mikor ki-kiesett pár emlék és lassabban nyertem volna vissza, akkor repült pár elég goromba „Te ki a faszom vagy!?” és társai, persze szinte morogva. De ez csak egy a sok közül. Hiába nem szándékos, megesik. Szerencsére most más az eset Rhiánál. Értettem, érezte a kérdésem őszinteségét.
Hallgattam figyelmesen a válaszát. Tudja, milyen. Tudja, hogy nehéz. Megért. Tehát mielőtt megszerezte volna ezt az állást, volt az én cipőmben, s ugyan nem kételkedik bennem, támogat. Szimplán csak azért, mert átérzi ezt a bizonytalanságot, amiben most én élek, és szeretne mellettem lenni, mint támogató. „Csekély mérték”. Ó, ha tudná, hogy az ő általa adott „csekély” támogatás mennyit jelent.. Bár szerintem van is róla sejtése. Annak, aki hasonló cipőben volt, s talált valakit, aki segítette, az tudja, miről van szó. Sokszor elég az embernek, ha egy ember hisz benne, s képes a hegyeket megmozgatni általa, vagy lehozni a csillagokat.
„De kiálts csak rám, és én elhiszem,
Ha tiszta szívvel nekiállok,
Hegyek omlanak, s születnek óceánok.”
Sokat számít a hit. Szorosan kapcsolódik a támogatáshoz, hiszen az ember azt támogatja, akiben hisz is. Akiről úgy gondolja, képes rá, és Rhia ki is mondta, hogy nem vonja kétségbe, hogy ne menne magamtól is, mégis támogat, és ezzel adja vissza az én hitem ebben az egész életben. Mert így én sem az esélytelenek nyugalmával álok hozzá.
- Merci beaucoup. – mondtam egy egészen apró, megint csak pillanatnyi mosoly kíséretében, miközben lesütöttem a szemeim. – Igazán hálás vagyok ezért. Önért. – mondtam. Rhiának a segítségért, a sorsnak pedig Rhiáért.
Végül leültem a székre és figyelte a színházi mozgolódást. Az ismerős zsivaj, az a kis káosz, mikor mindenki hangol. Lehunytam a szemeim, s próbáltam kivenni, egy-egy hangszer mit is játszik épp. Ezzel kiválóan elszórakoztattam magam. A színház nézőterét és színpadát ezúttal nem igazán figyeltem meg, de annyit láttam, hogy tudjam, tökéletesen passzol az összképbe. Nekem ennyi pontosan elég volt, s ezzel a kis információval a fejemben lehunytam mindkét szemem, s elmélyedtem a zenei káoszban, s egyben ezúttal a gondolataim tengerében is, amely hasonlóképp volt kaotikus, mint a hangolás.
Mikor megjelent a karmesterük, síri csend lett. Ki sem kellett nyitom a szemeim, hogy tudjam: Kezdődik. Ám a karmestert mindig érdekes volt nézni. Hiába vagyok huszonöt éves, és hiába második otthonom a színház szinte születésem óta, az, ahogy a karmesterek mozognak, ahogy egy rengeteg tagból álló zenekart irányít egy emberként, csupán két kézzel… Rengeteg dologra kell figyelnie, és látszik egy idő után, hogy verejtékezik. Mindig elbűvöl az, amit csinál. Játszom hangszeren, éneklek, színészkedem, sőt, rendezek is, de karmester még sosem voltam. Sosem próbáltam, pedig nagyon érdekel.

avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Vas. Jan. 21, 2018 1:30 am

Akárhányszor kezdtünk bele valamibe, mindig ugyanolyan izgatott voltam. Nem izgultam, csak izgatott voltam. Azért a kettő elég különböző dolog. Főleg előadásoknál jött ez elő, amikor éreztem, hogy a közönség is vár, hogy mi fog most történni és ilyenkor nem tudtam nem mosolyogni.
Elkezdtük a második felvonás zenéjét átvenni, ami nyilván részletekben zajlott, főleg a beszédes részek átugrálása miatt. Alig pár perc alatt belekerültem abba a furcsa, számomra szinte euforikus állapotba, amikor együtt lélegzel a zenével, a hangszereddel, együtt mozogsz a zenekarral és a világ beszűkül a karmesterre, a kottára, a hangszeredre meg a körülötted lévőkre. Újra és újra elvarázsolt ez a különös harmónia. Azt hiszem, akármennyire is rutinos az ember, ezt nem igazán lehet megszokni, legalábbis akkor, ha az ember annyira imádja a munkáját, mint én.
Sok zenész, no nem feltétlen ezen a vonalon, drogozik. Engem soha nem vonzott semmi ilyesmi, sőt, taszított. Poénosan mindig megjegyeztem, nekem drognak ott volt a zene. Mintha teljesen máshol lettem volna, minden műben találtam valamit, amivel azonosulni tudtam. Ha nem először, lehet, hogy csak negyedszer, de a végén valami mindig feltűnt, ami közel állt hozzám. Én pedig csak örülni tudtam neki, hogy ennyire megtaláltam a helyem.
Őrült volt ez a mai nap, legalábbis a Léonnal való különös találkozás miatt eddig mindenképp, az is meglepett, a próba második fele milyen gyorsa nelment. Ezután eg röpke fél órás szünet következett, míg egy kicsit volt időnk lazítani, helyesebben szólva húsz perc, mert az előadás előtt tíz perccel már a helyünkön voltunk ismét.
Míg a kezdésre vártam, a nézőteret fürkésztem, ami jócskán megtelt, vegyes korosztályú nézőkkel. Még pár iskolás csoportot is felfedeztem, főképp felsőbb osztályokból. Szerettem, amikor egy előadás ennyire széleskörű volt. Megint megpillantottam Léont, aki még ilyen messziről is sokkal kevésbé tűnt feszültnek, mint úgy körülbelül másfél órája. Megkönnyebbültem, hogy ezek szerint tényleg jót tesz neki ez a kis kikapcsolódás.
Nem volt időm tovább gondolkodni, a nézőtéren csend lett, mi pedig a mai napon harmadszor kezdtük el a darabot, természetesen most már a színészekkel kiegészülve. És még mindig nem untam, ráadásul ez még csak a bemutató volt, szóval lesz még jó pár alkalom. Az agyam kiürült, maradt a zenélés által nyújtott tiszta élvezet, ilyenkor tényleg rátaláltam önmagamra, akármilyen zilált is volt egyébként az életem. Nevezhetjük ezt egyfajta menekülésnek olykor? Talán...
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Vas. Jan. 21, 2018 1:57 am

Figyeltem a próbát. Minden egyes részletét figyelemmel követtem, és… ekkor kezdtem el rádöbbenni, mennyire hiányzott. Bánat. Igen, tán ez a legjobb szó arra, ami elfogott. A vágyakozás és a bánat. Persze, talán megkapom a melót, de mégsem olyan lesz, mint régen. Semmi nem lesz már soha olyan, mint régen. Sem a bokám, sem az álmaim, sem a napi rutinom, sem az, amire szükségem van, sem én magam, de főleg nem az életem. Idillből csapott át tragédiába. Mindenem megvolt, amit egy ember kívánhatott magának, s mindez a másodperc törtrésze alatt hullott apró darabjaira.
S mindennek az idillnek szerves része volt a színház. A színpad, a szerepek, az a mámor, ami elöntött, mikor előadhattam, főleg, ha az öcsémmel játszhattam. De nem lehetek hálátlan, hiszen az ember el sem hinné, sokszor én sem hiszem, milyen mélyről sikerült felküzdenem magam idáig, ahol most vagyok. És itt nem rangról, hanem képességekről beszélek. Bele sem gondolok inkább, mert a magzatpózhoz az ágyam a legjobb, és ez határozottan nem az ágyam.
Mire észbe kaptam, már egyre több ember jött be, én pedig mindennek a közepén egyre feszültebb lettem. Megemeltem a fejem és megkeményedett az állkapcsom, ahogy ez a rengeteg ember körülvett. Utálom, ha ennyien vannak körülöttem, direktbe kerülöm a tömeget. De majd csak elkussol és megnyugszik minden hülye „posh Bri’ish”, és az előadásra képes leszek koncentrálni.
Végül így is lett. Mindenki hallgatott és az előadást figyelte, ahogy én is. Megvolt a harmónia a zene és a színészek játéka között, és nem is játszottak rosszul. Sőt, kiválóan, de mindig van hova fejlődni. Látszott, hogy egy jól képzett, összeszokott csapatról van szó. Lelkesek és elkötelezettek. Ha nagyon odafigyel valaki, azt is le lehet szűrni, van-e konfliktus, de én nem érzékeltem feszültséget a színészek között. Mint otthon. Ott is mindenki jóban volt mindenkivel. Persze, az újak rommá voltak szívatva, de ezt sem vette senki zokon.
Csak az anyanyelvem hiányzott. Mi a fenének jöttem én Angliába? Elég lett volna elmenni Dijonig, vagy Bordeauxik… Bár magamat áltatom, még London sincs elég messze. A túlvilág! Na, az épp kellő távolság lenne. Vagy pont elég közelség? Talán mindkettő egyszerre. Már, ha létezik. De egyelőre még nem deríthetem ki. Pedig sokszor szívesen megtenném.
Figyeltem végig az előadást. Az első felvonást követő szünetben szinte menekültem az udvarra, s mire átverekedtem magam a tömegen, már remegett a kezem. Gyors nyugtató, és már gyújtottam is rá.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Vas. Jan. 21, 2018 2:45 pm

Ilyenkor mindig úgy repült az idő, hogy szinte észre sem vettem. A fontosabb jeleneteknél mindig rádöbbentem, hogy már itt tartunk? Hiába, azt hiszem, ez történik, amikor az ember tényleg jól érzi magát. Az is furcsán érintett, mikor az első felvonásnak vége lett, de annak azért örültem, hogy kinyújtóztathatom magam. Arra gondoltam, csak meg kéne néznem, Léonnal minden rendben van-e, de persze egyáltalán nem szerettem volna ráakaszkodni, vagy hasonló, de megígértem neki, hogy szünetben elnézek arrafelé. Azzal még csak nem teszek rosszat, ha be is tartom a szavam.
Az udvar felé indultam, mert sem a helyén, sem a tömegben nem láttam, gondoltam, ő is kiment, esetleg rágyújtott és nekem sem ártott volna némi friss levegő, mielőtt visszamegyünk. Általában ilyenkor mindig kimentem sétálni egy kicsit, az soha sem fog ártani. Elmerültem a gondolataimban, miközben kifelé haladtam, igazából sodródtam a tömegben, amikor csatlakoztam az emberáradathoz, miután hátul lepakoltam. Többnyire az előadásról folyt a szó, ami így is szokott lenni, szóval egyáltalán nem volt meglepő.
Kiérve körülnéztem, hiszen Léont nem volt nehéz kiszúrni a magassága miatt, hamar meg is láttam, szinte mindenkitől távol. Megint úgy vettem észre, valahogy nagyon elzárkózott, pedig amikor beszélgettünk, kicsit, mintha lazult volna ez a kemény páncél, vagy csak én beszélem be magamnak. Persze eszemben sincs megváltani a világot, vagy hasonló, de azért annak örültem volna, ha nincs állandó riadókészültségben minden porcikája, vagy nem ilyen búval bélelt. Sokáig gondolkoztam, odamenjek-e hozzá, végül csak akkor indultam el, amikor kicsit ritkult a tömeg körülötte.
- Minden rendben? Csak mert olyan... Zaklatottnak tűnik - kerestem kicsit a szavakat. - Persze nem lettem hirtelen pszichológus, felejtse el, nem akarok tapintatlan lenni - tettem gyorsan hozzá megcsóválva a fejem, végül is miért is beszélne erről egy szinte vadidegennel? Jogosnak érezném a felháborodását, ha most nekem támadna emiatt. Simán lehet, hogy csak a holnap miatt, ilyen, de persze könnyen állhat más is a háttérben. Figyeltem, ahogy dohányzik, engem soha ne mvonzott ez az egész, mindig is úgy gondoltam, az emberek idegességüktől menekülnek egyfajta droghoz, legyen az akármi, mert a szokás megnyugtatja őket. Az okosok is ezt mondják. Szóval nem volt nehéz leszűrni, hogy baj van, méghozzá nem is kicsi, mert gondolom, nem most kezdődött nála ez az egész dohányzás dolog. Bár ki tudja. Olyan ismerősöm is volt, aki tényleg csak akkor gyújtott rá, ha nagyon nem volt rendben a lelki világa. Szóval minden embernek más indítékai vannak, gondolom. De attól még nem tartom helyesnek, amit tesznek, persze ezt nem fogom az orrukra kötni. Ki vagyok én, hogy bárkit is megítéljek? Vártam, hátha Léon mégsem tart faragatlannak és esetleg megosztja velem az előadásról alkotott véleményét, legalábbis az eddig látottakról. Annak öszintén örültem volna, legyen akár pozitív, akár negatív.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Vas. Jan. 21, 2018 3:58 pm

Odakint félrevonultam, ahol már egészen kevés ember volt. Senki nem ismert, mindenki idegen volt, ezért nem is jött oda hozzám senki. És ez így volt jó. Egyetlen ember volt az, akit szívesen láttam, néha kerestem is a szemeimmel őt, főleg, amikor a nyugtatót vettem be, de szerencsére akkor még nem láttam. Csak több kérdést vetne fel, s ha mások fülébe jut, csökken az esélyem. Kinek kellene egy problémás színész?
Nekem a munka is nyugtatóképpen hat, hát, még ha beülhetek egy zongora elé, és játszhatok. Bár nem csak zongorán játszom, ott a gitár, annak többféle variánsaival, ott a hegedű, meg konyítok még pár hangszerhez. Odahaza külön szentély volt berendezve nekik, de onnan csak a gitárom hozattam el. Hófehér jazzgitár, olyan gyönyörű hangja, hogy kész orgazmus a fülnek. Mégis a zongora a kedvencem. Lehunyt szemekkel és érzem, merre van melyik billentyű, és a rajta való játék nekem olyan, mint másnak a szó. Eszköz a kifejezésre. Szavakban nem szívesen mesélek, de zenében órákig képes vagyok egybefüggően közölni dolgokat, hallgatóság nélkül is. Gyűjtenem kell legalább egy ócskább szintetizátorra.
Lassan megjelent Rhiannon is. Enyhén remegő kezemet leeresztettem, hogy ne lássa. Megint csak a „problémás newkid” problematikája miatt, bár valami azt súgta, benne bízhatok. És egyből le is vágta, hogy nincs minden rendben, s rá is kérdezett. De én szívesebben beszélek bármi másról, mint magamról.
- Oui, minden rendben. Kicsit nehezebben viselem a tömeget. – jegyeztem meg, s reméltem, ez a válaszom kielégíti kíváncsiságát.
Nem vettem rossz néven a kérdését. Inkább törődésnek, amiből mostanság igen kevés jut ki. Lassan két hete élek itt, de az, amit otthon kaptam, csak most értékelem igazán. Nem mindegy, milyen közegben van az ember.
- A darab csodás. Látszik, hogy keményen dolgoztak vele, s úgy tűnik, maga a társulat is harmonikus. Ez is rengeteget tesz egy darabhoz. – kezdtem végül bele egy kis értékelésbe. – Megvan az a bizonyos összhang a zenészek és színészek között, aminek a hiánya boríthatja az egész műsort. Hálás vagyok, hogy tanúja lehetek egy ilyen színvonalas darabnak. Merci. – mondtam biccentve egyet.
Nem is tudom, mikor voltam utoljára nézőként színházban. Voltam, de… talán meg van annak tíz éve is. Egészen más élményként tapasztalom meg, hisz általában, amikor én a nézőtérről néztem jelenetet, akkor rendezőként tettem és bele-belejavítgattam pár dologba. Most is rendezőként nézem, de némán. Nem is igazán találok benne semmi kivetnivalót.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Vas. Jan. 21, 2018 4:48 pm

Mióta találkoztam ma Léonnal, többször is belegondoltam, hogy igazából tényleg miért is mentem oda hozzá. Főleg azután, hogy rá is kérdezett, miért segítek neki. Persze egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult a dolog, jól esett, hogy előremozdíthatom valamelyest az ittlétét. Remélhetőleg sikeresen, bár komolyabban nem is akartam és nem is tudtam volna belefolyni az ügybe, csak abban segíthetek neki, hogy könnyebben eligazodjon errefelé és egy kicsit rálásson arra, mit csinálunk itt. Nekem annak idején az volt a szerencsém, hogy egyetemi éveim alatt többször is voltam itt előadáson, legtöbbször nézőként, illetve párszor az egyetem zenekarával játszottunk is itt. Akkor pedig még fogalmam sem volt róla, hogy majd egyszer állandóbb jelleggel fogok itt dolgozni. Szerencsére ezen kívül még sok más projektben érdekeltek voltunk, ami még változatosabbá tette a munkám és egy pár külföldi út is kilátásban volt, úgyhogy biztosan nem fogok unatkozni. Egyszerűen imádom, amit csinálok, ezt pedig nyugodtan kezelhetjük tényként. Reméltem, ha Léonnak sikerül bejutnia, akkor majd ő is örömét leli az itt töltött időben.
Zaklatottsága ellenére úgy tűnt, mégis én voltam az, ki jobban felfújta a dolgot, vagy legalábbis szerettem volna ezt hinni.
- Akkor megnyugodtam - mosolyodtam el kissé. - Ami azt illeti, én sem rajongok a tömegért - tettem hozzá, de nekem inkább az volt a bajom vele, hogy elveszek benne, Léon azért a magasságával ezt nem mondhatta volna el magáról, persze sok más dolog is közrejátszhat aproblémával kapcsolatban, valószínű olyan dolgok is, amikről még nem is hallottam, hogy elviselhetetlenné tehetik valaki számára, ha sokan vannak körülötte.
Figyelmesen hallgattam, mit mond a darabról. hasonlóan éreztem én is annak ellenére, hogy bennfentesként láttam rá az egészre.
- Valóban jól működik az egység, de örülök, hogy megerősítette - bólintottam aprót. - Örülök, hogy élvezte, remélem, ez a továbbiakban is így lesz - tettem még hozzá. Kérdezhettem volna valamit, de úgy éreztem, túl sokat beszélek, bár valószínű, inkább Léon volt a csendesebb. Most mégis úgy gondoltam, inkább nem mondok semmit, hátha kíváncsi még valamire, vagy felhoz egy újabb témát. Nem igazán szerettem csendben ácsorogni, bár ez nem volt igazán kényelmetlen csend. Inkább csak amolyan töprengő.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Vas. Jan. 21, 2018 7:05 pm

Bólintottam egyet. Tehát nem lőttem mellé, az érzékeim nem tompultak az évek során. Legalább is nem annyit, hogy egy ilyet ne vegyek észre.
- Kíváncsian várom a csleekmény végkifejletét. A főszereplő karakterfejlődése eddig zseniális. – mondtam.
Hasonlóan, mint az American Horror Storyból Violet fejlődése. A lány, aki senkitől nem fél, elkerl egy más közegbe, ahol rájön, hogy van olyan, ami nála sokkal nagyobb, és az egész maga alá temeti. Kialakul benne a félelem. A rettegés.
A falnak dőltem és a falnak döntöttem a fejem, s egy pillanatra lehunytam a szemeim. Fáradt voltam már. Hiába keltem most későn, fáradt voltam.
- Meg tudná mondani, merre van a büfé? – kérdeztem, s ismét beleszívtam a cigarettámba. A kezem már nem remegett annyira, de még mindig nem volt teljesen rendben.
A nyugtató viszont egészen bódító hatással volt rám, így még kevésbé voltam beszédes. Szükségem van egy kávéra is, mielőtt a színház nézőterén ér az álom. Az meglehetősen kínos jelenet lenne, ráadásuk gyönyörűen elvágnál vele a karrierem is. Már, ami ezt az intézményt érinti. El sem kezdődött, fel sem vettek, de helyből elveszem magamtól az esélyt. Nem lenne előnyös.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Rhiannon McAdams on Vas. Jan. 21, 2018 8:57 pm

Látszólag tényleg tetszett Léonnak a darab, őszintén én is szerettem. Főleg, mert nem egy klasszikus volt, inkább kortárs, mégis voltak benne standard elemek, például az egésznek a zenei része, de közben a színpadra vitele és az egész koncepciója sokkal inkább modern volt, persze egyáltalán nem túl elvont vagy furcsa, az én ízlésem szerint pont olyan, amit a néző könnyűszerrel megérthetett, ugyanakkor mégis volt számára mondanivalója. Azt nem akartam Léon orrára kötni, hogy szinte mindenkinek más, majd biztos ő is rájön. A végkifejletet sem szerettem volna természetesen elárulni, így csak elmosolyodtam, majd olyan meglátjuk stílusban.
- Aki rendezte, ilyen stílusú darabbal még nem foglalkozott és őszintén, amikor elkezdtünk dolgozni rajta, kellemes meglepetés volt - meséltem. Elég sok darabbal foglalkoztam már, mióta itt vagyok, amikor felvettek, aközepébe csöppentem a dolgoknak, de az nagyon izgalmas volt, tényleg. Szerencsére hamar sikerült belerázódnom és onnantól kezdve élveztem is minden percet.
- Persze, ha bemegy, akkor az előcsarnokban jobb kéz felől lesz, rögtön a földszinten. De ha gondolja, együtt is mehetünk, lassan úgy is be kellene mennünk - ajánlottam fel. Még volt egy pár perc, ő addig simán el tud menni venni valamit, én meg visszaérek kényelmesen a kezdésre. Akik még kijöttek, már ők is kezdtek beáramlani ismét az épületbe. Léon kicsit fáradtnak tűnt, de tudom, hogy a munkakeresés ügy stresszes, egy szóval sem hibáztattam volna érte. Jelenleg vártam a válaszát, s ha minden igaz, együtt indultunk el az épület felé. Ha így volt, akkor feltettem a kérdésem, mert csak nem bírtam magamban tartani:
- Megkérdezhetem, hol dolgozott korábban? A dvd-ből nem sokat láttam, de a borítóból ítélve komolynak tűnt - érdeklődtem. Sejtettem, hogy nem ez lesz az első munkahelye, elsőre valamelyik francia színházra tippeltem volna, de ki tudja? Meglepetések mindig érhetik az embert.
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
Saoirse Ronan

× kor :
23

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
zenész

× hsz-szám :
33


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Léon Salieri on Vas. Jan. 21, 2018 9:23 pm

- Oui, valóban érdekes. De éppen ez a szép. Változik a világ, vele az ember. Még egy ilyen tradicionális műfajban is elfér az újítás. – mondtam.
Ez a modernebb megközelítés valóban előnyös, egy nyitott elmével könnyen befogadható, s szerethető. Nem maradhat minden ugyanolyan a 21. században, mint az ókori görög színházakban, nemde? Még csak olyan sem, mint a 18. században, vagy akár a múlt évszázadban. Mindig változik minden, s ha éves ugrásokban nem is, ha évszázadokat mozgunk időben, igen csak szembetűnőek a változások.
Nem árulta el a végét, ami jó. Nem is kérdeztem igazából, csak elmondtam, milyen szempontot tartottam fontosabbnak a darabban, s mire fogok leginkább odafigyelni. Értékeltem ezt is, ahogy azt is, mikor felajánlotta, hogy bekísér. Kicsit tán most olyan nekem ő, mint egy pajzs.
- Tán megejthetnénk a kávézást is közben, ha van hozzá kedve. – mondtam. Nem felejtettem el a meghívást, illetve egész napos munka után még jól is jöhet a szünetben egy kis energia.
Elindultunk befelé, én megint majdnem rosszul lettem a tömegtől. A hideg futkos a hidegen attól, hogy összeér bármim bárkivel… És ha belegondolok, hogy hány emberrel érintkezem fizikálisan ily módon, beleszédülök szinte, ezért inkább nem is filózom ezen.
A kérdése régi emlékeket hozott vissza. Gyönyörű hangzások, mosolygós arcok a bársonyüléseken, csinos ruhák, pompás jelmezek, nyüzsgés és mámor. Valamint azok az ismerősök, akikkel már a kapcsolatot sem tartom. Akik ott hagytak a szarban. Nos, legalább kiderült, kire számíthatok igazán.
- Párizsban. La Cigale, ha hallott róla. Az egyik legnagyobb színház odahaza kiváló színészekkel. Megtiszteltetés volt, hogy ott lehettem. – mondtam elgondolkozva. – Apám is ott dolgozott. Tulajdonképpen ő vezetett be ebbe a világba. – mondtam. Tán ez volt az eddigi legbővebb, bár inkább talán legszemélyesebb válaszom, amelyben a legtöbbet árultam el magamról.
De az tán nem baj, ha ennyit megosztok vele... Miközben az embereket kerülgettem, felsejlett előttem az a halovány emlékkép, mikor egy sikeres premier után mind egymás kezét fogva álltunk a közönség előtt. Ott álltam apám mellett, fogtuk egymás kezét, s mikor egymásra néztünk, büszkeséget láttam a szemeiben. Akkor tizenhét éves voltam, és mérhetetlenül boldog. Megerősödött bennem a tudat, hogy erre akarom feltenni az életem.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
25

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rhia és Léon

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content




Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.