Welcome
Üdvözlünk a London Life FRPG-n, az Európa második legnépesebb városára épülő szerepjáték oldalon! Tudtad-e, hogy 7 év és öt kontinens szakembereinek munkájával épült a London Eye? Vagy hogy a Harry Potter és a bölcsek kövét a helyi állatkertben is forgatták? London változatos és izgalmas nagyváros, rengeteg látnivalóval, ahol nincs megállás, csak úgy pezseg az élet. Nem számít hányszor látogatsz el ide, sosem tudhatod mit hoz a holnap Londonban. Mindig találsz valami újat, amit még nem tapasztaltál.Játssz velünk, alakítsd kedved szerint karaktered lehetőségekkel teli életét! Ha bajban vagy, fordulj bizalommal bármelyik Staff taghoz, akik mindenben segítenek majd.

London vár, regisztrálj most!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2011. július 25.
Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Chatbox
Latest topics

by Soren Lindahl Szer. Ápr. 04, 2018 8:40 pm


by Erin Pynlor Vas. Márc. 18, 2018 5:18 pm


by Soren Lindahl Vas. Márc. 11, 2018 8:18 pm


by Vendég Pént. Márc. 09, 2018 8:33 pm


by Vendég Hétf. Márc. 05, 2018 1:04 pm


by Vendég Pént. Márc. 02, 2018 10:16 pm


by Vendég Szomb. Feb. 24, 2018 6:20 pm


by Erin Pynlor Szomb. Feb. 24, 2018 7:33 am


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

love the adrenaline in my veins

Témanyitás by Milo E. Boyd on Vas. Feb. 04, 2018 2:16 am



to my partner in crime


Legalább ezer okot tudnék most mondani, hogy pontosan miért is rossz ötlet az, amire készülök. Különben meg, ha jobban megvizsgálnánk az ügyet, nagyon hamar rájönne bárki, hogy ez az egész már nem egyszerűen a tervezés fázisában van, ergo ténylegesen nem 'készülök' a dologra, hanem sokkal inkább a közepén vagyok az egésznek. Szóval éppen megteszem. Összességében tehát a lényeg az, hogy már elindultam máris rettentően élvezem az egészet, annak ellenére, hogy a java még csak most jön. Pillanatnyilag azonban a legészbontóbb az egészben, hogy annak az 1969-es Ford Mustang Bossnak a kormánya mögött ülök, amiről körülbelül hat éves korom óta álmodok.
Aki lemaradt volna, azzal most muszáj megosztanom, hogy maga a tény, hogy ebben a kocsiban ülök, már csak azért is teljes mértékben álomszerű számomra, mert a szüleim már hat éves koromban úgy érezték éppen ideje összetörni az álmaimat és egészen azóta úgy éltem le az életemet, hogy még csak ránéznem sem szabadott erre az autóra. És persze nekem mindig arra van szükségem, amit nem kaphatok meg. Egyébként csomószor ránéztem a kocsira. Máglyán kellene égnem.
Na már most bármennyire nem voltam jóban a szüleimmel, a helyzetünkön mégis sokat változtatott a tény, hogy alig néhány éven belül mindketten eltávoztak az élők sorából, egyetlen fiukra - Rám - hagyva minden vagyonukat és földi ingóságukat. Habár engem tényleg csak a kocsi érdekelt. És bár egészen idáig, talán a szüleim szellemétől való félelmemben, vagy a karmámra gondolva, de féltem, vagy szimplán nem akartam tudomást venni arról, hogy a Ford kulcsa mostantól az én birtokomban van. Most azonban, miután rá tudtam magamat venni, hogy üljek be a volán mögé, mindenképpen meg akartam osztani ezt az élményt valakivel. Pontosan tudtam, hogy kivel, egészen azóta, hogy megismertem Őt. Ha igazam van és az, hogy huszonhárom évvel azután, hogy megfogadtam, az enyém lesz apám Fordja, végre beteljesítettem az álmom - így, vagy úgy, tekintve, hogy bizonyos értelemben apám halálának sokkal nagyobb szerepe volt benne, mint az én kitartásomnak -, akkor ez az egész olyan események lavináját indíthatja el, melyek során elmondom Onyxnak miért utáltam a szüleimet, miért tűntem el évekre, vagy miért igyekszem kézzel lábbal elkerülni, hogy bárki is a halált emlegesse a jelenlétemben. Talán. Esetleg. (Nagyon valószínű.)
Sokat vívódtam magamban azon, hogy vajon annyira törődöm vele, hogy nem mondok el neki bizonyos dolgokat a múltból és ezzel megóvom attól, hogy a lényemnek az a része, amely éjszakánként lesben állva vár arra, hogy mindenestől felfaljon, ne akarja Őt is magával rántani. Vagy hogy éppen fontos-e nekem annyira, hogy a legsötétebb pillanataimat is őszintén megosszam vele és ne legyenek titkaim előtte. De a helyzet az, hogy akárhogy is legyen, nem akarom tönkretenni mindazt, ami kettőnk között van. Így újra arra jutok, hogy csak akkor döntök, amikor itt lesz az ideje. Addig pedig legyen az egész a jövő problémája. Tipikus Milo Boyd megoldás.
Ha korábban akartam volna sem menekülhetek már, amikor leparkolok a virágbolt előtt. Kipattanok a kocsiból, aztán ruganyos léptekkel közelítem meg az épületet. Végül határozott mozdulattal nyitok be az üzletbe és mosollyal az arcomon köszöntöm életem szerelmét a tulajdonost. - Szia! - Tekintve, hogy egyelőre nem vagyunk egyedül, nem akarok egyenesen odarohanni hozzá, hogy levegyem a lábairól és filmbe illő módon megcsókoljam. Ezért amíg Ő a vendégét szolgálja ki, én szép lassan ténfergek csak közelebb a pulthoz, ami mögött áll, közben szemügyre veszek néhány növényt és csecsebecsét a boltban.



_________________
YOU ARE UNFORGETTABLE
avatar

honey, I'm down the line


× play by :
.charlie hunnam.

× kor :
30

× tartózkodási hely :
.london, man.

× foglalkozás :
.record producer/ musician.

× hsz-szám :
16


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: love the adrenaline in my veins

Témanyitás by Onyx S. Lowell on Vas. Feb. 04, 2018 5:01 pm

i thought that i was dreaming
when you said you loved me
Minel kozelebb volt a Valentin-nap, annal zsufoltabba kezdtek valni a napjaim, hiszen hirtelen mindenkinek eszebe jutott, hogy ideje lenne elkezdeni viragot ajandekozni a parjuknak; amiota csak betettem a labam a viragboltba, ki sem lattam a munkabol, arrol nem is beszelve, hogy a chai latte, amit reggel vettem a kozeli starbucksban, mar orakkal korabban kihult es ha csak probaltam volna beleinni, biztosan elviselhetetlen lett volna. Felreertes ne essen, imadom a munkam, de ugy, hogy a kliensek joforman egymas kezebe adogatjak a kilincset, alig van idom sajat magamra; az ebedszunetemet is felaldoztam arra, hogy viragcsokrot keszitsek egy idosebb bacsi felesegenek az otvenedik hazassagi evfordulojukra. Szerintem aranyos volt, hogy milyen lelkesedessel meselt az eddigi eletukrol, amig en a csokron dolgoztam, de ez nem valtoztatott azon a tenyen, hogy tenyleg szerettem volna mar szunetet tartani, legalabb annyira, hogy megehessem az almat, amit magammal hoztam otthonrol.
Ennek ellenere meg mindig a pult mogott alltam es a legoszintebb mosolyommal bologattam mindenre, amit a draga kosztumbe altozott no magyarazott arrol, mifele viragdiszeket szeretne a Valentin-nap alkalmabol rendezett bankettjere, es neha diszkreten probaltam neki jobb tanacsokat adni, mert hat kettonk kozul megis csak en voltam a viragkoto, de o meg mindig meg volt gyozodve arrol, hogy a gerberak es a rozsak piros es rozsaszin kombinaciokban jol neznek majd ki... Es hat nem tudtam, hogy kozoljem vele, hogy nincs igaza. Pedig tenyleg igyekszem turelmes lenni, de egyesek tenyleg nem ertenek ahhoz, hogyan tegyek esztetikussa a bankettjeiket; ennek ellenere megigerem, hogy meg a het vege elott megjelenek a megadott cimen es meglatom, mit tehetek viragdisz-ugyben.
Es mikor megint meghallom az ajto fole akasztott csengo hangjat, kedvem lenne elsirni magam; de csak egy apro sohajt eresztek el, rabolintva az ajanlott idopontra, pedig fogalmam sincs, mit mondott, mert a figyelmem az ujonnan belepo alak koti le, akit egeszen veletlenul nagyon jol ismerek, es akinek meg sose orultem ennyire, mint most.
- Milo, szia. - Apro mosolyt villantok ra, mielott visszafordulnek a nohoz, probalva a figyelmem arra osszpontositani, amit mond; szerencsere megismetli a kovetkezo talalkozonk idopontjat es megadja a cimet, amit vegre felirok a kis noteszembe, kozvetlenul az unalmamban skiccelt kis macskafej melle. Meg telefonszamot cserelunk, mielott a no vegleg tavozna, es en megkonnyebbulten tamaszkodhatnek ra a pultra, belefejelve legalabb ketszer.
- Szornyu ez a Valentin-napi invazio. - Halkan nevetek fel, felemelve a fejem, es probalom a tekintetemmel megkeresni Milo-t a viragokkal teli polcok kozott; ki is lepek a pult mogul, es a keresesere indulok, meg mielott ujabb kliens jonne be az ajton - mar igy is tul sok volt beloluk, en meg nagyon haza akartam menni, vagy legalabb pihenni par percet, es hat erre mi lett volna a jobb alkalom, mint Milo jelenlete?
BY MITZI

_________________
DRUNK ON YOUR TOBACCO LIPS
avatar

honey, I'm chasing the sun


× play by :
→ elodie yung

× kor :
28

× tartózkodási hely :
→ london

× foglalkozás :
→ virágkötő

× hsz-szám :
13


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.