Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Léon && Sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Pént. Jan. 19, 2018 7:17 pm


Keptelen vagyok felidezni magamban, mikor volt az utolso olyan nap, amikor normalis, erzo, emberi lenynek ereztem magam. Amiota csak kirugtak az egyetlen, nehezen kikonyorgott munkahelyemrol, nem nagyon tudtam honnan eloteremteni a penzt a tulelesre, es igazabol meg csak azert nem rohadtam egyedul a hid alatt, felholtan, mert a szomszed neni volt annyira kedves, hogy minden masodik nap atinvitaljon magahoz - sosem hittem volna, hogy sullyedek majd annyira melyre, hogy takaritonot meg vizvezetek-szerelot jatsszak egy nyolcvanas evei vege fele jaro neninel, aki maniakusan ossze akart boronalni a harmincas evei vege fele jaro unokajaval, de hat nem panaszkodhattam - elvegre is volt mit ennem, meg kivel beszelgetnem, amikor Xerxes mar unta a tarsasagom. Ennek ellenere normalis eletet akartam elni - ideje volt elfelejtenem Koreat, a lanyomat, es mindenek elott Ji Hwant, aki miatt nyakig ultem most a szarban.
Ennek ellenere hianyzott; keseru fantomfajdalom volt valahol a szivem helyen az emleke, mert tudtam, amig en itt tengettem az eletem Londonban, o Szoulban a vilag legboldogabb embere volt a novel, akit szeretett meg a penzzel, amibol gondtalanul tudott elnies esze agaban sem volt arra gondolni, aki annak idejen mindent felaldozott erte. Ostobasag volt szeretni; tul sok minden emlekeztett ra az eletemben es gyuloltem magam azert, amiert nem tudtam ot elengedni - meg az idiota lejatszasi listam is ra emlekeztett, minden ostoba dal, amit annak idejen vele hallgattam, vagy amit o mutatott meg, es igazabol lassan mar nem tudtam, mihez kezdjek magammal a lakasom negy fala koze zarva; igy vegul eldontottem, hogy ideje elindulni valamerre, mielott vegleg megorulok.
A kapucnim a leheto legmelyebben igyekeztem a szemembe huzni, eltakarva igy az arcomnak azt a reszet, amit a maszkkal nem sikerult; nem akartam felhivni magamra a figyelmet, elvegre is a tervem az volt, hogy a leheto legkevesebb figyelmet magamra vonva beslisszoljak valami szorakozohelyre, aztan par ora mulva kislisszoljak fizetes nelkul - hetek ota csinaltam mar igy, tekintve, hogy minden penzem arra adtam ki, hogy a macskam semmiben se szenvedjen hianyt; de nehez volt olyan helyet talalni, ahol ne emlekeztek volna ram, igy a kis kirandulasom egyre csak hosszabbodott, amig vegul meg nem allitott valami...
...vagy eppen valaki, akibe egy santa ember legnagyobb gyorsasagaval gyalogoltam bele, mert korabban valahogy elkerulte a figyelmem, hogy epp szembejott velem. Hiaba volt ez az en hibam, hogy egymasnak utkoztunk, megsem birtam megallni, hogy ra ne morogjak valamit arrol, hogy nezzen mar a laba ele, amikor gyalogol meg hogy mi a faszom, meg valahol meg beleszovok egy bocsit is, mielott valamivel feljebb tolnam a kapucnimat es ra emelnem a tekintetem, de valami kurvaa abszurd magassagba.
Jo, en sem vagyok kifejezetten alacsony a magam szaznyolcvanhet centijevel, sot, a szuletesi helyem atlagos magassagahoz kepest hatarozottan tul magasnak is szamitottam, de a ferfi, akinek nekimentem, meg rajtam is tulnott; es nem birtam megallni, hogy ra ne pislogjak nehany hatalmasat, abban az "eletemben eloszor latok embert"-stilusban, mielott elsopornek az arcombol nehany kusza hajtincset es a maszk mogott apro, cinkos mosolyra nem vonnam az ajkaimat.
- Wow. - Vajon mennyire lenne abszurd dolog megkerdezni, van-e ket meter? - Milyen az ido ott... fent, olyan husz centivel a fejem folott?
Gratulalunk, Sangbae! Megnyerted az ev idiotaja dijat, meg a legszarabb beszelgetes-kezdesert jaro dijat is, meg minden egyeb dijat, amit a foallasu idiotaknak adnak. Bar amig nem csap le ezert, addig nincs gaz, ugye? Legrosszabb esetben meg mindig sarkon fordulhatok es probalhatok eloldalogni a tomegben, abban a remenyben, hogy nem akar majd kovetni. Elvegre is miert tenne? Meglopni nem igazan tudna mibol.


_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
15


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Léon Salieri on Szomb. Jan. 20, 2018 2:59 pm

A mai nap korán indult. Az alapkövetelménye magának az ébredésnek a kávé volt, aztán, ahogy végiggondoltam a jelenlegi szituációmat, két nyugtató találta magát a szervezetemben. Sem állás, sem ismerős arcok, sem biztos megélhetés, illetve fogyó tartalékok. Ha így folytatom, két hónap és éhen döglöm. Feltehetőleg az utcán. Vagy beköltözöm valami nyilvános mosdóba, vagy tudom is én. De elég elkeserítő a helyzetem, és ennél fogva a fogyasztott nyugtatók és cigaretták száma is megnőtt. A negyedik színháznál sem jártam sikerrel, és mindenért csak magamat okolhatom. Hogy lehettem ennyire naiv? Persze, Salieri, majd kiviszed a kis valagad Londonba, és megváltod magad meg a világod, mert te vagy Léon Salieri. Aha… Szart sem ér, amit tudsz. Szart sem tudsz.
Megéltem már jópár dolgot, több fájdalmat viseltem, mint amennyit egy ember ép elmével elbírna, mégsem tudok eleget a világról. Csak annyit, hogy kegyetlen, de még ez sem volt nekem elég ok a maradásra. Csak létezem a semmibe, lógok a levegőbe egy cérnaszálon, alattam pedig a forró láva, ami pillanatok alatt porrá éget, ha egyszer lezuhanok. És csak szakad a cérna.
Éjjel nem voltam álmos. Nem akartam aludni, ugyan minek? Nincs miért korán kelnek… Sőt, nincs miért kelnem. Ráadásul, ha sokat alszom, akkor kevesebbet eszem és több pénzem marad, ergó tovább húzom.
Ahogy leérek az utcára, ismételtem rágyújtok, megkezdve a második dobozt aznap. Az öngyújtóm a halálán van, de egy gyújtásra elegendő tüzet még kiköpött magából nagy nehezen. Vastag szövetkabátom zsebének mélyére süllyesztem a kezeim és a földet bámulva haladok előre, miközben a cipőm tompa kopogását hallgatom. Az egyik koppanást érzem, a másikat nem. De már hozzászoktam, és a járásomon sem látszik semmi. Ez így van jól. Teljesen rendbe sosem jövök, de azért ez sem rossz. Sőt, a kezdeti állapotokhoz képest ez maga a tökély. Ha a lelki állapotomat és a kapásból három, vagy négy mentális problémámat nem számoljuk.
Nem telt bee sok időbe, hogy a gondolataim mélyéről és a viszonylagos nyugodt állapotomból egy hirtelen ütközés felébresszen. Hátráltam egy lépést és úgy néztem az illetőre, akivel ütköztünk. Már kértem volna bocsánatot, de amikor nekiállt nekem morgolódni, meg pampogni, felhúztam az egyik szemöldököm, s úgy figyeltem szigorú tekintetemmel. Félreérteni, persze, nem kell, nincs ebben semmi „szemmel gyilkolás”, vagy hasonló. Akkor a fickó már futna.
Aztán ahogy bámult rám, mint aki életében nem látott még embert… vagy európait, ha már ázsiai fasziról van szó. Úgy meredt rám, mintha minimum a Yetivel találkozott volna szembe. Megint csak azt tudom mondani, zseniális. De az a szöveg, amit lenyomott, arra már égnek emeltem a szemeim. De legalább nem csak nekem van erős akcentusom.
- Igazán egyedi megjegyzés, ritkán hallom. – közöltem fapofával, de tisztán érezhető szarkazmussal a hangomban.
Az idő idefent olyan felpezsdítő, hogy nevetve csaplak tarkón és megtudod, milyen az idő a Holdon, ha nagyon felhúzol. Persze, ezt már nem mondtam ki.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Hétf. Jan. 22, 2018 6:27 pm


Sosem voltam tul jo abban, hogy a fura helyzeteket kezeljem; ez is ilyen volt, tekintve, hogy ugy gyalogoltam bele a most elottem allo ferfiba, mintha ott se lett volna, es ezek utan meg volt annyi bor a pofamon, hogy a leheto legabszurdabb dolgot mondjam ki neki, anelkul, hogy ezt jobban meggondoltam volna. Igazabol kis is kerulnem es mennek tovabb; a fulhallgatoimbol uvolto zenetol ugyse hallom, amit valaszol, es mig minden normalis esetben talan szemforgatva tovabb is indulnek, most inkabb hatrafele teszek egy lepest, mielott vegre levennem a fulhallgatot es hanyagul nekitamaszkodnek a part szelet vedo korlatnak.
- Mondtal valamit? Nem hallottam, bocsi. - Szorakozottan vonom meg a vallam, felig-meddig elotte lengetve meg a fulhallgatokat, hogy ne tartson a vilag legbunkobb emberenek; nem, mintha nem allna kozel az igazsaghoz, tekintve, hogy nagyreszt a viselkedesi problemaim miatt lettem kirugva, de hat errol rajtam kivul senki sem tudott - foleg, hogy ha ugy neztuk, ebben a nyomorult varosban a szomszed nenin meg a kis csaladjan kivul nem volt mas ismerosom. Ezert is csak magamat hibaztathattam; elvegre is minden beszelgetest valahogy ugy kezdtem, mint most - es igazabol csak a bunszervezetbeli gyakorlatom meg a szerencsem vedett meg eddig attol, hogy valami hirtelen haragu delikvens at ne fazonozza az arcom.
Es remelem, ez neki sem jut eszebe, mar csak ket okbol is: az egyik az volt, hogy kes volt nalam, amit nem feltem hasznalni, a masik meg, hogy az egyetlen menekulesi utam a vizbe vezetett - es Angliahoz merten hiaba volt meleg, azert nem szivesen furodtam volna egyet a Temzeben az igy is utolsokat rugo telefonommal a zsebemben, meg egyebkent is, miert tette volna? Csak egy artalmatlan kerdest tettem fel.
Azt hiszem.
Valami azt sugja, talan celszerubb lenne bocsanatot kernem, amiert belegyalogoltam, meg ugy is, hogy egyebkent siman kikerulhetett volna; de inkabb kivarok, mielott tovabb beszelnek, hatha valaszol valamit, vagy csak atlendit a korlaton, egyenesen a vizbe, aztan hagy ott megfulladni meg elfagyni. Teljesen logikus lenne, nem?


_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
15


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Léon Salieri on Hétf. Jan. 22, 2018 6:54 pm

Felhúztam az egyik szemöldököm, mikor visszakérdezett és a fülhallgatóját kezdte lengetni előttem. Egy röpke pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy elkobzom, és azzal fojtom meg, mert éppen kellően zaklatott voltam, ráadásul a nyugtatómat sem vettem be. Nyugodtan indultam útnak, s fél perc alatt felforrt az agyvizem. Kezeltetnem kéne ezt? Valószínű. És fogom? Nem, az biztos. Illetve itt van mellettünk a Temze… Oldalra sandítottam, majd vissza a srácra, aki valami ázsiai forma lehetett. Valamit még magyaráztak nekem, honnan lehet megállapítani, hogy így áll meg úgy áll a szeme, meg ilyen hülyeségek. Húzott, oszt ázsiai. Ennyi, ennél több nekem nem is kellett. Sosem érdekelt a téma.
Mikor hátrált egyet, kihasználtam a lehetőséget és közelebb léptem hozzá. Húsz centivel feljebb, mi? Lehajoltam hozzá, húsz centivel lejjebb, és a szemeibe néztem.
- Viccesnek hiszed magad? – kérdeztem halkan. Alapvetően egyébként nem vagyok ilyen. Szimplán kikerülöm és megyek tovább, mondván magamban, hogy kicsinyes hülyékkel nem foglalkozom.
De jelen pillanatban a lelki világom annyira szarrá van menve és szét van csúszva, hogy az sem érdekel, ha kést, vagy pisztolyt ránt rám és itt döglök meg. Talán még meg is köszönöm neki. Végül is, mit számít, hogy itt maradok-e, vagy sem. Elbasz a busz, vagy sem. Hazamegyek még, vagy sem. Max a főbérlő akad ki, hogy azért fizethettem volna még, mielőtt kipatkolok a kiskapun, nem?
Továbbra sem mozdultam, vártam a válaszát. Az egyik kezem a zsebemben volt, a másikban a cigimet tartottam, de nem akartam amúgy bántani. Bár vicces lett volna átfordítani a korláton, bele a vígan csordogáló Temzébe. Vagy az is, ha ő tenné meg ezt velem. Úsznék egyet a halakkal, a testem sosem kerülne elő, és a lelkem végre vele lenne. Pontosabban velük.
Látnám végre az arcát, mármint azt hiszem. Fogalmam sincs, hogyan megy ez, hiszen kicsit próbára teszi a képzelőerőt az a szituáció, ami fennállt azon a borzalmas napon. Megint elkalandoztam. Nyeltem egyet és felegyenesedtem, mert a szar csigolyám is kezdett már fájni, ami semmiképpen nem jó jel. Meg kellene azt is nézetnem. Az emlékképek villództak előttem, de végig szigorú tekintettel meredtem a srácra. Semmi nem látszott a belső viharaimból, ha valamire hát erre jó volt a szakmám.
Lassan hessegettem el a démonjaim. Majd később. Ha elfogy az altatóm és nem tudok alkoholt venni, akkor azok nélkül is egyszer el fogok aludni. Akkor úgyis megtámadnak.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Hétf. Jan. 22, 2018 8:34 pm


Igyekszem szorakozottan kacaraszni, de a hangombol csupan az irritacio es valamennyi turelmetlenseg hallatszik. Mi a jo kurva fene baja van? Minden mas, normalis ember csak nevetne egyet, aztan tovabb allna, de nem, neki a kepembe kell masznia - es innen mar nincs is annyival folottem, talan tiz centivel sem, csupan az utkozes mellekhatasa volt, hogy nem tudtam tul jol megvizsgalni a szituaciot; a reflexeim hatarozottan lankadtak, amiota otthagytam Koreat, de hibaztathattam magam ezert? Neha a fajdolomtol meg jarni is alig tudtam, nem hogy esszeruen gondolkodni, vagy probalni belebonyolodni az alvilagi eletbe. Es minden csak egyetlen, ostoba kolyok hibaja volt...
- Azt hiszed, meg tudsz ijeszteni? - Kedvem lenne kirohogni; abszurd a helyzet, ahogy folem magasodik, messzirol talan ketertelmu is az egesz, de en megis csak arra igyekszem koncentralni, hogy ne rohogjem el magam hiszterikusan es durvan, akar tul allatiasan is. Egy pillanatra lelekben megint Szoulban vagyok, egy cigarettafustos klub mellekhelysegeben es a csempek hidege marja a hatam; masodpercekkel kesobb terek csak vissza a jelenbe (vagy korabban, amennyiben a masik ugy dontott, atfazonozza az arcom), ovatosan megrazva a fejem, mielott elbamulnek a semmibe.
Ez az egesz helyzet valami orulseg.
Es ha az arcom ezutan meg mindig egy darabban van, unottan forgatom meg a szemeimet, probalva elslisszolni a ferfi mellett; az ingyen alkohol nem fog orokke varni, es hiaba fiatal meg az este, tekintve, hogy milyen helyzetben voltam, igyekeznem kellett. Talan tulsagosan is.
- Van meg valami mondanivalod? Mert ha nincs, mennek tovabb, az ingyen alkohol nem fog orokke varni. - Bar sosem voltam vallasos, most lelekben elmormolok egy imat, abban a remenyben, hogy majd beken hagy, vagy legalabb nem tori ossze az arcom; sot, hajlando vagyok akar meg magammal is vinni, csak indulhassunk vegre valamerre, mielott olyat tennenk, amit egyikunk banni fog.


_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
15


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Léon Salieri on Hétf. Jan. 22, 2018 9:09 pm

Lehunytam a szemeim és megszívtam magam. Felbőszített. Baromira felment bennem a pumpa. Mikor ismét kinyitottam a szemeim, már azzal a szúrós tekintettel figyeltem, amitől például Chris, a legjobb barátom sikít.
- Baromira elegem van. – közöltem. – A kibaszott pohár tele van a magadfajta suttyókkal, akik csesznek másra figyelni. – mondtam megemelve a hangom. Ritkán teszem, de most olyan szinten ideges vagyok, és annyi feszültség gyűlt össze bennem, hogy a robbanás határán vagyok.
- Belém rohansz, mert neked úgy tetszik, aztán még van bőr a pofádon beszólni, aztán meg nyomod a lekezelő dumádat, hát elárulok valamit, haver, örülj, hogy nem a halakkal úszkálsz a kurva Temze fenekén! – léptem még egyet közelebb hozzá. – Takarodj innen és kőrd szét a májad az ingyen alkoholoddal és figyelj a lábad elé. – ragadtam meg a felsője nyakánál és egész egyszerűen arrébb raktam.
Nem, nem voltam erre büszke, de jelenleg nem is nagyon érdekelt. Szimplán örülhet annak a nagyképű fejének, hogy nem a szemében oltottam el a cigimet. Eldobtam a földre, mert már leégett és előkapartam egy másikat és rágyújtottam, miközben trappoltam tovább a londoni nedves, sötét járdán.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Hétf. Jan. 22, 2018 9:20 pm


Nagyjabol eddig birom; valahol a mondanivalojanak a felenel hiszterikusan nevetek fel, magunkra vonva ezzel a mellettunk elsetalo emberek tekintetet. Paran meg is allnak bamulni, valaki kezeben meg egy telefont is latok megvillani, bar lehet, csak odakepzelem? Minden esetre a megsertett, ex-vegrehajto buszkesegem nem engedi, hogy csak ugy ideoda pakolgasson ez a senkihazi; bar az meg mindig eleg abszurd szamomra, hogy csak ugy siman felretett (vagy inkabb felre lokott, es be kellett harapnom az also ajkam, hogy ne nyuszitsek fel a szar labamra nehezedo sulyom altal okozott fajdalomtol), aztan ellepett mellettem, mintha mi sem tortent volna - es ez valami, amit nem engedhettem megtortenni.
A masodperc toredeke volt csak, amig gondolkodtam, de minden izmom osztonszeruen mozdult, ahogy utana leptem, es a felkarjara marva forditottam vissza magamhoz; minden megmaradt eromet belevittem abba az utesbe, amit az allkapcsara mertem, es kibaszottul biztos vagyok abban, hogy hallottam, ahogy a csont roppant az oklom alatt. Nem, nem torhettem el az allkapcsat; ahhoz rossz volt az utes szoge, de egy volt biztos - a fajdalom, amit okozhattam. Ketlem, hogy sikerulne elhajolnia az utambol - tizanhet eves korom ota legalabb napi ketszer keveredtem valami balheba, a verekedes a veremben volt - legrosszabb esetben is csak visszaut majd, aztan elobb-utobb valaki ugyis rendort hiv a bameszkodok kozul; es bar nem az a leghobb vagyam, hogy egy effele alakkal toltsem az estem, raadasul egy cellaban, de hat mi a legrosszabb, ami tortenhet? Onvedelem volt, vegul is.


_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
15


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Léon Salieri on Hétf. Jan. 22, 2018 10:11 pm

Sétáltam tovább, és nem hallottam semmi. Vagy lesokkolt a kis gyökér, vagy vihar előtti csend. Az előbbire tippeltem az előbbi tapasztalataimból. Amelyik kutya ugat, ugye az nem harap.
Viszont az derült ki, hogy tévedtem és a hátam mögé kellett volna néznem, mert akkor talán nem ér meglepetésként az, hogy megragadja a felkarom és könnyű szerrel fordít maga felé. Persze, hisz fordultam magamtól is, hogy megnézzem, mi a fenét akar, de mire észe kaptam volna, már ütött.
Oldalra hajoltam az ütés erejétől és az államra tettem a kezem. Baromira fájt, ráadásul a fogaimat sem tudtam összeszorítani, mert attól csak rosszabb volt a fájdalom.
És ha eddig még nem történt volna meg kellő mértékben, most borult el teljesen az agyam. Ahogy frordultam felé, az öklöm is lendült, és egyenesen az orrár mértem egy akkora ütést, hogy igazából magamat is megleptem vele egyrészt, másrészt az öklöm is sajgott tőle. Egyetlen egy aprócska ingerre vagyok attól, hogy úgy istenigazából nekimenjek, vagy a bokájánál fogva lógassam a Temze fölé a korláton kívül.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Hétf. Jan. 22, 2018 11:12 pm


Igazabol szamitottam ra, hogy visszaut, csupan azt nem gondoltam at, hogy mennyi ero lesz majd az uteseben, tekintve, hogy siman felre tudott tenni; a nyelvemen ver izet erzem es kenyszeredve huzom lejjebb a maszkom, hogy a foldre kophessek, ugyanakkor a puloverem ujjaval torolve le az orrombol folyo vert. Meg vagyok gyozodve rola, hogy elkentem azt az arcomon; a nezelodo tomegben valaki felsikit, de csak tompan hallom a hangjat a fuleimben duborgo vertol. Nem tudom, milyen regota tombolt bennem a visszafojtott duh, de egy biztos, ha adott ez a lehetoseg, rajta fogom levezetni, mert... miert ne?
En utottem meg eloszor.
En kezdtem.
En voltam csak a hibas.
A hang a fejemben Kang Ji Hwan hangjan uvoltott, meg tobbet akart, meg, MEG, es csak minden istenek tudtak, hogy nem terveztem megadni magam ilyen konnyen; pedig nem is tudtam, mit akartam ezzel elerni, csak azt tudtam, hogy addig nem allhattam odebb, amig a veret nem vettem. Ez mar csak affele torveny volt: szemet szemert, fogat fogert. A nalam levo kes egyre nagyobb sullyal huzta a zsebem, de ennyire messzire nem akartam elmenni. Talan a regi Sangbae, akinek meg volt valami celja az eletben, kuzdott volna valami ostobasagert, de en mar csak tul akartam lenni ezen az egeszen.
Az o elso vereig, nem tovabb.
Allatiasan villano tekintettel ugrottam megint fele, ha mar az utese hatratantoritott; a voros kod Ji Hwan hangjaval a fejemben egy pillanatig kritikus utest akart ra merni, amivel akar el is torhettem volna az allkapcsat, de a jozen esz hangja vegul csak annyira vitt ra, hogy a vedtelen bordaira es a gyomrara tamadjak (tekintve, hogy ezek kozelebb is voltak, mint a feje, azert megis csak tiz centi a kulonbseg kozottunk, lol), addig utve ot, amig el nem lok, vagy valakik le nem szednek rola - bar volt egy olyan erzesem, hogy elobb vagy utobb ugyis kapitulalnom kell, ha nem akarom megint orizetben vegezni egy csoport reszeges tinedzserrel es hajlektalannal, akik nem tudtak, hol vegzik epp a dolgukat...


_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
15


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Léon Salieri on Hétf. Jan. 22, 2018 11:57 pm

Vér… folyik a vére… Léon, folyik a kurva vére! Baszdmeg, mit csinálsz? Teljesen meg vagy húzatva? Elborzadva meredtem magam elé, mikor ráébredtem, hogy éppen valami random ázsiait ütöttem ököllel. Ez nem te vagy, Léon… Szólt a hang a fejemben, de már bőven késő volt, mert amikor a felsőtestemnek esett neki, összegörnyedve igyekeztem védekezni, és ahogy az Arthur Királyban Mordredet, úgy térdelni őt is vesén. Ez már nem egy szaros színdarab volt, hanem a valóság, ahol minden ütés fájt, és ahol meg kellett védenem magam.
A térdelés, persze, hogy nem sikerült, mert nem ölelkeztünk össze, mint a darabban Fabiennal, hanem ez a suttyó jött nekem megállás nélkül. Suttyó, vagy negyven éves, ezekről az életben nem mondod meg, így 13 és 50 közt, hogy mennyi idősek…
Végül egyetlen óvatlan pillanatban ragadtam meg a nyakát oldalt, és minden erőmet összeszedve, lendületből próbáltam konkrétan földhöz vágni, és ha sikerült, azonnal felé térdeltem és a két alkarját fogtam le.
- Ezt most hagyjuk abba. – mondtam neki. Fájt a beszéd is, akkorát ütött a patkány… - Szépen felkelünk és elsétálunk,mintha ez meg sem történt volna. – modtam. Nem akartam sem azt, hogy szarrá verjem, sem azt, hogy ő tegye ezt velem.
Amíg a pofámat jártattam, nem vettem észre a járőröket, akik a közelünkben parkoltak le. Ketten szálltak ki a rendőrautóból, az egyik engem szedett le róla, a másik az ázsiait fogta. Én meg csak pislogtam és próbáltam kiszabadulni.
- Csihadj! – morrant rám a rendőr. – Be az autóba, mindketten! – utasítottak és indultunk is az autó fele, én meg holtsápadtra váltam. Nem, nem, esélytelen! Egy: autó, kettő: rendőrség. Nem!

avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Szer. Jan. 24, 2018 9:57 pm


Nem erdekelt mar, ki figyelt; egyre nagyobb erovel mertem az ujabb uteseket a masikra, minden duhomet rajta levezetve, mert hat bassza meg, o volt az, aki az utamba setalt, aki belem kotott, aki pofatlanul a szemelyes terembe maszott, aki ugy beszelt velem, mint holmi korcs kutyaval, es aki teljes mertekben megerdemelte, hogy majdnem eltorjem az allkapcsat. Nem erdekel mar az arcomon elkent ver, vagy annak keseru, femes ize a nyelvemen, csak utom es utom, pedig tudataban vagyok annak, hogy a hoka, vekony bort mar reg lehorzsoltam a kabatja anyagan.
Ket evvel korabban talan meg addig utottem volna, amig a kezem alatt a csont nem roppanna, de ezt a megterhelest a rosszabbik labam mar nem birja; csupan egy pillanatra billenek ki a ritmusombol, de ez neki boven eleg arra, hogy lebasszon a foldre, mint egy macskat, aztan egesz testsulyaval ram nehezedjen. Talan egy mas univerzumban es egy masik szemellyel kurvara szexualisnak ereznem ezt a helyzetet, de jelen pillanatban csak arra tudok koncentralni, hogy azert imadkozzak, ne dontson ugy, hogy osszetori az arcom. Hiaba probalnek szabadulni, az alig otvenhet kilos testsulyommal kurvara eselytelen vagyok ellene, igy csak hallgatom a kis monologjat, es csak annyi jut el hozzam, hogy bla bla bla, es szemforgatva nezek inkabb felre; majdnem eltorte az orrom, akkor mi a faszert nem vegzi be, amit elkezdett?
Es mar lelekben fel vagyok keszulve arra, hogy osszetori az arcom; az ismeretlenul ismeros fantomfajdalom hullamokban arad szet a testemben, de vegul semmi sem tortenik - sot, vegre megint a labaimon allok, es masodpercekkel kesobb bilincs kattan a csuklomon, hatarozottan tul szorosan, es a hideg fem a csuklomba mar - es igazabol ez terit magamhoz, hogy egyaltalan mi a faszt csinalok, meg hogy most mi lesz.
Es igazabol megadoan pakolom be magam a rendorautoba, amikor utasitanak; tapasztalatbol tudom, hogy celszerubb egyuttmukodni, foleg, ha az embernek szarad nehany dolog a kis lelken. Egy rezignalt sohaj kisereteben tamasztom a homlokom a rendorauto ablakanak, hattal mindennek, ami odakint tortenik, igy azt sem tudom meg, mifele modszerekhez kell folyamodniuk a rend gondos oreinek, hogy a masik ferfit az autoba pakoljak. Hogy egyaltalan sikerul-e nekik, azt is mar csak akkor tudom meg, ha majd mellettem ul az ulesen; bar siethetne, az isten bassza meg, mert a bilincs mar tenyleg kezdi marni a csuklom es tenyleg nincs szuksegem tobb serulesre, mint amennyit mar szereztem.


_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
15


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Léon Salieri on Pént. Feb. 02, 2018 1:26 am

Egy jó darabig kellett vitáznom, meg érvelnem az engem szorongató zsaruval elsőnek arról, hogy engedjen már el a picsába, utána meg arról, hogy ne ültessen be abba rohadt autóba, mert nem és kész. Aztán nyilván, mivel ez nem működött, közelebb hajolva jegyeztem meg neki, hogy számoljon egy kiadós pánikrohammal, ha minden áron be akar ültetni, de azért majd dobjon ki valami ügyeletnél mondjuk-
- Hé! – szólt végül a fakabát, miközben a könyökömet fogta, a kezem pedig hátra volt bilincselve. Fagyasztóban tárolják ezt a szart? – Gyalog megyünk. – mondta megforgatva a szemeit.
Társa egy ideig bámult ránk, aztán mikor látta, hogy nem vicc, beült az autóba és indultak is. Mi pedig lábbusszal mentünk utánuk, s jó húsz perccel később értünk oda. Bilincsbe verve, de kicsit sem meghunyászkodva sétáltam a nálam másfél fejjel alacsonyabb rendőr mellett, akinek szakadatlan a pisztolyán volt az egyik keze, míg a másikkal olykor-olykor rántott egyet rajtam. Ilyenkor általában satufék és úgy figyeltem. Néha közöltem, hogy szükségtelen rángatnia. Nem a kutyája vagyok, aki út közben megállt hugyozni vagy szaglászni, apám csinált nekem két lábat és a „hatalma” fitogtatása nélkül is képes vagyok sétálni.
Végül az őrsön leszedték rólam a bilincset és betoltak a cellába az ázsiai mellé. Két „ágy” volt ott, ami igazából valami fa.. asztalhoz hasonló akármi. Ledobtam magam, s a fejem a falnak döntöttem. A rohadt életbe. Hülye ázsiai, hülye verekedés, hülye London, hülye minden…. A tököm ki van az egésszel, de valami kegyetlenül.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Yang Sangbae on Szomb. Feb. 03, 2018 2:17 pm


Egy beletorodo sohaj kisereteben engedem magam vegigvezetni a rendorkapitanysag folyosojan, keszsegesen valaszolok a kerdesekre, mintha mar gyakorlott kihalgatoterem-jaro lennek, magyarazom a szituaciot.
Nem, nem ismerem.
Nem, nem penzrol volt szo.
Ujra es ujra megismetlem, hogy en csak veletlenul nekigyalogoltam, bocsanatot kertem, aztan meg o elkezdett fenyegetozni, meg belemaszott a szemelyes terembe. A rendortiszt arcat furkeszem, ahogy a szemelyigazolvanyom nezegeti, de vegul meguszom annyival, hogy az ejszakat a rendorsegen kell toltenem. Nem ez az elso alkalom; sot, igazabol mar biztos vagyok abban is, hogy kepes lennek csukott szemmel odatalalni a cellakhoz es bevezetni magam egybe - foleg, hogy az azokat ugyelo tiszt mar "hello"-val koszon nekem, meg vegre a nevem is helyesen ejti ki.
Ennyire melyre sullyedtem volna?
Minden esetre mar regota nem szamolom a perceket, mikor a cella ajtaja megint kinyilik es belokik rajta a ferfit, akit remenykedtem, hogy mar sose fogok tobbe latni; szemforgatva hajolok vissza a kis papirom meg tollam fole, amit kikuncsorogtam az ortol, hogy tovabb firkalgassak a lapra; de nem birom megallni, hogy ne rohogjem el magam, mert ez a helyzet kurvara ironikus, hogy most sem tudok tole megszabadulni, meg o sem tolem. Igazabol a ferfi nem lett volna ennyire balfasz, hogy fennakadjon egyetlen, apro megjegyzesen, akkor most mar reg az agyamban heverhetnek es szidhatnam az univerzumot, ahelyett, hogy a racs toveben uldogelek, hogy a cellak ore lathassa, mit rajzolgatok a kis papiromra.
- Keptelen lettel volna csak tovabb menni, mint azt minden normalis ember tenne, ugye? - Nem birom ki, hogy ra ne morranjak, ellenszenvesen sasolva ra a kis lapom meg az arcomba hullo, kusza hajtincsek mogul; remelem, legalabb annyi ertelem szorul bele, hogy legalabb itt ne akarja osszetorni az arcom - elvegre is azzal csak maganak artana, nekem mar teljesen mindegy igazabol. Meg jo, hogy a szomszed neni vigyaz a macskamra.

_________________

WHO ARE YOU TO JUDGE THE LIFE I LIVE? I AM NOT PERFECT AND I DON'T HAVE TO BE; BEFORE YOU START POINTING FINGERS, MAKE SURE YOUR HANDS ARE CLEAN.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
woo ji ho

× kor :
25

× tartózkodási hely :
london

× hsz-szám :
15


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Léon Salieri on Kedd Feb. 06, 2018 2:43 am

Reszemrol is megvolt a kikerdezes. A hulyegyerek belem jon, aztan meg belem is kot, es ha az embernek alapbolaz osszes farka kint van, es minden letezo puttonya meg hocipoje tele van, hogyan is kene reagalnia? Persze, tokeletes mintapolgarkent kedvesen elnevetnie magan az eloszor hallott, jopofa kis viccen, majd elnezest kernie, s jokedelyuken tovabb ballagni. Ez nem Utopia en pedig nem Jezus vagyok. Szoval mikor egy laza mozdulattal arrebb tettem, o utott. O szolt be aztan o kezdett el verekedni. Onvedelem? Na? Nem? Basszam meg. Akkor is itt toltom az ejszakat, s lam, mit ad isten, az uj legjobb pajtimmal egy tetves cellaban.
Lehunyt szemekkel szusszanok egyet, remelve, hogy legalabb most csendben lesz. De nem, neki megint be kell szolnia, ki kell nyitnia azt a nagy pofajat, amit most olyan szivesen preselnek at a racsok kozott.
Idegesito kis vakarcs, ugat akkor is, ha nem kell.
- Nekem csorogsz, papirzacsko? - kerdeztem egy rettenetesen unott, es direkt szarkasztikus es lekezelo hangnemben.
Eddig sem voltam a helyzet magaslatan, olyannyira, hogy a modorom hatterbe szoruljon. Hat, ezen az ejszakan csomagolt es nyaralni ment a Bahamakra.
Pedig alapbol nem vagyok ekkkra taplo. Alapbol tan inkabb le sem reagalom. De most a legkevesbe sem erdekel, hogy ismet ut-e majd, hogy valoban hidegre ultetnek-e hosszabb tavra, vagy hogy ugy egyaltalan mi lesz velem. A dutyiban legalabb biztositva van a kaja minden nap.
Igen, van az a pont, amikor ennyire magasrol tesz az ember mindenre.
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
Florent Mothe

× kor :
26

× tartózkodási hely :
London

× foglalkozás :
Zenész/Színész/Rendező

× hsz-szám :
32


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Léon && Sangbae

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom




Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.